Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke
szerző: e1 kategória: Csak úgy valami , tags: Gyimóthy Gábor, Magyar, nyelv, nyelvlecke, szinoníma, szlovák, szókincs, versGyimóthy Gábor: Nyelvlecke
Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?
Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,
És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?
Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.
Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?
A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?
Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.
Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!
Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.
Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?
Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!
Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?
Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?
Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.
Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!
Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?
Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?
Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.
Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?
S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?
Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!
Firenze 1984. X. 12.
Azt hiszem, hogy ehhez nem kell több kommentár, mindenki megszámolhatja, hogy a “menni” szónak hány szinonímája van (én 77-et találtam), mennyire bő a magyar nyelv szókincse. Aki pedig le tudja fordítani ezt a verset tisztességesen szlovákra, annak veszek egy üveg 5 csillagos Metaxát. 
Bejegyzések (RSS)
tetszik!
Ez valami fantasztikus!
[...] Eredetileg e1 blogján olvastam, de Czakó Gábor honlapján is megtalálható ez a remek vers. « [...]
Végre, végre, végre!!! Végre, hogy előkerült. Ez egy REMEKMŰ!
Ezt a verset minden magyarnak álmából felkelve is tudni kellene ugyanúgy, mint a Himnuszt, a Szózatot, vagy a Nemzeti Dalt! Nekünk, büszke magyaroknak erre a versre büszkének kell lennünk! De nagyon! Mert ez egy REMEKMŰ!
Csak gratulálni tudok, nagyon tetszik el is lopom olvasgatni fogom, s tán meg is tanulom
, büszke vagyok az anyanyelvemre!!
Nekem ne gratulálj, nem én írtam. Én csak értem.
A gratuláció az vers költőjének szólt
Most már hiába magyarázkodsz.
A vers csodálatosan tükrözi anyanyelvünket. Előszőr hallottam. Az ” Anyád nyelvét bízták rád a századok” Thália Színházi előadáson.Gratulálok a költőnek és a Szabadkai Gyermekszínház előadó művészének ( Gál Elvíra).
Nagyon fantasztikus ez a vers! Nem semmi! és ezt tényleg más nyelven nem lehet! Nemhiába ez a leszebb nyelv!!!:D És minden Magyar legyen büszke rá, ahogy én is! Én nemvagyok nagy versolvasó, de ilyet még ezret is elolvasnék!:D Gratulálok az írónak!:D
Fantasztikus!
Erről eszembe jutott egy “hungarikum”, egy olyan szó amit nem lehet más nyelvre lefordítani, ez pedig a:
…Megmagyarázom…
…ez egy gyönyörű, igaz magyar szó!
Csak a Magyar használhatja hitelesen!
csak gratulálni tudok Gyimóthy Gábornak ez nemzeti kincs ez a mű
én 4 nyelven hibátlanul beszélek de ezt a hangulatot semmilyen nyelven nem lehet visszaadni, hiába a német: deutlich machen, németté tenni..=érthetővé tennit jelent németül, az nem megmagyarázni-t jelent.
köszönet az alapos munkáért, díjat érdemelne.
ELKÉPESZTŐ!!! Gratulálok a szerzőnek!!!
Van még ezeken kívül is néhány szó a menésre. Pl. cammog, bukdácsol
vagy a modernebbek közül. Pl. kavar, kever
Javaslom, gyüjtsünk még néhányat!
A Nyelvleckét pár éve ismerem – és ma Budán a Szentháromság téren el is mondom majd a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe rendezvényen.
Gyimóthy Gáborról – a szerzőről – szerettem volna többet tudni, de egy ifjú Gy.G.
honlapjára leltem – és nem az írás szerzőjére.
Nagyon jó, hogy ez a vers megszületett – mert bizonyítja, most a magyar nyelv elleni szlovák törvény kisebbrendűségi érzését.
Én önhibámon kívül több mint 50 évet éltem Csehszlovákiában, ill. Szlovákiában. Szlovák és Cseh nyelven is szereztem oklevelet (színművész, film-TV rendező, dramaturg.) Mindkét nyelvet jól ismerem, de a 7 gyermekemnek a magyart szeretném a lehető legtisztább szinten továbbadni!
Gyimóthy Gábornak jó egészséget kívánok, tisztelettel. Galán Géza.
Már nem először olvasom ezt a nyelvet dicsérő verset. Én is ajánlanám olvasó könyvekbe általános iskolába, esetleg kibővítésre szánt házi feladatnak . Van még egy két ide illő kifejezésünk:) : pl. sétafikál, somfordál
, Bővíthetítek tovább!
Aki teheti, terjessze, mondja tanítónak,tanulónak ….. mindenkinek!
Becsüljük magunkat, más úgysem fog! üdvözlettel
Nagyon tetszik! Ezt is begyűjtöm
És hogy bővítsem a szuper versek sorát: (vigyázat, hosszú lesz, de kihagyhatatlan!)
Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk
Kezdjük tán a “jó” szóval: tárgy esetben “jót”,
ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.
Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.
Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.
Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fő a feje – vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ, követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ‘s ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem…
én a pénzem megértem.
Hibamentes mentő vagyok.
Szőke Tisza mentén mentem:
díszmagyarom vízbe esett,
díszes mentém menten mentem.
Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent a fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.
Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Földmérő küzd öllel, árral;
árhivatal szökő árral,
ármentő a szökőárral,
suszter inas bökőárral.
Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?
Egyesben a vakondokok “vakond” avagy “vakondok”.
Hasonlóképp helyes lesz a “kanon” meg a “kanonok”?
Nemileg vagy némileg? – gyakori a gikszer.
“Kedves ege-segedre” – köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel: mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa majd anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: enyém,tied,övé.
A magyar nyelv – azt hiszem, meggyőztelek Barátom –
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!
Mindenkinek további szép napot!
Ez a vers fent van már a blogon “videóval” együtt május óta, de azért köszönjük.
Link: http://beszoltam.hu/bencze-imre-edes-ekes-apanyelvunk/
Jaj, èn is imàdom ezt a verset! Orulok, h neten is fent van, nem is egy helyen. Nèhàny èvvel ezelott nàlunk volt plèbànos az ìròja, ill. koltoje. Nagy koponya.
A Nyelvlecke címü vers tegnap este elhangzott Londonban a Magyar házban
Mindenkinek tetszett. Ma kaptam a fiamtól a hírt,nézzek utánna.Megtettem.
Honnan kap hírt az ember egy nagyszerü magyar versről?Londonbol egyszerü.
Addig nem sikerülhet a nemzetgyilkosok ármánykodása,ameddig megőrízzük és fejlesztjük ezt a csodát,-a magyar nyelvet!
Nemtudjátok, valahol megvan-e a Nyelvlecke “hangosan”? Köszi.
eszméletlen ez a vers, vagyis mindkettő! a Nyelvleckét magyar tanárom olvasta fel nekünk, és most egy dolgozatomhoz fel is használom…de azt hiszem, hogy a másikat is:D a magyar a leggyönyörűbb nyelv a világon, ez nem is kétséges! és örülök, hogy nem egyedül vagyok ilyen véleményen:)
Tényleg szuper mindkettő!!
Amúgy meg van a Nyelvlecke is “hangosba” valahol, én Kossuth rádióba hallottam!!
Köszönjük meg a JÓ ISTENNEK , hogy ilyen csodálatos nyelvet adott a MAGYAROKNAK és ,hogy ezen az ISTENI nyelven alkothatnak a mi ISTENI tehetségeink !!! Ki is a K I V Á L A S Z T O T T N É P ? ? ?
A vers ZSENIÁLIS!
Milyen jó, hogy magyarnak születtünk! Idegen nyelvként megtanulni a magyart… bár nem lehetetlen, de az ilyen remekművek -és ideértem Romhányi örökbecsűit is – csak anyanyelven írhatók és értékelhetők igazán.
Gyimóthy Gáborról a mai Somogyi Hírlapban lehet bővebben olvasni (sajnos, az online magazinba nem került bele).
Faludy György
ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: —
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók : a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepűs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
s búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott ?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege:
fekete mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
messze mutatna?
És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak, —
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva —
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó. (Páris, 1940 május)
Üdv! A vers tényleg remekmű de … Kövezzetek meg érte… ez még nem jelenti azt, hogy a magyar nyelv bármiben is több pl. a spanyolnál vagy a kínainál. Lehet ájuldozni… de ez mégiscsak a mi anyanyelvünkön íródott és nem igazságos összehasonlítani más nyelvekkel. Talán az teheti csak meg, akinek két anyanyelve van. De az is csak eggyel vetheti össze.
Mégegyszer. Szép vers, jó vers. De… de.
Kedves e1 ! Évek óta küldözgeti mindenki mindenkinek ezt a verset, legnagyobb szomorúságomra hibásan. Nem vagyok nagy számítógépcsõdör, ezért mire észrevettem, hogy ez kering, már késõ volt a helyesbítéshez. Szerencsére nem súlyosak a hibák, de persze engem bosszantanak. Végig olvastam a hozzászólásokat és ezért is jelentkezem, mert látom, vannak akik szeretnének többet megtudni rólam (egyébként: nem vagyok plébános). Azt is látom, hogy van aki további kifelyezéseket (rokonértelmű igéket) gyűjtene. Czakó Gábor (akit Görhöny Attila is említ) egyik könyvében, ha jól emlékszem több százat sorol föl. Kereken negyed évszázaddal késõbb megírtam a vers folytatását is, amelyben további, közel 70 ige fordul elõ. Mindkettõt szívesen elküldöm érdeklõdõknek, már csak azért is, mert így talán egyszer a Nyelvlecke hibátlan, azaz eredeti alakjában is elterjed. Félek attól, hogy ha egyszer megint világgá küldenek egy űrszondát mindenféle nyelvmintával, akkor a magyar nyelvminta ezt a verset is tartalmazni fogja, és persze a hibás változatban ! A költemény a Tillárom-versek című kötetem utolsó verse (1999-ben került kiadásra).
Saját véleményem a versrõl: Aránylag jólsikerült fölsorolás, viszont nem túl jó vers. Ha csak álmodtam volna, hogy ilyen sikere lesz és ennyire el fog terjedni, akkor talán jobban odafigyelek, de az is lehet, hogy akkor nem merek belefogni ! A sikernek természetesen örülök.
Ismeretlenül is, baráti üdvözlettel Gyimóthy Gábor
Látom, hogy hozzászólásomban nem tűnik fel a villámpostacímem (persze, az nem kerül megjelenítésre). Tehát: gyimothy.gabor@hotmail.com
Kedved Gábor! Amennyiben valójában te vagy a vers eredeti szerzője (mert hát az interneten akárki kiadhatja magát akárkinek) két dolgot szeretnék mondani:
1. Emelem kalapom, nagyon jó vers, és örülök, hogy betévedtél ide.
2. Amennyiben te is úgy gondolod, szívesen felteszem ide a hibátlan (javított) verziót, amennyiben elküldöd azt a e1 [kukac] e1 [pont] sk e-mail címre.
e1
Kedves Mindnyájan!
Tanyán élek s körülöttem sok a külföldi/holland belga/akiknek odaadtam a “Nyelvlecke”-t.Nagyon nehezen értik meg a nyelvünket de nyilván nem véletlenül kerültek ide.Kb 9 éve szereztem tudomást ezekről a csodaszép dolgokról,azóta vagyok itt az Alföld közepén és boncolgatom szavainkat.Tisztelettel ölellek Gy.Gábor .A MagyarOk Istene áldjon meg.
Én minden magyar iskolába tanítanám, vagy legalább is magyaróra során elolvastadnám a gyerekekkel hogy lássák milyen szép nyelven tanulnak és élnek.