24
szerző: e1 kategória: Csak úgy valami , tags: barátok, Facebook, mail, SMS, Személyes, születésnapTudjátok mire jó az internet és a sok közösségépítő portál? Egy valamire biztosan, elhiheti velünk, hogy sokkal több a barátunk, mint valójában. Miként jöttem erre rá? Összehasonlítottam, hogy hányan köszöntöttek fel, vagy gratuláltak a születésnapomon. Tavaly azt csináltam, hogy születésem napjának évfordulója előtt eltüntettem a közösségi portálokon (iWiW, myVIP) és IM programokban (ICQ, Skype) a születési dátumomat. Azok száma, akik pontosan tudták mikor kell küldeni az SMS-t elég alacsony volt. Nem baj az, így legalább tudja az ember kik azok, akiknek legalább egy icipicit is számítok, mert fejben tartják, vagy legalább vezetik valahol születésem napját. Aztán persze vannak még páran akik elfelejtették a pontos napot, de legalább tudják, hogy kb. mikor van az, amikor hivatalosan is egy évet öregszem. Rendbe van ez.
És most jöjjön a kísérlet másik része. Idén ráálltam erre a Facebookos dologra, végre összeszedtem egy rakás olyan ismerősömet, akikkel amúgy másként nem tartom a kapcsolatot. Születésnapomat most nem titkoltam el sehol és láss csodát, már egy nappal korábban jöttek a gratulációk, majd éjfélkor néhány életkor megadását is kérő fórumról is megjöttek az automatikusan generált mailek. Reggel 8-kor már 4 SMS várt (arról jut eszmbe, hogy elfelejtettem valakit felhívni) és a nap folyamán még jött kettő. Az egy nappal korábban gratulálókkal együtt már túllőttem az egy évvel ezelőtti számon és a mailjeimet még nem is láttam. Megnyitottam a postafiókom, legalább két tucat értesítés érkezett Facebookról. Ennyit szoktam kapni kb. egy hét alatt és nem pár óra alatt. Gratulációk sora, rengetegen. Jól esik, hogy hirtelen ennyi embernek jutok eszébe de az az igazság, hogy ha nem jelenne meg a jobb oldali menüben a születésnaposok névsorában a nevem, akkor ezen üzenetek kis hányadát kapom csak, ami egy évvel korábban be is bizonyosodott. Nem haragszom ezért, valamit ez is jelent, viszont ami sokkal érdekesebb az az, hogy egy idő után az emberek elkezdik körbegratulálni egymást. Nem állítom, hogy mindenki, de felfigyeltem arra, hogy vannak olyan ismerőseim, akik minden szülinapos ismerősüknek gratulálnak (természetesen csak Facebookon keresztül egy faliújságos üzenet formájában). Most gondoljunk bele, hogy egyeseknek 300-400, vagy akár 500 ismerőse is van. Ennyi embernek gratulálni azt jelenti, hogy minden napra jut minimum egy, és valljuk be, ennyi közeli, vagy személyes kapcsolata nincs senkinek.
Akkor most mire is jó ez a körbegratulálós dolog? Nekem valahol azt juttatja eszembe, amit régebben a biztosítók és bankok csináltak, minden ügyfelük jubileuma alkalmából levélben gratuláltak. Jól esett az embernek amikor kapott egy ilyet, de aki belelát jobban a dolgokba, tudja hogy csak azért kapta, mert a szerződésben fel volt tüntetve a születési dátum és a rendszer az alapján automatikusan küldte ki a levelet. Szóval egy robot gratulált. Viszont akkor hol van ebből a személyes rész? Tudjátok, az, hogy ez az, amikor a közeli barátok és rokonok annak örülnek, hogy vagyok és ezen a napon velem töltenek pár órát, amikor jól érezzük magunkat. Ez helyett csak néhány bájtnyi szöveggel kell beérnem (tisztelet a kivételnek), amelyben sok boldogságot kívánnak nekem. Egy 20 karakteres üzenettel nehezen leszek boldog,, de sebaj…
Bejegyzések (RSS)
Itt is boldog szulinapot…
Ha jelzi is nekem az FB, hogy vkinek szulinapja van, nem mindig irok, es gondolom neked sem írt minden ismerosod. En is igy vagyok, en sem irok mindnekinek szulinapjara. Van par ember akinek irok, de nem mindenkinek, és nekem sem fog mindenki. Nem is várom. Aki sms-t írt, vagy az FB-n, az szerintem igenis komolyan gondolta.
Szóval, én ezt nem tenném szova, sot… Meg vmi kis iszogatasra is elhívnám azokat… Sajnálom, hogy így látod….
DéZsán meg azert nem voltam, mert fáradt voltam, és nem tudtam, hogy ott leszel. Ha tudom, hogy mesz, raszedem magam.
én levettem a születésnapom egy héttel előtte. francnak kell lefutni az udvariassági köröket, nem az a jó barát, aki gratulál évente egyszer 🙂
Ilyen hozzáállással, akkor legkozelebb nem kell azon sem csodálkozni, ha majd nem koszont fel senki.
Nem varom el, hogy barki is felkoszontson, de jol esik, es nem fogok senkinek sem szemrehányást tenni, hogy bezzeg a mult even meg le sem sz@rtal.
Akármilyen meglepo, van jo baratom, aki a mai napig atlag 10 nappal kesobb koszont fel, es megsem teszem szova.
M@te, én nem hánytorgatom fel senkinek, neked végképp nem, mert tudom, hogy veled majd is fogok ülni, szóval nehogy a fentit magadra vedd. Ez inkább olyan emberekről szól, akikkel 1-∞ évente találkozom maximum egyszer, illetve az ilyenkor szokásos tiszteletkörökről, ahogyan jclayton is írta.
Azzal sincs bajom ha valaki kicsit később köszönt fel, hiszen én sem tudom mindenki születésnapját fejből, ráadásul az utóbbi időben eléggé feledékeny is vagyok e téren, szóval ez nem kritika akart lenni, inkább olyan szociológia megfigyelés szerűség amelyből, kitűnik, hogy a szülinap már nem az a születésnap ami régen volt, szűk baráti és rokoni társaságban. Ma egy “mindenki gratulál” dolog lett belőle, és valahogyan elveszett a lényege szerintem. Ennyi. 🙂
Legvégül pedig jclayton utolsó mondatának végét emelném ki:
Az egy dolog, hogy “szociologiai megfigyeles” volt ez a szamodrol, de azert egy csoppet negativan hatott. Akarhogy is, en birom az ilyen leveleket. Mert attol meg nem kell irni, hogy kijelzi, hogy szuletesnapozik a masik. Gesztus kerdese az egesz. Szerintem ertekelendo 🙂