Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, —
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
— Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

Firenze 1984. X. 12.

Azt hiszem, hogy ehhez nem kell több kommentár, mindenki megszámolhatja, hogy a “menni” szónak hány szinonímája van (én 77-et találtam), mennyire bő a magyar nyelv szókincse. Aki pedig le tudja fordítani ezt a verset tisztességesen szlovákra, annak veszek egy üveg 5 csillagos Metaxát. 🙂

91 hozzászólás “Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke”
  1. Láma szerint:

    tetszik! 🙂

  2. gorati szerint:

    Ez valami fantasztikus!

  3. […] Eredetileg e1 blogján olvastam, de Czakó Gábor honlapján is megtalálható ez a remek vers. « […]

  4. Péter szerint:

    Végre, végre, végre!!! Végre, hogy előkerült. Ez egy REMEKMŰ!
    Ezt a verset minden magyarnak álmából felkelve is tudni kellene ugyanúgy, mint a Himnuszt, a Szózatot, vagy a Nemzeti Dalt! Nekünk, büszke magyaroknak erre a versre büszkének kell lennünk! De nagyon! Mert ez egy REMEKMŰ!

  5. inga szerint:

    Csak gratulálni tudok, nagyon tetszik el is lopom olvasgatni fogom, s tán meg is tanulom 🙂 , büszke vagyok az anyanyelvemre!!

  6. e1 szerint:

    Nekem ne gratulálj, nem én írtam. Én csak értem. 🙂

  7. inga szerint:

    A gratuláció az vers költőjének szólt 😛

  8. e1 szerint:

    Most már hiába magyarázkodsz. 😛

  9. Pukli Jánosné szerint:

    A vers csodálatosan tükrözi anyanyelvünket. Előszőr hallottam. Az ” Anyád nyelvét bízták rád a századok” Thália Színházi előadáson.Gratulálok a költőnek és a Szabadkai Gyermekszínház előadó művészének ( Gál Elvíra).

  10. Petra szerint:

    Nagyon fantasztikus ez a vers! Nem semmi! és ezt tényleg más nyelven nem lehet! Nemhiába ez a leszebb nyelv!!!:D És minden Magyar legyen büszke rá, ahogy én is! Én nemvagyok nagy versolvasó, de ilyet még ezret is elolvasnék!:D Gratulálok az írónak!:D

  11. Toto szerint:

    Fantasztikus!
    Erről eszembe jutott egy “hungarikum”, egy olyan szó amit nem lehet más nyelvre lefordítani, ez pedig a:
    …Megmagyarázom…
    …ez egy gyönyörű, igaz magyar szó!
    Csak a Magyar használhatja hitelesen! 🙂

  12. busch henrik szerint:

    csak gratulálni tudok Gyimóthy Gábornak ez nemzeti kincs ez a mű
    én 4 nyelven hibátlanul beszélek de ezt a hangulatot semmilyen nyelven nem lehet visszaadni, hiába a német: deutlich machen, németté tenni..=érthetővé tennit jelent németül, az nem megmagyarázni-t jelent.
    köszönet az alapos munkáért, díjat érdemelne.

  13. Chrissy szerint:

    ELKÉPESZTŐ!!! Gratulálok a szerzőnek!!!

  14. majom szerint:

    Van még ezeken kívül is néhány szó a menésre. Pl. cammog, bukdácsol
    vagy a modernebbek közül. Pl. kavar, kever
    Javaslom, gyüjtsünk még néhányat!

  15. Galán Géza szerint:

    A Nyelvleckét pár éve ismerem – és ma Budán a Szentháromság téren el is mondom majd a Magyar Nyelv és Könyv Ünnepe rendezvényen.
    Gyimóthy Gáborról – a szerzőről – szerettem volna többet tudni, de egy ifjú Gy.G.
    honlapjára leltem – és nem az írás szerzőjére.
    Nagyon jó, hogy ez a vers megszületett – mert bizonyítja, most a magyar nyelv elleni szlovák törvény kisebbrendűségi érzését.
    Én önhibámon kívül több mint 50 évet éltem Csehszlovákiában, ill. Szlovákiában. Szlovák és Cseh nyelven is szereztem oklevelet (színművész, film-TV rendező, dramaturg.) Mindkét nyelvet jól ismerem, de a 7 gyermekemnek a magyart szeretném a lehető legtisztább szinten továbbadni!
    Gyimóthy Gábornak jó egészséget kívánok, tisztelettel. Galán Géza.

  16. Karsai Marika szerint:

    Már nem először olvasom ezt a nyelvet dicsérő verset. Én is ajánlanám olvasó könyvekbe általános iskolába, esetleg kibővítésre szánt házi feladatnak . Van még egy két ide illő kifejezésünk:) : pl. sétafikál, somfordál :), Bővíthetítek tovább!

  17. Vicze-Máthé András szerint:

    Aki teheti, terjessze, mondja tanítónak,tanulónak ….. mindenkinek!
    Becsüljük magunkat, más úgysem fog! üdvözlettel

  18. Németh Monika szerint:

    Nagyon tetszik! Ezt is begyűjtöm 🙂
    És hogy bővítsem a szuper versek sorát: (vigyázat, hosszú lesz, de kihagyhatatlan!)

    Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk

    Kezdjük tán a “jó” szóval: tárgy esetben “jót”,
    ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.

    Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
    nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.

    Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
    amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.

    Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
    Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?

    Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
    hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?

    Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
    nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

    Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
    amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.

    Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
    Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
    Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.

    Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
    Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

    Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
    kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.

    Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
    Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
    Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

    Főmérnöknek fő a feje – vagy talán a fője?
    Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

    Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
    reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

    Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
    Nemekből vagy igenekből született a nemiség?

    Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
    országának nevében a követ, követ követ.

    Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ‘s ridegen,
    néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.

    Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
    asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

    Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
    mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?

    Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
    estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
    Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
    Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.

    Harminc nyarat megértem,
    mint a dinnye megértem,
    anyósomat megértem…
    én a pénzem megértem.

    Hibamentes mentő vagyok.
    Szőke Tisza mentén mentem:
    díszmagyarom vízbe esett,
    díszes mentém menten mentem.

    Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
    Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
    Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent a fent.

    Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
    hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.

    Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
    hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?

    Díjbirkózó győzött tussal,
    nevét írják vörös tussal,
    lezuhanyzott meleg tussal,
    prímás várja forró tussal.

    Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
    Átvág áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.

    Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
    első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

    Földmérő küzd öllel, árral;
    árhivatal szökő árral,
    ármentő a szökőárral,
    suszter inas bökőárral.

    Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
    lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
    A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
    magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
    Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.

    Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
    Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?

    Egyesben a vakondokok “vakond” avagy “vakondok”.
    Hasonlóképp helyes lesz a “kanon” meg a “kanonok”?

    Nemileg vagy némileg? – gyakori a gikszer.
    “Kedves ege-segedre” – köszönt a svéd mixer.

    Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
    merjél mérni mértékkel: mertek, merték, mértek.

    Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
    Viszonzásul kimossa majd anyukád a kámat?

    Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
    nem tudják, hogy helyesen: enyém,tied,övé.

    A magyar nyelv – azt hiszem, meggyőztelek Barátom –
    külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!

    Mindenkinek további szép napot!

  19. e1 szerint:

    Ez a vers fent van már a blogon “videóval” együtt május óta, de azért köszönjük. 🙂
    Link: http://beszoltam.hu/bencze-imre-edes-ekes-apanyelvunk/

  20. Morag szerint:

    Jaj, èn is imàdom ezt a verset! Orulok, h neten is fent van, nem is egy helyen. Nèhàny èvvel ezelott nàlunk volt plèbànos az ìròja, ill. koltoje. Nagy koponya.

  21. Judit szerint:

    A Nyelvlecke címü vers tegnap este elhangzott Londonban a Magyar házban
    Mindenkinek tetszett. Ma kaptam a fiamtól a hírt,nézzek utánna.Megtettem.
    Honnan kap hírt az ember egy nagyszerü magyar versről?Londonbol egyszerü.

  22. dr.nagy lajos szerint:

    Addig nem sikerülhet a nemzetgyilkosok ármánykodása,ameddig megőrízzük és fejlesztjük ezt a csodát,-a magyar nyelvet!

  23. nagyemil szerint:

    Nemtudjátok, valahol megvan-e a Nyelvlecke “hangosan”? Köszi.

  24. Veronika szerint:

    eszméletlen ez a vers, vagyis mindkettő! a Nyelvleckét magyar tanárom olvasta fel nekünk, és most egy dolgozatomhoz fel is használom…de azt hiszem, hogy a másikat is:D a magyar a leggyönyörűbb nyelv a világon, ez nem is kétséges! és örülök, hogy nem egyedül vagyok ilyen véleményen:)

  25. Gábor szerint:

    Tényleg szuper mindkettő!!
    Amúgy meg van a Nyelvlecke is “hangosba” valahol, én Kossuth rádióba hallottam!!

  26. György Károly szerint:

    Köszönjük meg a JÓ ISTENNEK , hogy ilyen csodálatos nyelvet adott a MAGYAROKNAK és ,hogy ezen az ISTENI nyelven alkothatnak a mi ISTENI tehetségeink !!! Ki is a K I V Á L A S Z T O T T N É P ? ? ?

  27. Péntek Ildi szerint:

    A vers ZSENIÁLIS!
    Milyen jó, hogy magyarnak születtünk! Idegen nyelvként megtanulni a magyart… bár nem lehetetlen, de az ilyen remekművek -és ideértem Romhányi örökbecsűit is – csak anyanyelven írhatók és értékelhetők igazán.

    Gyimóthy Gáborról a mai Somogyi Hírlapban lehet bővebben olvasni (sajnos, az online magazinba nem került bele).

  28. Kovács Judit szerint:

    Faludy György

    ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ

    Most, hogy szobámban ér az est setétje,
    te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
    s ajkad, melyről az esti fák alól
    először szólt az ének magyarul.
    Arcod tatár emléke már ködös,
    de titkunk itt e földön még közös
    s a te dalod zsong minden idegemben
    itt, idegenben.
    Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
    sértett gőgömben értőm és kísértőm,
    kínok közt, gondjaimtól részegen,
    örökzöld földem és egész egem,
    bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
    és soraimmal sorsom túl a síron,
    kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
    mennyei poggyász.
    Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
    vont hangszerén lázam, házam, hazám,
    almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
    és dal a számon, mit kérnek majd számon: —
    nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
    de Berzsenyivel zeng a mellkasom
    s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
    sem haditörvény.
    Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
    de én itt állok az ikes igékkel.
    Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
    a hangutánzó szók utánam szállnak,
    mint sustorgó füzesbe font utak
    fölött alkonykor krúgató ludak
    s minden szavamban százszor látom orcád,
    bús Magyarország.
    Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
    ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
    Ős szók : a szemhatárról századok
    ködéből még derengő nádasok,
    gyepűs vápákon elhullt katonák,
    ti bíbicek, bölények, battonyák,
    miket vadásztak vén csillyehajókról
    lápos aszókon.
    Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
    mély hangok: alkony violasötétje,
    káromlások veszejtő vadona,
    mondatszerkesztés pogány pagonya,
    kötőszók: sok-sok illanó fodor,
    s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
    lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
    s búzavirágkék.
    Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
    karók, keresztek és bitófák árnya,
    s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
    busák, buják, burjánzók és garázdák,
    melyik vidám faeke nyomtatott ?
    S ti mellérendelt, kurta mondatok
    mint paprika, ha füzére vereslőn
    lóg az ereszről.
    Ragok: szegények szurtos csecsemői,
    kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
    és E-betűk serege:
    fekete mezőn zsellérek koldus menete,
    s ti kongó-bongó helyhatározók,
    kukoricásban jó irányt hozók,
    ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
    könnyű harangszó.
    Jelentőmód. Az aszály mindörökre
    ráült a szürke, megrepedt rögökre.
    Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
    törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
    Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
    robotba tört paraszt alázata,
    vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
    messze mutatna?
    És főnevek, ti szikárak és szépek,
    ti birtokos ragokkal úri népek,
    országvesztők, elmozdíthatlanok,
    s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
    megölt vagy messze bujdosó fiak,
    Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak, —
    ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
    és a hazánkkal?
    Parasztok nyelve, nem urak latinja,
    nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
    magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
    hajlongasz szélcibáltan, megalázva —
    s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
    Te vagy jelenünk és a hajdani
    arcunkat rejtő Veronika-kendő
    és a jövendő.
    Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
    és forró, mint forrongó szellemünk.
    Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
    közös jövő és felzengő ítélet,
    nem hűs palackok tiszta óbora,
    nem billentyűre járó zongora,
    de erjedő must, könnyeinkben úszó
    tárogatószó. (Páris, 1940 május)

  29. Hajdú Ferenc szerint:

    Üdv! A vers tényleg remekmű de … Kövezzetek meg érte… ez még nem jelenti azt, hogy a magyar nyelv bármiben is több pl. a spanyolnál vagy a kínainál. Lehet ájuldozni… de ez mégiscsak a mi anyanyelvünkön íródott és nem igazságos összehasonlítani más nyelvekkel. Talán az teheti csak meg, akinek két anyanyelve van. De az is csak eggyel vetheti össze.
    Mégegyszer. Szép vers, jó vers. De… de. 🙂

  30. Gyimóthy Gábor szerint:

    Kedves e1 ! Évek óta küldözgeti mindenki mindenkinek ezt a verset, legnagyobb szomorúságomra hibásan. Nem vagyok nagy számítógépcsõdör, ezért mire észrevettem, hogy ez kering, már késõ volt a helyesbítéshez. Szerencsére nem súlyosak a hibák, de persze engem bosszantanak. Végig olvastam a hozzászólásokat és ezért is jelentkezem, mert látom, vannak akik szeretnének többet megtudni rólam (egyébként: nem vagyok plébános). Azt is látom, hogy van aki további kifelyezéseket (rokonértelmű igéket) gyűjtene. Czakó Gábor (akit Görhöny Attila is említ) egyik könyvében, ha jól emlékszem több százat sorol föl. Kereken negyed évszázaddal késõbb megírtam a vers folytatását is, amelyben további, közel 70 ige fordul elõ. Mindkettõt szívesen elküldöm érdeklõdõknek, már csak azért is, mert így talán egyszer a Nyelvlecke hibátlan, azaz eredeti alakjában is elterjed. Félek attól, hogy ha egyszer megint világgá küldenek egy űrszondát mindenféle nyelvmintával, akkor a magyar nyelvminta ezt a verset is tartalmazni fogja, és persze a hibás változatban ! A költemény a Tillárom-versek című kötetem utolsó verse (1999-ben került kiadásra).

    Saját véleményem a versrõl: Aránylag jólsikerült fölsorolás, viszont nem túl jó vers. Ha csak álmodtam volna, hogy ilyen sikere lesz és ennyire el fog terjedni, akkor talán jobban odafigyelek, de az is lehet, hogy akkor nem merek belefogni ! A sikernek természetesen örülök.

    Ismeretlenül is, baráti üdvözlettel Gyimóthy Gábor

  31. Gyimóthy Gábor szerint:

    Látom, hogy hozzászólásomban nem tűnik fel a villámpostacímem (persze, az nem kerül megjelenítésre). Tehát: gyimothy.gabor@hotmail.com

  32. e1 szerint:

    Kedved Gábor! Amennyiben valójában te vagy a vers eredeti szerzője (mert hát az interneten akárki kiadhatja magát akárkinek) két dolgot szeretnék mondani:
    1. Emelem kalapom, nagyon jó vers, és örülök, hogy betévedtél ide. 🙂
    2. Amennyiben te is úgy gondolod, szívesen felteszem ide a hibátlan (javított) verziót, amennyiben elküldöd azt a e1 [kukac] e1 [pont] sk e-mail címre.

    e1

  33. G.Gabriella szerint:

    Kedves Mindnyájan!
    Tanyán élek s körülöttem sok a külföldi/holland belga/akiknek odaadtam a “Nyelvlecke”-t.Nagyon nehezen értik meg a nyelvünket de nyilván nem véletlenül kerültek ide.Kb 9 éve szereztem tudomást ezekről a csodaszép dolgokról,azóta vagyok itt az Alföld közepén és boncolgatom szavainkat.Tisztelettel ölellek Gy.Gábor .A MagyarOk Istene áldjon meg.

  34. Kormo Dénesné szerint:

    Én minden magyar iskolába tanítanám, vagy legalább is magyaróra során elolvastadnám a gyerekekkel hogy lássák milyen szép nyelven tanulnak és élnek.

  35. Somfordál szerint:

    Nagyon tetszik, szívesen olvasnék még ilyeneket! Ha valóban egy helytelen változat kering az interneten, meg lehet tudni, hogy azóta le lett-e cserélve?

  36. e1 szerint:

    A javított verzió már egy ideje megvan, de időhiány miatt sajnos még nem volt alkalmam lecserélni. Hamarosan felteszem.

  37. Judit szerint:

    Imádtam, gratula az írónak. Büszke vagyok, hogy ezt a nyelvet beszélem 🙂

  38. Ettikebaba szerint:

    Hát én is hozzászóólnék de nem tudok mit! 🙂 Ez egyszerüen gyönyörű és imádom, én is szeretek Magyarnak lenni!!! 🙂

  39. Gabe szerint:

    Igen a magyar nyelv szép és nehéz csak a magyar anyanyelvű ember érti meg teljesen igazán. A magyar nyelv nagy logikára épül, nem könnyű még annak sem írni sem beszélni aki magyar! Szerintem, ezt mindenki tudja de az az igazság!
    Nehéz,és nem megfelelően használják sokan a kifejezéseket, és nem beszélve az írásnál a rengeteg helyesírási hibát amiket ejtünk mindannyian!

    Köszönöm, hogy hozzá szólhattam!

  40. Gyimóthy Gábor szerint:

    Most már nem ártana helyettesíteni a verset a hibátlan változattal !

  41. Kováts Edith szerint:

    Gyimóthy Gábor hivatalos weboldalán elolvasható Nyelvlecke című versének hiba nélküli változata valamint a vers folytatása!

    http://www.nyelvkritika.hu

    Érdemes megnézni, mert a Nyelvlecke mellett sok szép más vers is olvasható a szerzőtől, valamint könyvei és kókuszhéjból faragott ékszerei is megtekinthetők.
    Ezen kívűl nyelvörző előadásainak időpontjai is megtalálhatóak.

    A weboldalon keresztül közvetlenül kapcsolatba is lehet lépni az íróval!

    http://www.nyelvkritika.hu

    Akinek fontos a magyar nyelv szépségeinek megőrzése kattintson oda és ajánlja barátainak, ismerőseinek is!

  42. Bodza szerint:

    Cseréld már ki a verset!!! 🙂

  43. Kisbagoly - Small Owl szerint:

    Szuper vers, és gratula az írónak!:) Valóban érdemes lenne magyar órán tanulni.:)
    De azért megjegyezném azoknak, akik most teljesen elájultak a magyarv nyelvtől, hogy ezen mértékű szókincsben nincs semmi különleges. Sajnos arra a kérdésre nem tudok válaszolni, hogy hogyan lehet ezt olaszul elmagyarázni. De ez angol könnyűszerrel megoldható.:D
    Ha valamit nem tudunk megfelelően árnyalva kifejezni idegen nyelven, nem kell feltétlenül levonni a következtetést, hogy a mi nyelvünk felsőbbrendű. Netalán az is előfordulhat, hogy nyelvtudásunkon van mit fejleszteni.

    Szóval a kérdés az utolsó előtti versszakból: “Hogy mondjam ezt angolul?”
    A válasz:
    halad to advance, to head, to proceed, to progress
    jár to go on foot, perambulate, to tread
    megy to go, hit the road,
    dülöngél to lurch
    lépdel to stride
    botorkál to stumble, to falter, to fumble one’s way
    gyalogol to foot, to hoof it, to leg
    kódorog to gad, to straggle
    sétál to walk, to promenade
    andalog to moon,
    rohan to rush, to sweep
    üget to lope, to trot
    csörtet to crowd
    törtetés to push forward
    fut to run
    lohol to scoot
    átvág to cut accross, to intersect, to traverse
    vágtat to career, to canter, to gallop
    tipeg to paddle
    libeg to float
    lebeg to levitate, to drift,
    biceg to hobble, to limp
    poroszkál to amble, to pad
    vágtázik to sprint
    somfordál to sidle
    bóklászik to prowl, to traipse
    lábát szedi to stir one’s stump
    kitér to sidetrack, to shun
    szökell to leap, to gambol
    beront to dash in, to rush in
    betér to drop by, to blow in, to pop in,
    botladozik to falter,
    őgyeleg to loll, to lop about
    slattyog to drag, to scuff, to shamble
    lófrál to laze
    száguld to tear along, to scud, to speed
    szalad to skitter, to sprint
    vánszorog to plod, to trudge
    kószál to maunder, to stroll
    kullog to draggle, to slog along
    bandukol to saunter
    baktat to lumber
    koslat to rut, to stump
    kaptat to hike
    császkál to crawl
    totyog to toddle, to waddle
    suhan to glide
    robog to dash
    rohan to race, to scurry
    kocog to jog
    cselleng to dawdle
    csatangol to maroon, to tramp
    beslisszol to slide in, to slink in
    elinal to tail off, to bolt,
    battyog to shlep
    bitangol to range, to roam
    lopakodik to steal, to stalk
    sompolyog to slither, to creep,
    elkotródik to absquatulate, to cut away, decamp, to pack off
    settenkedik to sneak
    sündörög to trollop about
    elódalog to mosey
    csavarog to knock about
    kóborol to trapes, to rove
    Lézeng to loaf
    ődöng to lounge, to hang around
    lődörög to mooch about
    vándorol to migrate, to trek, to wander
    tekereg to squirm, to wimple
    kóvályog to wobble, to meander
    ténfereg to loiter
    özönlik to stream
    tódul to throng
    vonul to shoal, to march, to parade, to troop
    hömpölyög to roll
    ömlik to flow
    surran to slip
    oson to sleek
    lépeget to step, to strut

  44. Linczy szerint:

    Ez már a javított vers? E1 kicsierélted már?

  45. Gabe szerint:

    Kedves Kisbagoly! Itt nem az a kérdés hogy mi a megfelelő jelentése az adott szónak hanem az hogy hogyan tudod kifejezni pl.: /andalog to moon/ szerintem hold. De mindegy, igaz van több jelentése is de ez az adott szó hozza az értelmét. A magyar nyelv többrétű más nyelvekkel ellentétben mert azok eléggé egyszerűsítik a kifejezést és mondatokat.
    Több külföldi ismerőseimmel beszéltem erről még jó pár éve, hogy a magyar nyelv körül ír, és nem egyszerű, kicsit szeret bonyolítani szavakat mondatokat. Nos erről ennyit.

    Egy kis érdekesség:

    A magyar nyelv szépségeiről sokat lehetne beszélni, hiszen nem csak Európában számít egyedülállónak. Az angolok például már nem értik Shakespeare 1600-as évek körül íródott műveit, azok eredeti nyelvezetét “óangolnak” nevezik. Érdekes belegondolni, hogy az azóta eltelt majd’ 400 évben mennyit változott a nyelvük. Velük ellentétben azonban mi, magyarok a mai napig megértjük pl. az Ómagyar Mária Siralom 1300as évekre datált hangzását.
    …és, hogy mit mondanak a külföldiek a magyar nyelvről? Néhány idézet:

    Grimm Jakab meseíró (XIX. század), aki egyben az első német tudományos nyelvtan megalkotója is: “a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”.

    N. Erbersberg bécsi tudós (XIX. század): “Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.”

    George Bernard Shaw drámaíró (az amerikai CBC-nek adott interjújában sokkal bővebben kifejtve) mondta: “Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”

    Grover S. Krantz amerikai kutató: “A magyar nyelv ősisége Magyarországon /…/ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /…/ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.”

    Ove Berglund svéd orvos és műfordító: “Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” (Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

    Teller Ede atomfizikus halála előtt pár évvel ezt mondta Pakson: “…Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.” (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
    Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.
    A genetikai eredményekből már tudjuk: teljes joggal.)

    De ne csak a nyelvünket, hanem annak teremtő erejére vonatkozó véleményekre is figyeljünk:

    Isaac Asimov scifi író: “Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.”

    Enrico Fermi olasz atomfizikustól mikor megkérdezték, hogy hisz-e az űrlakókban, azt válaszolta: “Már itt vannak, magyaroknak nevezik őket!”

    A magyar anyanyelvű nagy matematikusok is többször vallották: hja, magyar anyanyelvvel könnyű nagy matematikusnak lenni.
    /VARGA CSABA : Mire lehet büszke a magyar (részlet)/
    És ami mosolyt csalhat az arcotokra: Gyimóthy Gábor (Firenze 1984. X. 12.) Nyelvlecke című írása. Figyeljétek meg, hogy a mozgást kifejező igére hányféle szinonimát használ! Már kétszer is nekiugrottam, hogy átszámoljam, de egyszer 63 jött ki, másszor meg 81 – de talán a számok annyira nem is lényegesek, mint a magyar nyelv gazdagságának ténye. Talán nincs is a földön még egy ilyen nyelv, mint a mienk! Szerintem joggal lehetünk büszkék rá.
    Forrás: Transylvania, 40 évf. 2. szám.
    beküldő: olvasó

    Köszönöm hogy hozzászólhattam!

    Gabe

  46. Dobos Dóra szerint:

    Hát én ezzel fogom megnyitni a gymet ekel mondanom de mindenkit megnyugtatok hogy olvasni fogom hát igy akkor nagyon tetszik és a Gymes azt jelenti hogy bulizni fogunk és minden évben van 1

  47. Kicsirigó szerint:

    Azért azt észrevettétek, hogy az egész oldalon egyetlen helyesírási hiba található, mégpedig Gyimóthy Gábor június 30.-i írásában? “kifeLYezéseket”

  48. Mercsek Tímea szerint:

    Csodálatos a Gyimóthy, a Faludy és a Bencze Imre-féle vers egyaránt! Viszont – bocsánat, én már csak ilyen hitetlen vagyok ilyen téren – nem hiszem el, hogy a fenti hozzászóló valóban Gyimóthy Gábor. Aki ilyen verset ír, aki a magyar nyelv szerelmese (ezt ő mondta magáról), költő, író, sok nyelven beszél, az nem vét olyan alapvető, éppen ezért szarvashibát, mint kifelyezéseket kifejezéseket helyett.
    Aki pedig angol nyelvleckét ad nekünk – szintén fentebb – az – véleményem szerint, nem értette meg Gyimóthy Gábor versét, annak üzenetét, vagyis, hogy mennyire csodálatos a magyar nyelv, mennyire árnyalt, mennyi szinonima, mennyi rokon értelmű szó gazdagítja! Nincs még egy ennyire gazdag és szép nyelv, mint a miénk!

    Üdv. Mindenkinek!

    Tímea

  49. Kicsirigó szerint:

    Látod kedves Tímea, éppen erre szerettem volna rávilágítani… Sajnos, akik ezt az oldalt olvassák, azoknak fel sem tűnt az egész, tehát szögezzük le, ez a Gyimóthy nem az a Gyimóthy… Vagy nem az a személy, vagy nem az a nyelvész.
    A vers mindenesetre csodálatos, csak azért találtam meg ezt az oldalt, mert én mail-ben kaptam meg, és rögtön feltüzelt… Gratulálok az eredeti írójának!

  50. Gyimóthy Gábor szerint:

    Kedves Kicsirigó !
    Bármilyen szomorú, a hibát is én ejtettem. Talán elõtte sokat írtam valamilyen más nyelven. Világos, hogy a kifejezést j-vel kell irni. Ehhez nem kell nyelvésznek lenni (ami egyébként nem vagyok).
    A guta majd’ megütött, amikor egy tavaly megjelent könyvemben ezt találtam: Kazinczy idelyén (én eredetileg ezt írtam: Kazinczy idejében). Sajnos nem ellenõriztem a szöveget, mert azt hittem, az ímélen elküldött anyagon nem változtatnak. Most kiderül, hogy egy ilyen szarvas hibát én is elkövethettem volna ! Kénytelen leszek mostantól, a hibát elkövetõt enyhébb gondolatokkal átkozni.
    Viszont a Nyelvleckét tényleg én írtam. Kattints az alakuló honlapomra:
    http://www.nyelvkritika.hu (amelyen még csõstül vannak hibák)

    Köszönettel a fölfedezett hibáért

    Gyimóthy Gábor

  51. Kicsirigó szerint:

    Tisztelt Gyimóthy úr!
    Megtisztelve érzem magam, hogy egy ilyen nagy ember (mert számomra a költők és írók azok) válaszolt nekem…
    Átolvasva az Ön honlapját, már tisztában vagyok azzal, hogy valóban Ön az, akiről beszélgettünk… Elnézést kérek az írásomért, valóban mindenki véthet ilyen hibát ( betudom ezt a hajszolt életvitelnek), de én is a magyar nyelv szerelmese vagyok, így rögtön szemet szúrt az elírás.
    Át fogom olvasni a nyelvkritika c. oldalt, sőt az Ön összes műveit is, hogy ezen vers megalkotójának még nagyobb tisztelője lehessek!

    Hogy mégse maradjak teljes anonimitásban,
    üdvözöl és további szép verseket kíván :
    Ervin

    Ui:
    A “szarvashibát” is egybe kell íni… 🙂

  52. Péter szerint:

    Üdv mindenkinek, csak most találkoztam ezzel a verssel, egyszerűen elbűvölő!
    Nagyon tetszik még sokszor el fogom olvasni.

    Két megjegyzés:
    @Kicsirigó: a költőnek megvan a szabadsága a nyelvfaragáshoz, habár rímek miatt használhatja nem egy hozzászólásban, de mindenki hibázik (kivéve a Teremtő)
    @Kisbagoly: most írd be egy szótárba sorba azokat az angol szavakat és mindegyikre kapsz egy csomó jelentést, hát ez az egyszerű különbség a két nyelv között, míg nekünk egy dologra van 20 kifejezésünk az angol 20 dologra használ egyet, és én ennek örülök. Utálom, hogy a globalizáció miatt bele kell szőni az angol szavakat a magyar mondatokba, a mai fiatalok sajnos egyre gyakrabban teszik.. talán az ilyen versek elgondolkoztatják majd őket

    szép napot mindenkinek!

  53. kritikata szerint:

    Tisztelt Olvasók!
    Szerintem nagy hiba ezeket a rigmusokat versnek tekinteni és, főleg, egy lapon említeni Faludy György költeményével. Ráadásul a magyar nyelvet elfogultan, ezért hibásan védi mind a kettő. Nem lehet és nem szabad az egyik nemzet nyelvét a másikéhoz hasonlítani, mert mindegyik nemzeti nyelvnek – sőt, a mesterségeseknek is – megvan a maga szépsége vagy értéke. A jó szülő is úgy szereti és segíti a saját gyermekét, hogy közben látja annak hibáit, és értékeli a másik gyermekének értékeit.

  54. Bereczky Ákosné szerint:

    Nem tudom,hogy most melyik vers kering, az igazi,vagy a hibás.Ettől függetlenül nagyon élveztem,és én is továbbküldtem sok ismerősnek, barátnak.Kérem,amennyiben fellelhető az eredeti,szíveskedjenek nekem is továbbítani.

  55. Kati szerint:

    Nagyon orulok, hogy ratalaltam erre az oldara!
    A ‘Nyelvlecke’ cimu verset evek ota ismerem, rendszeresen olvasgatom. 6 eve kulfoldon elek, igy kulonosen szukseget erzem a magyar nyelv orzesenek. Angolul es nemetul jol beszelek, mindketto elbujhat a magyar mogott. Az orosz es bolgar neylv is szep, am megis mas. Azert az is igaz, hogy ‘Tatjana levele Anyeginhoz’ eredetiben nagyon szep, szebb, mint az altalam szinpadrol ismert forditas 🙂 Sajnos nem emlekszem ki forditotta. Arany Janos Shakespeare forditasait nagyon szeretem…
    Buszke vagyok az anyanyelvemre! A ‘megmagyarazom’-hoz hasonlo az ‘egeszseg’- szeretettel ajanlom figyelmetekbe! Sokretu jelentesenek nincs parja.
    Most latom, hogy ekezetek nelkul irok…a magyar billentyuzetet akor hasznalom, amikor forditok.

    Szeretnem en is megkapni a vers eredeti valtozatat, amennyiben lehetseges.
    Koszonom szepen! Kati

  56. Zsánna szerint:

    Üdv Mindenkinek, és nagyon köszönöm ezt az oldalt!
    Elküldtem ismerőseimnek is a linkjét.

    Csodás dolog a kapott talentumot közkinccsé tenni!

    Gyimóthy Gábor honlapjára klikkelve olvasható a vers, belinkelem, ne kelljen az újabb olvasóknak keresni:
    http://www.nyelvkritika.hu

    Szép magyar anyanyelvünkről: igazi kincse briliáns megalkotásán túl, amit a köznapi ember igazán érez, észrevesz, az a hangulata. Sokszor, ha belegondolunk, elég egy nem gyakran használt szó, és máris szinte meg tudja változtatni a nap hátralevő részének minőségét.
    Amit én hiányolok belőle: az egymás iránti tiszteletet nem szorgalmazza, míg ez a német és angol nyelvben jobban jelen van.
    Ha belegondolunk, egy kevésbé udvarias ember is jelentősen intelligensebben nyilvánul meg ezen a két másik nyelven, – mint magyarul, ha beszélünk, – mert a nyelv mintegy kötelezi rá.

    Továbbra is szívesen látogatom majd az oldalt, Zsánna

  57. Szűcs Gergely szerint:

    Kedves Kicsirigó, s Mindenki!

    Bőven találtam hibát az oldalon az “ly”-on kívül is! Javaslom, ne csak csodáljuk, műveljük is anyanyelvünket! Igaz: a rigmus rigmus — játék, a vers viszont vers — művészet! Ne keverjük a kettőt, mert így elmocsarasítjuk hőn imádott műveltségünket. Romhányi sem költő, csak “rímhányó” — annak tán legnagyobb lángelme, de nem művész. ( A szakmát keni-vágja zsigerből, de az Isteni tűzhöz legföllebb ha melegedni jár, ő annak nem szikrája-lángja.)
    A nyelvek igaz összehasonlítását nem lehet érzelmekkel, pláne nem indulatokkal végezni. Az sem árt, ha némi szakismeret is rendelkezésünkre áll, mondjuk vagy egy tucat nyelv ALAPOS ismerete. Magyar nyelv ügyiben tudom ajánlani Czuczor Gergely örökbecsű művét; az Arkánum ( nem tudom, hogy írják) kiadónál CD-n megjelent. Varga Csabáról sok érdekeset hallottam, elolvastam a világhálón néhány írását, s arra jutottam, ő sem józan, tudós alapon magasztalja magyar nyelvünket: nem teszi próbára elvét, így viszont csak elméletet gyárt, nem a tudományt gazdagítja. Mért nem lehet a magyar nyelvhez a Czuczor féle józansággal nyúlni, mért nem próbálja senki úgy, mint Kodály, Bartók, Lükő stb. a zenével tették? És itt van a legújabb is: Juhász Zoltán A zene ősnyelve című munkája ( Varga Csaba adta ki, hála ezért néki). Józan, tudományos módszerrel megmutatta a magyar kultúra “fölényét”. Tudtommal nem talált benne hibát senki, pedig előbb a világ leghíresebb zenei szaklapjában tette közzé angolul, ahol már a megjelenés is több szaktekintély jóváhagyásával lehetséges.
    Nem mellesleg: Shakespeare a XIV-XV. században élt. A tisztelt hozzászóló tud-e óangolul, s tudja-e, mekkora a különbsége a cambridge-i angolhoz képest?
    A hozzászólók melyike tud élvezni verseket idegen nyelveken? Van itt valaki műfordító? Weöres Sándor Isten tudja, hány nyelven beszélt, írt, játszott: valaki tud-e olyan megnyilatkozásáról, melyben a magyart a többinél följebb magasztalta?
    Zokon ne vegye senki megnyilatkozásom: számgépes analfabéta vagyok, mégis fontosnak éreztem hozzászólni, mert az anyanyelvemet szent ügynek tartom, de az igazságot is! Nem tartom kizártnak, hogy a nyelvek Juhász Zoltán-i összeméréséből hasonló eredményre jutnánk, mint ő a zenével kapcsolatban tette, de akkor fogjunk hozzá alaposan, józanul. Ismerjük meg az összemérendő nyelvek saját belső rendszerét, gazdagságát, csináljunk megfelelő alaposságú adattömböket, ismerjük fel az összevethetőség feltételeit stb-stb., s csak ha ennek végére értünk, akkor vonjunk le értelmes következtetéseket. Addig viszont ne magasztaljunk semmit semmi más rovására, mert ezzel Isten, s így legfőképp önmagunk ellen vétkezünk.
    Az igazi szeretet sohasem valami ellen szeret, hanem önmagában valamit. Szeressük,ápoljuk örökségünket a nélkül, hogy közben a másokéit becsmérelnénk! Nem a beszédünk tesz magyarrá, s emberré, hanem a tetteink! És éppen ezért, csak akkor maradhatunk fenn e világban, ha a ránk bízott tálentummal legjobb képességünk szerint sáfárkodunk. Olvassátok Lao-cét: “…a magát dícsérő nem lesz dicső…”, a kiváló ALÁZATOS, testvéreim, ezt kérlek sose feledjük! Szeretettel üdvözlöm kedves mindannyiukat:
    Szűcs Gergely
    pásztorműves

  58. Jacks szerint:

    Gábor Gyimóthy : Sprachlektion

    Während einer Italienisch-Stunde
    Tauchte die Frage auf:
    Was für eine Sprache die ungarische ist,
    Wie sie nach Europa kam?

    Erzählte, was ich wusste,
    Wozu fähig die ungarische ist.
    Sagte, dass sie viele, viele Nachsilben besitzt,
    Und manche was sagen soll.

    Und was im Wortschatz steckt,
    Die ungeheuer vielen Schattierungen.
    Als Beispiel nehmen wir nun hier:
    Wie sich Mensch, Tier fortbewegen?

    Ich erklärte, dass wenn wir laufen,
    Wenn ich sage: dass ich gehe,
    Ein Betrunkener, wie taumelt er bei uns,
    Und wie ist es, wenn ich nur schreite.

    Warum sage ich, dass er torkelt,
    Zu Fuss geht oder holpert,
    Und das spazierende Liebespaar,
    Warum nur wandelt?

    Das Wildschwein, wenn es saust,
    Nicht trabt aber rasselt – und
    Obwohl der Form nach fast gleich,
    Warum ist anders das Drängen?

    Hätte auch sagen noch können:
    Wer rennt, warum nicht hastet?
    Warum nicht schneidet, wer Felder durchquert,
    Aber vielleicht rast er irgendwo.

    Wer trippelt, warum wallt nicht,
    Und ebenso ist das kein Schweben, −
    Wie auch nicht nur der Lahme hinkt,
    Und das Gestotter ist kein Zittern!

    Was tut das Pferd, wenn trollt,
    Oder aber, wenn es galoppiert?
    Und der Hirtenhund, wenn er sich schraubt,
    Oder sich hin und her bewegt.

    Auf die Beine macht sich, wer ausweicht,
    Das erschrockene Reh springt davon.
    Wer einkehrt, stürzt nicht herein…
    In anderen Sprachen – wie soll ich das sagen?

    Es wäre schön gewesen, zu veranschaulichen,
    Wie ein Stolpernder vorwärtskommt,
    Oder wie ist Herumlungern?
    Ein Wort – ein Bild – und Würze!

    Wer schlurft, warum bummelt er nicht?
    Wo spurtet der Rasende hin?
    Wer sich schleppt, warum treibt sich nicht herum?
    Und wer trottet, wo bleibt er?

    Warum zackert nicht der Schlenzende?
    Und wenn er brummt, was plappert,
    Wer hitzig ist oder ansteigt,
    Oder watschelt oder zottelt?

    Nicht nur der Schatten huscht,
    Nicht nur das Fahrzeug flitzt,
    Nicht nur die Flut saust,
    Und nicht nur der Wagen trollt.

    Wer streift, treibt nicht herum,
    Wer sich einstehlt, verdrückt sich,
    Wer schlingert, der trudelt nicht.
    Wenn doch: die Fabel täuscht!

    Dass der Hund sich anschleicht,
    Schlängelt, sodann sich duckt,
    Und wenn Du ihn anschnauzt, verduftet.
    Wie soll ich es italienisch sagen?

    Ein Zweiter zieht herbei,
    Schwänzelt, sich dann streckt.
    Wenn Du ihn anschreist, sich verzieht.
    Wie soll ich es deutsch sagen?

    Ein Vagabund schweift,
    Pendelt, schlendert, bummelt,
    Streunt herum, dann macht sich fort,
    Und stört nicht mehr.

    Aber ein Anderer treibt sich herum,
    − Ein leises Geräusch verrät ihn −
    Hier irrt, hier trödelt er…
    Wie ist es im Französischen?

    Und warum die Menschenmenge strömt,
    Wenn sie drängt, oder marschiert,
    Oder fliesst, und dennoch nicht flutet,
    Wie soll ich das englisch sagen?

    Wer huscht, warum pirscht er nicht,
    Oder warum tretet er nicht?
    Das alles kann ich nur ungarisch sagen,
    Und vielleicht ist es nur im Ungarischen möglich…!

    30.05.2012/JJ

  59. Bagó István szerint:

    Gyimóthy Gábor: Lingvoleciono

    En studhoro pri itala
    Jen aperis la demand’,
    Kia estas Esperanto,
    Kiel venis al la land’.

    Mi rakontis, kiel eble,
    Kio estas ĝia fort’,
    Ja abundas la afiksoj,
    Mil varioj, sola vort’.

    Vortostoko kion kovras,
    Kaj nuancoj, jen detal’,
    Nia eblo por pristudi,
    Kiel pasas animal’.

    Mi klarigis, kiam “iri”,
    Jen “iradas” la patrul’,
    Ŝanceliras ebriulo,
    Sed paŝadas ĉe la mur’.

    Kiam diri, ke “stumbladi”,
    Marŝi, grimpi sur la mont’,
    Kial dolĉe geamantoj
    Ĝupromenas al la font’.

    Kial apro, eble kuras,
    sed ne trotas dum la vad’,
    Vane vado tre similas,
    Sed malsamas ol la vag’.

    Mi klarigus, kiu amblas,
    Kiu rajdas en la sel’,
    Kiu rampas, kiu krablas,
    Kiu sprintas al la cel’.

    Se paŝanta, ja pasanta,
    Estas ulo sur la voj’,
    Tamen homo for se paŝis,
    Ne forpasis, kia ĝoj’.

    Kion faras la ĉevalo,
    Jen la amblo, jen kureg’,
    Kaj ŝafhundo, se ŝteliras,
    Serĉvagadas en la greg’.

    Kapriolas kapreolo,
    Saltleviĝas pro la tim’,
    Jen enrompi, jen penetri,
    Kiel diri en latin’?

    Estus bone komprenigi,
    Kiel lamas lama hom’,
    Kiel oni povas krozi…
    Vort’, imago, kaj arom’.

    Eĉ defili kaj paradi,
    Kaj deploji post la flag’
    Eble svarmi, kavalkadi
    Kaj kaŝiri por atak’.

    Glitpaŝanto ne klakpaŝas,
    Ĉu ekzistas la naci’,
    Kies lingvo samabundas
    Je nuancoj de noci’?

    Íme, ez az eszperantó fordítás!

    Forrás: http://www.ipernity.com/blog/eszperanto/392979

  60. remek, fantasztikus, szerintem a legszebb nyelv a vilagon,
    orulok, hogy magyar vagyok
    veletlenul jutottam erre az oldalra, de nagyon megtetszett,

  61. vágtázó halottkém szerint:

    Még a szemem is könnybe lábadt amikor elolvastam! Csodálatos!

  62. Jacks szerint:

    Gábor Gyimothy: ΓΛΩΣΣΙΚΟ ΜΑΘΗΜΑ

    Σ‘ ένα μάθημα ιταλικό
    Εμφανίστηκε η ερώτηση:
    Τι γλώσσα είναι η ουγγρική,
    Και πώς ήρθε στην Ευρώπη;

    Διηγήθηκα ότι ήξερα,
    Για τι είναι ικανά τα ουγγρικά.
    Είπα, ότι έχουν παρά πολλές κατάληξεις,
    Και κάποιες τι σημαίνουν.

    Και τι βρίσκεται στο λεξιλόγιο,
    Οι πάρα πολλές αποχρώσεις,
    Για πaράδειγμα παίρνουμε εδώ:
    Πώς άνθρωπος, ζωό μετακινούνται;

    Εξήγησα, πώς όταν πηγαίνουμε,
    Όταν λεώ, ότι εγώ πάω.
    Ένασ μεθυσμένος παραπατάει σ’εμάς,
    και πώσ είναι, όταν βαδίζω μόνο.

    Γιατί λεώ, ότι τρικλίζει,
    Πεζοπορεί, ή σκοντάφτει.
    Και το ερωτευμένο ζευγάρι,
    Γιατί κάνει μόνο βόλτα;

    Ο αγριόχοιρος, όταν σπεύδει,
    Δεν τροχάτει, αλλά ορμάει − και
    Μολονότι του τύπου μοιάζει ,
    Γιατί είναι διαφορετική η πίεση;

    Θα μπορούσα να είχα πει ακόμα,
    Όποιος προχωρεί, γιατί δεν βιάζεται;
    Γιατί δεν κόβει όποιος διασχίζει τα χωράφια;
    Μήπως όμως τρέχει κάπου.

    Όποιος κάνει βηματάτκα γιατί δεν κουνιέται
    και επίσης δεν αιωρούται, −
    Όπως μονό ο παράλυτος κουτσαίνει,
    Και ο τραύλισμος δεν είναι τρεμούλο!

    Τι κάνει το άλογο, όταν σεργιανίζει,
    Ή όταν καλπάζει;
    Και το τσοπανόσκύλο, όταν περιδιαβάζει,
    Ή περιπλανιέται.

    Σηκώνει τα πόδια του, όποιος παραμερίζει,
    Το τρομαγμένο ζαρκάδι φεύγει.
    Δεν εισδύει μέσα, όποιος επέρχεται…
    Σε άλλη γλώσσα πώς να το πω;

    Θα ήταν ωραία να παρουσιαστεί,
    Πώς ένας σκονταμμένος προχωράει,
    Η πώς είναι η αλητεία;
    Μια λέξη, μια εικόνα και άρωμα!

    Όποιος σέρνεται, γιατί δεν κανει κοπάνα;
    Πού φορτσάρει ο δρομέας;
    Όποιος κουβαλιέται, γιατί δεν αλητεύει;
    Και καθυστερεί, που μένει;

    Γιατί δεν κουνιέται όποιος χασομεράει;
    Και όταν μουρμουρίζει, τι φλυαρεί;
    Όποιος είναι παθιασμένος, ή ευερέθιστος,
    Ή περπατάει σαν πάπια ή τραβάει εκεί.

    Όχι μονό η σκιά ξεγλιστράει,
    Και όχι μονό το όχημα πετάγεται,
    Όχι μονό η πλημμυρίδα κυλιέται,
    Και όχι μονό η άμαξα σπρώχνεται.

    Όποιος βολτάρει δεν σουλατσάρει,
    Όποιος μπαίνει κρυφά, το σκάει από εκεί,
    Όποιος τριγυρίζει, δεν στριφογυρίζει,
    Καε αν: ο μυθος παραπλανεί.

    Ότι ο σκύλος πλησιάζει,
    Ελίσσεται, μετά σκύβει.
    Και αν τον μαλώσεις, θα φυγεί.
    Πώς να το πω αυτό στα ιταλικά;

    Ένας άλλος ψαχουλεύει
    Κουνάει την ουρά του και ύστερα ξαπλώνει.
    Αν του φωνάζεις, αποχωρεί..
    Πώς να το πω αυτό στα γερμανικά;

    Ένας περιπλάνηόμενος περιφέρεται,
    Χαζεύει, στέκεται άπραγοσ, σουλατσάρει,
    Τεμπελιάζει, ύστερα εξαφανίζεται.
    Και δεν ενοχλεί πιά.

    Όμως ένας άλλος εμφανίζεται πάλι
    − Ένας διακριτικος θόρυβος τον αποκαλύπτει −
    Εδώ περιπλανιέται, εδώ χρονοτριβεί…
    Στα γαλλικά πώς είναι αυτό;

    Και γιατί ξεχύνεται το πλήθος,
    Όταν συνωστίζεται ή πορεύεται,
    Ή ρέει, ωστόσο δεν πλημμυρίζει.
    Πώς να το πω αυτό στα αγγλικά;

    Όποιος γλιστράει, γιατί δεν σιγοπερπατάει .
    Ή γιατί δεν βηματίζει;
    Όλ’ αυτά ξέρω μόνο στα ουγγρικά,
    Και ίσος είναι εφικτό μόνο στα ουγγρικά…!

    Kréta, 2012. július 31 / JA+JJ

  63. Jacks szerint:

    Itt Gyimóthy versének második német-nyelvű verziója.
    Miután kiderült, hogy az első forditásban több ige duplán van, és közben egy tartalmasabb szinonima-lexikon is előkerült, csábító kötelezettség lett egy újabb verzió. Javasoltam e1-nek, hogy törőlje az elsőt.
    Üdv az olvasónak: J.

    Gábor Gyimóthy : SPRACHLEKTION

    Während einer Italienisch-Stunde
    Tauchte die Frage auf:
    Was für eine Sprache die ungarische ist,
    Wie sie nach Europa kam?

    Erzählte, was ich wusste,
    Wozu fähig die ungarische ist.
    Sagte, dass sie viele, viele Nachsilben besitzt,
    Und manche was sagen soll.

    Und was im Wortschatz steckt,
    Die unzähligen Schattierungen.
    Als Beispiel nehmen wir nun hier:
    Wie sich Mensch, Tier fortbewegen?

    Ich erklärte, dass wenn wir laufen,
    Wenn ich sage, dass ich gehe,
    Ein Betrunkener, wie taumelt er bei uns,
    Und wie ist es, wenn ich nur schreite.

    Warum sage ich, dass er torkelt,
    Zu Fuss geht oder flaniert,
    Und das spazierende Liebespaar,
    Warum eben wandelt?

    Das Wildschwein, wenn es saust,
    Nicht trabt aber rasselt – und
    Obwohl der Form nach fast gleich,
    Warum ist anders das Drängen?

    Hätte noch auch das sagen können:
    Wer rennt, warum nicht hastet?
    Warum nicht schneidet, wer Felder durchquert,
    Aber vielleicht jagt er irgendwohin.

    Wer trippelt, warum wallt nicht,
    Und ebenso ist das kein Schweben, −
    Wie auch nicht nur der Lahme hinkt,
    Und das Gestotter ist kein Zittern!

    Was tut das Pferd, wenn zuckelt,
    Oder aber, wenn es galoppiert?
    Und der Hirtenhund, wenn er sich schraubt,
    Oder sogar trendelt.

    Auf die Beine macht sich, wer ausweicht,
    Das erschrockene Reh springt davon.
    Wer einkehrt, bricht nicht herein…
    In anderen Sprachen – wie soll ich das sagen?

    Es wäre schön gewesen, zu veranschaulichen,
    Wie ein Stolpernder vorwärtskommt,
    Oder wie ist Faulenzen?
    Ein Wort – ein Bild – und Würze!

    Wer anlatscht, warum strabanzt er nicht?
    Wo spurtet der Rasende hin?
    Wer sich schleppt, warum treibt sich nicht herum?
    Und wer trottet, wo bleibt er?

    Warum zackert nicht der Schlenzende?
    Und wenn er brummt, was plappert,
    Wer hitzig ist oder ansteigt,
    Oder herumtrödelt und watschelt?

    Nicht nur der Schatten huscht,
    Nicht nur das Fahrzeug flitzt,
    Nicht nur die Flut saust,
    Und nicht nur der Wagen trollt.

    Wer streift, bummelt nicht,
    Wer sich einschleicht, verdrückt sich,
    Wer streunt, der zottelt nicht.
    Wenn doch: die Fabel täuscht!

    Dass der Hund sich heimlich annähert,
    Schlängelt, sodann sich duckt,
    Und wenn Du ihn anschnauzt, verduftet.
    Wie soll ich es italienisch sagen?

    Ein Zweiter zieht herbei,
    Schwänzelt, dann streckt sich.
    Wenn Du ihn anschreist, verzieht sich.
    Wie soll ich es deutsch sagen?

    Ein Vagabund schweift,
    Schlendert, schlurrt, lottert,
    Lungert herum, dann macht er sich fort,
    Und stört nicht mehr.

    Aber ein Anderer strolchet herum,
    − Ein leises Geräusch verrät ihn −
    Hier irrt, hier krengelt er…
    Wie ist es im Französischen?

    Und warum die Menschenmenge strömt,
    Wenn sie stürzt, oder marschiert,
    Oder sich wälzt, und dennoch nicht flutet,
    Wie soll ich das englisch sagen?

    Wer schleicht, warum schlüpft er nicht,
    Oder warum tretet er nicht?
    Das alles kann ich nur ungarisch sagen,
    Und vielleicht ist es nur im Ungarischen möglich…!

    2012.08.14 / JJ

  64. réka szerint:

    azt javaslom hogy ezt mindenkinek meg kéne tanulni hisz MAGYAROK vagyunk.

  65. réka szerint:

    nekem a versmondóversenyre ezt kell megtanulnom!:)

  66. Gabe szerint:

    nem lesz egyszerű, de több leszel sok ember szemében! Hajrá!

  67. Gyimóthy Gábor szerint:

    Kedves Réka, őszinte részvétem !! De ha már meg kell tanulni, akkor azt, ami a honlapomon van (www.nyelvkritika.hu), mert a “beszóltam”-on még mindig a hibás változat ragyog!
    Ha lesz végrendeletem, benne lesz, hogy gyereket nem szabad egyetlen versem megtanulására sem kötelezni.
    Üdv. Gyimóthy Gábor

  68. Varga Lajos szerint:

    Ha van valamiféle műveltségem, akkor az sajnos nem a magyar nyelv. Az csupán anyanyelvem, amit pár évtizede használok több-kevesebb sikerrel. A helyesírást ősellenségemnek érzem, mert úgy szorul a nyakamra, mint egy hurok, folyton fojtogat. Viszont vannak a nyelvtannak és a nyelvtanulásnak is derűs pillanatai, percei,órái, stb. a többi időegység felsorolásától eltekintenék. Mindig csodáltam azokat, akik egy “versről” el tudták dönteni, hogy az valóban vers-e, vagy csak rigmus, mondóka, vagy más műfajú “termék”. Mindezekről az a véleményem, hogy ezek mesterséges, kitalált kategóriák, lehetnek az értőik számára szent és megkerülhetetlen elemek, de! Azt talán ne felejtsük el, hogy a vers, mint minden más írott dolog, az egy üzenet, amelnek ugye az a lényege, hogy valaki valamit kigondol és másoknak azt megüzeni, a mások elolvassák az üzenetet, megértik vagy sem, de ettől függetlenül valószínűleg mindenkiben az ilyen stílusú üzenetek érzelmeket váltanak ki. Én úgy gondolom, hogy ezek az érzelmek sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint az értelem, mert ugye egyesek szerint, amit megértünk, az már nincs is, akkor mire jó az értelem? Az érzelem szintén következménye valaminek, ugyanúgy a múltból fakad, de későbbi cselekedeteinkbe tudatunktól, akaratunktól függetlenül beleüti az orrát, mert egyszerűen van. Ezért azt gondolom, hogy egy vers, vagy bármilyen írott megnyilvánulás onnantól és addig érdekes, amíg érzelmeket vált ki, ezért nem érzem szükségét annak, hogy minden részletét magyarázza meg magának, vagy másoknak bárki. Egyszerűen hagyni kell, hogy végezze a dolgát és kész.
    A nyelvekkel valahogy ugyanez a helyzet. Már nem tudom, mikor és hol olvastam egy olyan eszmefuttatást talán a Fermi kijelentésével kapcsolatban, hogy képzeljünk el egy teljesen új eddig ismeretlen dolgot , jelenséget, s képzeljük el, hogy ugyanezt a dolgot, vagy jelenséget egyszerre figyeli meg egy azonos képzettségűnek tekinthető angol és német. Megfigyelésük végeztével mindketten megfogalmazzák , mit láttak. Ugye ismerős az add tovább míg visszaér c. játék, de itt most nem erről van szó. Egyszerűen az történik csupán, hogy azzal, hogy valamit megnevezünk, beleviszünk az névvel a használt szóval egy olyan értelmezést, amit a használt nyelv már tartalmaz, tehát a leírtakat elolvasva csak reménykedhetünk, hogy a német és az angol olvasó egyáltalán valamiféle egyezségre tud jutni a dolgot illetően. Ezen semmiféle módon nem tudunk változtatni, nem kell ebből problémát konstruálni, csak egyszerűen el kell fogadni, hogy a dolog ugyanaz és mégis más lesz mire leírjuk. Ennek a bosszantónak tűnő “különbségnek” vannak nagyon hasznos és nagyon káros következményei is. A hasznosakról csak annyit, hogy feltehetően az , aki elolvassa a német és az angol leírást is, az mélyebben értheti meg ugyanazt a dolgot, mint azok, akik számára csak az egyik nyelv mond valamit. A káros következménye a kísérletünknek az, ami engem jobban bosszant , abban van, ha valakit a világot leíró nyelv – anyanyelv elsajátítása közben akarnak “gazdagabbá” tenni egy másik nyelvvel is. Ismétlem nem vagyok nyelvész, ám meggyőződésem, hogy egy kisgyerek fogalomalkotásában az értelmezés kialakításában inkább zavar a több rokon fogalom megjelenése, mint gazdagít. Arra a véleményre jutottam, hogy azok a gyerekek, akiket mesterséges, vagy akár természetes módon két nyelv ismeretére tanítottak, azoknak a fogalmaikban sokkal több a zavar és a bizonytalanság, mint az egynyelvűek fogalmaiban. Ezért azt mondom, hogy idegen nyelvet tanítani csak az anyanyelvi ismeretekben elért alapvető műveltség megszerzése után volna szabad. Nem irigylem az oktatáspolitikusokat, amikor arról kell dönteniük, hogy ilyen vagy olyan nyelvet tanítani milyen kortól kezdjünk.
    Az ilyen dolgokkal kapcsolatos véleményalkotás szempontjából fontosak a fenti “versek”, mert segítségükkel könnyen beláthatjuk, hogy mekkora különbségeket okozhat, ha egy dolog megnevezésére ezt, vagy azt a szavat választjuk, s ez még mindig csak egyetlen nyelv. Talán ezért van az , hogy a hátamon feláll a szőr, amikor valiki lájkol, mindig az a kérdés merül fel bennem ennek hallatán, hogy vajon én vagyok-e lüke, vagy a másik fél?
    Varga Lajos

  69. Nemes Tibor szerint:

    Ez a vers csodálatos és kifejezi a magyar nyelv sokszínűségét,és nyelvtani nehézségét más nyelvekkel szemben. Lehet,hogy pont ezért a sokszínűségért nem értenek meg olyan sokan minket?-mivel az ők anyanyelvükön nem lehet azt az árnyalatot átadni amit mi szeretnénk kifejezni!
    Ami bánt ,hogy mi magyarok is sokszor helytelenül,rossz helyen használunk egy-egy szót.

  70. Jacks szerint:

    Nemes Tibornak: “Lehet,hogy pont ezért a sokszínűségért nem értenek meg olyan sokan minket?-mivel az ők anyanyelvükön nem lehet azt az árnyalatot átadni amit mi szeretnénk kifejezni!”
    Kicsit fura (vég)következtetés. Fent egy angol szakszótár, egy teljes német és újgörög fordítás és a vers egy részének eszperató fordítása bizonyitják, hogy igenis lehet, nem csak Gyimóthy Gábor versét, hanem minden más “sokszinű” magyar szöveget minden nyelvre hűen átfordítani. Ha nem értenek meg minket, az csak abból ered, hogy mi nem beszéljük kielégítően az idegen nyelvet…

  71. Nándori József szerint:

    Azért ha szabad kritizálni is, a szótagszámok nem mindig egyeznek soronként, és az
    A
    B
    A
    B
    rímszerkezet akkor hatásos igazán, ha nem ragrímekből áll. Persze olykor megengedhető, de ebben a versben elég gyakori, ezért néha már kissé zavaró számomra.
    Megmutathatom egy saját, ugyanilyen rímelésű versemet? Hogy szebb legyen, videó is van hozzá és némi erotikától sem mentes. Az már csak hab a tortán, hogy Kautzky Armand mondja el “Szép Magyarország” című játékfilmemben, mivel neki is tetszett
    http://www.youtube.com/watch?v=h4lQwaD6QNs

  72. Nándori József szerint:

    Azok kedvéért, akik olvasva jobban szeretik, le is írom:

    Pipacsok

    Kinn a mezőn távol
    Felrepül egy darázs,
    Könnyű tested lángol,
    Kezdődők a varázs.

    Csilingelve megáll
    A vágy villamosa,
    Ránk borul a halál.
    Vágyunk összemossa.

    Feltámadtál, s benned
    Feltámadt a láng,
    Érzed, el kell menned,
    Meghalt a külvilág.

    Elfog az imádat,
    Rólad álmodozom,
    Fekete ruhádat
    Rólad lehámozom.

    Két karod oly makacs,
    Szorít, hozzád láncol,
    Sokmillió pipacs
    Körülöttünk táncol.

    Dús hajad meglebben,
    Hangod viszi a szél,
    Ennél melegebben
    Még sosem szerettél…

    Jó utat kívánok
    Egy virágcsokornak,
    Tűzpiros hullámok
    Messzire sodornak…

    Gátlásod eldobom,
    S bár a tenger sekély,
    Gyönyörű arcodon
    Utat keres a kéj.

    Aztán partot érve,
    Hol tücsök hegedül,
    Most vesszük csak észre:
    Nem voltunk egyedül.

    Azóta ég teste,
    Tudom, mit érez ő,
    Titkunkat kileste
    A szép pipacsmező…

  73. réka szerint:

    nem volt nehéz megtanulni.úgysem volt esélyem mert olyanoknak adták a helyezéseket akik dadogva mondták a verset!nagyon felvoltunk háborodva!!!!!!!

  74. réka szerint:

    És köszi Gabe!!!

  75. Gabe szerint:

    Igazán nincs mit Réka! Gondolom tudod sajnos az igazság odaát van…

  76. réka szerint:

    Hát igen.néha az emberek igazságtalanok!

  77. lacimadár szerint:

    NHáth-Bizony János, Kicsi(agyú) Bagoly! Te kocsog! Azt elemezted volna inkább, hogy az általad felsorolt szinonimákból hányat (nem hányat -mennyit?) használ élő beszédben egy brit? Anno dacumál Kádár et. dicsőséges uralkodásának X-edik évében Szegeden tanuló angol, amerikai (nem sokan voltak, de voltak) diákok, továbbá NDK-s (azóta német) deáklányok el voltak ájulva attól, hogy az emberiség szaporodását (fennmaradását) legvalószínűbben szolgáló “cselekményre” hány (mennyi) ige van a magyarban… Akárcsak e -fennmaradáshoz- nélkülözhetetlen cselekedethez NÉLKÜLÖZHETETLEN férfi és női külső nemi szervre hány főnév… No, kicsi bunkóbagoly, szedd össze angol és német nyelv tudásod és sorolj el (magadban – bennünket kímélj meg -) 5 perc alatt 70-80 igét ill. főnevet, amit egy kocsmában összeszedhetnél – csak téged még oda sem engednek be…Kocsog
    nem, nem, senki sem mondta, sem Vörösmarty, sem Arany, sem Faludy, sem Gyimothy, hogy a magyar nyelv KÜLÖNB … csak olvasni kell, olvasni…

  78. Molnár Annamária szerint:

    T. Kisbagoly! Teljesen igaza van, szépen beszélni az idegen nyelvet is lehet, csak azt kevesen tudják. Igaz, a magyart is egyre kevesebben beszélik szépen, sajnos. Ugyanakkor mégis hajlok arra, hogy a magyar nyelv egyedülállóságát magam is hangsúlyozzam! A hangulatokat, apró eltéréseket is megjelenítő magyar szavak lehetőséget adnak arra, hogy dolgokat teljesen pontosan, szinte mikroszkópikusan mondjunk ki. Ez az apró megkülönböztetés a reál tudományokban rengeteget számít, mint pl. a matematikában, fizikában, kémiában, és a hibalehetőséget csökkenti. Bizonyára ezért került olyan sok magyar ember a tudomány élvonalába, a legnagyobb felfedezők közé. És ezért nem lehet a gyönyörű magyar irodalmi műveket sem idegen nyelvre sikeresen lefordítani Madách, Arany, Fekete István stb.. Sokkal jobban kellene óvni a szép magyar nyelvet. Valahol a TV-nél kellene talán kezdeni, ahol ma nem ritka a beszédhibás, magyarul rosszul beszélő bemondó, közszereplő.

  79. Fight Chicken[HUN] szerint:

    én 67 szinonimát találtam de nem önszántamból lecke volt 😛 de nagyszerű vers:D

  80. Bara Mihály szerint:

    Csak egy rövid adalék a témához:
    Egy ismert szlovák műforditó mesélte még a 70-es években, hogy sok egyéb vers forditása után, nagyon szerette volna leforditani Arany János Toldiját is.
    Már az első ének első sora “Ég a napmelegtől a kopár szík sarja” is gondot okozott neki, és mikor a második vesszakhoz ért “Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel”, végleg letett a szándékáról.

  81. Varga Lajos szerint:

    Valahol mindig ott kötök ki az ilyen tartalmú szövegek olvasását követően, hogy vajonjól bánunk-e azzal a kinccsel, amit örököltünk? Ebben most Molnár Annamária utolsó mondatával lépett elő fő fölbújtóvá, mert a TV és az ott látható és hallható szöveg, vagy inkább információ az, amivel nehezen tudok kibékülni, elsősorban a gyerekműsorokat tekintve. Gyakorló nagyapaként sokszor akaratom ellenére nézek ilyen-olyan sorozatok egy-egy epizódját, vagy önálló mesefilmet és valamennyivel szemben a legfőbb kifogásom az, hogy túlontúl kidolgozott információkat kínálnak,nagyon kevés lehetőséget kínálnak a néző fantáziájából eredő kiegészítéseknek, így van egy eleve leépítő hatásuk. Ez leginkább azért bosszant, mert matematika fizika szakos pedagógusként sokszor élem meg azt a tanácstalanságot, amikor valamilyen elvont fogalomhoz kellene a tanulóknak kialakítaniuk egy elképzelést, egy képet, ami a későbbiekben könnyen újjáéleszthető a fogalommal összefüggésben. Mint minden más emberi tevékenységben úgy gondolom az efajta képalkotásban is kellene valamiféle gyakorlás, a tevékenység x számú esetben más-más tartalmi elemekkel való végzése. Nem állítom, csupán feltételezem, hogy az ilyen “képzelgés” bölcsője és tanműhelye lehet a mesehallgatás, későbbiekben meseolvasás, ahol nincs illusztráció, ezért a hallgató kénytelen minden lényeges elemet “megemészteni” és “feldolgozni”, képzeletével megalkotni. Aki ebben elér egy jó szintet, annak a matematika és a fizika keretében már csak azt kell megtapasztalnia, hogy a képzetei bizonyos elemeket,jegyeket kénytelenek kötelezően tartalmazni, tehát valamit veszít esetenként a képzelet szabadsága. A másik fontos eleme a dolognak az a pillanat, amikor valaki megpróbálja szavakba önteni a képzeletében kialakított képet. Itt jönnek elő a Nyelvlecke gyakorlatai és azok értelme és fontossága, mert a képzelet pontos leírásában sokszor már nem is a lényegen van a hangsúly, hanem sokkal inkább valamelyik részlet hangulatának megjelenítésében és közreadásában, illetve annak tudatosításában, hogy a lényeg rengeteg lényegesen különböző csomagolásban jelenhet meg. Ezt gyakorolni megint csak úgy lehet, ha van egy elég terjedelmes képtárunk és vele együtt igényünk, vagy késztetésünk képeink leírására szavakkal. Végső értemét tekintve ez volna az,amit iskolának illene nevezni, de tudnunk kell, hogy iskola csak akkor lesz a dologból, ha a meseként felkínált tartalom a hozzá kapcsolódó körülményekkel elég érdekfeszítő lesz a tanuló számára, felkelti érdeklődését és ezáltal beindítja nála a folyamat egyes elemeit és végigviszi a lépcsőfokain. Túl sokat akarok egy iskolától? Hol,mikor, ki és hogyan segíthet egy iskolának?

  82. Zotya szerint:

    A magyar nyelv egyediségéről bővebben pl a jútyúbon Kiss Dénesre keressetek rá. Néhány ízelítő: ha valamit egyértelművé kell tenni akkor megmagyarázzuk. A pilla pillantja a pillanatot. Nem momentot. Csak a magyarban van a ló és lovas közt kapcsolat. Nem pedig Pferd és Reiter. És további szókalcsolatok hónap nap. Perc másodperc. Nyugodtan meg ldhet nézni más nyelveken is. Az egész nyelvünk alapja. Logika és a matematika. A maGyar egy képi nyelv. Mi amit látunk azt mondjuk, leképezzük. Mi amit írunk azt ejtjük…ez az egész nyelvünkre jellemző. Apropó! Melyik szervünk beszéli a nyelvet? Hát ami a szánkban van a nyelv!rengeteg ilyen van nemzetség nemzettség nemes. Feleség férj is egy egész, hisz rége, a férj félt jeldntett. Testvér jelentését nem kell magyarázni! Fivér az fiúvér vagy nővér azaz nőivér csak a magyarban van. Vagy édesanya. A karácsony szó is csak magyar, nem krisztmösz vagy mi a szösz. Régi naptárban a karácsony Kerecseny napja! A végtelenségig tudnám sorolni, ezek csak úgy írás közben jutottak eszembe. A magyar nyelv a legősibb nyelv! Sokáig én sem hittem. Népmeséink nagyon szépen elmondják: aki nem hiszi, járjon utána! Szóval a megnézendő sorrend Kiss Dénes, Papp Lajos szívsebész, Szántai lajos! Nagyon ajánlom mindenkinek! Szép napot!

  83. Jacks szerint:

    Zotyinak:
    Mikor hagyjuk abba már az öntömjénezést???
    Csak gyorsan:
    – ” Csak a magyarban van a ló és lovas közt kapcsolat.” ->Nézd cheval, chevalier
    – “A Magyar nyelv a legősibb nyelv!” – Természetes. Már a 19. században tudták, hogy Ádam és Éva magyarul beszéltek. Igy nem csak Jézusnak, hanem az Öregistennek ist magyarnak kellet lenni az “anya”nyelve…

  84. Simó Anikó szerint:

    Nagy örömmel olvasgatom édes anyanyelvem minden dicséretét ! Rég nem szólalt meg senki, és én várom a Gyimóthy Gábor eredeti (helyesen írt) verseit. Jaj – most jut eszembe -, holnaptól újra kell tanulnom a helyesírást, mert nagyon érzékenyek vagyunk a magyar helyesírásra itt, Erdélyben – hiszen nekünk is a magyar az édes anyanyelvünk …

  85. László szerint:

    Megjegyzés az eszperantó változathoz:

    NEM fordításról, hanem parafrázisról van szó, vagyis egy hasonló versben én is nyakon zúdítottam az olvasót a “jár” rokonértelmű kifejezéseivel. A magyarok azért érzik úgy, hogy mennyire rettenetesen nagy az a szókincs, mert

    1. éppen arra a témakörre keresnek idegen szót, amelyben magyarul nagy a szógazdagság

    2. Általában MESSZE nem jól ismerik azt a nyelvet, amellyel összehasonlítanak

    3. Olyan dolgokat akarnak összehasonlítani, amelyek a valóságban nem is összehasonlíthatók

    Például az adott szó két vagy három szavas “körülírását” nem fogadják el fordításnak, holott abban semmi felsőbbrendűség nincs, hogy egy kifejezést hány szóba kell leírni, mert a helyesírás egyszerű döntés kérdése. Jó ideig volt szavunk a “cigánylányra”, “cigányasszonyra”, “cigánylegényre”. Mindaddig, amíg a Tudományos Akadémia ki nem adott egy újabb helyesírásszabályzatot. Azóta már csak két szóval lehet körülírni ezeket: “cigány lány”, “cigány asszony” stb. Kérdem én: most akkor romlott a magyar nyelv, mert a fentiekre már nincs szavunk?

    További probléma: Igazából fel sem lehet értelmesen a kérdést, hogy a kínai nyelvben létezik-e szó valamire, mert a kínai nyelv nem is szavakból áll a szónak abban az értelmében, ahogy ezt magyarul értjük, hanem fogalomjelölő szótagokból, vagy hogyan is lehetne nevezni nyelvük legkisebb értelmes egységeit.

    Egy biztos: minden nyelven mindent ki lehet fejezni a szükséges mértékig.

    Az eszperantó változatban pl. több olyan szót is használtam, amelyeket nem lehet egy szóval magyarra fordítani. Ebből röhejes lenne azt a következtetést levonni, hogy az eszperantó magasabb rendű a magyarnál, mert mint mondottam volt, pusztán a helyesírásról való megegyezés kérdése, hogy mit, hány szóban kell leírni. Különösen a német jeleskedik rohadtul hosszú összetett szavakkal, amelyeket természetesen nem lehet egy szóval magyarra fordítani. De ez sem jelenti azt, hogy ettől a német nyelv jobb lenne a magyarnál.

    Magyarul egy szó: “Szeretlek.” Ezt RENGETEG nyelven nem lehet egy szóval lefordítani, mert külön szóba írják az “alkatrészeit”: I love you. Ezért az angol alacsonyabb rendű? De ha kiadnának mondjuk egy angol helyesírási szabályzatot, miszerint így kell írni ILOVEYOU, egyből magasabb rendű lenne?

    Szóval a valóságban maga a téma szamárság. A saját édesanyját (jó esetben) mindenki szereti. nagyon szereti, a legjobban szereti, de ebből egyáltalán nem következik, hogy más édesanyák alávalóbbak lennének. Csak azokat nem ismerjük eléggé, és nem is nagyon érdekelnek. Hát így van ez az anyanyelvvel is.

  86. László szerint:

    Megjegyzés az előbbihez:

    Nem tudok kínaiul, de tudom milyen logika mentén működik. Tehát például az “erdő” helyett valami olyasmit mondanak, hogy “fa sok”, de ezt természetesen ugyanúgy megértik, mint mi az “erdő” szót. Ostobaság lenne azt mondani, hogy “a kínaiban nincs erdő”, és mivel minden hasonlóképpen több “fogalomszótag” egymás utáni kimondásával fejeznek ki, teljesen értelmetlen még a kérdés is, hogy van-e “baktat” vagy “bandukol” szavuk. Az azonban biztos, hogy a járás különböző módjait nagy árnyaltsággal képesek kifejezni.

  87. Balázsi Dénes szerint:

    Azt mondják a hatalmasok,
    Hogy kinek a hatalma sok,
    Az egy nagy hatalmas ok,
    Mert neki a hat alma sok.

  88. Zsuzsa szerint:

    Imádom ezt a verset. Csak megsúgom, hogy kimaradt a: menetel.

  89. Zsuzsa szerint:

    Imádom ezt a verset. Csak hallkan súgom, kimaradt a: menetel.

  90. Dr. Kovács Zoltán szerint:

    Nagyon tetszett! Ilyen a magyar szókincs. Talán egy idegen, nem magyar anyanyelvű, igazából meg sem értené e szavak jelentéstartalmát. Nekem egyedül a “Lődörög” volt új, mindig tanul az ember!

  91. Tóth Nimród szerint:

    Én egy profi vagyok ezen a téren is. Azt mondom, hogy szép, de én sokkal jobbat tudnék írni.

  92.  
Itt és most! A vélemény szent, a hozzászólás szabad!