Archívum: Szerzők szerint

Szeretek zenét hallgatni, de nem vagyok az az ember aki eredeti CD-ket vásárolna. Ennek oka egyszerű, egy szlovákiai átlagember fizetéséhez képest drágák. Nagyon drágák. Ennek ellenére van itthon talán négy eredeti CD-m, amelyeknek egy részét koncerteken vettem megfizethető áron. Ezekhez ma érkezett meg a Royal Mail lenyomatával (igen, úgy néz ki, hogy Angolroszágban a pecsétet már felváltotta a lézernyomtató) egy boríték, benne dupla CD az ez év júniusi pozsonyi Depeche Mode koncert felvételével. Húsz fontba fájt, és tízért már le is tölthettem volna, de végül úgy döntöttem, hogy megveszem megfogható koncertlemezt. Nem tudni, hogy valaha még lesz-e szerencsém eljutni Depeche Mode koncertre és inkább legyen róla egy emlékem.
Ha pedig megvan a CD nincs akadálya annak, hogy meglegyen digitális formátumban, ráadásul így nem kell valami tömörített MP3-mal szenvednem, amelyen még DRM védelem is lehet, hanem egyszerűen számomra ideális minőségben és formátumban (FLAC) bejátszom a PC-be. Első lehallgatás után ezt meg is tettem, a második körben már a CD-ROM búgása nélkül hallgatom a koncertet.
Nagyon jó így utólag visszaemlékezni. Ha összejönnek majd a tervek, akkor majd ennek a felvételnek az alapjaira készítünk pár emberkével egy amatőr felvételekből álló koncertvideót is. Az általam készített egyik videóval már próbáltam összevetni a lemezt és boldogan konstatálhatom, hogy egyezik, tényleg a pozsonyi koncert felvételei.

Comments 3 hozzászólás »

Kezdjük azzal, hogy ez az első, és valószínűleg egyben az utolsó augusztusi bejegyzés. Utoljára pont egy hónapja írtam (véletlen egybeesés). Sajnos az elmúlt hetek kicsit unalmasan telnek és egyre kevesebb dolgot tartok említésre méltónak. Ez a mai is csak amolyan nyárvégi feeling poszt.
Az van, hogy ma délután kisétáltam a közeli főutak kereszteződéséhez, amelyet péntek este lezártak, hogy a mai napon újraaszfaltozva hétfő reggel megint a szokásos forgalom része legyen. Hihetetlen, hogy Szlovákiában képesek egy kereszteződést egy hétvége alatt megcsinálni, azzal, hogy ebből legalább egy nap az aszfalt kihűlési ideje. Ilyenkor kezd kíváncsivá tenni, hogy a lakótelep végén levő körforgalom miért készült három hónapig. De most térjek vissza ahhoz, amit írni akartam. Napnyugta volt, kellemes, de már érezhetően nyárvégi idő, 20 fok körüli esti hőmérséklettel. Forgalom gyakorlatilag semmilyen, idilli lakótelepi nyugalom, mint hogyha vidéken lennék, csak néhány autós fordul vissza a lezárt kereszteződés előtt. Ezek az autósok amúgy érdekes páciensek, merthogy az összes odavezető kereszteződésben ki van téve a tábla, hogy a kereszteződést lezárták. Elképesztő, hogy mennyien nem figyelik és olvassák a táblákat. A legjobb volt a nyugdíjas papa kis Twingoban ülve, amint a lehúzott ablakon keresztül anyázva szidja a nem is tudom kicsodát. Pedig elég lett volna elolvasnia a táblát az előző kereszteződésben. Mindegy, ment néhány száz métert a saját hülyesége miatt potyába.
De térjünk vissza a vidékhez. Éreztem azt az illatot, amit az esti kerti és ház körüli öntözés után lehet érezni. Gyerekkoromat juttatta eszembe. Furcsa volt Pozsonyban érezni, főleg hogy egy héttel ezelőtt Nemesócsán voltam egy kis PC szerelős rokonlátogatós hétvégén, és ott semmilyen “szagemlékem” nem volt. Erre fel Pozsonyban van olyan, ami vidékhez kapcsolódik. Értitek ezt?
Amúgy az a hétvége érdekes volt. Péntek és szombat esti is kimentünk a helyi vendéglátó ipari egységbe, amelyet a helyiek körében Cuki névre hallgat, de a cukrászdához már nem sok köze van, inkább amolyan harmadik, vagy negyedik osztályú kocsma. Első bekanyarodva minket az utcába verekedés fogadott. Vicces volt, hogy unkatestvérem még az autóban mondta, hogy ki kivel és miért bunyózik. Gyorsan terjednek a hírek, néha még gyorsabban is, mint kellene. Elég szar lehetett a srácnak akinek a csaja félrekúrt és a fél falu hamarabb tudta mint ő. Aztán duplán szar lehetett, hogy azzal a sráccal akart bunyózni aki súlyban 2x nagyobb volt. Ej, jól indult az este. Sajnos a folytatás annál unalmasabb volt. Sör ihatatlan, zene hallgathatatlan (de ha a helyieknek az tetszik, ám legyen), szórakozni nem volt kivel,. csak Éva unokatesómnak csapta ott a szelet egy félig helyi gyerek.
A szombati este már érdekesebbnek ígérkezett, Éva barátnőivel voltunk kint. Kicsit pörgősen kezdtem az estét a körték számát illetően, majd folytattuk a szórakozást egészen reggelig. Elfogyasztott körték száma ismeretlen, de eggyel több, mint amennyit meg kellett volna innom. Ezzel megerősítettem saját önismeretemet illető tapasztalataimat is. Éreztem, hogy mikor van az amikor meg kell állnom. Életemben először nem tartottam be és reggel a gyomrom ezt meg is bosszulta rajtam. Jogosan.
Ez után hétközben majdhogynem semmit sem csináltam. Voltunk egyszer volt kollégáimmal kártyázni, vettem egy új 1,5TB Samsung  HD154UI merevlemezt mert, az egyik 750GB-os (HD753LJ) a S.M.A.R.T. szerint haldoklik, elmentem csütörtökön misére amely nagyszüleimnek volt ajánlva és máris péntek volt.
Ha Bc. ünneplés ürügyén nem találom ki, hogy menjünk inni valamit otthon ülök egész nap, de végül Misiék kitalálták, hogy menjek hozzájuk, aminek grillezés lett a vége. A grillezett disznó hús finom volt, kellemes este volt. Elfogyasztottunk közben egy üveg Fütyülős Mézes Meggy pálinkát amelyet az utóbbi időben kezdek előnyben részesíteni a körte előtt. Egyedüli baja, hogy nálunk nem kapni és mindig Magyarországról kell hozatnom. Hajnali kettőkor hazaértem, és mentem készülődni Pali haverom esküvőjére.

Maja és Pali már férj és feleségként

Maja és Pali már férj és feleségként

Az volt a terv, hogy elmegyek második fotósként fotózni velük Ausztriába egy kastélyhoz, amit két héttel korábban voltunk megnézni. Sajnos reggel 6-kor elkezdett esni, szóval a fotózásnak lőttek. Kicsit sajnálom őket, mert előtte 2 héten keresztül jó idő volt és pont aznap reggel kellett elromlania, de nem lehetett semmit sem tenni.Végül a fotózás megvolt máshol és nekem elég volt csak délután az uzsonnára mennem, szóval alhattam még előtte kb. 3 órát. Maga az esküvő annak ellenére, hogy nem volt vőfély, majdhogynem gond nélkül végbement, buli is jó volt és a fotózás mellett most megengedhettem magamnak azt, hogy alkoholt is fogyasztok. Ittunk is az ifjú pár egészségére nem is egyszer, örömanyával és örömapával is külön-külön, és annak ellenére, hogy a bárnál tisztességesen fogyott a tömény, senki sem volt rosszul. Én is tudtam mikor kell abbahagynom, szóval ma “reggel” minden gond nélkül képes voltam táplálkozni is. Kicsit büszke vagyok magamra. 🙂

Comments Nincs hozzászólás »

Már jó ideje megy a szövegelés, hogy milyen újdonságokkal jönnek elő Nikonék a nyáron. Volt szó D400-ról, új fix fókusztávolságú lencsékről és sok másról, de végül csak néhány dolog igazolódott be.
Bejelentették a 70-200/2.8 VR II-t, ami az előző javított utódja. Sokan panaszkodtak, hogy az előző FX érzékelős gépvázakon vignettált, illetve a széleken nagyon életlen volt a kép. Ha minden igaz, ezt most javították és most már 14 millimétertől egészen 200-ig F2.8-as fényerő mellett működhetnek a profik. Bevallom, kellene a cucc nekem is. Ezt leszámítva a többi újdonság az DX-es tábort érinti.
D300 helyett itt a D300s, amely tud ezentúl videót is, állítólag autófókusszal. Erre az utóbbira nagyon kíváncsi vagy, előbbitől pedig félek. A videó HD felbontású, de  “csak” 720p, ami a Canon 5D Mark II zseniális 1080p videója mellett kicsit eltörpül és a D90-es videóját ismerve félek a minőségtől. Következő újítás a a CF kártya szlot mellett megjelent SD kártyát is befogadó szlot, ami adatbiztonság szempontjából jól jöhet, vagy éppen annak köszönhetően nem az egyik legrosszabb pillanatban kell kártyát cserélni (mint ahogyan az nekem megtörtént a múlt hét szombati esküvőn). Szintén gyorsult a szekvenciális fotózás 6-ról 7 fps-re, ami talán nem olyan fontos, merthogy akinek nagy sebességre volt szüksége, az úgy is megvette a géphez a markolatot, amellyel 8 fps a tartható sebesség.
Ezzel a D300s le is volna tudva, de jött még egy új váz a D3000. Nem gondoltam volna, lesz még egy 10 megapixeles váz. Gyakrolatilag egy kicsit felújított D60-ról van szó, amely megkapta a Multi-CAM 1000 11 pontos fókuszrendszert és egy 3 colos, de nem nem VGA felbontású kijelzőt és egy a kezdő felhasználók számára kitalált “mit akarunk fotózni” menüt.
Legvégül pedig van még egy “új” objektív, a 18-200/3.5-5.6 VR II, amelyben a gyártó az előző típus sokat kritizált hibát javítja, mint pl. a teljes ráközelítéskor lötyögő tubust és állítólag javítottak valamit a lencséken is. Ha igaz (amiről biztosan meg lehet majd győződni valamilyen tesztben), akkor egy jó kis társa lehet ez az objektív bármely DX-es váznak. Egy D300s-t használva egy megfizethető univerzális munkaeszköz is lehet. FX-es olcsóbb (nem F2.8-as fényerejű) univerzális zoom objektívet sajnos nem kaptunk.

Comments 2 hozzászólás »

Aki tömegközlekedik Pozsonyban, vagy más városban, tudja hogy a hajléktalanok problémás emberek. Alapvető gond, hogy feketén utaznak, gyakran ittas állapotban vannak és nem ritkán összekoszolják a járműveket is. Ehhez természetesen hozzájön az is, hogy általában nem éppen rózsaillatúak, így a többi (általában) fizető utasnak kellemetlenné, vagy elviselhetetlenné teszik az utazást. Ha jön az ellenőr, az vagy letessékeli a buszról, vagy nem. Azoknak nincs kedvük foglalkozni velük, mert tőlük pénzt úgy sem látnak, mennek inkább a többi utast zaklatni. És tudjátok mi lehet ettől még rosszabb? Szóval itt van ez a “csövesprobléma”, amellyel tenni kellene valamit. Mivelhogy társaságuk a buszon (és általában máshol is) számomra szintén kellemetlen ma úgy döntöttem, hogy teszek is valamit és nem csak az orrom alatt fogok morogni

(fotó: imhd.sk)

(fotó: imhd.sk)

Történt ugyanis, hogy ma délután pár perccel délután 4 óra előtt a városba utaztam a 202-es trolibusszal. Aránylag kevesen voltak benne, ilyenkor az emberek többsége a belvárosból kifelé utazik. Napsütéses nyári nap volt, szóval a buszban uralkodó klimatikus körülmények majdnem olyanok rosszak voltak mint egy üvegházban. Ilyenkor a gazdasági válság idején ha nem akarunk taxira költeni, marad a busz, troli és villamos és egy kis szenvedés a hőségben. Mivelhogy ovis korom óta utazásaim túlnyomó részét csuklós Škoda 15 Tr trolival teszem, tudom, hogy hova érdemes ilyenkor nyáron állni, vagy ülni. Választásom a csuklóra esett, ott is úgy, hogy a lehető leghuzatosabb helyen álljak. Két buszmegállót mentem, amikor arra lettem figyelmes, hogy két kicsit barnább bőrű (biztos sokat volt napon) állampolgár szált be, és furán dülöngtek a busz hátuljában, majd egyikük jött lassan előbbre és közben minden emberhez odahajolt és láthatóan zaklatta őket valamivel. Mint kiderült az nem éppen tiszta ruházatú, törött kezű ittas, vagy drogok hatása alatt levő fiatalember kéregetett. Tőlem is húsz centet akart, és annak ellenére hogy határozottan elküldtem, illetve szóltam neki, hogy szálljon ki, 15 másodpercig ott lihegett a nyakamra, majd folytatta a kéregetést a többi utasnál. Volt néni, aki beszólt neki, hogy menjen dolgozni (az most mennék én is…), de a nem tágított, ment végig sorban az összes utason. Ekkor felmérgesedtem, odamentem az ajtóhoz és 4x lenyomtam a vészjelző gombot, amire a sofőr azonnal lelassított, majd egy szélesebb útszakaszon megállt. Én előrementem, megmondtam, hogy én nyomtam meg a gombot és megkértem, hogy tegye le a buszról a kéregetőket, akik ekkor már megint mindketten hátul voltak. Hátra ment, kinyitotta kézzel az ajtót és leparancsolta őket a buszról, majd kinyitotta még hátul a tetőablakot, amely zárva volt. Előre jövet több ember (köztük én is) megköszönte neki, hogy kitette ezeket az embereket a buszból, majd visszaült a fülkéjébe és 1 perc késéssel folytattuk utunkat.

Tisztában vagyok vele, hogy a vészjelző megnyomása részemről nem volt teljesen ideális megoldás, mert az tényleg vészjelzésre szolgál, de abban a pillanatban látva az emberek arcán azt, hogy mindnyájan kellemetlenül érzik magukat ez látszott a legegyszerűbbnek és legeffektívebbnek. Szerencsére a 202-es járat 6636-as jelzésű troli sofőrje is vette a lapot és megtette azt, ami amúgy ilyenkor a dolga. A buszokban kiakasztott utazási szabályzatban (sajnos nem tudom mi a pontos neve) és le van írva, hogy a sofőr kiutasíthat a buszból olyan embert aki viselkedésével, vagy koszos öltözékével terhére van a többi utasnak. Szóval jogilag is teljesen korrekt a dolog.

Tudom, hogy ez csak egy kis csepp a tengerben és két negatív főhősünk visszasétált a megállóra, majd felszállt a következő trolira, de ha ezt amit én ma eljátszottam mások is megteszik, egy idő után eljuthatunk arra a szintre, hogy nem fog kellenünk büdös és koszos hajléktalanokkal osztoznunk a busz amúgy is kis belső terén, és tiszta, nem pedig lehányt és levizelt ülésekre ülhetünk. Elvégre a tömegközlekedés nekünk van, ezért védjük meg, érjük el, hogy ne legyen érdemes autóval/taxival utazni!

Comments 10 hozzászólás »

Nikon D700 egronómiaMúlt hétvégén voltam egy esküvőt fotózni, ahol gyakorlatilag 12 órán keresztül majdnem egész idő alatt kezemben volt a fényképezőgép portré markolattal, vakuval, ahogy illik (2-2,5 kg). Azt hiszem az esküvő és minden körülötte rendesen teljesen rendben volt, viszont éjfél után arra lettem figyelmes, hogy egy kicsit fáj az hüvelykujjam oldala és megkeményedett rajta a bőr. Konkrétan azon a helyen ahol a D700-as hátulján van egy az ergonómiát javító kis kiálló rész, ahol hüvelykujjal lehet “támasztani” a gépet. Mivelhogy majdnem egész idő alatt a kis 35/2-est használtam, amelyet olyan kicsi, hogy fotózás közben nem igen lehet alulról kitámasztani, gyakorlatilag egész idő alatt csak jobb kézzel tartottam a fényképezőgép súlyát. Tanulság nincs, egyszerűen el kell fogadni, hogy még a legjobb ergonómiájú fényképezőgépek is tudnak hosszú fotózás után kényelmetlenek lenni.

Comments 5 hozzászólás »

Előrebocsájtom, hogy nem voltam ott a Trencséni Pohoda fesztiválon, ami végső soron szerencse is, mert lehethogy én is ott feküdtem volna a sátor alatt, de a sajtó tudósításait figyelve egy dologban kellemesen csalódtam ma. Annak ellenére, hogy milyen szerencsétlenség történt és, hogy le kellett fújni az egész fesztivált és több tízezer ember szórakozása szakadt félbe (persze mi az egy félbeszakadt élet mellett), valamiért az az érzésem, hogy kicsit előreléptünk és néhány embernek sikerült bebizonyítania, hogy ha kell, akkor képes ez az amúgy nagyon primitív nemzet is összetartani. Figyeltem ma a SME-t, TA3-t és külföldi internetes portálokat is, és az jött le, hogy valamiért még nem szidják a főszervezőt, a mentősöket, a rendőröket és a többi ilyen esetekben fontos “szereplőt”. Megtörtént a baj, a mentősök ott voltak helyben (nem úgy mint annó SZMAZE Nádfeszten) és azonnal tették a dolgukat, és az erősítés is állítólag hamar megérkezett. A fesztivál is hamar le lett fújva, nem volt fél napos filózás az ügyben, hogy mi legyen (pedig ilyenkor sok pénzről van szó). A város buszvállalat szintén azonnal segített. Igaz, Trencsénben abban a pillanatban megszűnt létezni a városi tömegközlekedés, de a váratlan esemény ellenére be lettek biztosítva a kisegítőbuszok, amelyek több tízezer embert szállítottak el a reptérről. Trencsén polgármestere sem szarozott. Kihirdette a krízishelyzetet és tette a dolgát ahogyan kellett. Akiknek nem volt hol tölteniük az éjszakát kaptak átmeneti szállást, teát és meleg ételt biztosítottak, annak ellenére, hogy a rendezvényhez gyakorlatilag nem volt közük, de ennek ellenére mégis törődtek a város ideiglenes lakóival, akik máskülönben az állomáson csövezhettek volna. Végül pedig a vasúttársaság is megmutatta a jobbik oldalát, nem fizettetett külön jegyet azokkal az emberekkel, akiknek csak vasárnapra volt vonatjegyük. Korrekt viselkedés, majdhogynem minden tökéletes.
Tisztában vagyok vele, hogy ennek ellenére lehettek kisebb-nagyobb gondok, mint pl. a reptéren veszteglő sok autó lassú kijutása, de ezek velejárói egy ilyen rendkívüli eseménynek és eltörpülnek a több komolyabb gond mellett amit ilyenkor keletkezik. Szóval mindenképpen pozitívan értékelem azt, hogy egy ilyen helyzetben is képesek voltak a kompetensek gyorsan és effektíven reagálni, ami sajnos Szlovákiában még ritkaságnak számít és pont ezért ezt pozitív előrelépésként tartom. Remélem, hogy nem egy kivételes esetről van szó és ha a jövőben hasonló szituációk adódnak (sajnos valami mindig történik), akkor szintén így fog tudni reagálni az akinek reagálnia kell, mert sok múlhat ezen.

Comments 2 hozzászólás »

Múlt héten vasárnap este Dunaszerdahelyen (DAC szitiben) jártam, hogy megbeszéljek egy jövő szombati fotózást Ez hamar megvolt, majd megbeszélés után elmentem vizitre a Golfba megnézni a nyúlnyom brigádot. A vizit eredménye: alacsony részvételi arány, nullás illetve nagyon alacsony véralkoholszint, a punnyadásmutató az eget karcolta, ráadásul magas volt a szúnyogsűrűség is. Szégyen…

DS-Golf

Mivelhogy egyik csaj sem akart éjszakára befogadni (megértem 😀 ), háromnegyed tizenegykor fogtam magam és kicammogtam a Turancar buszra. Az csak 35-percet késet, amivel nem hogy a korábbi, de még a következő éjjeli buszt sem érem el Pozsonyban, ha az nem késik egy percet. Amúgy DS-ASMN-BA2PB megvolt pont egy óra alatt. Lehetne így máskor is.

U.i.: A Pizzára több mint 30 percet kellett várni és hideg volt, viszont ízre okés.
U.i.2: Eszti, még mindig jössz egy körtével. 😉

Comments Nincs hozzászólás »

Szabolcs írt ma reggel mailt. Szokatlan tőle, általában valamilyen IM programon keresztül szoktunk kommunikálni. Sajnos rossz hírrel szolgált. Ma reggel meghalt Gabi néni. Gabi néni, akinél Nagymegyeren gyerekkoromban sok éven át minden nyaramat töltöttem, hogy ne kelljen egész heteket Pozsonyban a panelban a négy fal között lennem. És most Gabi néni nincs többé köztünk. Gabi néni, aki mindig kedves volt hozzám, még akkor is ha esetleg nem fogadtam szót. Én pedig az utóbbi években el sem mentem meglátogatni őt. Igaz, nem járok már Megyerre, csak évente egyszer halottak napján a temetőbe a családdal illetve néha nyáron, amikor mise van ott nagypapámért, de ha nagyon akartam volna, akkor találok rá időt. Utoljára amikor nála voltam éppen a nagyszüleimért volt mise Megyeren a templomban. Volt előtte időm és elmentem hozzájuk. Ahogyan gyerekkoromban, akkor is az udvaron keresztül hátulról mentem be a konyhába. Mindig ott zajlott az élet és a legtöbb ember náluk mindig erre járt ki és be. Ekkor sem volt máshogy. Buksi kutya beengedett az udvarra és amikor benyitottam a konyhába, Gabi néni ott volt. Szomorú vagyok, hogy már soha többé nem lephetem meg így. Akkor sokat beszélgettünk, a mise elejét is lekéstem. Emlékszem, úton ki a házból az udvaron keresztül már akkor is motoszkált a fejemben, hogy talán utoljára találkoztunk, de azért reméltem, hogy nem. És ez sok éve volt, én pedig hülye vagyok, hogy azóta nem mentem el hozzá többször. Most már nem tehetek semmit.
Köszönöm azt, hogy nálatok lehettem, köszönöm, hogy vigyáztál rám, köszönöm azt a sok törődést, amit gyerekkoromban kaptam tőled, köszönöm a sok szép emléket. Köszönök mindent, szia Gabi néni.

Comments Nincs hozzászólás »

Régebben már olvashattátok az alábbi posztot. Sokáig filóztam, sokáig  nem tudtam mi legyen, majd meggondoltam magam, majd megint filóztam, most pedig döntöttem, eladom. Az ok egyszerű, nincs meló és a monitorom (és miatta lassacskán a szemem) is kezdi felmondani a szolgálatot, szóval zseton kell. Ráadásul az 50-est azóta sem használtam, talán csak 2x. Nincs értelme a pénzt benne tartanom, újból megtekinthető, kipróbálható, eladó. Elképzelésem az árról 250 európai pénz, de gyors eladás esetén ez alku tárgya lehet. Információként megemlítem, a jelenleg kapható AF-S 50mm/F1.4 G kiskereskedési ára 378€. Szintén lehetséges csere LCD monitorra (minimum 24″, 1920×1200, DVI). Az ajánlatokat fogadom itt, mailben (e1 kukac e1 pont eská), vagy a telepátiát leszámítva bármilyen más kommunikációs csatornán keresztül (aki ismer, tudja merre vagyok elérhető 🙂 ).

[update]

Elkelt. 🙁

Gondoltam egyet és úgy néz ki, hogy eladom a Nikkor AF 50mm/F1.4 D objektívemet (dobozostul). 🙁 Most kb. 2 éves, de olyan, mint az új, egyedül a lencsevédőről van a Nikon felirat kicsit jobban lekopva, mert mindig a zsebemben hordtam. Amúgy az objektívet keveset használtam és nagyon meg vagyok vele elégedve, de amióta megvan az 35/2-es, azóta csak feleslegesen cipelem magammal mindenhová, dolga nem igen van azóta. Portrék fotózására nagyon alkalmas, de utoljára ezt megoldottam a 35 milliméteres tesóval is és inkább valami hosszabb fókusztávolságú portréobjektív felé kacsingatok. Amúgy érdemes tudni, hogy az 50/1.4-es az 50/1.8-assal ellentétben nagyon éles nyitott blendénél is, amit egy régebben csinált összehasonlító teszt igazolt is. Érdemes tudni még azt is, hogy az 1.8-assal ellentétben nagyon szép a bokehe is, ami portréknál egy fontos szempont.
Filmes, illetve FX gépen még nem próbáltam, de azokon is gond nélkül használható ez az objektív, és nem véletlenül volt évtizedeken keresztül ez a legtöbbet használt lencse a gépeken. Az eladás oka amint már feljebb írtam az, hogy nem használom, másrészt pedig az, hogy kacsingatok egy Nikkor AF 85/1.8 D felé is.

Nikkor AF 50mm f/1.4D

Nikkor AF 50mm f/1.4D

Nikkor AF 50mm f/1.4D

És az ára? Ha valaki elviszi vasárnapig, akkor fájó szívvel, de hajlandó vagyok megválni tőle 6900 koronáért, később 7800 Sk. Információként megemlítem, hogy újonnan 10.490 Sk.

Itt pár link képekre, amit én fotóztam vele:

Orange Mustang
Ivetka
Deja Vu – Kotiers András
Hoya Pro1 CPL
Trrr…

A pbase.com-on pedig sok más kép ezzel az objektívvel.

U.i.: Filózok a Nikon D70 eladásán is, ha sikerülne szereznem jó áron használt Nikon D200-ast.

Comments 38 hozzászólás »

Lehethogy nem mondok újat, de én az előbb fedeztem fel, hogy Michael Jackson volt reklám arc is. Azonnal rá is kerestem a TeCsőn, és megtaláltam a felvételeket is. Az első 1984-ből van, abból az időszakból amikor már világsiker volt a Thriller és az emberek meg voltak bolondulva érte. Erre utal a klipben szereplő srácon a piros dzseki is, amely akkoriban divatos is volt. Szerintem nagyon jópofa reklám lett…

Ami szintén nagyon érdekes, hogy így első ránézésre a reklám végén ugyanaz a betűtípus szerepel, mint annakidején a Knight Rider sorozatban. Ez mennyire lehet véletlen? Érdemes továbbolvasni… »

Comments Nincs hozzászólás »