Azt hiszem az elkövetkezendő pár napban/hétben ez lesz a fő téma, annyira, hogy pl. az Air France gépének lezuhanása egy ideig teljesen feledésbe merül. Már most kíváncsi vagyok, hogy a médiák meddig fognak csámcsogni rajta. Gondolkoztam, hogy most én is írok egy hosszabb Jacksonos posztot, de végül rájöttem, hogy teljesen felesleges. Maradjunk annyiban, hogy letett valami az asztalra, viszont élete utolsó éveiben kicsit sok volt körülötte a balhé és lesüllyedt valahova Britney Spears szintjére, ami miatt szomorú vagyok, mert gyerekkorom egyik nagy kedvence volt. Szerettem a klipjeit, szerettem nézni ahogyan táncolt. Most, talán kicsit érettebb fejjel azt látom, hogy tényleg egy nagy sztár volt, akinek azért voltak nagyon tuti számai és nem hiába nevezték a pop királyának. Sok évvel később is az egyik kedvenc albumom a Bad, amelyen gyakorlatilag nincs olyan dal, amely kevésbé tetszene, vagy kevésbé lenne Jacksonos, egyszerűen mind jó.
Az utóbbi időben az volt a baj, hogy Jackson kiégett, pedig abban a zenében amit ő csinált nagyon jó volt. Kár érte, de most már mindegy. Maradt utána sok remek dal, és ezeket hallgassuk továbbra is, mert annak ellenére hogy gyakran több mint húsz évesek, máig nagyon jók, és messze verik azt a sok szart amivel jelenleg az MTV és a komersz rádiók etetnek minket. Itt az egyik kedvencem, Stranger in Moscow…
Szerintem senkinek sem kell elmagyarázni, hogy mi a YouTube. Aki kicsit is használja az internetet és többet tud annál, hogy megnyitja a freemail postafiókját tudja, hogy az interneten a videó=YouTube (már ami a kvantitást illeti). Legyen az autós, hír, szórakoztató, vagy zene videó, nagy eséllyel megtaláljuk a most már Google tulajdonában levő videómegosztón, amely annó lenyomta még a Google Video szolgáltatást is.
Jó magam gyakran járok fel erre az oldalra, gyakran nézek videókat, ráadásul sokfajta témában. Ennek megkönnyítése érdekében van saját kontóm is ezen az oldalon, amely természetesen át van kötve rengeteg különböző Google alkalmazással és más népszerű portállal, mint pl. a Facebook, MySpace vagy a Twitter, ráadásul amióta elkezdtek a YouTube-on jobb képminőségű, illetve nagyobb (HD) felbontású videók is megjelenni, be tudom állítani, hogy azok azonnal jobb minőségben jelenjenek meg. Szóval kényelem ezerrel. Persze ez mit sem érne tartalom nélkül, amelyet a felhasználók töltenek fel, jelenleg kb. olyan mennyiségben, hogy 1 óra alatt már megközelítőleg 24 órányi videóanyag kerül fel.
Tegnap óta én is eme feltöltők közé tartazom. Igaz, töltöttem már fel pár dolgot régebben is, de az vagy nem saját anyag videóanyag volt, vagy mindig megkérésre történt. Most először történt az, hogy „saját” cuccot tettem fel, konkrétan a Depeche Mode hétfői koncertjéről néhány részletet. Ami nagyon meglepett, az az, hogy a videó nagyon hamar fel lett dolgozva. Régen erre órákig kellett várni, jelenleg ez a feltöltés után percek kérdése volt. Először a jobban tömörített videó, később a jobb minőség (HQ) videó is elérhetővé vált. Mivel elég gyorsan cselekedtem (bár így is sokan megelőztek), az első videó néhány órával a koncert vége után elérhetővé vált.
Amíg arra vártam, hogy a videót a Google szerverei feldolgozzák és átkonvertálják megnéztem a 3 évvel korábbi, 2006-os pozsonyi Depeche Mode koncert videóit. Többségüket 3 évvel a koncert után 300-400 ember látta, néhánynak 700 körüli értéken volt a számlálója és még volt pár darab ezer fölött. Ezeket a számokat látva arra gondoltam, hogy esetemben így az első 1-2 nap alatt elérem a 100-150 látogatót, majd hónap végére talán a 250-300 körüli nézőt. Nagy meglepetésemre nem így van, kb. 24 órával a videók megjelenése után az egyik (amelyet korábban tettem fel) elérte a 4.000 feletti nézőszámot, a másik a 2.000 felettit, ráadásul egy privát hülyéskedős videóm is 200 feletti nézőt produkált (pedig arra a link csak a Facebookon jelent meg és az is valamikor korahajnalban). Igaz, segítettem a koncertes videóknak annyival, hogy belinkeltem a szlovák Depeche Mode fórumban, de annak az olvasottsága azért nem akkora és Facebookos ismerettségi köröm is jóval kisebb, nem beszélve arról, hogy éjszaka publikáltam, szóval reggel a legtöbb ember már nem is látta a linket.
A statisztikákat figyelve arra jöttem rá, hogy több mint ezer látógató a zene.hu oldalról jött, ahol egy cikk alatt jelent meg a videó, majd később ugyanazt a videót más webekre is feltették. Ahhoz képest, hogy 24 órával a koncert vége előtt mennyi videó van már a neten csak erről a koncertről, nem beszélve arról, hogy a Depeche Mode többi koncertjéről még hányezerszer több anyagot lehet találni, kellemes meglepetés volt ez a számomra, főleg miután a következő sorok is kiugrottak az egyik videó alatt:
Honors for this video (6)
#96 – Most Viewed (Today) – Poland
#6 – Most Viewed (Today) – Czech Republic
#80 – Most Viewed (Today) – Music – Ireland
#39 – Most Viewed (Today) – Music
#18 – Most Viewed (Today) – Music – Poland
#2 – Most Viewed (Today) – Music – Czech Republic
Most már csak az érdekel, hogy Szlovákia és Magyarország hol van? Nem értem, ráadásul a hétfői Depeche Mode koncertről látogatottabb videót nem is láttam , szóval furcsa. Talán a cseheket még meg lehetne magyarázni azzal, hogy nálunk pénteken lesz a koncert és készülnek, na de hogy jönnek képbe a lengyelek a magyarok és szlovákok előtt?
Talán örök titok marad, viszont egyet biztosan tudok. Ehhez az elég magas nézettséghez hozzásegített az is, hogy amatőr videóhoz képest tűrhető kép és jó hangminőség. Úgy néz ki, hogy ez azért sokat számít (főleg ha magamból indulok ki). Eme tapasztalat alapján talán gyakrabban fogom kölcsönvenni anyám fényképezőgépét egy kis videózásra (kivételes esetekben makró fotózásra) és talán a jövőben gyakrabban teszek fel videókat.
Igen, ma (azaz már tegnap) voltam Depeche Mode koncerten. Végre! Még 2008. október 8-án megvettem a jegyet a színpad előtti szektorba, azzal, hogy ha esik, ha szakad ott leszek, mert a 2006-os koncertet kihagytam, és nagyon sajnáltam. És esett, sok esőkabát szakadt és ott voltam! Talán azzal kezdeném, hogy bejutás problémamentes volt, bár aggódtam kicsit a fényképezőgép miatt ami nálam volt. Természetesen nem a nagy Nikont vittem magammal, hanem csak anyám kis Panasonic Lumix gépét. Szerencsére semmi taperolás nem volt, gond nélkül besétáltam, nem volt probléma. Kajálást megoldottam előtte, ezért bent nem költöttem semmi pénzt, főleg a kegyetlen árak miatt (és amúgy is válság van). Előzenekar kettő volt, elsőt lekéstem, másodiknak is csak a végére érkeztem, viszont ez nem volt baj, mert így az állítólagos este kilenc órás kezdés helyett már nyolc óra után 5 perccel színpadon volt a Depeche Mode. Lassan elkezdett szemerkélni, de ez senkit sem izgatott, közben pedig krysszel még előbbre mentünk. Gyakorlatilag a koncert alatt sikerült legalább 10 sornyit előrébb furakodnunk. Sajnos egy jó fél órán át egy olyan banda mellett álltunk, akik végigordították és fütyülték az összes számot (még a lassúakat is). Szerencsétlen barmok nem vették észre, hogy ez nem egy focimeccs, hanem egy koncert, ahova a legtöbb ember zenét ment hallgatni, nem beszélve arról, hogy a fütyülés és beordibálás szerintem kimondottan tiszteletlen a zenésszel szemben. Ez van, ez egy ilyen ország, még eltart egy darabig amíg eljutunk a fejlődés azon fokára, amikor fogunk tudni pl. nyilvánosság előtt viselkedni.
Na, de térjünk vissza a koncertre. Az elején új számokat nyomtak, ha jól emlékszem mindjárt a második a Wrong volt…
…szerencsére sokáig nem húzták a dolgot, és hamar előszedték a régi nótákat. Először volt Walking In My Shoes, majd következett az It’s No Good volt és tovább már nem emlékszem a sorrendre. Viszont arra igen, hogy a végén volt Strangelove egy elég érdekes videóprojekcióval, amelyben volt egy kis dögös csaj volt, majd a piros takarás ellenére látszott rajta, hogy foot fetish megy a háttérben. 🙂 Ezután pedig jött az, amit nagyon vártam és reméltem, hogy nem hagyják ki, a Personal Jesus. Brutális volt, a népek is elég jól énekelték. Apropó, ének. Ebben szerintem nagyon leégtünk, nem igen tudták az emberek a szövegeket (én sem tudom őket pontosan), ráadásul még az énekeltetős résznél is eléggé bénázott a közönség. Szerencsére a vége felé a legismertebb számoknál már nem volt ilyen gond.
Másik dolog az, hogy aki énekelt, annak holnapra valószínűleg nem igen lesz hanga. Ha nem is volt kimondottan hideg a tömegben, azért az eső megtette a magáét és aki esőkabát nélkül jött (esernyőt tilos volt bevinni), az bizony nagyon megázott. Mondhatnám úgy is, hogy nem emlékszem olyanra, amikor ennyi csajnak lett volna nedves a bugyija körülöttem.
Persze, most sokan akik nem voltak azt mondják, hogy „á, nem is baj, esőben úgy szar lett volna”. Közlöm veletek, hogy tévedés. Brutális élmény az, hogy esik az eső, de a tömeg ott van, senkit sem érdekel, mindenki ugrál, és közben a reflektorok fényében látszik, hogy úgy ömlik, mint hogyha dézsából öntenék az égiek. Aztán amikor megvilágították a közönséget látszott, hogy mindenki tetőtől talpig vizes, de ez akkor ott senkit sem zavart, ráadásul nagyon jól nézett ki az a sok vizes ember a fények alatt. Én élvezettel néztem ilyenkor az ég felé is, ráadásul merem állítani, hogy jobb is volt így, min hogyha 30 fokos hőségben kellett volna izzadni a stadionban sok ezer büdös ember között. Klassz volt, köszönjük, és ha Isten is úgy akarja, akkor megyünk legközelebb is.
In Chains
Wrong
Hole To Feed
Walking In My Shoes
It’s No Good
A Question Of Time
Precious
Fly On The Windscreen
Little Soul
Home
Come Back
Peace
In Your Room
I Feel You
Policy Of Truth
Enjoy The Silence
Never Let Me Down Again
A teljes 2009. május 25-én sugárzott Showder Klub. Nézzétek, még mielőtt az RTL Klub leszedeti. Házigizda: Kiss Ádám. További fellépők: Hadházi László, Beliczai Balázs, Benk Dénes
Nem fogom nagyon szaporítani a szót, csak annyit írok, hogy menjetek választani! Nagyon alacsony a részvételi arány, ami azt jelenti, hogy az egyéni szavaztok elég sokat érnek. Aki teheti, menjen és szóljon ismerőseinek is.
Tudjátok mire jó az internet és a sok közösségépítő portál? Egy valamire biztosan, elhiheti velünk, hogy sokkal több a barátunk, mint valójában. Miként jöttem erre rá? Összehasonlítottam, hogy hányan köszöntöttek fel, vagy gratuláltak a születésnapomon. Tavaly azt csináltam, hogy születésem napjának évfordulója előtt eltüntettem a közösségi portálokon (iWiW, myVIP) és IM programokban (ICQ, Skype) a születési dátumomat. Azok száma, akik pontosan tudták mikor kell küldeni az SMS-t elég alacsony volt. Nem baj az, így legalább tudja az ember kik azok, akiknek legalább egy icipicit is számítok, mert fejben tartják, vagy legalább vezetik valahol születésem napját. Aztán persze vannak még páran akik elfelejtették a pontos napot, de legalább tudják, hogy kb. mikor van az, amikor hivatalosan is egy évet öregszem. Rendbe van ez.
És most jöjjön a kísérlet másik része. Idén ráálltam erre a Facebookos dologra, végre összeszedtem egy rakás olyan ismerősömet, akikkel amúgy másként nem tartom a kapcsolatot. Születésnapomat most nem titkoltam el sehol és láss csodát, már egy nappal korábban jöttek a gratulációk, majd éjfélkor néhány életkor megadását is kérő fórumról is megjöttek az automatikusan generált mailek. Reggel 8-kor már 4 SMS várt (arról jut eszmbe, hogy elfelejtettem valakit felhívni) és a nap folyamán még jött kettő. Az egy nappal korábban gratulálókkal együtt már túllőttem az egy évvel ezelőtti számon és a mailjeimet még nem is láttam. Megnyitottam a postafiókom, legalább két tucat értesítés érkezett Facebookról. Ennyit szoktam kapni kb. egy hét alatt és nem pár óra alatt. Gratulációk sora, rengetegen. Jól esik, hogy hirtelen ennyi embernek jutok eszébe de az az igazság, hogy ha nem jelenne meg a jobb oldali menüben a születésnaposok névsorában a nevem, akkor ezen üzenetek kis hányadát kapom csak, ami egy évvel korábban be is bizonyosodott. Nem haragszom ezért, valamit ez is jelent, viszont ami sokkal érdekesebb az az, hogy egy idő után az emberek elkezdik körbegratulálni egymást. Nem állítom, hogy mindenki, de felfigyeltem arra, hogy vannak olyan ismerőseim, akik minden szülinapos ismerősüknek gratulálnak (természetesen csak Facebookon keresztül egy faliújságos üzenet formájában). Most gondoljunk bele, hogy egyeseknek 300-400, vagy akár 500 ismerőse is van. Ennyi embernek gratulálni azt jelenti, hogy minden napra jut minimum egy, és valljuk be, ennyi közeli, vagy személyes kapcsolata nincs senkinek.
Akkor most mire is jó ez a körbegratulálós dolog? Nekem valahol azt juttatja eszembe, amit régebben a biztosítók és bankok csináltak, minden ügyfelük jubileuma alkalmából levélben gratuláltak. Jól esett az embernek amikor kapott egy ilyet, de aki belelát jobban a dolgokba, tudja hogy csak azért kapta, mert a szerződésben fel volt tüntetve a születési dátum és a rendszer az alapján automatikusan küldte ki a levelet. Szóval egy robot gratulált. Viszont akkor hol van ebből a személyes rész? Tudjátok, az, hogy ez az, amikor a közeli barátok és rokonok annak örülnek, hogy vagyok és ezen a napon velem töltenek pár órát, amikor jól érezzük magunkat. Ez helyett csak néhány bájtnyi szöveggel kell beérnem (tisztelet a kivételnek), amelyben sok boldogságot kívánnak nekem. Egy 20 karakteres üzenettel nehezen leszek boldog,, de sebaj…
Szerintem nem kell bemutatnom a műsort, de hátha valaki nem ismeri, vagy nincs lehetősége nézni. Íme a 2009. május 4-ikei adás. Nézzétek, amíg nem szedik le a TeCsőről.
Műsorvezető Kiss Ádám.
Vendégek: Kőhalmi Zoltán, Aranyosi Péter, Szöllősy-Csák Gergely
Ha nem valamiért nem feledkezem meg róla, akkor általában minden nap éjfél után meg szoktam nézni az oldal előzőnapi látogatottságának statisztikáit. Így történt ma is, és egy érdekes dolog keltette fel a figyelmemet, sokan kattintottak át erre a blogra a Nők Lapja Cafe-ról? Linkeltek már engem sokfelé, de ez azért meglepett. Mint kiderült, a fórumban írt egy linket valaki erre a blogra, azon belül is konkrétan a „Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke” című bejegyzésre. Beleolvastam egy kicsit a fórumba és találtam ott egy linket egy érdekes videóra, ez osztom most meg veletek:
Teljes szöveg:
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak
Kezdjük tán a „jó” szóval, tárgy esetben „jót”,
ámde „tó”-ból „tavat” lesz, nem pediglen „tót”.
Egyes számban „kő” a kő, többes számban „kövek”,
nőnek „nők” a többese, helytelen a „növek”.
Többesben a tő nem „tők”, szabatosan „tövek”,
amint hogy a cső nem „csők”, magyar földön „csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán „vövek”?
Azt se’ tudom, mi a „cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve „csó”?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.
Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.
Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje – vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ‘s ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem…
én a pénzem megértem.
Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.
Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?
Egyesben a vakondokok „vakond” avagy „vakondok”.
Hasonlóképp helyes lesz a „kanon” meg a „kanonok”?
Nemileg vagy némileg? – gyakori a gikszer.
„Kedves ege-segedre” – köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv – azt hiszem, meggyőztelek Barátom –
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!
Tudjátok mi az érdekes? Ezen a héten két emberrel is beszélgettem akik Angliában dolgoztak/dolgoznak és mindketten azt mondták, hogy az Angolok eléggé nagyra vannak a nyelvükkel és lenézik azokat akik nem beszélik jól az angolt, ráadásul vannak olyanok is közöttük, akik azt a világ legnehezebb nyelvének tekintik. Természetesnen ők általában más nyelvet nem is beszélnek, mert nekik az angol is éppen elég. Kiváncsi vagyok, hogy akad-e köztük olyan, aki meg tudná tanulni a magyart olyan szintén, hogy a fenti verset gond nélkül megértse.
Szeretem, hogy a magyar nyelv ilyen szép „hatlanina” – ahogy szlovák állampolgártársaim mondják.
Kiskarácsony volt megint, vettem magamnak eBay-en egy sárga szűrőt az 52mm-es átmérőjű objektíveimre, konkrétan egy Hoya Yellow (K2) jelzésű darabot. A Hoya és a Yellow világos, a K2 már kevésbé. Esetleg valaki felvilágosíthatna. Persze most úgy néz ki, hogy azt sem tudom mit vettem, ami részben igaz is, de hát vacak $10 volt az ‘ra postak0ltséggel.
Hoya Yellow (K2)
Azt mondják, hogy manapság az összes színes szűrőt lehet helyettesíteni szoftveres úton, szóval digitális vázhoz csak polár, infra, átmeneti és ND szűrket kell venni. Ez így igaz, de ez a kicsike a Nikon F100-on fog szolgálni, amikor majd BW filmre fotózok és ott (állítólag) a sárga szűrő hatására kontrasztosabb lesz a kép. Amennyi tapasztalatom van télen síszemüveggel, alátámaszthatom, remélem a fekete-fehér filmen hasonló lesz a hatás. Ha valakinek már van vele tapasztalata írja meg.
Nagyon érdekel, hogy mennyire használható borús időben, vagy nem természetes fényviszonyok között, mint pl. klubbokban, bárban, vagy koncerteken, esetleg mennyire jó természetfotózásnál. Akinek már van tapasztalata vele, kérem írja meg. Köszönöm.
Végre! A Bumm.sk szlovákiai magyar hírportállal történő dolgokat már egy jó ideje figyelemmel kísérem, mivel ugyanabban az évben indult az oldal, amikor a SZMAZE számára írtam pályázatot szervervásárlásra. Mivelhogy annak idején lehetett látni a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának honlapján az összes pályázatot és a megítélt támogatást, a Bumm azonnal szemet szúrt nekem, merthogy bőven többet kaptak a legkisebb hét számjegyű összeg kétszeresénél (akkor még koronában). Őszinte leszek, mérges voltam. Más pályázóknak, főleg civil szervezeteknek úgy kellett pár ezrekért könyörögniük, nem beszélve a arról, hogy mennyi papírmunkával járt annak idején (és most is) egy pályázat beadása, erre fel egy Kft. ekkora összeget kapott. Mondom a francba, akkor ez most a kultúráról, vagy a pénzről szól? Mindegy, a pénzt megkapták, szóval elkezdett egyre jobba érdekelni, hogy ennyi pénzért mit tudnak produkálni, főleg hogy külön alkalmaznak embereket, akik ezután a tartalommal foglalkoznak náluk, irodahelyiségeik vannak (jártam is ott egyszer), szóval megvan minden ahhoz, hogy egy jól menő hírportál működhessen és esetleg többet tudjon nyújtani az Új Szónál. Csalódtam. Pörgősen beindultak, viszont ami utána következett az csalódás volt. Szlovákiai hírportálból inkább komáromi lett, a hírek egyre ócskábbak lettek. A tartalom többsége hírügynökségektől van átvéve, azok alatt a cikkek alatt, amelyeket elolvasok általában a következő három betű található: MTI. Meg is látszik a cikkek minőségén. Nyers adatok, nem térnek ki a részletekre, fotók gyakorlatilag nincsenek, csak kis 100-150 pixeles képecskék, hogy legyen ott valami. A legrosszabb az egészben, hogy a kedves szerzők akik a cikket átveszik (Ctrl+C, Ctrl+V) az MTI-től még azt a fáradtságot sem veszik, hogy kicsit kiszínesítsék a cikket, vagy legalább a számadatokat javítsák, és forint helyett koronában ill. euróban tüntessék fel. Nem tudom, de számomra ez már az igénytelenség tetőfoka. Természetesen idővel beindult a reklámbiznisz is, az oldal elkezdett tele lenni reklámokkal. Ezzel nem is lenne baj, csak hát időnként már olyan elviselhetetlen volt a mennyiség, szóval a Bummon is elkezdtem szűrni a reklámokat (Adblok Plus Firefox kiegészítővel – ha valaki nem ismerné), nem beszélve a cég saját szolgáltatásai reklámozó bannerekről. Nem akarok moralizálni, de azt már egy kicsit túlzásnak tartom, hogy az adófizetők pénzéből (az én pénzemből is) létrehozott hírportált még önpropagációra is felhasználjuk. Maradjunk annyiban, hogy valószínűleg ezt semmilyen törtvény nem tiltja. Na, és minek apropóján írom ma mindezt?
Bumm.sk az arculatfrissítés után
Ma rátévedtem a Bummra és látom, hogy arculatfrissítésen esett át az oldal. Követik azt a vonalat, mint a Paraméter és az Új Szó. Tény, áttekinthetőbb, ráadásul könnyebb olvasni is, nem mint előtte, amikor 30-50%-os nagyítás mellett is húzta az oldal a szemem. Talán a legfontosabb az egészben az, hogy az oldal végre gyorsan töltődik be, mert a bal oldali mindenféle hírpanelek, amelyek főleg a partneroldalakat linkelik (köztük a Zene.SK-t is a kultúra menüpont alatt) átkerültek a jobb sávba, ami azzal jár, hogy nem kell ezek betöltésére várnom, hogy olvasni tudjam a cikket. Az előző megoldás nagyon lassú volt. Talán ezen kívül lecserélték az oldal motorját, vagy talán a vasat is amelyen az oldaluk fut, nem tudom, de tényleg pozitívan értékelem, hogy az oldal sokkal gyorsabban jelenik meg. Az új design szerintem rendben van, talán csak a logót javítanám kicsit, mert nekem azok az árnyékok az M betűk alatt kicsit furcsák, valahogy túl élesek.
Most már csak a tartalmon kellene javítani, komáromi helyett szlovákiai lehetne a Bumm, lehetne sokkal több igényes saját szerzésű cikk, az átvett cikkek legalább egy kicsit lehetnének módosítva, hogy emészthetőbbek legyenek és főleg több képet kéretik feltenni (a politikai témájú cikkeknél csak mértékkel), mert ha egy cikk egy új üvegautóról szól (jobb példa nem jutott eszembe), akkor szeretném látni is azt, nem csak tudni, hogy létezik.
Ennyi, majd figyelem a fejleményeket továbbra is. Ha esetleg valaki át akar kattintani a Bummra, link itt
Bejegyzések (RSS)