Tudjátok mire jó az internet és a sok közösségépítő portál? Egy valamire biztosan, elhiheti velünk, hogy sokkal több a barátunk, mint valójában. Miként jöttem erre rá? Összehasonlítottam, hogy hányan köszöntöttek fel, vagy gratuláltak a születésnapomon. Tavaly azt csináltam, hogy születésem napjának évfordulója előtt eltüntettem a közösségi portálokon (iWiW, myVIP) és IM programokban (ICQ, Skype) a születési dátumomat. Azok száma, akik pontosan tudták mikor kell küldeni az SMS-t elég alacsony volt. Nem baj az, így legalább tudja az ember kik azok, akiknek legalább egy icipicit is számítok, mert fejben tartják, vagy legalább vezetik valahol születésem napját. Aztán persze vannak még páran akik elfelejtették a pontos napot, de legalább tudják, hogy kb. mikor van az, amikor hivatalosan is egy évet öregszem. Rendbe van ez.
És most jöjjön a kísérlet másik része. Idén ráálltam erre a Facebookos dologra, végre összeszedtem egy rakás olyan ismerősömet, akikkel amúgy másként nem tartom a kapcsolatot. Születésnapomat most nem titkoltam el sehol és láss csodát, már egy nappal korábban jöttek a gratulációk, majd éjfélkor néhány életkor megadását is kérő fórumról is megjöttek az automatikusan generált mailek. Reggel 8-kor már 4 SMS várt (arról jut eszmbe, hogy elfelejtettem valakit felhívni) és a nap folyamán még jött kettő. Az egy nappal korábban gratulálókkal együtt már túllőttem az egy évvel ezelőtti számon és a mailjeimet még nem is láttam. Megnyitottam a postafiókom, legalább két tucat értesítés érkezett Facebookról. Ennyit szoktam kapni kb. egy hét alatt és nem pár óra alatt. Gratulációk sora, rengetegen. Jól esik, hogy hirtelen ennyi embernek jutok eszébe de az az igazság, hogy ha nem jelenne meg a jobb oldali menüben a születésnaposok névsorában a nevem, akkor ezen üzenetek kis hányadát kapom csak, ami egy évvel korábban be is bizonyosodott. Nem haragszom ezért, valamit ez is jelent, viszont ami sokkal érdekesebb az az, hogy egy idő után az emberek elkezdik körbegratulálni egymást. Nem állítom, hogy mindenki, de felfigyeltem arra, hogy vannak olyan ismerőseim, akik minden szülinapos ismerősüknek gratulálnak (természetesen csak Facebookon keresztül egy faliújságos üzenet formájában). Most gondoljunk bele, hogy egyeseknek 300-400, vagy akár 500 ismerőse is van. Ennyi embernek gratulálni azt jelenti, hogy minden napra jut minimum egy, és valljuk be, ennyi közeli, vagy személyes kapcsolata nincs senkinek.
Akkor most mire is jó ez a körbegratulálós dolog? Nekem valahol azt juttatja eszembe, amit régebben a biztosítók és bankok csináltak, minden ügyfelük jubileuma alkalmából levélben gratuláltak. Jól esett az embernek amikor kapott egy ilyet, de aki belelát jobban a dolgokba, tudja hogy csak azért kapta, mert a szerződésben fel volt tüntetve a születési dátum és a rendszer az alapján automatikusan küldte ki a levelet. Szóval egy robot gratulált. Viszont akkor hol van ebből a személyes rész? Tudjátok, az, hogy ez az, amikor a közeli barátok és rokonok annak örülnek, hogy vagyok és ezen a napon velem töltenek pár órát, amikor jól érezzük magunkat. Ez helyett csak néhány bájtnyi szöveggel kell beérnem (tisztelet a kivételnek), amelyben sok boldogságot kívánnak nekem. Egy 20 karakteres üzenettel nehezen leszek boldog,, de sebaj…
Szerintem nem kell bemutatnom a műsort, de hátha valaki nem ismeri, vagy nincs lehetősége nézni. Íme a 2009. május 4-ikei adás. Nézzétek, amíg nem szedik le a TeCsőről.
Műsorvezető Kiss Ádám.
Vendégek: Kőhalmi Zoltán, Aranyosi Péter, Szöllősy-Csák Gergely
Ha nem valamiért nem feledkezem meg róla, akkor általában minden nap éjfél után meg szoktam nézni az oldal előzőnapi látogatottságának statisztikáit. Így történt ma is, és egy érdekes dolog keltette fel a figyelmemet, sokan kattintottak át erre a blogra a Nők Lapja Cafe-ról? Linkeltek már engem sokfelé, de ez azért meglepett. Mint kiderült, a fórumban írt egy linket valaki erre a blogra, azon belül is konkrétan a „Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke” című bejegyzésre. Beleolvastam egy kicsit a fórumba és találtam ott egy linket egy érdekes videóra, ez osztom most meg veletek:
Teljes szöveg:
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Lőrincze Lajosnak és Grétsy Lászlónak
Kezdjük tán a „jó” szóval, tárgy esetben „jót”,
ámde „tó”-ból „tavat” lesz, nem pediglen „tót”.
Egyes számban „kő” a kő, többes számban „kövek”,
nőnek „nők” a többese, helytelen a „növek”.
Többesben a tő nem „tők”, szabatosan „tövek”,
amint hogy a cső nem „csők”, magyar földön „csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán „vövek”?
Azt se’ tudom, mi a „cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve „csó”?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.
Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.
Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje – vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ‘s ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem…
én a pénzem megértem.
Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.
Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?
Egyesben a vakondokok „vakond” avagy „vakondok”.
Hasonlóképp helyes lesz a „kanon” meg a „kanonok”?
Nemileg vagy némileg? – gyakori a gikszer.
„Kedves ege-segedre” – köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv – azt hiszem, meggyőztelek Barátom –
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!
Tudjátok mi az érdekes? Ezen a héten két emberrel is beszélgettem akik Angliában dolgoztak/dolgoznak és mindketten azt mondták, hogy az Angolok eléggé nagyra vannak a nyelvükkel és lenézik azokat akik nem beszélik jól az angolt, ráadásul vannak olyanok is közöttük, akik azt a világ legnehezebb nyelvének tekintik. Természetesnen ők általában más nyelvet nem is beszélnek, mert nekik az angol is éppen elég. Kiváncsi vagyok, hogy akad-e köztük olyan, aki meg tudná tanulni a magyart olyan szintén, hogy a fenti verset gond nélkül megértse.
Szeretem, hogy a magyar nyelv ilyen szép „hatlanina” – ahogy szlovák állampolgártársaim mondják.
Kiskarácsony volt megint, vettem magamnak eBay-en egy sárga szűrőt az 52mm-es átmérőjű objektíveimre, konkrétan egy Hoya Yellow (K2) jelzésű darabot. A Hoya és a Yellow világos, a K2 már kevésbé. Esetleg valaki felvilágosíthatna. Persze most úgy néz ki, hogy azt sem tudom mit vettem, ami részben igaz is, de hát vacak $10 volt az ‘ra postak0ltséggel.
Hoya Yellow (K2)
Azt mondják, hogy manapság az összes színes szűrőt lehet helyettesíteni szoftveres úton, szóval digitális vázhoz csak polár, infra, átmeneti és ND szűrket kell venni. Ez így igaz, de ez a kicsike a Nikon F100-on fog szolgálni, amikor majd BW filmre fotózok és ott (állítólag) a sárga szűrő hatására kontrasztosabb lesz a kép. Amennyi tapasztalatom van télen síszemüveggel, alátámaszthatom, remélem a fekete-fehér filmen hasonló lesz a hatás. Ha valakinek már van vele tapasztalata írja meg.
Nagyon érdekel, hogy mennyire használható borús időben, vagy nem természetes fényviszonyok között, mint pl. klubbokban, bárban, vagy koncerteken, esetleg mennyire jó természetfotózásnál. Akinek már van tapasztalata vele, kérem írja meg. Köszönöm.
Végre! A Bumm.sk szlovákiai magyar hírportállal történő dolgokat már egy jó ideje figyelemmel kísérem, mivel ugyanabban az évben indult az oldal, amikor a SZMAZE számára írtam pályázatot szervervásárlásra. Mivelhogy annak idején lehetett látni a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumának honlapján az összes pályázatot és a megítélt támogatást, a Bumm azonnal szemet szúrt nekem, merthogy bőven többet kaptak a legkisebb hét számjegyű összeg kétszeresénél (akkor még koronában). Őszinte leszek, mérges voltam. Más pályázóknak, főleg civil szervezeteknek úgy kellett pár ezrekért könyörögniük, nem beszélve a arról, hogy mennyi papírmunkával járt annak idején (és most is) egy pályázat beadása, erre fel egy Kft. ekkora összeget kapott. Mondom a francba, akkor ez most a kultúráról, vagy a pénzről szól? Mindegy, a pénzt megkapták, szóval elkezdett egyre jobba érdekelni, hogy ennyi pénzért mit tudnak produkálni, főleg hogy külön alkalmaznak embereket, akik ezután a tartalommal foglalkoznak náluk, irodahelyiségeik vannak (jártam is ott egyszer), szóval megvan minden ahhoz, hogy egy jól menő hírportál működhessen és esetleg többet tudjon nyújtani az Új Szónál. Csalódtam. Pörgősen beindultak, viszont ami utána következett az csalódás volt. Szlovákiai hírportálból inkább komáromi lett, a hírek egyre ócskábbak lettek. A tartalom többsége hírügynökségektől van átvéve, azok alatt a cikkek alatt, amelyeket elolvasok általában a következő három betű található: MTI. Meg is látszik a cikkek minőségén. Nyers adatok, nem térnek ki a részletekre, fotók gyakorlatilag nincsenek, csak kis 100-150 pixeles képecskék, hogy legyen ott valami. A legrosszabb az egészben, hogy a kedves szerzők akik a cikket átveszik (Ctrl+C, Ctrl+V) az MTI-től még azt a fáradtságot sem veszik, hogy kicsit kiszínesítsék a cikket, vagy legalább a számadatokat javítsák, és forint helyett koronában ill. euróban tüntessék fel. Nem tudom, de számomra ez már az igénytelenség tetőfoka. Természetesen idővel beindult a reklámbiznisz is, az oldal elkezdett tele lenni reklámokkal. Ezzel nem is lenne baj, csak hát időnként már olyan elviselhetetlen volt a mennyiség, szóval a Bummon is elkezdtem szűrni a reklámokat (Adblok Plus Firefox kiegészítővel – ha valaki nem ismerné), nem beszélve a cég saját szolgáltatásai reklámozó bannerekről. Nem akarok moralizálni, de azt már egy kicsit túlzásnak tartom, hogy az adófizetők pénzéből (az én pénzemből is) létrehozott hírportált még önpropagációra is felhasználjuk. Maradjunk annyiban, hogy valószínűleg ezt semmilyen törtvény nem tiltja. Na, és minek apropóján írom ma mindezt?
Bumm.sk az arculatfrissítés után
Ma rátévedtem a Bummra és látom, hogy arculatfrissítésen esett át az oldal. Követik azt a vonalat, mint a Paraméter és az Új Szó. Tény, áttekinthetőbb, ráadásul könnyebb olvasni is, nem mint előtte, amikor 30-50%-os nagyítás mellett is húzta az oldal a szemem. Talán a legfontosabb az egészben az, hogy az oldal végre gyorsan töltődik be, mert a bal oldali mindenféle hírpanelek, amelyek főleg a partneroldalakat linkelik (köztük a Zene.SK-t is a kultúra menüpont alatt) átkerültek a jobb sávba, ami azzal jár, hogy nem kell ezek betöltésére várnom, hogy olvasni tudjam a cikket. Az előző megoldás nagyon lassú volt. Talán ezen kívül lecserélték az oldal motorját, vagy talán a vasat is amelyen az oldaluk fut, nem tudom, de tényleg pozitívan értékelem, hogy az oldal sokkal gyorsabban jelenik meg. Az új design szerintem rendben van, talán csak a logót javítanám kicsit, mert nekem azok az árnyékok az M betűk alatt kicsit furcsák, valahogy túl élesek.
Most már csak a tartalmon kellene javítani, komáromi helyett szlovákiai lehetne a Bumm, lehetne sokkal több igényes saját szerzésű cikk, az átvett cikkek legalább egy kicsit lehetnének módosítva, hogy emészthetőbbek legyenek és főleg több képet kéretik feltenni (a politikai témájú cikkeknél csak mértékkel), mert ha egy cikk egy új üvegautóról szól (jobb példa nem jutott eszembe), akkor szeretném látni is azt, nem csak tudni, hogy létezik.
Ennyi, majd figyelem a fejleményeket továbbra is. Ha esetleg valaki át akar kattintani a Bummra, link itt
Á, mennyire utálom ezt. Csütörtök este jó kedvűen hazajöttem, letusoltam, beültem a gép elé, megnyitottam a mailjeimet és mit látok? Kešů ír, hogy gond van a szerverrel, valamiért „read only” az összes lemez. Ez zseniális hír számomra éjfélkor, főleg amikor legalább két tucatnyi weboldal nem működik rendesen. Azok akiknek csak sima webes prezentációjuk van a szerverünkön, azok észre sem vették, de sajnos a legtöbb web valamilyen blog, CMS rendszer, vagy más interaktív oldal. Valamelyek így nem mentek egyáltalán, valamelyek hibákkal. Tehettünk két dolgot. Restartoljuk (mint hogyha Windows-on futna a cucc) és imádkozunk, hogy minden rendbe jöjjön, vagy szarunk rá hétfőig (ugyanis hétvégén nincs rendes supportunk), vagy kieszelünk valamit. Az utolsó mellett döntöttünk, a hosszú hétvége alatt csináltuk meg azt, amit 1-2 hónapja találtunk ki, mint backup terv, ha valamilyen gondok adódnának a jelenlegi vassal. Sajnos a dolog csak a „kitaláltuk” stádiumig jutott, gyakorlatilag nem kezdtünk el tenni az ügyben még semmit, munkahelyi, iskolai és egyéb elkötelezettségek miatt. Sajnos.
A terv annyi volt, hogy lesz még egy amolyan backup szerverünk, amelyen napi szinten lesznek az adatok szinkronizálva a rendes szerverrel. Ha ledöglik, átirányítjuk megváltoztatjuk az IP címeket a DNS szerveren és működünk tovább. Sajnos a backup szervert nem készítettük még el, ezért gyors megoldás kellett. Még egy gépem nincs itthon (anyám laptopját kivéve), viszont a jelenlegi itthoni masinám kb. 3-4x erősebb mint a jelenlegi szerverünk.
Most ez a szerver (és főállásban a saját számítógépem).
Egyedül az internetkapcsolatom nem olyan jó, viszont itthoni körülményekhez képest még így is bőven elegendő szerver működtetéséhez (főleg ha belegondolok, hogy milyen vonalon futott anno az iskolai mail és webszerver és az egész iskola). Működött már régebben itthonról is a szerver és akkor még az UPC-n keresztül volt 10/1 Mbps netem. Nem volt különösebb panasz, legfeljebb nem lehet gyorsan zenét és egyebeket letölteni.
Orange FiberNet, GPON ONT G-25E (2,5/1,25Gbps), előtérben a D-Link DIR-655-ös routerem antennái
Jelenleg optikus kapcsolatom van az Orangetól. Sebessége 20/4 Mbps és a szlovákiai peering központot átlagosan 2ms-os idővel tudom pingelni a UPC-s kilenchez képest. Jó ez. Ezután nem volt más hátra, mint feltelepíteni egy virtuális Linuxot az itthoni gépemre. Ment is volna simán, ha először a VMware nem makacskodik és a mindenféle NAT és Bridge networking alapbeállításaival nem dobja le a netkapcsolatomat. Ideges voltam, ment a VMware a francba, feltettem az utolsó VirtualBoxot. Nem annyira spéci program, viszont ingyenes és elsőre működik. Kešů úgy döntött, hogy nem akar egy Gentoo telepítésével játszani, szóval feltettem az Ubuntu 9.04 server-t. A csomagválasztást leszámítva használhatónak tűnik, majd átadtam a stafétabotot, hogy Kešů Prágából beállíthassa az egész rendszert a mi megszokott beállításainknak. A legegyszerűbb része a dolognak az volt, hogy átmásoltuk mindenki weboldalát ide haza hozzám (persze ez sem ment könnyen, mert az FTP sem működött, mivelhogy nem tudta logolni a bejelentkezőket). Következő dolog az adatbázis átmásolása lett volna. Na, itt kezdődtek az első komolyabb gondok. A legnagyobb az volt, hogy a lemezekről nem lehetett kiexportálni az adatbázisokat. Oké, akkor használjuk az utolsó napi backupot. Itt jött meglepetés, egy elírás miatt, amit szerény személyem produkált az utolsó backup pont egy héttel ezelőtti volt, szóval ezt mellőznünk kellett. Utolsó lehetséges megoldás, hogy az adatbázis nyers adatait egy az egyben átmásoljuk, mint fájlokat. Első ránézésre működőképes megoldás, a MySQL verziószámai csak minimálisan tértek el, járható útnak nézett ki. Közben még Kešů lementette az összes konfigurációs fájlt az előző szerverről és beállította az Apache-t úgy, hogy az összes egyedi specialitás (subdomainek, átirányítások, stb.) is működjenek rajta. Nem maradt más hátra, mint letesztelni, hogy működnek-e az oldalak. Működtek, de persze valami közbecsúszott. Az adatbázisból kiolvasott adatok annak ellenére, hogy mindenhol korrektül jelentek meg, az oldalon betöltés után hibásan voltak kódolva. Nagyon régen, amikor a Zene.SK-n a PHP-Fusiont akartam UTF-8 kompatibilissé tenni sokat szoptam már vele, tudtam, hogy mi mindent kell átállítani és minden be is volt állítva ahogy kell, UTF-8 volt mindenhol. Átnéztem az Apache, a MySQL konfigurációját (amelyet mellesleg a rendes szerverről másoltunk át), minden rendben volt és mégsem működött. Majdnem fél napunk ráment, amíg megtaláltam a gondot, azt is már kínomban, amikor elkezdtem próbálgatni az összes lehetséges MySQL konfigurációs paramétert. Heuréka, megtaláltam! Annyit kellett beállítani a MySQL-ben, hogy
–character-set-client-handshake = FALSE
és máris minden ment rendesen. Ezután belőttük az összes webet, kijavítottuk az apró hibákat és jelenleg működünk. Már csak az van hátra, hogy hazahozzuk a szervert és átnézzük a teljes konfigurációját, illetve átrendezzük benne egy kicsit a lemezeket. Jelenleg 4 lemezből egy RAID5-ös mező van kialakítva. Ha egy lemez elromlik, nincs baj, viszont szép a kapacitás. A gondok ott kezdődtek ezzel konfigurációval, hogy azok a fránya lemezek el is kezdtek romlani. Illetve, hogy legyek pontos, nem romlottak el, csak időnként kalibrálták magukat, ami azzal járt, hogy az Adaptec 2420SA meghajtó kártya pár másodpercig nem kapott tőlük választ és ez azzal járt, hogy hibásnak titulálta őket. Oké, ha egyszer megesett volna, nem érdekel, de volt időszak, hogy majdnem havonta jártam be az miatt a szerverterembe, és az amúgy hibátlan lemezeket cserélgettem össze-vissza. Végül betelt a pohár, eldöntöttük, hogy az összes lemez WD Caviar RE3 lesz, amelyekkel állítólag nincs ilyen gond, mert pont szerverekben való használatra lettek tervezve és ki tudják az általunk használt Samsungok eme hiányosságát. Az első lemezt hamar ki is cseréltük, mert a következő „meghibásodás” nem váratott magára sokáig, de azután hónapokig semmi. Érdekes, viszont csak azért, mert jobb lemezeket akarok a gépbe nem fogom lecserélni az összes lemezt egyszerre, nem? Főleg ha anyagi vonzata is kb. 200€ ráfizetéssel jár.
Szóval így voltunk egészen mostanáig, azzal, hogy majd ha kéri, akkor cseréljük a következő lemezt, viszont most változott a helyzet. Miután lementettünk minden adatot (ez még folyamatban van, mivelhogy internetkapcsolat és nagy adatmennyiség függvényében ez időigényes feladat), jön a szerver haza, nem kell várni semmire, nincs para azért, hogy le kell állítani pár percre a gépet. Szóval itthon lesz a vas, és itt az alkalom, hogy a RAID5-ös mezőt örökre megszüntessem ezen a gépen.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz az, csak rájöttem, hogy nem éppen webszervernek való. Szóval ezennel visszatérünk a jól bevált RAID1-hez, a kevésbé fontos adatokra pedig nem lesz semmilyen backup, mert teljesen felesleges. Elvégre semmi értelme annak, hogy egy weboldal beolvasásakor 4 lemez dolgozzon egyszerre, főleg ha közben még éppen backupolok is valamit. Jobb lesz, ha a webes dolgokat két lemez látja el, a backupos dolgokat pedig külön 1-1 mindenféle tükrözések nélkül. Backupot tükrözni amúgy is hülyeség volna nem? Igaz, így most a jelenlegi kapacitásunkat szétszabdaljuk három részre, ami nem túl kényelmes megoldás adatkezelés szempontjából, de annyi baj legyen. Majd ha a két lemez betelik backuppal, kicseréljük őket egy darab 2TB lemezre és megint nyugalom lesz egy ideig, ráadásul felszabadul egy SATA port is, így majd a jövőben megint bővíthetjük a tárolókapacitásokat. Addig talán a 2TB lemezek árai is kicsit lejjebb mennek, mert a jelenlegi 250€ amit kérnek érte kicsit sok, de ez már a jövő zenéje lesz. Most arra kell koncentrálni, hogy a vasat mihamarabb hazahozzuk, ha már itthon van és lemezkonfigurálgatás lesz, akkor újratelepítjük a rendszert is és aztán amint lehet, megy a szerver vissza a helyére, mert unom hogy éjjel-nappal búg a gépem. Azaz legyek pontos! Nem az zavar, hogy éjjel-nappal búg, hanem csak az, hogy búg.
Arctic Cooling AR-12025, háttérben 3 darab Samsung HD753LJ merevlemez
Máskor is megy éjszaka a gép, de jelenleg +1 lemezt kellett beletennem a virtuális rendszer miatt. Így most 3 merevlemez dolgozik benne egyszerre, amelyeket bele sem lehet rendesen szerelni 10 éves ládámba, ezért csak a gép elejében álló helyzetben vannak elhelyezve az amúgy is hely nélküli ládában, amelyben már jelenleg is a gép aljában van a tápegység, mert okos fejemmel vettem egy bazi nagy hűtőt a processzoromra, amelynek természetesen kellett a hely. Természetesen így a légmozgás nulla, tápegység nem szív el semmi hőt sem, mert visszafújja azt a ládába a grafikus kártya pedig passzív hűtésű, ezért fűt az is rendesen. A végeredmény az, hogy nagyon meleg van a gépben, légmozgás semennyi. Nincs mese, be kellett tennem egyet azok közül a ventilátorok közül, amelyeket a szervebe vettem pár hónapja és mivelhogy a szerverbe vettem őket, nem volt fontos, hogy milyen hangosak. Na, most ezt a ventilátort hallgatom. Ha nem tudnám milyen forróak voltak már előtte is a lemezeim, régen kivágtam volna, de most mások a prioritások. Mindenesetre a wishlistre ezennel felkerült egy új láda, lehetőleg valami nagy jó légmozgással ami legalább 10 évre elegendő lesz, egy új táp hozzá és mindehhez szupercsendes Noctua ventilátorok. Aki tudja a jövő heti nyertes lottószámokat, az kérem szóljon. 😉
[update]
Egy három és fél hónappal későbbi fotó a lemezekről…
Bejegyzések (RSS)