Nem fűzök hozzá sok szöveget, csak annyit, hogy a lenti videó interkatív.

Nagyon profi munka, már most kiváncsi vagyok a következő hasonló projektekre.

U.i.: Ha esetleg nem menne elindítani az oldalba beágyazva, akkor nézzétek a YouTube-ról.
U.i.: Találtam még egy hasonlót (aki az előzőt végigviszi, az szintén megtalálja), YouTube Street Fighter.

Nem gondoltam volna, hogy online játékfüggő lehetnék valaha is, és főleg nem azt, hogy egy olyan primitív játékban, mint a Facebookon található Mafia Wars. Azaz nem primitív, de azon kívül, hogy egy kicsit taktikázni kell benne, nincs semmi célja (legalábbis én még nem fedeztem fel) a játéknak, nem kell hozzá logikus gondolkodás, ráadásul még ügyesség sem kell hozzá, merthogy ennek semmilyen különleges grafikus felülete sincs.

Egyszerűen csak egy weboldal, ahol egy kattintással fegyvereket veszel, harcolsz, időnként megölsz valakit, elvégzel néhány érdekes melót, majd ezért pénzt kapsz és ezért a pénzért ingatlanokat veszel és azok megint pénzt hoznak, amiért pedig megint fegyvereket és más járműveket vásárolsz, hogy következő melókat válalhass el és ez így megy körbe karikába. Cél nincs, ráadásul a karaktered fejlődésével minden egyre könnyebb. Legalábbis a 30. szint után. Ez az a szint, ahol már nem feltétel, hogy bizonyos melóhoz, biznyos számú családtagod kell hagy legyen, merthogy eddig ez sok helyen feltétel. Ezek a családtagok természetesen csak a Facebookon taláható ismerőseid közül kerülhetnek ki és ezzel természetesen rákényszerítenek, hogy játékosokat toborozz. Most persze mindenki azt mondja, hogy azért ezt nem csinálná. Én is ezt mondtam, de azért időnként rákrédeztem haveroknál, akiket online láttam, hogy “figyu, segítségre volna szükségem”. Aztán vagy regisztráltak, mert kíváncsiak voltak, hogy mi is ez, vagy nem. Volt aki később függőbb lett mint én, és hamarabb elért olyan szinteket, mint amilyenekhez én csak most fejlődöm. Szóval nem elég, hogy függő vagyok, de ráadásul még béna is, mert többen is képesek leelőzni. Egónak is annyi, motivációnak dettó, egy rakás elpocsékolt idő… Há élet ez?

Keď niečo vybavujeme, je ideálne najprv skúsiť sa dohovoriť pekným slovom, keď neuspejeme, môžeme skúsiť zdvihnúť hlas. Keď nepomôže ani toto, tak nám neostáva nič iné, len obrátiť sa na vyššiu moc. Môj príbeh je podobný. V mojom prípade zákazníkom ktorý dostal neoprávnene zmluvnú pokutu od spoločnosti som ja. Spoločnosť ktorá si túto zmluvnú pokutu účtuje na základe neuhradenia neodoslanej faktúry je UPS BROADBAND SLOVAKIA, s.r.o. Nakoľko som sa s nimi na infolinke nedalo normálne dohovoriť a situácia sa s neodoslanou faktúrou opakovala už druhý krát, rozhodol som sa že to postúpim rovno na Telekomunikačný úrad Slovenskej republiky s odvolaním sa na paragraf v zákone ktorý dáva povinnosť poskytovateľovi služieb zaslať mne ako zákazníkovi faktúru a v tom istom zákone som sa odvolal na to že jaj mám povinnosť platiť za služby až na základe správne vystavenej faktúry. Takže som sa naštval, zavolal som im že akú majú oficiálnu mailovú adresu. Informátor mi tam koktal všelijaké blbosti, len nie mailovú adresu, tak ma rovno prepojil na hovorcu úradu a on mi potom povedal že ten mail môžem rovno smerovať na neho, on to prepošle na kompetentné oddelenia. Mail som napísal, a naozaj sa tak stalo. Následne sa už nič nedialo, ale predpokladal som že asi sa spustil proces konania, urgovať ich budem až keď ubehne 30 dní. Nemusel som, včera mi prišla odpoveď, dokonca klasickým listom. Poviem to na rovinu. Nešlo mi o to aby bola moja pokuta stornovaná, ale o to, aby v UPC spravili poriadok, nakoľko tam mi niekoľkokrát potvrdili do telefónu že mi nemôžu zaslať faktúru, len šek a vôbec by mi nevadilo keby im navalili nejakú slušnú pokutu ako to je v prípade inej telekomunikačnej spoločnosti úplne bežné. Namiesto toho mi prišla odpoveď ktorú si môžete nižšie prečítať.

Môj pôvodný mail:

Dobrý deň pán Vavro,

na základe našej telefonickej komunikácie žiadam Váš úrad o preverenie dodržiavania zákona číslo 610 z roku 2003 o elektronických komunikáciách u spoločnosti UPC BROADBAND SLOVAKIA, s.r.o. so sídlom Ševčenkova 36, 851 01 Bratislava, nakoľko zo strany tejto spoločnosti opakovane evidujem nedodržanie §42 odsek (2)d tohto zákona. Spoločnosť UPC mi odmieta (vraj nevedia, ale to je v tomto prípade nepodstatné) zaslať správne vyúčtovanie služieb. Prosím o preverenie tejto záležitosti, nakoľko týmto správaním spoločnosť mňa ako účastníka ich služieb dostáva do nepríjemnej situácie, nakoľko automaticky aplikujú odstavec §42, odstavec (1)d2, aj keď najprv by mal byť splnené zákonom stanovené podmienky v odstavci (3)b. Týmto pádom nemám možnosť splniť svoju povinnosť uvedenú v tomto istom zákone a paragrafe v odstavci (4)b.
V krátkosti trocha zrozumiteľnejšie: spoločnosť UPC nechce zaslať správne vystavenú faktúru na základe čoho nemám možnosť uhradiť platbu, ale napriek tomu že som ich o tomto informoval, spoločnosť ma žiada o úhradu, inak ma odpojí. Raz som už v roku 2008 s touto spoločnosťou riešil takúto situáciu, vtedy som to k ich spokojnosti uhradil bez riadne zaslanej faktúry, čo som nemusel urobiť. Teraz sa situácia opakuje, ale teraz sa už nemienim opätovne dozerať na takýto spôsob ignorovania zákona zo strany tejto spoločnosti.
Nakoľko dohľad nad dodržiavaním tohto zákona spadá do kompetencií Vášho úradu, prosím postúpte tento mail na kompetentné oddelenie. V prípade že z môjho mailu niečo nie je jasné alebo máte doplňujúce otázky, prosím neváhajte a kontaktujte ma.
Ďakujem.

S pozdravom

Ivan Horváth

Odpoveď:

Odpoveď telekomunikačného úradu

Ponaučenie: keď už neviete čo máte robiť s telekomunikačnou spoločnosťou, nebojte sa obrátiť na kompetentný orgán, ale pred tým si budte istý svojou pravdou a hlavne majte k tomu podklady. Ideálne je keď sa okrem zmluvy viete odvolať aj na zákon, totiž primárne platí ten a zmluvné podmienky až po ňom. V mojom prípade to bol zákon o elektronických komunikáciách.

[update]

Nedávno na stránke sťažnosti.sme.sk sa objavil článok, resp. sťažnosť podobná tej mojej, aj s vyjadrením spoločnosti UPC BROADBAND SLOVAKIA, s.r.o., následne  s vyjadrením TÚ SR a tiež aj advokáta. Uvedené informácie potvrdzujú to kvôli čomu som sa obrátil aj ja na TÚ SR. Síce táto vec ešte do dnes nie je doriešená a faktúry chodia naďalej ibá náhodne, ale aj podľa toho im platím. Ak zase budú vyskakovať, tak zase zašlem list na TÚ SR a zase to budem riešiť podobným spôsobom. Šeky ktoré zasielajú ignorujem, to nie je vyúčtovanie (faktúra).

Tegnap panasz érte blogom háza táját egy kedves ismerőstől, és sajnos jogosan. Egyrészt azért, mert utóbbi időben keveset írok, másrészt azért, mert kezdenek kicsit túlerőbe kerülni azok a bejegyzések, amelyek a “Fotózás” kategória alatt találhatóak, és ami a legrosszabb, mindezek nem is fotók amelyeket bemutatnák az oldalon, hanem csak pofázások arról, hogy milyen az új Nikon D90 gyakorlatban, vagy éppen a Nikon új objektívet mutatott be, és hasonló technikai blablák, amelyek nem sok embert tudnak lázba hozni. Szóval ezennel ígérem, javítok az arányon, lesznek megint YouTube-os posztok (Nyúlnyom brigádnak üzenem: ne izguljatok, azért még nem nyomlak le titeket!), időnként töltök fel képeket is (ezzel együtt megpróbálok többet fotózni), és majd megint beszólok, ha úgy fogom jónak látni.
Ígérem azt is, hogy ezentúl példás blogger leszek, és nem hozok szégyent a szlovákiai magyar bloggerekre (vagy ez már megtörtént?), és azt is ígérem, hogy szlovákiai magyar bloggerhez méltóan fogok viselkedni a Pátria Rádió vasárnap délelőtti élő magyar adásában 10 és 11 óra között, ahol a Dusza Mátéval és Zselinszky Miroslavval Nyitrai Nóra felügyelete mellett fogunk beszélgetni a… izé, blogolásról. Azt hiszem… Természetesen ti addig nem fogtok otthon a rádió mellett kuksolni, hanem megfőzitek szépen a vásárnapi ebédet, majd elmentek sétálni a szabad levegőre, megetetitek a parkban verebeket (varjakat, galambokat, keselyűket, stb.), majd miután jól átfagytatok elmentek futni 10 kört a közeli sportpályára. Feltételezem, hogy eddigre már régen elmúlt 11 óra, szóval hazamehettek és szomorúan konstatálhatjátok, hogy “Jaaaj, lemaradtam a bloggeres rádióműsorról!”. 🙂

[update]

Több szlovákiai magyar blog szerint nem Nórával fogunk beszélgetni, hanem Juhász Lacival. Hm, talán valamit rosszul fogtam fel? Végül is mindegy. Akit nagyon érdekel az adás, de nincs lehetősége fogni a Pátria Rádió adását közép és rövid hullámon sem, az próbálkozzon eme linkek valamelyikén a live stream hallgatással:

MP3: 128kbps, 32kbps
OGG: 128kbps, 32kbps

Nincs is hó eleje, még nem kezdődött el a PMA, de Nikonék már tevékenykednek, bejelentettek egy új csecse darabot, egy fix 35 millimiéteres objektívet tisztességes féyerővel. Első pillanatban ráizguéltam, hogy az 50-essel ellentétben erre talán elcserélném a jelenlegi AF 35/2-esemet, de aztán észrevettem a bazinagy DX feliratot az oldalán. Szóval 35/2 marad (amúgy imádom, a kedvenc objektívem) és reménykedem, hogy talán beharangoznak valami mást is ezen az egy darabkán kívül, főleg hogy elkezdtek nyomulni az FX gépekkel. Legyen már valami, ami nekem is örömöt tud szerezni.Pl. ha lenne egy 20-50/4, vagy valami hasonló jóság, nem haragudnák meg. Lécci-lécci… 🙂

És visszatérve ehhez az objektívhez. Ha hozzák azt  a minőséget, amit az AF-S 50/1.4-essel sikerült, akkor egy nagyon jó kis játkszerre tehetnek szert azok, akik motor nélküli vázakat használnak (D40, D40x, D60), illetve mindenki aki más DX vázat használ. A gyújtótávolság nagyon kellemes 50mm közeli értéket fog jelenteni az 1,5x szorzóval való átszámolás után. Blende lamelláinak száma 7 lesz, természetesen az aktuális divat szerint kerekítettek.Lencsék száma 8 darab 6 csoportban, közülük egy darab “hibrid aszférikus”. Az objektív tömege 210g, szóval kellemes kis utitárs lehet olyan kiruccanásokra is, amikor nem cipeljük magunkal az egész felszerlést. Én D70-nel és D700-zal is mindig ezt hordom, ha megyek valahova, ez nálam az oamolyan alap. Mivel használtam a saját 35/2-esemet annakidején D70-esen is, mindenkinek csak ajánlani tudom ennek a darabnak a vételét, miután kapható lesz. Spórolni el lehet kezdeni már most, a beharangozott ár €243/£199/$199. Arról, hogy melyik bankban váltanak amerikai dollárt 1:1 arányban angol fontra nincs információm, de aki tudja, az kérem írja meg!

[update]

Specifikációk itt, paraméterek itt, fotó vele itt.

[update2]

Teszt a dpreview.com-on itt.

[poll id=”1″]

Van az már néhány napja, hogy a Nikon bejelentette a világon az első videózásra is alkalmas tükörreflxes fényképezőgépet. Sokan várták már, de azért meglepetés volt, amire aztán a Canon rá is kontrázott rendesen az 5D MarkII-vel. Azóta csend van, legfelejbb időnként felröppen a hír, hogy a Nikon hamarosan bemutatja a Nikon D300 utódját, a D400-at, amely szintén fog tudni videót rögzíteni, viszont kicsit több megapixele lesz azoknak, akik a farkukat megapixelben mérik. Ám legyen, engem ez a dolog nem érint, ráadásul már nagyon eltértem a D90-től.
Az a szitu, hogy a héten volt szerencsém játszani vele egy kicsit. Nem sokat, de éppen eleget. Kaptam egy jó tippet, hogy hol lehet olcsón fényképezőgépet szerzni. A válasz egyszerű: Anglia, reptér. Küldtem a kollégámnak a linket, az ár nem egész Ł630, egy D90-es kittért. Az objektív AF-S 18-105mm/F3.5-5.6 VR. Akárhogyan is számolunk, legyenek azok a lehető legrosszabb árfolyamok, az ár még így is több mint 200 euróval kedvezőbb, mint a Pixmania francia internetes üzletben. Az itteniekkel inkább ne is hasonlítgassunk. Kolléga hamar döntött, egy haverjával aki repült haza elhozatta. Sajnos ez alatt eltelt 4 nap és ár felkúszott majdnem 700 fontra, de még így is nagyon jól járt. A végeredmény az, hogy átszámolva, felkerekítve, borravalóval 22.500 ex szlovák koronából megúszta. Rohadt mázlista! Persze objektíveket nem árulnak ilyen jó árakon (AF-S 70-300mm/F4.5-5.6 VR kivételével).
Na, de eljött a nagy nap, ki kell próbálnom a gépet. Kezdem azzal, hogy ez már egy olyan gép, amellyel minden amatőr meg lehet elégedve. Számomra csak egyetlen egy baja volt, konkrétan a mérete. Nekem kicsi. Viszonyítási alapnak ott volt a másik kollégám D70-ese és az én D700-asom is markolattal. D700-zal összehasonlítani nem volna korrekt, viszont D70-hez képest a gép tényleg ledobott pár milimétert, amely sajnos nekem hiányzott a kényelmes fogáshoz, nagykezűeknek ajánlom a markolat beszerzését. Ezt leszámítva minden okés. A kijelző 3″, ugyanaz, mint a D700-on, gombok széthelyezése jó, ergonómiára nem lehet panasz. Kapott a gép egy új Lv gombot is, amellyel azonnal lehet kapcsolni a kijelzőre az élő képet. És most jön a lényeg. Ez a nyavajás kis gép tud a szappantartókhoz hasonlóan kontraszt alapján fókuszálni. Most kérdezhetitek, hogy ez miért izgat engem annyira a D700 melett. Hát elmondom. A D700 nem tud ilyet és sokszor jól jönne. Igaz, a fókuszállás ilyenkor sokkal lassabb, viszont nem kell közben a tükröt fel le csapkodni, hogy beélesíthessünk. Ez egy nagyon hasznos dolog számomra, mert már néhányszor megesett, hogy használtam a live view funkciót és sajnos a fókuszálás nehéz vele, főleg ha magasan az emberek felett kell tartani a 3 kilós fényképezőgépet. Ha még ilyenkor vakon is vagyok kénytelen élesíteni, nem egy nagy öröm… 🙁 Hab a tortán, hogy a fókuszpontoto bárhova be lehet állítani, szóval akár a kép legszélső sarkára is ráélesíthetünk. És most jön a cseresznye a habra, van “terminátor üzemmód”, arcfelismerés. Persze, persze, ezt már a szappantartók is tudják, de nekünk DSLR tulajdonosoknak, akiknek ez kimaradt az életéből azért mégiscsak egy kellemes kis hülyeség. Az arcot azonnal felismeri és követi is és képes rá élesíteni. Persze nem olyan gyors, mint a klasszikus fókuszálás, viszont hányszor jól jött volna, pl. bulikon, vagy családi összeröffenésekkor, amikor esetleg engem is le akarnak fényképezni  valakivel, stb. Ilyenkor csak át kellene kapcsolni és a kevésbé tapasztalt rokon/ismerős/haver/barátnő is tudna csinálni néhány olyan képet, amlyen esetleg nem a háttér az éles az emberek helyett. Aztán persze itt van a videózás is, de őszintén megvallva az nemigen hozott lázba. Talán egy nagylátószögű objektívvel érdekes lenne, de a fókuszálás sajnos még nincs megoldva rendesen, ráadásul látva az 5D MarkII-vel készített videókat, ez a gép eltörpül mellette. Nem eltörpül, már eltörpült mellette.
És ha már a fókuszt is szóba hoztam. Annak ellenére, hogy mindenki várta, a D90 nem örökölte meg a D300 51 pontos fókuszrendszerért (Multi-CAM 3500), maradt az, ami a D80/D200 típusokban volt, 11 fókuszponttal (Multi-CAM 1000). Ennek ellenére nem lehet rá panasz, jól dolgozik, gyors, ráadásul a beépített fókuszmotor sem lusta, szépen mozgatta az AF 80-200mm/F2.8-as objektív lencséit. Érezhetően gyorsabb volt, mint annó a D70-esem. A fókuszpontok széthelyezése is kellemes, a keresőben jól láthatóak, ráadásul a középső fókuszpont átkapcsolható “wide” típusúra. Ilyenkor középen téglalap helyett egy széles négyzet látható, nagyobb a terület amelyre a középső fókuszpont reagál.
Apróságok, de elég sok van belőlük, ezért kellemes a munka a géppel. Ráadásul már ez a fényképezőgép is kinőtte a DSLR-ek hosszú éveken át tartó betegségét, végre be lehet állítani, hogy a keresőben is megjelenjen a éppen beálított ISO. Igaz, a kártyára fotózható képek száma helyett jelenik meg, de szerintem az utóbbi adat nem annyira fontos, mint pl. az ISO. Szintén rendesen meg van már csinálva az Auto ISO. Lehet 1/125 másodpernél hosszabb időket is állítani, szóval már teleobjektíves fotózásnál is rendesen használható. Miért nem lehetett ez így már a D70-en is? Á, mindegy, nem fogok már ezen mérgelődni. 🙂
Ami a képminőséget illeti, nem tudok nyilatkozni, mert nem töltöttem le a képeket a számítógépbe, de a D300 minőségét ismerve biztosan minden tulajdnoso meg lesz elégedve. ISO1600-ig gondolkodás nélkül használható lesz és a kijelzőn az ISO3200 is okésnak nézett ki. Akit ez érdekel, az nézzen utána a neten a teszteknek, van belőlük elég sok, de ár/érték arányban nem hiszem hogy lehet jobb amatőr gépet venni ebben a kategóriában.
Még valami a végére. Mindenképpen érdemes gyors (és nagy) kártyát venni bele. A 12 megapixeles RAW fotók 4-4,5 fps sebesség mellet hamar betöltik a buffert és ezután a gép lelassul. Szóval kártyán senki se spóroljon. Ha engem kérdeztek, akkor a SanDisk Extreme III 30MB/s Edition SDHC™ tűnik jelenleg a legjobb választásnak.

Végül még térjünk ki az objektívre is, amely a géphez volt. Jelen esetben a legfontosabb, hogy van képstabilizáció (VR) és jól is műküdik. Természetesen nem mindig helyettesítheti a nagy fényerőt, de ha igen, akkor jól elvégzi a dolgát. Fókuszálás szintén gyors, még az öregecske D70-nel is. Ha 18 mm körüli gyújtótávolsággal próbálkozunk, akkor gyakrolatilag alig élesít, de 105 milliméter esetén már azért van dolga, amit jól is végez. A középkategóriás objektívek közül ez az olcsóbb fajta, mert a foglalata műanyagból van, ráadásul nincsen fókusztáv kijelzője sem, viszont ezt jó ergonómiával és főleg széles zoom-gyűrűvel jól ellensúlyozza. Részletes tesztet róla itt lehet olvasni.

Nem tudom miért, de az utóbbi időben azt tapasztalatom, hogy a fotózás, mint hobbi kezd átmenni inkább fotosoppozásba. Van a Google Readeremben jó néhány, főleg amatőr fotós blog amelyeket figyelemmel kísérem, és valahogy azt veszem észre, hogy lassan a fényképezés mint hobbi, mint művészet, mit munka, és sorolhatnám, kezd a műtermekből, az utcáról, a koncerteken a fotós árokból átköltözni a felhasználók számítógépére. Valahogy már nem arról szól a fényképezés, hogy ott vagyok és próbálok jól komponálni, jó képet készíteni, várom a jó fényt, a megfelelő pillanatot és minden energiámat arra használom, hogy a kijelzőn megjelenő végtermékkel már akkor jó legyen. Sokan csak egyszerűen lekattintanak valami teljesen hétköznapit, vagy magát a fényképezést lerendezik 10 perc alatt, esetleg előásnak a sok gigás archívumból egy inkább kukába való képet, majd ezt elkezdik órák hosszán át buherálni. Itt most nem kis kontraszt emelésről, vagy színkorrekcióról beszélek, hanem az Adobe Photoshop által elérhető boszorkánykonyhára. Nem állítom, hogy a végeredményként létrehozott képek csúnyák, csak számomra valahogy hiányzik a varázsuk. A kép kikerül a fotóblogra és “nézzétek milyen faszát fotóztam!”. Nem, nem fotóztál, csak éppen behoztad az editorban azt, amit a helyszínen kellett volna tenned! Ezért aztán nehezemre is esik megdicsérni ezeket a képeket, mert gyakran azt érzem, hogy inkább az Adobe programozói előtt kellene emelnem kalapom a zseniális funkciókért és a velük elérhető effektekért. Természetesen ezeket is tudni kell használni, és ehhez is sok órát kell a képernyő előtt tölteni, viszont számomra ez már nem egyenlő a fotózással és nem tudom ezután elfogadni, ha valaki egy ilyen képet látva azt mondja, hogy milyen fasza fotó. Nem, mert a fotó általában szar, csak éppen a “boszorkánykonyha fűszerei” elnyomják a kellemetlen ízt és így nem vesszük észre, hogy romlott az, amit elénk raktak. Természetesen ezzel nem azt akartam mondani, hogy akkor most ne használjunk fotószerkesztő programokat, ez baromság volna, néha én is használom őket (bár, egyre ritkábban). Arra szeretnék rámutatni , hogy a fotó nem attól lesz jó, hogy kapott három rétegnyi tuningot valamely képszerkesztőben, hanem attól, hogy az már eleve jól le lett fényképezve. Próbáljunk meg kimászni a számítógép mögül, próbáljunk jó képet készíteni már akkor, amikor lenyomjuk a gombot és felcsapódik a tükör…

Már nem tudom kinek a blogján akadtam rá a linkre eme videóra, de nagyon beteg és nagyon tetszik. 🙂

U.i.: A videónak szélesvásznúnak kellene lennie, de valamiért összeugrik 4:3-ra. Még nem tudom, hogy miért csinálja ezt, megpróbálom kijavítani.

Emlékeztek a néhány évvel ezelőtti kamionos Coca-Cola reklámra? Amerikában már a 90-es években futott a tévékben. Feleleveníteném:

És hogy miért írom ezt? Az ok egyszerű. Karácsony előtt a házunk előtti nagyobb aszfaltplaccon parkolt egy darab eme híres kaminokból. Szívesebben fedeztem volna fel egy szép behavazott alpesi úton, de hát ez van, most be kell érnem a szürke lakóteleppel. Igaz, ez a kamion már kicsit újabb volt, máshogy is volt megvilágítva, rendszáma is Prágai volt, de azért  a kis műsor megvolt minden nap amikor indult valamerre és főleg amikor érkezett. Az ok egyszerű volt. Nem fért el, mert autók parkoltak ott, ahova be szeretett volna állni. Ilyenkor világitás bekapcs, karácsonyi Coca-Cola dal szlovák megfelelője feltököl és addig tartott a műsor, amíg a környező házakból nem jöttek elő az autók tulajdonosai és parkolták át autóikat. Mindaddig a nagy piros dízel szörnyeteg ott pompázott nekik a fényeivel, a környéken lakók pedig becsukott ablakon keresztül is hallhatgatták azt, amivel már néhány éve mossák a népek agyát az összes TV csatornán keresztül. De legalább a gyerekek örültek… 🙂

Coca-Cola kamion

Annó a Totalcar blogján a Belsőségen volt erről cikk, hogy egyre kevesebb fekete és egyre több fehér színű autó, főleg limuzin kerül eladásra. Érdekes, pedig a fekete egy elegáns szín. Úgy tűnik, hogy sokan akik drága autót vesznek nem akarnak az egybenyakúakkal azonosulni, akiket egyelőre ritkán látni fehér Merciben, vagy Bömösben. Úgy néz ki, hogy ez a divat nem kerüli el a fotósokat sem. Annakidején a Canon vezette be azt a jó szokását, hogy L sorozatos objektívei 200mm-től felfelé mind fehérben készültek. Azt mondták, hogy ennek fő oka az, hogy amikor az objektív kint van valahol a napon a melegtől ne forrósodjon át annyira, mivel a fehér szín nem húzza annyira a napot. Van benne valami igazság, nem tagadom, mert hát én is hagytam már kint a felszerlésem hzamosabb ideig napon és szépen fel tud forrósodni, viszont ez a fehér objektíves dolog sokkal inkább arról szólt, hogy pl. egy focimeccsen mindenki már messziről tudja, hogy igen, ott a többség Canon gépekkel fotóz. Ez a marketing terv olyan jól működött, hogy annak ellenére, hogy a többi gyártó is elkezdett fehér objektíveket gyártani (pl. a Nikkor, Minolta) és ezeket is használták a fotósok pl. a fent említett sporteseményeken, az emberek többsége már őket is Canonosoknak titulálta. Ezután természetesen nem kell sok hozzá, hogy a következő történjen: Józsi fényképezőgépet gépet akar venni fiának karácsonyra, de nem tudja melyiket. A boltban azt mondták, hogy van Canon, Nikon, meg Minolta (ma már Sony). Sajnos Józsi papa nem ért hozzá, ezért úgy dönt, hogy megkérdezi Gyuszit a kocsmában, akinek fia fél évvel ezelőtt kapott szülinapjára fényképezőgépet, hogy melyik a jó. Természetesen Gyuszinak már fogalma sincs, sok féldeci lement azóta a torkán, amikor fényképezőgépet vett fiának és már nem emlékszik rá, hogy milyet vett és miért. Hát, Józsink nem tudja mitévő legyen, ezért ül a kocsmában Gyuszi haverjával, tolják magukba a sört és vitatják az élet nagy gondjait amíg szépen rájuk eseteledik. Szerdai napra való tekintettel a kocsmáros néni bekapcsolja a TV-t, merthogy foci lesz. A Real Madrid játszik a Juventus ellen. A mecs kb. 15. percében a Juventus szögletet rúg. Labdát odakészítik, játékos felkészül a rúgásra, közeli kép…
– Húazannyát, mennyi fotós van a háttérben! – kiált fel Józsi.
– Jah, azok mind Canonnal fotóznak.
– Há’, honnan tudod te azt? Nem tudod innen elolvasni.
– Fiam mondta, hogy azok a focimeccsekken azokkal a nagy fehér csövekkel, mind Canonnal fényképeznek.
– Tényleg?
– Jah.
Emberünk másnap bemegya  boltba, rámutat a polcon a Canon 1000D-re és mondja az eladónak:
– Ezt kérem, és adjon hozzá pót elemet is, nehogy kifoggyon az ünnepek alatt. Tudja, minden bolt zárva lesz, aztán a fiam nem tudna fényképezni vele.
Eladó látja már, hogy pécienssel van dolga, de vásárló kívánsága számára szent, hozzávág még egy méregdrága Canon feliratos akkumulátort. Igaz, az ami a dobozban van tölthető, de annyi baj legyen. Legalább a köjöknek nem kell állandóan mindehova magával cipelnie a töltőt. De azért még egy dolog fúrja a fejét eladónknak. Tegnap a vevőnek még foglama sem volt arról, hogy mit akar, a sok paraméter semmit sem mondott neki, ma pedig határozottan választott gépet. Nem állja meg, megkérdezi:
– Uram, végül mi alapján tetszett dönteni?
– Tudja, azok a profi fotósok akik a focimeccseken fényképeznek mind Canont használnak. Hát, ha a profik Canont használnak, akkor a fiamnak is azt veszek. Elvégre ők már csak tudják melyik a legjobb gép.
Eladónk ezt és hasonló érveléséket már nem először hallja. Tudja, semmi értelme elmagyarázni neki, csak egy felesleges vita lenne belőle amely sehova sem vezetne. Bacsomagolja a gépet egy Nikon feliratos táskába és vásárlónkat útjára ereszti.

És miért írtam ezt le? Magam sem tudom, valahogy jöttek a sorok maguktól. Az eredeti célom az volt, hogy egy posztot írjak arról, hogy a Pentax is elkezdte csípni az új feketét. A K2000 illetve Európában K-m jelzésű kis bogarukat fehérben is piacra dobják. Gondolom nem azért, mert profiknak akarnak látszani. Került a gépre szép krómszínű dekorcsík is, elegáns lett. Hol vannak azok a régi szép idők, amikor a fekete volt a menő szín és aki tehette kerülte a szürke/ezüst gépeket? Természetesen egyértleműen látszik, hogy az új fehér géppel a női vásárlókat kívánják megszólítani. Szerintem sikerülni is fog nekik, már csak azért is, mert ez egy limitált sorozat lesz, amely drágább is lesz a klasszikus fekete modelltől. Az a kérdés, hogy hogyan fog kinézni valaki pl. egy koncerten egy ilyen géppel, fehér műanyag objektívekkel (merthogy két egyszerű objektív is kapható lesz hozzá fehérben). Lássátok:

A képeket a dpreview.com oldalról vettem kölcsön, a címet a Belsőségről. 🙂

U.i.: Mivel hősünknek nincs otthon számítógépe, fia csak egy Nikon FM10-es fényképezőgépről álmodott.