Vége a nyárnak

Kezdjük azzal, hogy ez az első, és valószínűleg egyben az utolsó augusztusi bejegyzés. Utoljára pont egy hónapja írtam (véletlen egybeesés). Sajnos az elmúlt hetek kicsit unalmasan telnek és egyre kevesebb dolgot tartok említésre méltónak. Ez a mai is csak amolyan nyárvégi feeling poszt.
Az van, hogy ma délután kisétáltam a közeli főutak kereszteződéséhez, amelyet péntek este lezártak, hogy a mai napon újraaszfaltozva hétfő reggel megint a szokásos forgalom része legyen. Hihetetlen, hogy Szlovákiában képesek egy kereszteződést egy hétvége alatt megcsinálni, azzal, hogy ebből legalább egy nap az aszfalt kihűlési ideje. Ilyenkor kezd kíváncsivá tenni, hogy a lakótelep végén levő körforgalom miért készült három hónapig. De most térjek vissza ahhoz, amit írni akartam. Napnyugta volt, kellemes, de már érezhetően nyárvégi idő, 20 fok körüli esti hőmérséklettel. Forgalom gyakorlatilag semmilyen, idilli lakótelepi nyugalom, mint hogyha vidéken lennék, csak néhány autós fordul vissza a lezárt kereszteződés előtt. Ezek az autósok amúgy érdekes páciensek, merthogy az összes odavezető kereszteződésben ki van téve a tábla, hogy a kereszteződést lezárták. Elképesztő, hogy mennyien nem figyelik és olvassák a táblákat. A legjobb volt a nyugdíjas papa kis Twingoban ülve, amint a lehúzott ablakon keresztül anyázva szidja a nem is tudom kicsodát. Pedig elég lett volna elolvasnia a táblát az előző kereszteződésben. Mindegy, ment néhány száz métert a saját hülyesége miatt potyába.
De térjünk vissza a vidékhez. Éreztem azt az illatot, amit az esti kerti és ház körüli öntözés után lehet érezni. Gyerekkoromat juttatta eszembe. Furcsa volt Pozsonyban érezni, főleg hogy egy héttel ezelőtt Nemesócsán voltam egy kis PC szerelős rokonlátogatós hétvégén, és ott semmilyen “szagemlékem” nem volt. Erre fel Pozsonyban van olyan, ami vidékhez kapcsolódik. Értitek ezt?
Amúgy az a hétvége érdekes volt. Péntek és szombat esti is kimentünk a helyi vendéglátó ipari egységbe, amelyet a helyiek körében Cuki névre hallgat, de a cukrászdához már nem sok köze van, inkább amolyan harmadik, vagy negyedik osztályú kocsma. Első bekanyarodva minket az utcába verekedés fogadott. Vicces volt, hogy unkatestvérem még az autóban mondta, hogy ki kivel és miért bunyózik. Gyorsan terjednek a hírek, néha még gyorsabban is, mint kellene. Elég szar lehetett a srácnak akinek a csaja félrekúrt és a fél falu hamarabb tudta mint ő. Aztán duplán szar lehetett, hogy azzal a sráccal akart bunyózni aki súlyban 2x nagyobb volt. Ej, jól indult az este. Sajnos a folytatás annál unalmasabb volt. Sör ihatatlan, zene hallgathatatlan (de ha a helyieknek az tetszik, ám legyen), szórakozni nem volt kivel,. csak Éva unokatesómnak csapta ott a szelet egy félig helyi gyerek.
A szombati este már érdekesebbnek ígérkezett, Éva barátnőivel voltunk kint. Kicsit pörgősen kezdtem az estét a körték számát illetően, majd folytattuk a szórakozást egészen reggelig. Elfogyasztott körték száma ismeretlen, de eggyel több, mint amennyit meg kellett volna innom. Ezzel megerősítettem saját önismeretemet illető tapasztalataimat is. Éreztem, hogy mikor van az amikor meg kell állnom. Életemben először nem tartottam be és reggel a gyomrom ezt meg is bosszulta rajtam. Jogosan.
Ez után hétközben majdhogynem semmit sem csináltam. Voltunk egyszer volt kollégáimmal kártyázni, vettem egy új 1,5TB Samsung  HD154UI merevlemezt mert, az egyik 750GB-os (HD753LJ) a S.M.A.R.T. szerint haldoklik, elmentem csütörtökön misére amely nagyszüleimnek volt ajánlva és máris péntek volt.
Ha Bc. ünneplés ürügyén nem találom ki, hogy menjünk inni valamit otthon ülök egész nap, de végül Misiék kitalálták, hogy menjek hozzájuk, aminek grillezés lett a vége. A grillezett disznó hús finom volt, kellemes este volt. Elfogyasztottunk közben egy üveg Fütyülős Mézes Meggy pálinkát amelyet az utóbbi időben kezdek előnyben részesíteni a körte előtt. Egyedüli baja, hogy nálunk nem kapni és mindig Magyarországról kell hozatnom. Hajnali kettőkor hazaértem, és mentem készülődni Pali haverom esküvőjére.

Maja és Pali már férj és feleségként

Az volt a terv, hogy elmegyek második fotósként fotózni velük Ausztriába egy kastélyhoz, amit két héttel korábban voltunk megnézni. Sajnos reggel 6-kor elkezdett esni, szóval a fotózásnak lőttek. Kicsit sajnálom őket, mert előtte 2 héten keresztül jó idő volt és pont aznap reggel kellett elromlania, de nem lehetett semmit sem tenni.Végül a fotózás megvolt máshol és nekem elég volt csak délután az uzsonnára mennem, szóval alhattam még előtte kb. 3 órát. Maga az esküvő annak ellenére, hogy nem volt vőfély, majdhogynem gond nélkül végbement, buli is jó volt és a fotózás mellett most megengedhettem magamnak azt, hogy alkoholt is fogyasztok. Ittunk is az ifjú pár egészségére nem is egyszer, örömanyával és örömapával is külön-külön, és annak ellenére, hogy a bárnál tisztességesen fogyott a tömény, senki sem volt rosszul. Én is tudtam mikor kell abbahagynom, szóval ma “reggel” minden gond nélkül képes voltam táplálkozni is. Kicsit büszke vagyok magamra. 🙂

A bejegyzés vasárnap, augusztus 30th, 2009 - 21:08-kor történt. Kategória: Beszámoló, Beszóltam, Csak úgy valami, Fotózás, IT, Közélet. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról