Ki az aki nem tudja miről van szó? Természetesen Vukról a híres rókáról. Egyik kedvenc magyar mesém és szerintem nem csak nekem. Kicsit kopottas, kicsit 80-as évek beli, de annak ellenére aranyos mese és majd ha egyszer gyerekem lesz, akkor ezt fogja nézni és nem a dzsíájdzsót.
Na de mi legyen a mai kölkökkel, akiknek a szüleik azt sem tudják már, hogy mi fán terem a klasszikus Vuk rajzfilm? A mai PC-s világban és az animált Walt Disney mesék idejében mi eredetivel lehet előrukkolni magyar vonalon? Megvan, csináljuk meg a Vukkot 3D-ben! Na és itt a nagy szopás. Elkészült az első Vuk folytatása a Kis Vuk című 3D animált mozimesefilm, vagy mi a szösz. Én ma láttam, és mit mondjak? Hát ritka szar. Hogy lehetett ennyire elcseszni azt az aranyos kis mesét? Nem a tartalommal volt a baj, mert az még néhány extrém részlettől eltekintve rendben lett volna, de a hogyannal. Kezdjük azzal, hogy az egész mese olyan, mint valamilyen másodosztályú PlayStation játék grafikája az előző évezredből. Egyszerűen csapnivaló. Az állatok teste darabos, mozgásuk pedig kb. olyan, mint Dyna Blasteré volt a 90-es évek elején. Egyszerűen elképesztő, hogy 2008-ban képesek ilyesmit csinálni állami támogatással 1,4 milliárd forintból. Szégyen. Persze a reppelő varjú és minden más teljesen felesleges baromság benne van, hogy modern legyen, csak akkor nem értem kinek szól a mese. Gyerekeknek? Nekem egyes részeknél hegyeznem kellett a fülem, hogy értsem a repkrákogást. Akkor felnőtteknek? Ha igen, akkor talán nem lett volna hülyeség készítés közben csináltatni tesztvetítéseket, hogy az emberek megmondják mi a véleményük. Már akkor rájöhettek volna, hogy elbukik ez a… mi is? Mindegy, szomorú vagyok, mert jobb folytatást vártam. Sokkal jobbat! Inkább nosztalgiázzunk kicsit…
Ehhez sem kell többet hozzáfűzni, mindenkinek világos, hogy mifelénk is ugyanez az ábra, csak éppen még nincs hangyagárdánk. Melózhatunk, fizethetünk adót és a cigányok (tisztelet a kivételnek) pedig csak élősködnek rajtunk. Hányingerem van ettől, főleg amikor minden szombaton átbuszozok a nagymagyari cigánypérón és Tonkházán keresztül. Nem vagyok a radikális megoldások híve, de néha legszívesebben napalmtámadással törölném az egész vidéket a Föld felszínéről.
Kezdem azzal, hogy sok mail címem van és többségük publikus, illetve amely nem az, az úgy is csak aliasként működik és egy nagy postafiókba ékrezik be minden. Mivelhogy címeim többsége publikus, illetve sok ember ismeri, ezért engem sem kerül el az, amit mindenki utál, a kéretlen levelek áradata, köznyelven a spam. Ezt a problémát megoldandó úgy döntöttem, hogy az összes olyan címemet, amelynél a domaint én kezelem átköltöztetem a Google szervereire. Az ok egyszerű, jó a spamszűrőjük, ráadásul így nem kell saját szerveren törődni a nagy levéláradattal, nem kell több gigányi mailt tárolnom és kezelnem, ráadásul még akkor is elérhető vagyok mailen keresztül, ha neadjisten nem üzemelne a szerver. E téren azt hiszem a Google szerverei eléggé megbízhatóak. Természetesen lehet olvasni arról, higy időnként van valamilyen gond, de ez általában csak a felhasználók kis részét szokta érinteni, szóval a rizikó minimális. Ami pedig a személyes dolgokat illeti, azokkal nem törődöm. Igen, ha akarnának, akkor belelátnak a postámba, de nincs benne semmi olyan bizalmas, ami számukra érdekes lehet. Szóval a lényeg, az összes kezelésem alatt levő domain postája fizikailag az ő szervereiken van, így nincs gondom kapacitással és a spammel sem.
Na és az utóbbi az, amire ki szeretnék térni. Nemrég megjelent az internetes sajtóban egy hír, hogy sikerült lekapcsolni egy egész hálózatot, amely az elektronikus szemét nagy százazalékát termelte. Nem volna ez érdekes dolog, ha az elmúlt hónapban nem aat látnám, hogy kevesebb lett a spam. A Google által üzemeltetett Gmail-es spamszűrőnek van egy olyan tulajdonsága, hogy a 30 napnál öregebb spamet törli. Érthető, ha nem tennék, akkor nagyon hamar megtelnének még a 7GB méretű postafiókok is, és nekik ez nem érdekük. És ha ez így működik, akkor nincs más dolgom, mint figyelni a kéretlen levelek számát, mert mindig az utolsó harminc nap kapot leveleinek számát fogja mutatni. Jelentem, nálam erősen csökkenő tendenciát mutat a kéretlen levelek száma! Nyár környékén túlléptem a havi 1000 kéretlen levél fogadását, egy hónapja ez a szám 1300 mail környékén tetőzött. Tudjátok mennyi van most? 892…
Oké, ez még mindig nem túl rózsás helyzet, de pozitív lépés ez is. Ha lekapcsolhatnának még néhány spamterjesztő bandát és egész jól állnánk, talán új értelmet kapna az elektronikus levél, stb. Optimista vagyok. 🙂
Már valamivel több mint egy hónapja megvan a D700-asom, a D70-est pedig azóta nem is használom. Igaz, egyszer még elvittem egy fotózásra, de inkább csak teher volt a hátizsákomban. Rájöttem, hogy miután a D700-zal nagyon jól megértjük egymást, nélkülözni tudom szolgáltatásait. Jó gép, de kicsit vicces a D700 után kézbe venni, belenézni a kicsi keresőbe és az 1,8″-os kijelzőn keresni a képeket. Egyszerűen az ember hamar megszokja a jobbat és akkor már nincs visszaút. A D70 az elmúlt egy hónapban ott feküdt a polcon, fogta a port és azt várta, hogy használják szegényt. Sajnos a nagytesónak nehezen tud konkurálni, de attól még ő is tud szép képeket készíteni, ezért úgy döntöttem, hogy új gazdit keresek neki, mert ha itthon tartom pótgépnek az csak alibizmus arra, hogy sajnálom az eredeti árának töredékéért eladni. Új gazdik pedig jelentkeztek a D700 megvétele után azonnal, illetve az elmúlt egy évben is néhányan, ezért nem volt gond azzal, hogy „kinek süssem el”. Aztán persze el sem sütöttem, mert amolyan hosszútávú kölcsönbe adtam Kešůnak. Sokkal jobb, ha ő fotóz vele, minthogy itthon fogja a gép a port. Csak abban kellett megegyeznünk, hogy mi legyen az objektív sorsa, merthogy DX váz nélkül számomra nem sok értelme van egy jó DX objektívben tartani a pénzt a polcon, ezért azt Kešů megvette. Az a terve, hogy ha fogja élvezni a fotózást, akkor hamarosan D70 visszakerül hozzám (akkor már tényleg eladom) és ő vesz egy rendes modern vázat magának. Azon majd az objektív használható lesz. Hát remélem, hogy kedvet kap a fotózáshoz és hogy a D70 addig is jó képeket készít neki. Az objektívvel együtt ment a B+W polár szűrőm is. Nah, attól nem szívesen váltam meg, de nagyon ritkán használtam, ráadásul nincs is jelenleg 67mm lencse átmérőjű objektívem, és valószínűleg már nem is lesz. Buktam rajta egy kisebb vagyont, de hát ez van. Szóval a jelenlegi állás az, hogy a D70 + 18-70/3.5-4.5 a 67mm átmérőjű B+W CPL szűrővel, 2 akkumulátorral, töltővel, távirányítóval és egy vakusínbe helyezhető 3 tengelyes buborékos vízszintjelzőkockával Kešůnál szolgál mától.
Na, de ezzel ám nincs vége. A hét elején megérkezett a két héttel ezelőtt Hong Kongból rendelt HB-7 jelzésű napellenző az AF 80-200/2.8-as teleobjektívemre, amellyel a 4. FMSZ-en (2006) megcsonkított darabot helyettesítem, illetve egy nem eredeti EN-EL3e akkumulátor és hozzá egy autótöltő, amely jó, ha van az embernél, mert sosem lehet tudni, mikor lesz rá szükség. 🙂 Na de nem csak ilyen apróságokra költöttem most, két hete láttam a neten egy eladó Nikon D700-ast és hozzá függőleges markolatot is (battery grip).
Nikon D700 & MB-D10
Írtam a srácnak, hogy esetleg megvenném, ha külön is eladja. Először nem akarta, de miután akadt egy pozsonyi vevő a gépére, nyélbeütüttük az üzletet és Kešů elhozta nekem Prágából a majdnem vadonatúj (eredeti) Nikon MD-D10-es markolatot. Felcsavartam a D700-asra és mit mondjak? Szépen meghízott a gép, kb. akkora, mint a D3-as. A vertikális fogást még szoknom kell kicsit, merthogy kicsit magasabban kell tartani, ráadásul a kis fix fókusztávolságú objektíveknél normális fogás esetén is kicsit útban van a markolat, de szerintem ez két huzamosabb fotózás után megszűnik problémának lenni. Aztán itt van a másik előny, a gép súlyra is hízott, merthogy a markolatba akkumulátorokat is lehet helyezni. Esetemben azonnal beköltözött a hét elején érkezett EN-EL3e, de majd egyszer kipróbálom azt is, hogy miként viselkedik, ha 8 darab AA teljesít szolgálatot. Elméletileg nagyon sokáig kellene bírnia, mert 8 db AA elem kapacitása elérheti a 16-21,6Ah-t is, ekközben 9,6V feszültséget biztosítva. Hol van ehhez a 7,4V-os 1800mAh Li-on elem? Na, ezt majd meglátjuk, aztán megmondom, hogy mennyire lett igaz a papírforma.
A meccsről csak annyit, hogy 0:4 volt, nem volt érdemes nézni sem. Én személyszerint nem is ezért mentem ki, hanem azért mert saját szemmel akartam megbizonysodni róla, hogy miként mennek a dolgok magyar és szlovák ügyben Szlovákiában. Amint az várni lehetett sok volt a rendőr és már Dunaszerdahely határán aktívak voltak (és állítólag már az ország határán is). Amint beérkezett a magyar rendszámtáblájú zöld busz Dunaszerdahelyre, máris lemeszlte őket egy egész kommandóscsapat. Hat rendőrautó volt ott, köztük több kisbusz, a kommandósok ellenőrizték a busz utasait. Nem tudtam, hogy újabban az a divat, hogy segítik a közelekdésrendészetiseket. Már csak azt vártam, hogy minket mikor állítanak meg, merthogy mi is magyar rendszámtáblás autóval érkeztünk. Érdekes lett volna látni a rendőrök arcát, amikor meglátták volna a pozsonyi személyiigazolványomat, de úgy nézett ki, hogy mi nem voltunk számukra elég érdekes préda. Leparkoltunk pár száz méterre a stadiontól, gond nélkül bejutottunk, még a hátizsákomat sem akarták kimondottan átnézni, csak azt kérdezték, hogy esetleg van e nálam málna, merthogy a stadion környékén szesztilalom volt. Mondom nincs nálam semmi. Természetesen, amint megint hátamra kaptam a hátizsákomat az orrom előtt egy nagy Corgoň reklámtábla várt PIVO felirattal, és egy nyíllal, hogy merre induljak, ha azt a szennyvizet akarom inni. Első megleptésünk Lacival (unokatestvérem) az volt, hogy a stadion már jóval a meccs előtt teljesen tele volt. Én utoljára kb. 5-6 éves lehettem, amikor a dunaszerdahelyi stadionban jártam, de Laci ismeri a dörgést arrafelé és azt mondta, hogy ennyi embert még nem látott ott soha. Hát, meg kell hagyni, a népsűrűság az most megvolt, ráadásul rendőrből is volt elég. Voltak olyanok, akik csak fekete cuccban voltak, de voltak rohamosztagosok és akadtak kommandósok is. Ültek-álltak és várták mi fog történni. Nem kellett sokáig várni, a meccs kezdete után nem sokkal megjelent a bejárati kapunál egy nagyobb csoport szurkoló, egyesek szerint Slovan drukkerek, szóval máris kezükbe vették a gumibotot és készültek verekedni. Látoszott rajtuk, hogy unják már a dolgot és tényleg megvernének valakit. Többségük szlovák volt és szerintem nem viselték jól, hogy több ezer magyar között kell lenniük pont november elsején, amikor mindenki a családjával van inkább. Szerencsére semmi nem történt.
Viszont ezután megint nem kellett sokat várni, a meccs kb, tizenhetedik percében azt láttuk, hogy a túlsó sarokban a rendőrök akik a vendégszektor és a hazaik között voltak valamiért elindulnak nagy létszámban a hazaiak felé. Ekkor félbeszakadt a meccs és elkezdődött az, amit már mindenki látott, viszont aki nem, annak javaslom megnézni a következő felvételt:
Ennyire szépen egy televíziós felvételen sem látszott, hogy mi történt. Egy rendőr elkezdi ütni a drukkert és amint az egyik üt a zsernyákcsorda letámadta az egész szektort és válogatás nélkül ütnek mindenkit. És, hogy ez miért történhet meg? A rendőrök ebben az országban ugyanolyan agresszív bűnöző vadálatok, mint az úgynevezett „kemény mag” a lelátókon. Minimális okot keresnek, és aztán már csak azt várják, hogy hivatali hatalmukkal visszaéve agyonverhessenek mindenkit, mert csak így élhetik ki magukat. És természetesen az állam támogatrja őket ebben, mert a magyarok ebben az országban közellenségnek számítanak, annak ellenére, hogy ugyanúgy fizetünk adót (és jóval többet is), mint pl. északi állampolgártásaink. Üsd a magyart! Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a jövő hét folyamán milyen közéleti és poltikai kimentele lesz ennek a dolognak. Ahogyan a jelenlegi kormánykoalíciót ismerem, kb. olyasmi lesz a vége, hogy a magyarok megtámadták a békés Slovan drukkereket (ami lehetetlen volt) és azokat akarták megvédezni és ezért a DAC stadion be kellene zárni. Abszurd? Sajnos nem.
Kb. 15 percig tartott, amíg úgy ahogy rend lett és folytatódhatott a félbeszakított mérkőzés, de ekkor már a foci keveseket érdekelt. Mindenki tudta, hogy a történtek nem voltak rendben, amit később a stadion mögötti térningpályán leszálló mentőhelikopter is megerősített. Valakinek komoly baja történt, mit utólag kiderült, egy dunaszerdahelyi srác sérült meg komolyabban, akit a helyszínen újra kellett éleszteni. Természetesen a rendőrség mint mondott? Lesetta tribűnről. Aha, csak úgy magától. És persze pont z álkapcsa törtött el. Micsoda véletlen…
Hosszú idő után csütörtökön megint egy nagyon klassz kis koncerten voltam. Az esemény fedőneve Budapest Revolution volt, ezért nem véletlen az október 23-ikai időpot sem. És ha már Budapest, forradalom, ’56 és jöttek a ruszkik, akkor a zenekarok egyike legyen Magyarországról, a másik Oroszországból.
Egyik bandát sem ismertem ezidáig, ezért jól jött az ízelítő amit a neten le lehetett tölteni. Megint beletrafáltak az ízlésembe, hallgassátok a Goulasch Exotica zenekartól a Betyárvizit című dalt. Egy kis hagyomány, egy kis drum’n’base és máris kaptunk valami újat, ami jó.
Amúgy a zenekarnak annyi tagja van, hogy szerintem már ők maguk sem tudják hányan vannak, Magyarország különböző részeiről vannak, sőt van aki egészen Erdélyből, Marosvásárhelyről. Szóval multikulti ezerrel, de nagyon jól nyomták és jó fejek is. Dumáltam velük egy keveset a „beksztéjdzsben” is, aminek köszönhetően le is maradtam az orszországi Deti Picasso első feléről, de hát ez van, ha rázárják az emberre az ajtót egy atombunkerben. 🙂 Szóval a lényeg az, hogy a Goulasch Exotica jól bulit nyomott, még annak ellenére is, hogy kicsit nehezen indult be a nép csütörtök este 9 óra után egy olyan helyen, mint a Subclub, ahol általában szombaton hajnali 1-kor kezdődig az élet. Többször kellene ilyen bandákat elhozni tájainkra, nem csak Pokolgépből és Mc Hawer és Tekknőből áll a világ.
Nah, ezután pedig jöttek az oroszok, a Deti Picasso. Azonnal szemetszúrt, hogy ezek nem tiszta oroszok, és így utólag neten rákeresve meg is lett a magyarázat, inkább örmények, de Moszvában van a székhelyük. Ez meg is látszott, mert hirtelen elég magas lett a keleti szláv ajkú emberek sűrűsége a színpad körül, ráadásul érdekes módon a többségük fotózott is. Meg kell hagyni, hogy volt is mit. A zenekar énekesnője amit lerendezett, azt már nézni sem volt piskóta, volt élet a színpadon. Hozzájuk képest a Goulasch olyan volt, mint hogyha a Himnuszt adnák elő, pedig ők sem alutatták a népet, mint Dávid Béla a ballagási beszédével.
Ken Rockwell a fotózás Chuck Norrisa. Ma akadtam rá a neten. Ajánlom mindenkinek, aki ismeri Ken Rockwellt és a cikkeit/tesztjeit, amelyeket az oldalán szokott közölni. Részben ezek alapján készült a már ismert Chuck Norris viccek alábbi módosított változata. 🙂
Ken Rockwell’s camera has similar settings to ours, except his are: P[erfect] Av[Awesome Priority Tv[Totally Awesome Priority] M[ajestic].
Ken Rockwell doesn’t color correct. He adjusts your world to match his.
Sure, Ken Rockwell deletes a bad photo or two. Other people call these Pulitzers.
Ken Rockwell doesn’t adjust his DOF, he changes space-time.
Circle of confusion? You might be confused. Ken Rockwell never is.
Ken Rockwell doesn’t wait for the light when he shoots a landscape – the light waits for him.
Ken Rockwell never flips his camera in portrait position, he flips the Earth.
Ken Rockwell ordered an L-lens from Nikon, and got one.
Ken Rockwell is the only person to have photographed Jesus; unfortunately he ran out of film and had to use a piece of cloth instead.
When Ken Rockwell brackets a shot, the three versions of the photo win first place in three different categories.
Before Nikon or Canon releases a camera they go to Ken and they ask him to test them, the best cameras get a Nikon sticker and the less good get a Canon sticker.
Once Ken tested a camera, he said I cant even put Canon on this one, thats how Pentax was born.
Rockwellian policy isn’t doublethink – Ken doesn’t even need to think once.
Ken Rockwell doesn’t use flash ever since the Nagasaki incident.
Only Ken Rockwell can take pictures of Ken Rockwell; everyone else would just get their film overexposed by the light of his genius.
Ken Rockwell wanted something to distract the lesser photographers, and lo, there were ducks.
Ken Rockwell is the only one who can take self-portraits of you.
Ken Rockwell’s nudes were fully clothed at the time of exposure.Ken Rockwell once designed a zoom lens. You know it as the Hubble SpaceTelescope.
When Ken unpacks his CF card, it already has masterpieces on it.
Rockwell portraits are so lifelike, they have to pay taxes.
On Ken Rockwell’s desktop, the Trash Icon is really a link to National Geographic Magazine.
Ken Rockwell spells point-and-shoot „h-a-s-s-e-l-b-l-a-d”.
When Ken Rockwell went digital, National Geographic nearly went out of business because he was nolonger phyically discarding photos.
For every 10 shots that Ken Rockwell takes, 11 are keepers.
Ken Rockwell’s digital files consist of 0’s, 1’s AND 2’s.
Ken Rockwell never focus, everything moves into his DoF.
Ken Rockwell’s shots are so perfect, Adobe redesigned photoshop for him: all it consists of is a closebutton.
The term tripod was coined after his silhouette.
Ken Rockwell never produces awful work, only work too advanced for the viewer.
A certain braind of hig-end cameras was named after people noticed the quality was a lot „like a” rockwell.
Ken Rockwell isn’t the Chuck Norris of photography; Chuck Norris is the Ken Rockwell of martial arts.
Már tegnapelőtt megakartam ezt írni, de aztán valahogy nem ültem neki. Kezdem a sztorit a legelején, körülbelül két hete történt az eset, amikor az új fényképezőgépemet vettem. Utaznom kellett gyorsan Dunaszerdahelyre és a Prolaikából kellett gyorsan eljutnom a Mlynské Nivy buszállomásra. Idő kevés volt, én pedig meg voltam pakolva, mint egy hajó, ezért taxit rendeltem a Carlton mellé az órához. Kicsit várnom kellett de megjött, majd elvitt a buszállomásra. Nem szeretek ilyen rövid távon taxit hívni, mert nekem is drága, meg hát a taxisöfőrök sem szeretik az ilyen „hosszú fuvarokat”, de most ez volt. Simán eljutottunk a buszállomáshoz, már csak pár percem volt a busz indulásáig. Kifizettem a brutális fuvardíjat (kb. 80 Sk lehetett), rakom el a pénztárcát és már nyitom az ajtót, amikor jobbról egy ezüst Octavia áll be mellénk úgy, hogy az úton áll meg. Nem nyitottam rá az ajtót azonnal, mert mondom amilyen hülye, ez kicsapja és nekem nincs kedvem a taxisofőrrel vitatkozni az odacsapott ajtóján, szóval óvatosan nyitok. Ekkor kipattanat a tag az ezüst szekérből, majd ahogy már nyitnám az ajtót, rámcsukja. Na mondom mi van, azért ez már pofátlanság! Elkezd kirakodni valamit a kocsija hátsó ajtóján keresztül, közben már én is kiszálok valahogy, bár nem sok helyet hagyott. Beszóltam neki, hogy ez mit akart jelenti, hogy szállok ki is rámtolja az ajtót? Nem tartja magát kicsit beképzeltnek? Erre fel a faszi elkezd velem vitatkozni, hogy miért nem várhatok. Mondom anyád, láttad, hogy szállok ki, ráadásul később álltál be, akkor talán neked kellene várnod nem gondolod? Kérdi bajom van? Mondom igen, sietek a buszomra, mint a legtöbb ember! Ekkor csak annyit mondott, hogy mit pofázok, hölgyeket vannak itt (két nőt tett ki, azok éppen rakodtak ki a csomagokkal a csomagtartóból). Mondom ha hölgyeket hoztál akkor legközelebb a járda mellett rakd ki őket, ahogy illik, és nem egy kanyarban az út közepén és mentem be az állomásra…
Na és mi történt? Kedd reggel munkába taxival mentem és taxisunk jött reggel értem. Először nem kapcsoltam, hogy ő az, de aztán dumáltunk és mondta, hogy már vitt, de nem tudja hova. Mondom én már tudom, buszállomás, és vagyok az aki az autója mellett beszólt egy beképzlet köcsögnek. Jah, hogy emlékszek. Aztán kb. az volt a téma, hogy sajnos sok barom vana világon, de hogy ne is törjem a fejem ezzel, mert sok a debil a világon és főleg Szlovákiában és mivel fiatal vagyok, még nagyon sokkal fogok találkozni az életben. Elmesélt két sztorit is ami vele esett meg (ezeket most nem mesélem el, de jók voltak!) majd kirakott a melóm előtt.
És mi történt aznap este? Utazok haza a 202-es „minden piroson állok expresszel”, kiszúrtam a legroszabb időpontot is mert dugó volt, rohasztom a seggem az ülésben újságot olvasok. Erre fel beszáll két „énvagyokatutimenőcsávó” és egyikük ezt demonstrálván mit tesz? Előszedi a telefonját és elkezdi ereszteni a csúcsminőségű hifi hangot belőle, de teljesen feltökölve, hogy az egész busz parasztreppet hallgasson. Megszoktam már ezt a viselkedést 10-13 éves gyerekektől, de nem 20 év körüliektől. Tényleg olyan rohadtul nagy inteligenciakvéciens szükséges ahhoz, hogy az ember rájöjjön, hogy a buszban nincs egyedül? lehethogy csak provokálni akart és azt várta, hogy beszól neki valaki, lehethogy ennyire bunkó, mindenestre „kellemesen” telt az egy órás trolizás a dugóban és nem csak engem zavart. Gondolkoztam, hogy beszóljak, de nem voltak közel sem, másrészt pedig ketten voltak és látszott, hogy nem jó sorban álltak amikor az észt oszották. Aztán amikor kiszáltam rájöttem mit lehetett volna tenni, de már késő volt. Elvégre nekem is van mobilom, bekapcsolhattam volna bömböltetni én is, talán észrevették volna magukat. Ráadásul van egy jó magasfrekvenciájú sípolásom is felvéve, amire tuti, hogy páran beszóltak volna, mert kellemetlen.
Legvégül már csak hab a tortán, hogy ma hasonló esethez volt szerencsém, ráadásul ugyanazon a helyen ültem, szintén ketten voltak és szintén koncerteztek (punk zene szólt) a buszban. Az egyedüli különbség az volt, hogy nem teli hangerőre szólt a kis zajgenerátor és amikor álltunk (nem búgott a troli) le is halkították kicsit, szóval nem volt annyira zavaró, illetve elég hamar ki is száltak.
Ez után ne csodálkozzon senki sem, ha utálok városi tömegközelekdéssel utazni és rühellem az ilyen lakótelepi csávórepper faszokat.
Bejegyzések (RSS)