© Adobe Photoshop
szerző: e1 kategória: Beszóltam, Fotózás , tags: Adobe, efektek, Fotózás, PhotoshopNem tudom miért, de az utóbbi időben azt tapasztalatom, hogy a fotózás, mint hobbi kezd átmenni inkább fotosoppozásba. Van a Google Readeremben jó néhány, főleg amatőr fotós blog amelyeket figyelemmel kísérem, és valahogy azt veszem észre, hogy lassan a fényképezés mint hobbi, mint művészet, mit munka, és sorolhatnám, kezd a műtermekből, az utcáról, a koncerteken a fotós árokból átköltözni a felhasználók számítógépére. Valahogy már nem arról szól a fényképezés, hogy ott vagyok és próbálok jól komponálni, jó képet készíteni, várom a jó fényt, a megfelelő pillanatot és minden energiámat arra használom, hogy a kijelzőn megjelenő végtermékkel már akkor jó legyen. Sokan csak egyszerűen lekattintanak valami teljesen hétköznapit, vagy magát a fényképezést lerendezik 10 perc alatt, esetleg előásnak a sok gigás archívumból egy inkább kukába való képet, majd ezt elkezdik órák hosszán át buherálni. Itt most nem kis kontraszt emelésről, vagy színkorrekcióról beszélek, hanem az Adobe Photoshop által elérhető boszorkánykonyhára. Nem állítom, hogy a végeredményként létrehozott képek csúnyák, csak számomra valahogy hiányzik a varázsuk. A kép kikerül a fotóblogra és “nézzétek milyen faszát fotóztam!”. Nem, nem fotóztál, csak éppen behoztad az editorban azt, amit a helyszínen kellett volna tenned! Ezért aztán nehezemre is esik megdicsérni ezeket a képeket, mert gyakran azt érzem, hogy inkább az Adobe programozói előtt kellene emelnem kalapom a zseniális funkciókért és a velük elérhető effektekért. Természetesen ezeket is tudni kell használni, és ehhez is sok órát kell a képernyő előtt tölteni, viszont számomra ez már nem egyenlő a fotózással és nem tudom ezután elfogadni, ha valaki egy ilyen képet látva azt mondja, hogy milyen fasza fotó. Nem, mert a fotó általában szar, csak éppen a “boszorkánykonyha fűszerei” elnyomják a kellemetlen ízt és így nem vesszük észre, hogy romlott az, amit elénk raktak. Természetesen ezzel nem azt akartam mondani, hogy akkor most ne használjunk fotószerkesztő programokat, ez baromság volna, néha én is használom őket (bár, egyre ritkábban). Arra szeretnék rámutatni , hogy a fotó nem attól lesz jó, hogy kapott három rétegnyi tuningot valamely képszerkesztőben, hanem attól, hogy az már eleve jól le lett fényképezve. Próbáljunk meg kimászni a számítógép mögül, próbáljunk jó képet készíteni már akkor, amikor lenyomjuk a gombot és felcsapódik a tükör…
Bejegyzések (RSS)
Teljesen jogos! Néha már én érzem magam szarul,hogy nem photoshoppolom a képeim, mert alig látok olyan képet amin természetesek lennének a színek.
önjelölt ízlésrendőrség kirohanása… nevetséges.
teljes mértékben egyet értek. a fotózás az fotózás, a phtoshopolás pedig photoshopolás…
részemről: se forgatás, se vágás…PSben csak az “odaszkenelt” keretet javitom, ha a szemem úgy kivánja. saját magam szórakoztatására leragadtam a 20évvel ezelőtti technikáknál… ezen illene változtatnom, de olyan jól megvagyunk. 😀
Nekem forgatással, egy kevéske vágással, vagy esetleg még kontraszt állítással sincs bajom, ám legyen, ezt annó a filmes korszakban is tették a fotósok, csak éppen analóg módszerekkel (Velvia, alul/túlexponálás, más előhívási módszerek, stb.).
Én azt nem szeretem, amikor a fotót lassan már keresni kell a rétegek alatt, hogy mi is volt az eredeti cucc, ami a képen van. Réka, neked majd ez ügyben menni fog délután a komment a blogodora, csak most még van egy kis melóm, amit el kell végeznem. 😉
Hali!
Amikor megvettem az első DSLR-emet, akkor nagyon nagyon sokáig úgy voltam, hogy NEM akarok semmilyen progit használni, úgy jó a kép ahogy van, és nem akarok belejavítani, szóval minél jobb képet készítsek, már a kattintásnál.
Persze idővel rájöttem, hogy elkerülhetetlen az, hogy “belenyuljak” a képbe…
De persze ezek nem olyanok, hogy totál más lesz a fotó tőle, csak pl. kicsit kontrasztosabb lesz a kép, meg hasonlók, szóval alapvetően a fotót nem változtatom meg, mert az úgy jó ahogy van, és ma is így vagyok vele. Persze van amikor rámjön az 5perc, és akkor mindent kipróbálok rajta, amit tudok, de ez ritkább.
Szóval egyetértek veled 🙂
Nevetséges az ízlésrendőrségre vonatkozó kirohanás attól, aki egy kvázi ízlésfasiszta blogot vezet. Vagyis vezetett.
Az itt leírtakkal maximálisan egyetértek. A fotózás sok fotósblogon, képértékelő oldalon már nem fotókról, hanem digitális illusztációkról szól. Ez nem baj, csak ne nevezzük fotózásnak. Ez olyan, mintha egy klasszikus játékfilmet és egy 3D-s animációs filmet próbálnánk egy kategóriába sorolni.
játékfilmes, 3D-s hasonlat tökéletesen találó. vágni/forgatni lehet. attól a fotó maga nem veszt az értékéből. sokat laboráltam annakidején. rengeteg vidám óra a sötétben, szép emlék. 🙂
ami miatt nem vágok/forgatok az azért van, mert ragaszkodom a kerethez, ami pedig a szkenner maszkja a laborban.
Huszonéve analógoztam, aztán pár éve a munkáimhoz újra elkezdtem fotózni DSLR-el. Számítógépes grafikával foglalkozom, ez napi 10-12 óra PS, amit tanultam, nagyjából mindent ismerek a programban, tudom mit, miért használok. Sokszor RAW-ban fotózok, mert abból jó minőségű TIFF-eket lehet exportálni, ami fontos egy nagyfelbontású nyomdai munkához. Ilyen programismerettel is csak ritkán szoktam belenyúlni egy fotóba, de akkor így az már “digitális manipuláció”, nem fotó. Ezt kell kettéválasztani! Ebben a stílusban is vannak nagyon jó alkotások, de az már nem fotózás. Egyébként sokszor nem kevés munka egy RAW-ot úgy visszaállítani, hogy azt lássam a monitoron, amit a fotó készítésekor, vagy amit a mellé készített JPG nézőkép mutat. Összességében úgy gondolom, hogy mint mindenben, haladni kell a korral, de tudni kell a határokat is. Az utómunkával tökéletesíthetünk egy jó fotót, de ez az utómunka ne egy elcseszett fotó talpraállításáról szóljon!
üdv!
A “A zsémbes fotós II, ezúttal komolyan gondolva” c. csodálatos bejegyzés után én sem értem teljesen kedves Rékuc ezen hozzászólását
(((hova fogod írni/írtad a kommentet?)))
Szia, a “A zsémbes fotós II, ezúttal komolyan gondolva” alatti kommenteket nézve látom, hogy ott is voltak valamilyen nézeteltérések, de át kell olvasnom ahhoz az egészet, hogy arról véleményt tudjak írni. Ami Rekát illeti, reagáltam a blogján az utolsó két poszt alatt. Ahogyan most elnézem, bedobta a törülközőt. Most mit mondjak erre? Ha komolyan elkezdek beszólogatni mindenre amivel esetleg nem értek egyet és mindenki így reagálna, akkor év végére kiírtanám az összes magyar fotósblogot. 😀 Pedig elhiheted, hogy ez nem célom, de hát ez az ő döntése. Mivelhogy ott zárolva lett a téma, aki esetleg még hozzá akkar szólni, az teheti itt, vagy a fotonlog.hu-n, ott van egy bejegyzés “Izlésrendőrség” címmel.
ne értékeld túl magad e1 (fura név amúgy, az enyém Solymosi Réka, dehát nem mindenki teszi oda magát a véleményei mögé), nem miattad fejeztem be. Egyszerűen jobb dolgokra is fordithatom azt a kevés szabadidőmet, mint szélmalomharcot vivni a hagyományőrző őrezreddel. Aranyos az is, hogy a ZSFII post mekkora ellenérzést váltott ki sokakból, talán magára ismert valaki? 🙂 ráadásul olyan bájosan szemforgató módon szidják azt a postot, mintha ők soha nem gondolták volna a benne szereplő képtipusokról, hogy nagy rakás szar 😀
meghát hatcsilliárd postot irtam, ami pont ellenkezője volt, de érdekes mód a fikázük csak ezt az egyet jegyezték meg, a többi fölött olyan elegánsan elsiklottak… jó kis magyar szokás szerint. Dehát ez van, a véleményemet blog nélkül is tudja mindenki, nem változik az semennyit sem 🙂
bemásolom még, amit a fotonlogra irtam
csak tudnám, mi értelme van az ‘ez már nem fotó’ hörgésnek.
Őszintén szólva ki nem szarja le, hogy micsoda? Egy kép, amit fotóból és xyz másik összetevőből raktam össze, kész lett, tetszik, felpakolom a falra meg a netre és örülök neki. Erről szól az egész. Azon meg maszturbáljon mindegyik hagyományörző fenséges magányában (mellényt és Levi’s sapkát ne felejtsétek el felvenni), hogy aznemisfotóhanemgrafika.
na sziasztok 😀
Réka, csak barátilag tanácsolom, szerintem ne vadulj tovább a különböző blogokon ide-oda másolt kommentekkel. Holnap már bánni fogod ezeket. Senki nincs ellened, te reagálod túl.
Egyiknek ez a véleménye, másiknak az. Van ilyen.
Ó, én nem értékelem túl magam, egy amatőr hobbifotós vagyok, akinek talán picit jobb felszerlése van az átlagosnál, de tudásomal messze vagyok én még attól, hogy fotográfusnak hívassam magam. A fotózás hobbim és egy jó ideig még biztosan nem ez lesz a fő megélhetésem.
Ami a nevemet illeti, az e1 esetemben azt jelenti, hogy nagyonis odateszem a nevem, merthogy ez alatt a nick alatt működök kb. 9 éve, ez alatt van beregisztrálva a domainem (saját nevemre természetesen, szóval kikereshető vagyok) és ha minden igaz, akkor ez lesz péntektől a magánválalkozói engedélyemben is feltüntetve. Ismerőseim többsége azt is tudja, hogy miből ered ez a nick, de leírom ide is, keresztnevemből. Ha pedig teljes nevemre vagy kíváncsi, leírom, nem kell keresned, nem titok az, Horváth Iván vagyok, nem szégyenlem én ezt. Csak most mi is változott ezzel? Ja, hogy semmi, továbbra is az én véleményem. 🙂
Nah, hogy reagáljak a lényegre is. Ezzel a ZSFII dologgal mit akartál mondani? Nem olvastam el a teljes blogodat, de most akkor az van, hogy kötelező mindenre reagálni, vagy esetleg megadod az olvasóidnak a szabad választás lehetőségét? Nem hiszem. Réka, tudod jól, hogy pl. én igyekszem konstruktívan hozzászólni, sőt, első hozzászólásaimra a blogodon eléggé pozitívan is reagáltál ezért. Ezt tettem most is, csak jelenleg nem értesz velem egyet és rekacióid negatív helyett inkább kicsit puskaporosra sikeredtek (szvsz). Ám legyen, én elfogadom, hogy nem értesz velem egyet. 🙂
Mindenesetre sok sikert a jövőben, mint fotózás, mint grafika terén. Én továbbra is maradok az a maszturbálós fotós, aki továbbra is a helyszínen próbálja megoldani a munka java részét és ha eljön az az idő, hogy elkezdik fotónak hívni már a számítógépben generált 3D rendereket is, akkor majd indulok a parlamenti választásokon, majd a parlamentbe bekerülve elfogadtatok egy törvényt, amely meghatározza majd a fotózást mint tevékenységet és békesség lesz. 😛
U.i.: Folytathatnám még, mert van mondanivalóm, de nem rakom tovább a fát tűzre, mert úgy sem jutunk egyről kettőre. 🙂
Réka!
Nem láttam még a munkáidat, hát utánanéztem…
Szó sincs arról, hogy exponálási problémáid lennének. Nagyon tudatosan elkészített, stabil alapokra dolgozol. Az utómunkád nem a felvétel megmentéséről szól, hanem túllép a “fotó” fogalmán. Ez művészet, és mindegy, minek nevezzük. Ezt sokan nem ismerik el, mert korlátokat jelentenek a szoftverek nyújtotta lehetőségek, ezért támadják azokat, akik ezzel élnek.
Ahogy fent már írtam, “az utómunkával tökéletesíthetünk egy jó fotót”. Nálad ezt látom. Szín-, kontraszt-, tónuskorrekciók a hangulati hatások fokozása érdekében. Hidd el, sok fotós szívesen csinálná, ha tudná!
Gratulálok!
Melczer Zsolt
e1, a te fotóidat hol lehet megnézni? csak hogy legyen valami viszonyítási alap
Az én fotóimat általában D:\Photos\ “címen” lehet megnézni, kevés van fent a neten. Ami fent van és publikus azt általában ezen a blogon keresztül lehet megtalálni és valami kevés fent van a Zene.SK-n a képgalériában.
Azt tudod, hogy ezek után ne is számíts ajándékba PS szoftverre! 🙂
Én teljességgel egyet tudok érteni az írásoddal. Vágás, forgatás, kontraszt, stb. naná, hogy mértékkel használható. Bármi nagyon extrát már nem fotózásnak hívnak. Lehet az is szép, sok munka, és tudás van benne, de Te sem ezt vitatod. Kár, hogy van, aki nem érti, csak támad.
Szerintem bármelyiket szórakozást csak ellenszenvből kihagyni nagy eszetlenség. (Hol lennének HDR, vagy 3D-s képek, stb.)
Én a nevedet is megtudtam, pedig sosem kérdeztem, de hogy ettől semmi sem változott, az is biztos.
Az a baj hogy a “hagyományos fotózás” számotokra ott ér véget hogy beadom a negatívot a Kodak-laborba.
Laborált már komolyabban itt valaki?
Tudniillik a Photoshop nem úgy lett hogy néhány szoftveres leült kiagyalni mindenféle rémséget, hanem (többek között) a fotólaborokban használt technikákat vették alapul.
Láttátok a James Nachtweyről készült “War Photographer” c. filmet (http://en.wikipedia.org/wiki/War_Photographer), de legalábbis a fotólaboros jelenetet?
Annyi változás történt a digitális képfeldolgozás megjelenésével, hogy nem órákig lögybölsz környezetszennyező vegyszerekkel, sokszor a véletlenre bízva a kész kép minőségét, hanem klikkelgetsz és tökéletesen reprodukálható a munkád.
Aztán persze ha nem akarod-nem tudod használni akkor ne használd, de nehogy azt gondolja bárki hogy hagyományos technológiával nem voltak utómunkálatok.
Senki sem írta, hogy ez régen nem volt, illetve azt, hogy holnapról tiltsuk be a PS-t és társait. 😉
Akkor meg mi a baj?
nincs baj, de azért olvasd el előről, amit itt írtam, illetve Réka blogján és a fotonblogon. 🙂
Tanácstalan vagyok és szeretném megkérdezni azt hogy hova soroljak be például egy ilyet? http://www.alonsodr.com/
Segítségedet köszönöm.
Most arra vagy kíváncsi, hogy ez nekem még fotó, vagy nem? Ha nagyon tudni akarod, ám legyen. Néhány túlszaturált képtől eltekintve a képek többsége nálam még a fotó kategória. Csak belelapoztam a galériákba, de általában nem művel semmi durvát a képekkel. Látszik, hogy ésszel csinálja.
Hosszú záridős (esetleg szűrős), HDR és éjszakai képek
[…] Azt hiszem van igazság abban, amit e1 írt. […]
Apa, kezdődik! :DDDD
Van ugye a FOTÓ, ami kijön a gépből, negatív dia, raw (jpeg) stb… formában. Ebből lesz feldolgozás után a KÉP. Na mármost a képnek két fő típusa van (fotós szemszögből nézve): ami a hagyományos korrekciókon esik át, azt hívjuk FOTÓnak, ami széjjel van szmútolva, csilieffektezve, hádéerezve azt pedig digitális illusztrációnak, vagy KÉPnek. A kettő közt nincs éles határvonal, csak az ízlés és az életszerűség, de ezek megítélése egyénenként változó, de a két kategóriát minden fotós embernek meg kell tudnia különböztetnie.
Nincs bajom a HDR-el ha jól alkalmazzák, sőt, nagyon is tetszik (kb ezerből egy jó :P), meg a különleges hatásokkal, de az már nem fotó, nem is értem miért kell erőltetni rá ezt a megnevezést.
Ilyen hülyeséget…. Ne is haragudj, nem ismerlek, de a nagy oda meg memondásban egy egészen apró dolgot felejtettél el csak.
Tetszik e Neked vagy a közönségnek a kép (mindenféle technikai elemezgetés nélkül, hat rád) vagy nem? Ha nem akkor azt elemezgetheted ha nem únod, hogy miért nem (bár szerintem kit érdekel ez). Ha meg tetszik, rohadtul tök mindegy milyen úton és hogyan csinálta. Az ő képe, ő csinálta, ő dolga. Nekem meg tetszik vagy nem. Nem érdekel, hogy PS vagy ecset vagy lóbőr esetleg kutyaszar.
A régi kisfilmes nagyokat nem kérdezed ki, milyen vegyszerkeveréket használt, pontosan mennyi a megvilágítási idő a laborban, milyen maszkot használt stb stb.?
Szóval fotó (ami KÉP) csak kétféle létezik valóban, ami hat rám és tetszik, meg ami nem hat és nem tetszik. Minden egyéb lényegtelen.
Ha meg te is fotózni akarsz, csináld úgy, ahogy egyéniségednek a legjobb, ami leginkább téged tükröz és őszintén ad. Ha PS-el akkor avval, ha nyersn telibe, akkor úgy.
És nem beszéltünk az átmenetekről.
Aztán még egy alap dologról: a PS arra nem jó, hogy szarból várat építs, arra semmi nem jó. Csak jó alapképből lehet PS-el csodát tenni. Olyan alapképből, ami alapkorrekciókkal együtt önállóan is megállná helyét, de az alkotó többet akar adni, olyat, amit a mechanika nem bír leképezni. A belső világából. Gondolatokat akar adni, gerjeszteni, amit ő is érzett vagy gondolt amikor adott (már alapjaiban jó) képet megcsinálta. Hangulatot, hatást akar még. Ami saját magában keletkezett, de a fizika és kémia önmagában nem tudta megörökíteni, ezért kell még ecset. Hogy is mondjam. Egy Paál LÁszló kép dokumentarista fotórealisztikus önmagában bár Paál László festette, de mégsem Paál László kép. Nincs benne a lelke. Uff, ennyit írni és iyen zavarosan, na mindegy, ez úgy is örök vita, tojás és tyúk…
Aki alkot, az nem fotót csinál, hanem képet, önmagát akarja kifejezni illetve dokumentál. Ez is két külön dolog, bár minden képben ott van mindenki. De van aki a külső világ 100% hű képét akarja elénk tárni a maga szépségében, van aki hozzáteszi önmagát, a belső párhuzamos univerzumát.
Vagy ez már ugyanaz mint elöbb, csak más szavakkal talán…
Egy a lényeg. Tetszik vagy nem? Hát nem olytökmindegy a többi?
eldiablomismo, azt szépen megofgalmaztad, egyetértek. 🙂
Cpt, amíg a fenti megfogalmazásodban képről (esetleg grafikáról, vagy illusztrációról) beszélsz semmi kifogásom a mondanivalóddal. Abban a pillanatban kezdek el vitatkozni, ha ezt fotónak fogod nevezni.
Cpt, valamilyen szinten érthető, hogy mire akarsz kilyukadni, de érvelésednél vedd számításba, hogy festők, grafikusok milliói használnak fotókat kiindulási alapként, referenciának, mégse jut eszükbe fotónak nevezni a végterméket 🙂
Továbbá a vita sem a képmanipuláció létjogosultságáról szól, hanem arról, hogy a végtermék már nem fotó.
Én szerény véleményem szerint a kérdés az, mi a fénykép? Elmehetünk az ókori filozófusokig a kérdéssel, Te mit látsz, milyen világ melyik melyik pillanatában élsz? Gyakorlatilag ha valaki mint mi, emberek fényben élünk, fényképeket látunk. A kép az agyunkban (vagy szívünkben) áll össze, és mindenkinek másként, máshogy, mégha 1 m-re is voltak egymástól egyidőben. Te nem én vagyok. Én másként látom. Nekem a fehér fekete. És vica versa. Mi is a fénykép? Én vagyok. Ahogy a világot látom. És tovább akarom adni, amit látok. Ha csak a fiamnak, akkor is. Vagy az egész világnak. Mindenki alakít a képen. Az első kép a viszonyítási alap, ami Te vagy – az egyedi eredeti kép. Amit kiadtál úgy, ahogy Te gondoltad. Az alapja egy valóság képe, ami volt van és ahogy érezted azt ott – látni. Aztán hozzáadtál ezt azt, mert úgy érezted, jobban kifejezi azt, amit láttál és éreztél, beszédesebb lesz a kép egyértelműbb – másoknak – hogy jobban értsenek – Téged. Önkifejezed magad, láttatni akarod, ahogy Te láttad. Ehhez kellenek az eszközök. A kamera. A PC a mai világban. Az ecsetek. A Net. A blog. A kép. De először és leginkább Te magad.
És aztán a visszajelzések. Ha tetszett és értik, és átérzik – sikerült alkotnod. És akkor mindegy már, hogy érted el. PS-el vagy simán? A végeredmény szempontjából mindegy már. Megalkottad a képet. Szerintem.
e1:
Sajnos nem rendelkezel azzal a tudással és tapasztalattal, amely alapján megérthetnéd, miért írsz zöldségeket.
Noha a vélemény szabad, a tények ettől még nem véleményfüggőek.
Azzal, hogy zöldségekkel körülbástyázott véleményt alkottál a fotó mibenlétéről, a fotósok táborán belül egy szűk, de annál fanatikusabb csoporthoz csatlakoztál: a pixelfasisztákhoz.
A legelemibb fotós irodalom is leszögezi azt a tényt, hogy a fotó sohasem a valóság. Ha pedig nem az, már csak intelligencia kérdése, hogy elfogadjuk mások véleményét a fotó mibenlétéről, és ne a pixelfasiszták téveszméit szajkózzuk.
Tanulni sokkal megerőltetőbb, mint véleményt alkotni. Kár, hogy a könnyebb utat választottad.
f14, még jó, hogy ezzel a tudással és tapasztallatal rendelkezel és mindezt megosztod velünk. Továbbra is tartsd magad ehhez és a könyvekhez és továbbra is tanulj! Talán majd egy idő után megérted azt is, hogy mi az amit én itt feljebb és más blogokon is írtam (utána lehet keresni). Amíg te ezt fogod tanulmányozni, én majd addig fotózok. Fotózók, és nem órákig a számítógépnél a gombokat tekergetem Adobe Photoshop könyvek és tutorialok alapján. 😉
én csak azon nevetek jókat, hogy kinek képzeli magát egy eldiabolissimo vagy egy e1 (bocs skacok a neveteket homály fedi) hogy megmondják, hogy mi egy fotó és mi nem 😀 kicsit kisebb arcot, több alázatot, szerénységet és elfogadást más felfogása iránt tudnék javasolni, ha nem volna falrahányt borsó.
(félreértés ne essék, nincs veletek bajom, de nem kicsi arroganciára vall azt hinni, hogy majd pont ti fogjátok bekategorizálni és megállapítani a fotó fogalmát. heh.)
Réka, kérlek olvass! Teljes nevem néhány hozzászólással feljebb olvasható (2009. január 27., 23:58), ráadásul pont neked válaszoltam azzal a poszttal. Azzal pedig tisztában vagyok én is és gondolom eldiabolissimo is, hogy nem mi fogjuk megalapítani a fotográfiát mint tudományt. 😉
Szóval nem lesz semmi kategorizálás és semmi más. Leírtam, amit leírtam, aki akar elgondolkodik rajta és talán igyekezni fog a jövőben kevesebbet számítógépnél és többet a helyszínen fotózni, aki pedig nem így látja, az továbbra is tekergetni fogja a gombokat. Ennyi. 🙂
tudod a másik postban is felvetettem a kérdést, hogy miért lesz valakinek (neked, eld.) jobb, ha nem fotónak nevezitek a manipulált képeket? de most őszintén. Erre szeretnék épkézláb választ végre, mert amíg nem kapok, addig nem tudok másként tekinteni erre a kategorizálásra, mint sznobságra… és ezt megint nem rosszindulatból mondom.
Ezt már többen leírtuk különböző formában, sőt te részben magad is írtad a pixinfo blogján. Sajnos ilyen a közízlés, ilyen az emberek igénye és mi akik fotózunk és megmutatjuk a képeinket másoknak, vagy neadjisten el is adjuk őket. kiszolgáljuk ezt. Na, és erről szólt ez a poszt, hogy kicsit fogjuk vissza magunkat (mi fotósok), mert egy idő után ez a túlzott fotosoppozás átmegy majd giccsbe. Ha ilyet teszünk le mindig az emberek elé, ezt fogják normálisnak tekinteni, ilyet fognak mindig akarni. A legtöbb fotómegosztó portálon már ma is nagyon nagy százaléka a képeknek olyan, hogy azokat már inkább rendernek lehetne nevezni, és persze azután ha valaki otthagy pl. egy rendes, de nem agyonbuherált tájképet, kap egy 4/10-est csak azért, mert az ég nem lilásan rózsaszín, vöröses narancsárga átmenettel, nem elég kontrasztosak a felhők (még hogyha CPL szűrő is volt használva), a víztükör nem királykék és zöld átmenetű, stb. = unalmas. Másik példa, egy esküvői beállított fotó. Ha nem tesz rá a fotós X darab effektet, szépiától kezdve a HDR-en át egészen nem tudom micsodáig, akkor az legfeljebb csak egy átlagos fotó lehet, attól függetlenül, hogy akár a versailles-i palota csodálatos kertjében készült és amúgy tökéletes fotóról van szó.
Szóval én úgy érzem, hogy kezd elszaladni a ló, de ha már egyvalaki megfogja a gyeplőt, akkor volt értelme a fenti posztnak. 🙂
f14:
“A legelemibb fotós irodalom is leszögezi azt a tényt, hogy a fotó sohasem a valóság”
Értem, tehát könyvmoj, (e1 szavaival élve) toturial olvasgató, gombtekergető f14 azt mondja, hogy pl. egy fotó az iraki háborúról HAMIS, meg sem történt. Értem.
Hát neharagudj de ekkora faszságot még életemben nem láttam.
Rékuc: Az meg hogy valakinek más véleménye van, mint neked, és ez neked nem tetszik, nem kell rögtön támadni, és dobálózni szarral, meg a “nagyképű” és társai kifejezésekkel. Neki ez a véleménye (egyébként én is osztom e1 véleményét), tartsd tiszteletben. Szerintem nagyon normálisan reagál az összes hozzászólásodhoz, ehhez képest te folyamatosan beszolsz. Egyszerűen unalmas.
Egyébként e1 előző hozzászólásában szerintem tökéletesen leirta, hogy mire gondolt, bár a blog post-ban is, de hát ha így érthetőbb.
Szerintem is gáz, hogy egyre jobban tolódik el az igény a photoshoppolt képek felé… miért ne lehetne jó egy normál fotó?
na csak ennyit szerettem volna.
üdv. laci
Tisztelt vitaindító!
Még sohasem találkoztam a Photoshop-ot elítélő fotósok közül olyannal, aki ezt a kellő módon tudta is használni. Schumacher-től is el fogjátok venni a bajnoki címeket, mert a technika fejlődik, és ő használja? 😀
Sajnos népesedik a tutoriálokat, plugin-okat, action-öket eszetlenül használó, fotózni nem tudó “alkotók” tábora. Ezek maguktól ki fognak szűrődni. Ugyanúgy lemorzsolódnak a “gombnyomogatók”, akik nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel. Maradnak a fotózni tudó, professzionális és ízléses utómunkát végző fotósok (nagyon sok elismert fotós használ 20-30 PS réteggel egy fotóján), és a dokumentalista riportfotósok. Mindig voltak felfedezők, és az őket lehurrogó maradiak. Na, nem az utóbbi csoport viszi előre a világot! 😀 Aki azt vallja, hogy “No PS”, annak lapos marad a Föld, sosem nyílik meg az előrelépés új dimenziója. Ők cáfolják azt az állítást, hogy “amit nem tudunk, az nem fáj”. Nem birtokolják a PS-t, és ez annyira tud fájni… Igaz-e? 😉
e1 az a baj, hogy egyszerűen csúsztatsz, ferdítesz és általánosságban eltúlzod a helyzetet. Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy egy jól elkészített, natúr tájkép nem kap annyi figyelmet, mint egy HDR-ezett csicsa. Jó példáim vannak nekem is arra, mennyire népszerű tud lenni a nagyközönség szemében is egy abszolút PS nélküli tájkép, a flickr streamemben az utóbbi hónapok legnépszerűbb képe pont egy olyan.
Esküvői fotók detto: kétlem hogy tudsz nekem mutatni olyan hivatásos szakembert, aki hdr-ezi az esküvői képeket (hol láttál amúgy ilyet, mert én sosem?) ne keverjük már össze azzal, hogy az esküvőn megjelenő haver kedvtelésből rátol néhány effektet a saját fotóira.
Szóval erősen eltúlzottnak érzem ezt, fested az ördögöt a falra, holott szó sincs ilyen ‘veszélyről” meg elszaladó lóról. A csicsás fotók nagyon kis szegmenst képviselnek a fotók áradatában.
Jaj, az esküvős HDR-t nem kell szószerint venni, az kicsit extrém volna (még hogyha volna is értelme a menyasszony világos és a vőlegény sötét ruháját nézve), csak gyorsan nem jutott semmi sem az eszembe a különböző fotó “felturbózások” közül, legközelebb inkább rögtön azt írom, hogy “legyen Niagara vízesés a háttérben”. A lényeg az volt, hogy találkoztam már,olyan példával, hogy a rosszabb képeket készítő esküvőfotós képeit jobban dicsérték csak azért, mert szép kereteket, vagy pl. szépia effekteket tett rá, de közben csapnivaló volt a kompozíció, helyenként ki voltak égetve az arcok az ISO100-as vakuzás miatt, és még sorolhatnám. Aztán ott volt egy amatőr rokon, aki csak úgy kattogott, de effekteket nélkül technikailag és kompozíció, illetve tartalom szempontjából jobb képeket készített, de az ő képeit majdhogynem semmibe vették, mert egyszerűen nem volt “csili-vili”.
Jah, a jobb szemléltetés érdekében túlzok néha, de csúsztatni nem szoktam.
WA: Ami engem illet, a PS-t tényleg nem tudom elég jól használni, még hogyha alap dolgokra képes is vagyok benne, viszont ennek több oka van. Egyik az, hogy sokáig nagy gépigénye miatt fel sem telepítettem, másik az, hogy Zoner Photo Studiot használok amely lehet a fotókat böngészni is, amit szerintem elég jól használok és a Capture NX-től sem ilyedek meg, szóval APS kicsit felesleges nekem.
A Schumacheres példához csak annyit, hogy én is elvenném a jogosítványát ha városban 350-nel száguldana. Lehet párhuzamot vonni 😉
Következő dolog. Én a PS-t nem ítélem el, sőt a fejlődést sem. Ha lehet így fogalmazni, akkor 80%-ban geeknek tartom magam, imádom az újdonságokat a mindeféle kütyüket, új és jobb eszközöket (többek között ezért is van olyan fényképezőgépem amilyen), de van egy olyan 20%-om, amely konzervatív és kerüli az extrémeket, amolyan régi iskola híve. Szóval a haladással és a fejlődéssel semmi bajom, mindaddig, amíg az jó irányba tart. Ha az az irány, hogy jó fotóhoz jó szem, látás és tehetség kell, hanem egy APS intenzív kurzus, akkor az a gyanúm, hogy az nem jó irány fotózás szempontjából.
xt198: f14-et hagyd, nem írt semmi konstruktívat, szóval nem kell vele törődni, Réka pedig a múltkorihoz képest nagyon lájtosan diskurál, szóval egy rossz szavam sincs, sőt, akár egy sör/kávé/kakaó mellett is lehetne folytatni (Réka, majd ha Pozsonyban jársz, akkor vendégem vagy).
Párhuzamot ott is a profizmus síkján húzzunk. Húsz éve a versenypályákon sem száguldoztak 350-nel, nem tette lehetővé a technika. Akkor Sumi már nem is tud vezetni, vagy kerülendő út? 😉
Írtam én ilyet valahol Schumacheres, vagy fotós vonalon? 🙂
Én szeretem, hogy fejlődik az F1, viszont nem örülnék neki, ha az F1-es versenyautókat a közúton fejlesztenék, még akkor sem, ha jómagam is szeretek száguldozni. 😉
Nen, nem írtál.., én írtam. 🙂
Az én olvasatomban a közúton a kompaktgépes családi fotókat készíti a “hétköznapi ember”, aki nem publikál, a versenypályán pedig azok száguldoznak, akik publikálnak, fotósnak nevezik magukat, bár ez akkor lenne helytálló, ha csak az lenne fotós, akit a “szakma” is úgy nevez. 🙂
Tehát, erre a nyelvezetre átfordítva, Niki Lauda nem tartaná pilótának Schumachert, mert ez csak a technika versenye, túlmutat a száraz vezetési technikán, és hol van ebben ő?
Valahogy így látom ezt a vitát a “fotó” és a “kép” között.
Az általad képnek nevezett mű mögött is ott van az ember. Készít egy jó fotót, és utána alkalmazza ennek tökéletesítésére a legmodernebb technikát. A giccset képviselő kreálmányokat azok értékelik, akik kedvelik Győzikét. Azok, akik minőséget, mélységet is keresnek, épp úgy értékelik az általad képviselt “natúr” fotográfiát, mint az igényesen, ízlésesen utómunkázott fotókat, ha abban tartalmat találnak. Az utóbbi kategória természetesen előnyt élvez, mert halad a korral. Én minden “hívő naturistának” ajánlom, hogy barátkozzon a Photoshop-pal. A technika birtokában mindenki el tudja dönteni, hogy mit és milyen mértékben használjon. Én ritkán látom azt a monitoron, amit ott a helyszínen láttam, vagy amit meg szeretnék mutatni egy digitális vetületből.
Azt hiszem, “röviden” ennyi… 😉
ezzel a legutóbbival messzemenőleg egyetértek.
vegüyk figyelembe, hogy egy fényképezőgép soha nem tudja visszaadni azt, amit a szem lát. Egy 6×6 géppel, esetleg lejárt filmmel, olyan effekteket hozol létre, amelyeket a szem soha nem lát. De még egy sima teleobival is, mert az emberi szemnek ugye végtelen az élességtartománya. Szóval a valóságot, amennyiben ragaszkodunk hozzá, már az optika és a báz is durván befolyásolja, megmásítja, torzítja. De ettől még fotó marad.
az, aki a gépből kijövő nyers fotót tartja etalonnak, önmagát csapja be, de persze ezt nem tisztem minősíteni (ahogy azt sem fogadom el, hogyha valaki azt akarja minősíteni, hogy hol kezdődik a fotó).
e1: köszönöm a meghívást 🙂
Fiatal riporter blogján akadtam rá egy érdekes videóra. Elég durva dolgok. Azt hiszem itt az ideje eladni a fényképezőgépet és a felszerelést, és befizetni egy CS5 kurzusra. Szar képekkel úgy is tele van a merevlemez, lesz mivel mivel művészkedni egy jó ideig…