Menjünk vissza az időben egy évet, egy olyan évet, amely néhány apróságtól eltekintve inkább rossz volt. Egy éve szeptemberben (illetve valamivel korábban) úgy döntöttek akkori munkaadómnál, hogy nem fogunk tovább együttműködni és utamra bocsájtanak. Nem ért a dolog meglepetésként, mert a hátam mögött már másfél hónappal korábban kerestek valakit a helyemre, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, hozzám is eljutott a munkaajánlat a akkori saját munkapozíciómra, és a ami a legviccesebb volt, nem is belső forrásból tudtam meg a dolgot, hanem teljesen kívülálló barátomtól kaptam a mailt, hogy hátha érdekel az állás. Mérges voltam, de egyben olyan abszurd is volt a helyzet, hogy röhöghetnékem volt.
Ez után egy rövid ideig tengődtem, éldegéltem, de kisebb-nagyobb bevételeim mindig vannak, a számláimat tudom fizetni. Az volt a terv, hogy ez amolyan átmeneti állapot lesz, pár hónapig, amiből sajnos kicsit több lett. Ha így utólag visszagondolok, majdhogynem elcseszett idő volt. Egyedüli előnye az volt, hogy elég sok volt a szabadidőm és ezért 27 évesen végre beiratkoztam autóiskolába. Gyakorlatilag ez volt a téli elfoglaltságom egészen február elejéig, amikor is megszereztem a jogosítványomat. Elsőre, minden gond nélkül. Ez lenne az első öröm. Ezen kívül elkezdtem rokiként támogatást is intézni magamnak, új autóhoz és június elején megvettem első autómat. Nem az álomautóm, az E38-as BMW, de az adott körülményekhez képest ez volt a legjobb megoldás, egy jobban felszerelt Fabia törzskönyvébe írták be a nevem. Magáról az autóról majd lehet, hogy lesz később egy külön poszt, de ez most lényegtelen. Ez lett az elmúlt évben a második konkrét (kicsit nagyobb) örömöm.
Közben májusban felkeresett egy cég, illetve, hogy pontos legyek, inkább így írom: “egy cég”. Kiszúrták valahol a neten az életrajzomat, magyarul beszélő embert kerestek, hogy Csehország és Szlovákia után Magyarországon is terjeszkedhessenek. Pár hónapon keresztül dolgoztam is nekik, de a sok külföldi út miatt az egész dolog visszafelé sült el. Amiért először érdekelt ez a munka, lett az oka annak, amiért elment az egésztől a kedvem. Egy idő után teli volt a tököm az utazással, volt olyan, hogy heti kétezer kilométer mentem és annak ellenére, hogy szeretek vezetni is, az egyre rosszabb eredmények után elvesztettem minden motivációmat. A bevételek nulla közeliek voltak, a kiadások magasak, az autómat amortizáltam, és egész heteket Csehországban voltam, ráadásul a magyarországi beindulás egyre jobban csak csúszott. Ráadásul egyedül, barátok nélkül, rosszabbnál rosszabb helyeken, esténként szar kis panziókban. Ehhez még a magyarországi munkabeindítás sem akart összejönni. Rájöttem, hogy szeretek csavarogni, de ragaszkodom mégis Pozsonyhoz. Ahogy a közmondás mondja: mindenütt jó, de legjobb otthon. Aztán lehet, hogy nem maga Pozsony volt az, ami hiányzott, hanem az emberek itthon. A haverok, a barátok, és egy különleges személy. A különleges személy az, akinek mindig a legjobban örültem, amikor Csehországból hazajöttem. Ez a pár ember a szűk kis környezetemben azok, akik az én harmadik és egyben legnagyobb örömöm voltak az elmúlt egy évben. Köszönöm.
Időközben eltelt az egy év, jelenleg itthon vagyok. Munkám nincs, a maszek melók sem mennek az elképzelésem szerint, és kezdenem kell valamit magammal. 27 éves elmúltam, ideje tovább lépni, kezdeni valamit az életemmel. Semmi meglátjuk, majd lesz valami, most már konkrét dolgokat kell tenni.
Szerencsére lett egy rendes motivációm, és nem akármilyen, illetve, hogy pontos legyek, nem akárki. Továbbá azt is tudom, hogy itthon akarok maradni. Mindig motoszkált a fejemben a gondolat, hogy elmenni külföldre dolgozni, jobb pénzért, egy picit jobb világba, mint Szlovakisztán, de most már azt is tudom, hogy egyedül nem bírnám ki. Ha ezt összeszorzom, majd deriválom, azt kapom eredménynek, hogy itthon kell új, stabil állás után néznem, rendes és egyben fix fizetéssel. Ezen felül megszüntetem a magánvállalkozói engedélyemet is. Ha egy kicsit is kitartó leszek, akkor ezekkel nem lesz gond. Ha ez minden összejön, akkor már “csak” a magánéletemmel kell kezdeni valamit, illetve azzal, hogy ne pusztán csak magánélet legyen. Hétfőn este Ctrl+Alt+Delete (Linuxosoknak: shutdown -r now).

3 hozzászólás “Do you want restart your life now?”
  1. Robi szerint:

    Fel a fejjel! Lesz ez jobb is!

  2. online szerint:

    Still struggling with invoice data extraction? AI can cut your AP budget in half. Start your trial today.

  3. ghettotube szerint:

    Many reasons may prompt you to hit the ‘refresh’ button on your life. Perhaps you are going through a divorce, overcoming an addiction, healing from a serious injury or illness, or rebuilding after an emotional wound like betrayal. Regardless of where you’re coming from, you can make the road ahead more rewarding by setting a good foundation. Get a fresh start on your life by figuring out where you want to go. Then, adopt small positive changes to gradually improve your life. Or, if necessary go to the extreme and implement a major life shift.

  4.  
Itt és most! A vélemény szent, a hozzászólás szabad!