Hányan ismeritek ezt a fényképezőgépet? Rákeresni nem ér. Gondolom vagytok néhányan akik tudjátok, hogy mi fán terem a filmtekercs. Az F-sorozat a Nikon zászlóvivő gépeinek sorozata, évtizedeken át a legjobb filmes gépekként voltak számontartva. Ma a D3 és D3x a helyettesei, a Nikon F6 pedig az utolsó mohikán amelyet egészen mostanáig gyártottak a ferdeszemű kollégák a felkelő nap országában. Igen, ma még lehet filmes gépet venni, ráadásul nem is akármilyent. Ez az utolsó igazi filmes gépváz, ráadásul kompromisszumok nélkül (oké, elem az kell bele). Igaz, nincsen 3″ színes LCD kijelzője, nincs vertikális markolata sem, sőt még képérzkelője sincs, viszont mindezek ellenére egy jó filmmel a mai napig képes lealázni digitális társai többségét, legyen szó éppen stúdió-, riport-, vagy sportfotózásról. Annyi csak a baja, hogy nem mutatja azonnal a képeket, de nem olyan nagy gond az, tudtak eme funkció nélkül létezni a fotósok milliói sok éven át, akkor ez most miért lenne probléma? Az EXIF adatokkal pedig ne gyertek nekem, az F6 azokat is elmenti. 31 tekercs filmet képes a saját belső memóriájában tartani, amelyet aztán MV-1 adatolvasó segítségével CF kártyára lehet menteni. Egy 8MB-os kártya kb. 1000 tekercs film adataira elég. Szintén támogatja az i-TTL vakufénymérést, 11 pontos (ebből 9 cross-type) fókuszpontja van, maga a fókuszrendszer az AF  fókuszmotorral pedig a D2X-ből származik, MultiCAM 2000 típusú. Ettől jobbakat csak sokkal később kezdtek el digitális gépekbe gyártani. Ha még ehhez hozzávesszük a zseniális fogású és egyben jó kinézetű vázat, amely Giorgetto Giugiaro olasz ipari tervező fejéből pattant ki (aki főleg autótervezéssel foglalkozik), nem mondhatok mást, mint hogy Instant get! Egy baja van csak, az ára. Ma is kb. 2.000 €, és mivel bejelentették, hogy felhagynak a gyártásával, nem lepődnék meg, ha az utolsó darabok még drágábban kelnének el. Sajnos én ennyit nem tudok adni egy filmes vázért (ezért is vettem egy Nikon F100-ast). 🙁 Mi, akiknek nincs pénzük egy ilyen gépre, de mégis szeretnénk egy ilyen játékszert egy perces néma csenddel emlékezzünk gyártásának emlékére. Talán majd tíz év múlva megfizethető lesz egy darab az eBay-ről is.
Akinek pedig van rá pénze, azonnal vegyen egyet!

Nikon F6

Pár hónappal ezelőtt úgy döntöttem, hogy kicsit bővítem a memóriát a gépemben. Ezidáig sem volt kevés, kellemes 2GB volt a gépben amire nem volt okom panaszkodni, még annak ellenére sem, hogy Windows Vista rendszert használok amely közismerten igényesebb a memóriára, bár ez nézőpont kérdése. Igényesebb, de nem is swapol merevlemezre, szóval jóval gyorsabb is e téren mint a Windows XP. Az gond, hogy időnként többet akarok tple, mint illene. Például több száz, darabonként 14-17 MB méretű RAW fájlal játszok, esetleg konvertálom őket JPEG-be Nikon Capture NX2-ben, közben többször nyitva a Zoner Photo Studio, és természetesen a Firefox sem volt már napok óta becsukva miközben több tucatnyi web van benne nyitva, neadjisten több megapixeles fotók. Ilyenkor már kezd a memória nagyobb része betelni és a Vista máris kínálja a megoldást, becsukja a legmemóriaigényesebb programot, csak engedjem meg neki. Anyád, nem azért dolgozom benne, hogy becsukjam. na és ha ehhez hozzáveszem még a virtuális operációs rendszert is, amelyet arra használok, hogy bejelentkezzek a céges hálózatba és esetleg itthon is dolgozhassak gyenge pillanatomban. Most kérdezhetnétek, hogy miért kell ahhoz virtuális operációs rendszer, miért ne jó az ami van. Hát azért, mert a már egy ideje tervezett memória upgrade miatt kb. két hónapja a 32-bites csórikázott (igazából nincs lopva, csak éppen anyám gépen is az van telepítve) Vista Home Premium helyett telepítettem a 64-bites Ultimate verziót, amelyet dobozos verzióban birtokolok. Sajnos ezzel az a baj, hogy a céges VPN konfiguráció telepítóprogramja csak 32-bites rendszerrel hajlandó barátkozni és abban is kicsit erőltetni kell ha nem a cége gépek konfigurációjával találkozik. Szóval ezt kijátszandó és létemet megkönyítendő VMware-t használva szoktam egy 32-bites Windows XP-t is futtatni a gépemben. Ilyenkor elég nevetségesen néz ki amikor munkahelyemen is az asztali gépemre csatlakozok Remote Desktopot használva 3 darab Start menü gomb világít a képernyőmön. 🙂 Na de nem is ez a lényeg,hanem az, hogy a WMvare akármennyire is jól meg van írva az XP-nek nem elég 128MB RAM és a kényelmes működéshez ajánlatos legalább fél gigát, ideálisabb esetben 768MB-ot kijelölni neki. Na, és ez az a pillanat amikor már a Vistának is elég a jóból, mert itt már kénytelen swapolni a sok grafikus program mellett. Szóval ilyenkor jön a megoldás, RAM-ot kell bővíteni, esetemben duplázni. A mai DDR2 memóriák árait nézve hülyeség nem bővíteni, 1GB ára kb. 10 eurótól kezdődik és nagyobb méreteknél az ár még kedvezőbb lehet. Én úgy döntöttem, hogy nem fogok valamilyen speciális memóriákat venni, csak egy fokkal jobbat annál, mint amit a legolcsóbb irodai gépekbe szerelnek. Esetemben A-DATA Vitesta Extreme Edition memóriákra esett a választás 2x 2GB kiszerelésben. Miattuk kellett 64-bites rendszert telepítenem, merthogy a 32 bitesek nem képesek ekkora memóriát címezni. Áruk 1160 korona volt (38,50€), amiért már csecse piros hűtőborda is jár, és fórumokon leírt tapasztalatok alapján a 800MHz feletti frekvenciáktól sem ilyed meg. Nálam jelenleg még 667MHz-en futnak, mert az alaplapom valamiért mindig átállítja őket erre a beállításra. Majd utána olvasok, hogy miért ilyen akaratos, de biztosan valamit rosszul állítottam be a BIOS-ban. Kár, hogy lusta vagyok kísérletezni vele. Majd idővel, a gép így is jól megy. 🙂
Apropó, nem csináltam még kimondottan memóriaigényes műveleteket, de mint hogyha jobban menne egy kicsit a gép tegnap óta. Talán csak placebó efektus, franc tudja.

Gorati blogján akadtam rá az alábbi videóra. Ha még kétszer meghallgatom, akkor holnap tuti egész nap ezt fogom dúdolni. 🙂

Blogom egyik már mondhatnám rendszeres olvasója xt198 írt egy érdekes bejegyzést arról, hogy készített házilag egy softboxot a vakujára, amely a vaku éles fényét hívatott lágyítani. A lágyítás fő célja az, hogy ne legyenek erős és éles árnyékaink és szórtabb fénnyel dolgozhassunk. Portré-. modell- és termékfotózásnál ez hasznos dolog, sokkal szebb képet lehet így készíteni.
Én is törekszem rá, hogy ha lehet szórt fénnyem legyen, de szerintem nem az a helyes megoldás, hogy alufóliával bélelt “cípősdobozokat” barkácsolunk a fényképezőgépünkre. Természetesen otthoni célokra elfogadható, elvégre kit érdekel, hogy otthon miként van berendezve a “műterem”, viszont amikor az embereket hasonló megoldásokkal az utcán jelennek meg, már majdnem én szégyelem magam. Természetesen valaki mondhatja, hogy a fotóst a képek minősítik, nem a felszerelése, viszont szerintem ez csak egy bizonyos pontig igaz. Nem akarok most itt kitérni olyan hülyeségekre, hogy ma csak az lehet profi, akinek 10 ezer eurós vagy annál drágább felszerelése van, mert ez baromság, de könyörgöm, ne menjetek ki az ilyen izékkel az utcára, vagy olyan helyekre, ahol emberek vannak. A fotózás hobbin kívül egy hivatás is és ennek szerintem az egyik íratlan szabálya, hogy ha lehet a fotós próbál a legkevésbé feltűnő lenni. Természetesen ez nem mindig lehetséges, sőt néha nincs mese és a papot is arrébb kell lökni a papot (oké, ez már azért túlzás), viszont ezen kívül jó, ha az emberek nem azonnal minket szúrnak ki csak azért, mert pl. egy negyed négyzetméteres softbox van a vakura erősítve. Amint egy ilyen gépet a fotós a szeméhez emel, a softbox máris az emberek feje felett kukucskál és 20 méteres közetben mindenki tudja, hogy itt valaki nagyon meg akar világítani minket. Ilyenkor van az, hogy az emberek furán néznek a fotósra, arréb húzóckodnak, vagy fapofát vágnak. A legelsőt meg kell szokni, a második néha jó, a harmadik viszont kimondottan rosz. Nincs annál roszabb, ha mindenki fapofájú és már fél órája azon idegeskedik, hogy jaj, csak az a fotós ide ne jöjjön azzal a kartonnal a feje fölött. Szerintem sok fotós ismeri ezt az érzést amikor az emberek nem akarnak fényképezkedni.
Na, de akkor mi legyen? Mégsem jó, ha mindenkit vakuval pofán lövünk. Ez így van, viszont kompromisszumot kell találni legvédelmi reflektor és fénysátor között, ráadásul praktikus megoldásra van szükség, ami könnyen le- és felszerelhető. Első vakum Sigma EF-500 DG Super jelzésű borzalom volt. Lehetett használni, de kerültem azokat az eseteket, amikor direktbe kellett volna vele fotóznom.
Szórt fényre a legjobb megoldás mennyezetet használni. Ez a legjobb dolog, ami lehet, de van néhány fontos feltétele. Az első az, hogy legyen, a második, hogy legyen fehér és végül ne legyen túl magasan, máskülönben a vaku ereje véges lehet. Utóbbi azért gond, mert a vaku ereje a távolság függvénényben nem lineárisan, hanem négyzetesen csökken, nem beszélve arról, hogy ilyenkor a fényt elnyeli a környezet is, de egy jobb rendszervaku esetében ez nem okozhat komoly gondot. Ha így tudunk fotózni, majdnem meg vagyunk mentve, nagyon kellemes fényt kapunk. Egyedüli gond az, hogy ez a fény fentről érkezik, ha embereket fényképezünk árnyék keletkezik a szemük alatt és a nyakukon. Ilyenkor jön az, amit a legtöbb fotósnál lehet látni a TV-ben a különböző sajtótájkoztatókon, fehér lapocskák a vakura erősítve. Sokan kérdezik, hogy mi ez, mire jó, hol lehet venni, pedig aki kicsit gondolkozik rájön maga is. Egyszerű kemény papírlapról van szó, de lehet valami műanyaglap is, vagy egyszerűen egy névjegykártya. Az a fontos, hogy fehér legyen és lehetőleg ne legyen túlságosan csillogó a felülete. Ezt egy hajgumival szokás rögzíteni a vakuhoz. Még mindig tudni akarja valaki, hogy hol lehet kapni? Viszont sokakat érdekel, hogy mire jó. Hát aki nem jött rá, annak elárulom, hogy semmi másra, minthogy a kb. 45-85 fokos szögben a mennyezet felé irányított vaku fényének egy részét a fotózott objektumra veti, így nem lesznek sötét árnyékok a homlok alatt a szemek körül és a nyaktájékon, illetve  jobban gazdálkodunk így a fénnyel (=energiával), merthogy nem a hátunk mögé világítunk feleslegesen. Legvégül pedig a lényeg, amit sokan nem is tudatosítanak még azután sem, hogy elkezdték használni ezt az egyszerű és olcsó megoldást. Az emberek szemében végre ott a szikra! Apróság, de egy portrén nagyon sokat dob.
És ha nincs mennyezet mit csináljunk? Az sem baj, 45 fokos szögben továbbra is lehet a kártyáról lőni a fényt. Egy fokkal jobb lesz mint a direkt vakuzás és a kártyalap tárolása/szállítása mégiscsak kényelmesebb, mint egy házi készítésű softboxé. Azoknak akiknek ez nem elég pedig van még egy alternatíva, difúzor használata. Konkrét vakuhoz gyártott műanyag daraboktól egészen az univerzális textiles “zokni” difúzorokig mindenfélét lehet találni az eBay-en, áruk pedig $5-10 körül mozog. Nekem annakidején egy amolyan zoknidifúzorom volt, amelynek a belseje egyik oldalról alufóliázva volt, így még mennyezetre irányítva is szép szórt fényt adott előre, ráadásul textil gumival volt körbeszabva, szóval bármilyen vakura rá lehetett tenni, nem beszélve arról, hogy nem volt gond a tárolásával. Kicsit hülyén nézett ki, de még messze jobb volt, mint az A4-es méretű softboxok. És miért ez a múlt idő? Két éve lecseréltem a fent említett Sigma vakut Nikon SB-800-asra. Arra most nem fogok kitérni, hogy mennyivel jobb a Nikon rendszervakuja, mert azt már sokszor leírtam sok helyen úgy mint sokan mások. Ebben az esetben a lényeg annyi, hogy az SB-800-as dobozába van egy műanyag felkattintható difúzor is csomagolva, amely pontosan erre a vakura lett tervezve. Egy szó mint száz, ezt használom, úgy, hogy közben ki van húzva széleslátószögű objektívekhez használt fényszóró előlap is, illetve a beéptett derítőlap is, amit a Sigmán eleinte én is papírral használtam, majd erre tolom rá a difúzort. Az eredmény ezt a kombót használva nagyon kellemes fényt ad. Nem állítom, hogy jobb lenne egy profi difúzortól, viszont sokkal kényelmesebb a használata, ráadásul állandóan rajta lehet tartani a vakun.
Aki ezidáig direktbe vakuzott, gondolkozzon el a fentieken. Karácsonyig még 9 nap, szóval még van idő beszerezni a kellékeket a szép családi és ünnepi fotókhoz. 😉

Máté barátom nemrégiben mesélte, hogy milyen istencsászár a HD TV, főleg ha igazi HD “műsort” lökünk bele, amit ő egy PS3 segítségével oldott meg. Nem osztom véleményét azzal kapcsolatban, hogy szükség van szemüvegre, mert én imádom ha valahol sok az apró részlet, ráadásul merem állítani, hogy látásom nagyon jó, viszont irígyeltem, mert nekem PS3-asom nincs és a HD filmeket én is szeretem. Neki viszont nincs is otthon Full HD TV-je, hanem “csak” egy HD Ready (1366×768 pixel), 97 cm átmérőjű Sharp-ja. Motoszkált bennem, hogy ha ő úgy odavan érte, akkor milyen lehet egy igazi 1920×1080 pixeles felbontású képernyőn egy ugyanolyan felbontású filmet nézni, amelyeket én szép számban szoktam töltögetni, hogy ne fizessem potyába a 20 megás internet vonalat. Jelenleg a filmeket itthon a 21″ Samsung SyncMaster 1100MB CRT monitoromon nézem. Nem vitás, a kép gyönyörű, de azért a 21 colos monitor mégsem az igazi a filmnézésre, főleg amikor ténlyeg jó minőségű 720p és 1080p HD minőségű filmjeim vannak MKV (Matroska) formátumban. Mivelhogy nem vagyok eléggé filmfanatikus, nem vettem PS3-at (amely tud BluRay lemezeket is lejátszani), illetve jobb képernyőbe/TV-be sem invesztáltam ezidáig, viszont helyettem ezt most megtette anyám és a régi színes JVC tévénket, amely kb. egyidős velem lecserélte.
Huszonvalamennyi év után új tévénk van, egy Samsung LE32A559, amelyhez elég szép áron sikerült hozzájutnunk, konkrétan 17776 koronáért (590,06€). Oké, nem a legolcsóbb, de tudtok jelenleg olcsóbban 82 cm átmérőjű, nem noname Full HD (1080p) felbontású tévét? Szerintem nem.
Nem sokkal azután, hogy megrendeltem, volt Mátéval egy kisebb értelmetlen vitánk MSN-en arról, hogy mi a jobb, 1366×768 pixelre, vagy 1920×1080 pixelre interpolálni a 720p HD adást, illetve a klasszikus HD adást. Elméletileg jobb az előbbi, mert kevesebbet kell nagyítani, viszont szerintem a nagyítás aránya ami az ő esetében 1:1,067-hez többet ront az eredményen, mint az, hogy 1:1,5-köz kelljen nagyítani (minkettő 720p forrás esetén). Jelenleg láttam az eredményeket a mi TV-nk esetében 720p forrás (1280×720 pixel a pontos felbontás) a Full HD felbontáson (1920×1080-ra nagyítva) gyönyörűen néz ki. Tesztelve itthon, laptopot TV-re kötve (igen, van rajta a 3 HDMI mellett D-Sub bemenet is) a kép gyönyörű, semmi nyoma a nagyításnak, de fontos hozzátennem, hogy a TV már elevea számítógép által felnagyított képet kapta. Ezzel szemben viszont ott van a klasszikus TV adás. Hát sajnos ez nem olyan szép, illetve őszinte leszek, analóg sugárzás esetén silány. Képzajos, szemcsés, egyszrűen ronda. Természetesen messzebbről nézhető, de nagyon nem az igazi, jobb az helyzet DVB-T tuneron keresztül fogadott adás esetében. Véleményem szerint a kép itt túlságosan vasalt, ráadásul nem elegendő a bitrate, mert dinamikus jelenetek esetén elég kevés részlet látszódik rendesen, viszont így is sokkal nézhetőbb. Már csak az a kár, hogy a digitális műsorszórás mifelénk szart sem ér, mert csak 4 szlovák nyelvű TV csatorna és 3 rádió fogható rajta keresztül. Ezekből a Markíza az, amelyiket kiemelném, ez a legnézhetőbb az összes közül, ráadásul sok műsorukat már 16:9 felbontásban sugározzák, így teljes szélességében kihasználható a képernyő, nincsenek kétoldalon a fekete csíkok. Szóval a DVB-T műsorszórásnak van értelme, csak jelenleg még nincs mit fogni rajta. Remélem, hogy ez majd lassan de biztosan megváltozik és lehet majd nálunk is kábelek és antennák nélkül fogni a külföldi csatornák adását. Addig pedig marad az, hogy kábelen kapjuk majd a napi agymosó adagot, ami esetünkben kb. a jövő év tavasztól a Magio Comfort formájában optikus kábelen keresztül lesz bevezetve a lakásba, majd a STB-n keresztül HDMI-n keresztül lesz küldve a kép a TV-be. Már most kiváncsi vagyok a minőségre. Tavaszig pedig kibírjuk valahogy a UPC analóg adásával, illetve talán a digitálissal, ha sikerült az ő SCART konektoros STB-jöket beállítanom addigra…

Konkrét leszek, 750GB-os Samsung SATA merevlemezek. Jelenleg van 7 darab, amiből 4 a szerverben van, következő 2 az én itthoni gépemben fut, a szerverből vettem ki őket régebben, amikor hibát jelzett az Adaptec Storage Manager és még van egy kicsomagolatlan új darab amit a szerverbe szántam miután megint gondok voltak a közelmúltban, de végül úgy döntöttem, hogy nem teszem be. Jelenleg az a szitu, hogy némi keresgélés után a neten, rájöttem arra, hogy nem a az helyes megoldás, hogy kicserélem a lemezt megint egy ugyanolyanra, hanem olyan típust kell keresnem amely kimondottan szerverekben való üzemelésre lett tervezve, és van Time-Limited Error Recovery (TLER) funkciója. Egyszerűen az Adaptec 2420SA lemezmeghajtónk nem pacsizott le ezekkel az egyszerűbb, de gyors desktopokba szánt Samsungokkal, ezért fog kellenem fokozatosan lecseréni a szerverben szolgáló 4 darab Samsungot ugyanolyan kapacitású csak jóval drágább WD Caviar R3 lemezekre. Szóval az ábra a következő, eladó 4 darab használt, kevesebb mint egy éves Samsung Spinpoint F1 HD753LJ jelzésű 750GB kapacitású merevlemez 1800 koronáért (vagy 60 €), azzal, hogy még garanciában vannak, illetve 1 darab vadonatúj kicsomagolatlan darab 2200 koronáért (esetleg 73 €). Az a két lemez, amelyet régebben vettem ki a szerverből jelenleg hiba nélkül üzemel az itthoni gépemben, meg vagyok elégedve velük, gyorsak (ezt sok teszt is igazolja, kérdezzétek Google bácsit) és semmi bajuk sincs, annak ellenére sem, hogy az Adaptec Storage Manager hibát jelzett. Az egész lemelecserélési hacacárét azért csinálom, mert végre nyugalmat akarok és nem kéthavonta a szerver miatt izgulni. Akit érdekelnek a lemezek (1 vagy több darab) szóljon, vagy írjon. Ha kell, várhatok is kicsit (úgy sem tudok egyszerre több lemezt cserélni a RAID5 mező miatt).

Már örültem, hogy végre a Nikon magasról bagózik a megapixelháborúra, de úgy néz ki, hogy tévedtem, mert erősen D3x szagot lehet érezni az interneten a fotósfórumokon.
Végülis érthető, nem mindenkinek az a fontos, hogy ISO6400-on zajmentes képeket készítsen, súdió- és természetfotósoknak sokkal fontosabb a magas felbontás és nekik nyolc, hogy a fényképezőgépülk tud ISO6400-on is fotózni.  Ezt a Canon jól tudta már évekkel ezelőtt is, ezért nyomult a 1Ds sorozattal annyira, hogy jelenleg valahol 21 megapixel körül járhasson, ráadásul idén bemutatták az 5D MarkII-est is, amely relatíve olcsó pénzért kapható, szintén tud 21 megapixelt, magas ISO-t, HD videót felvenni és talán még fényképezni is lehet vele. 🙂 Ez mellett a Nikon D700-zal nehéz konkurálni, főleg ha magasabb az ár, szóval az egyedüli megoldás ami ilyenkor kívánkozik: piacradobni egy X végződésű vázat magas felbontással. És lám-lám, az utóbbi időben sokan suttogják a neten, hogy jön a 24 megapixeles D3x, amely talán a Sony 24 megapixeles érzékelőjét fogja használni az A900-ból. Nagyon úgy néz ki, hogy így lesz, mert egyes webeken már lefotózott prospektusok is megjelentek, amelyekből a következő adatokat lehetett kiolvasni: FX érzékelő (ó, mily meglepő) 24,5 megapixel, ISO100-1600 (boosttal ISO50-6400), DX crop esetén pedig 10 megapixeles felbontás lesz elérhető. Sebesség 5/7 fps FX/DX felbontásoknál. Ehhez párosul a profi váz és egy 16 bites EXPEED processzor és valamilyen blabla arról, hogy még nagyobb lesz a dinamikatartomány. Hát, kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből, főleg akkor, ha a Nikon a Sony képérzékelőjét fogja használni amely nem pont a zajmentességéről híres. Hagyom magamat meglepni, azaz nem magamat, mert nekem jelenleg a D700 bőven elég, ráadásul én inkább magas érzékenységre vagyok éhes a magas felbontás helyett. Apropó, el tudjátok képzelni, hogy ezentúl egy 8GB-os kártyára alig fog ráférni 150 fotó? Az ember rögtön vehet a fényképezőgéphez egy storage rendszert is. Ezen kívül suttognak az emberek még D800-asról is, amelynek ugyanolyan váza lesz mint a jelenlegi D700-nak, csak éppen ezzel az új érzékelővel, bár erre kevesebb helyen találtam utalást, még hogyha nem is ártana egy kemény konkurencia az 5D MarkII-nek. De tételezzük fel, hogy ez is igaz lesz. Ebben az esetben kb. az volna a szitu, hogy a Nikon kínálata teljes, fentről egészen lefelé. A D3 és D300 valamivel több mint egy éves modellek, a D700 néhány hónapos, nemrég kezdték el árulni a D90-est, szintén nem olyan régi modell a D60 és akinek még ez is drága ott a D40x és a kiárusításban kapható D40. Elképesztő, de relatíve rövid idő alatt sikerült lecserélni az egész kínálatot, illetve ha beigazolódnak a pletykák. Abban az esetben a Nikon kis 6 megapixeles egyszerű gépétől a 21 megapixeles D3x-ig olyan kínálattal rendelkezne, hogy a Canon eláshatná magát. Sajnos optimizmusom azért nem határtalan, ez csak egy szép álom, minthogy az is, hogy ezután Japánban rágyúrnanak a Nikkorok fejlesztésére, pl. konstans F4-es félnyerejű obejktívek szegmensében és pár hónapon belül vehetnék egy megfizethető árú Nikkor 24-85/4 VR-t, vagy esetleg elárasztanák a piacot az AF-S fókuszmotoros fix objektívekkel. Álmodozni jó, de most térjünk vissza a való világba, be kell érni a D3x-szel a többi majd lesz talán egyszer valamikor…

U.i.: Mondjuk egy SB-700-as vaku a jelenlegi SB-600 helyetteseként nem lepne meg.

[update]

Itt van néhány kép a Nikon pro lapból, szóval már officiálisnak lehet venni a dolgot, viszont még mindig nem volt a gép hivatalosan bemutatva, dpreview.com-on is nagy a csend. Valami készül, meglátjuk jövő héten. Remélem nem csak egy D3x-szel akarják kiszúrni a szemünket és megint olyan meglepetésben lesz részünk, mint a D3 és a D300 bejelentésekor egy rakás profi objektívvel. 🙂

[update 2]

Megtört a csend, már a dpreview.com-on is kint van a hivatalos sajtóanayag. Gondolom nemsokára tesztelni is fogják a fépet, kiváncsi vagyok majd az eredményre. Egyelőre úgy néz ki, hogy az érzékelőt leszámítva gyakorlatilag az egész gép ugyanaz, mint a D3-as. A különbség csak a felbontásban, maximális exponálási sebességben és a használható ISO tartományokban van. Az új vázon kívül más újdonságot nem jelentettek be. 🙁

[update 3]

Itt vannak az első promo képek a Nikon D3x-ből. Részletben nincs hiány, főleg ami az első fotót illeti, a tájképek 100%-os nagyítás mellett kicsit életlenek, de ezt inkább az optikára fognám, mindeamellett ha normális méretben tekintjük meg őket, vagy lekicsinyítjök pl. 6 megapixelre, akkor brutálisan sok részlet van a fotón. Azt hiszem ezzel a géppel nem lesz gond profi képeket készíteni. Most pedig várjuk a magas ISO-on készített promo fotókat, mert az ISO200-zal nem érjük be.

Szerintem már többen észrevettétek, az utóbbi napokban van egy kis zűr ezzel az oldallal, illetve hogy legyek pontos a szerverrel amelyen az oldal fut. Sajnos az a gond, hogy az utóbbi időben “kicsti” bosszankodnak benne a merevlemezek (sorban az összes) és elég gyakran és ez galibát okoz, ami miatt természetesen csúnyán be van lassulva a gép, főleg amikor több komoly lekérdezés érkezik az adatbázisra. Ezt hamarosan orvosolni fogjuk Kešůval, csak sajnos kicsit problémás így karácsony előtt pontosan ugyanolyan típusú merevlemezeket szerezni, mint amilyenekre szükség van, ráadásul mindketten krónikus időhiányban szenvedünk (ezért is látni engemet az utóbbi időben kevesebbet), de rajta vagyunk az ügyön. Remélem elnézitek ezt a “kis” kellemetlenséget, és ti, akiknek a weboldala érintett a dologban majd legközelebb valamiképpen kárpótolva is lesztek, mert tudom, hogy elég szar ez így. Sajnos az egészben az a legkellemetlenebb, hogy gyakran én is csak tőletek tudom meg, hogy valami zűr van, mert nincs alkalmam minden tíz percben csekkolni a szervert. Ezért kérlek ha látjátok, hogy valami bibi van, dobjatok egy SMS-t, vagy írjatok így rövid mailt (az működik és megkapom mobilra). Ennyi…