Köszi a bizalmat
szerző: e1 kategória: Munka , tags: bizalom, M., respect, Slovak Telekom, T-Com
Előbb volt itt a főnöknőm. Az amelyiket az egész részlegünk vezetője. Keménykezű a maga módján, de nincs vele bajunk, mert korrekt. Idézem kollégámat aki júniustól a ČSOB sorait erősíti: “Vy keď zdrbete nás a odídete z kancelárie necítim sa po tom ako debil. (Ön ha lecsesz minket, majd kimegy az irodánkból nem érzem magam úgy, mint egy debil)”. Ez kb. 1 hónappal ezelőtt hangzott el, amikor a közvetlen felettesemről is szó esett (M.) egy meeting keretén belül az illető jelenléte nélkül. Ekkor bólogattam, és kb. igaz a dolog részben ma is. A fenti mondat utalt, arra, hogy megvan a tisztelet (respect) vele szenben és fordítva. A mai nap ez csökkent egy nagyot részemről. Bejött az előbb az irodámba, becsukatta velem az ablakot (mert itt a falnak is füle van) és lecseszett, mert nem tartottam be egy utasítást, amit a közvetlen főnöknőm adott ki, mint megtudtam az ő parancsára. Az a szitu, hogy múlt héttől jelentkeznem kéne neki minden reggel amikor megérkezek, és mint ahogyan megtudtam délután is, amikor elmegyek munkából, stb. Szóval ezentúl jelentem mindig ha WC-re megyek. Biztos ami biztos jelenteni fogom azt is, hogy kis dolgot intézek, vagy nagyot. Nem kommentálom, leszarom, egy perccel sem fogok többet dolgozni, mint a szerőzdésemben van. Nem mondom, hogy a pontos munkábajárás példaképe voltam ezidáig, azt sem, hogy becsületesen végigdolgozom a 7,5 órás munkaidőt, de az igyekezet megvan és gyakran többet teszek, mint amennyit a munkapozícióm megkövetel, ráadásul gyakran bent maradtam munkaidő után is. Ez valahogy senkinek sem szúrt szemet. Na, ennek mától vége! Lemelózom amit le kell, ha érkezem, akkor érkezem, ha nem, akkor magasról tojok rá, húzom el a csíkot és kész. Nekem senki se jöjjön olyan szöveggel, hogy nem tudja mikor járok munkába és megyek innen el, amikor rendszeresen tovább vagyok munkában mint kellene. Mától másak a játékszabályok, majd én máshogy is játszok…
Bejegyzések (RSS)
Érthető a felháborodásod. De mégsem a legjobb ötlet bedurcizni. Elmondom miért.
Valószínűleg a főnököd dühös volt, problémát okozott neki az a mulasztás a részedről. Vagy ha nem konkrétan maga az utasítás, akkor annak a következménye. Ok nélkül senki nem fog bemenni hozzád és lecseszni. Megvan az oka. Akár tudni, akár nem, biztos lehetsz benne, hogy azért az ő szándéka nem az, hogy “csesszük el jól a kedvét, romboljuk le a morált, esetleg fosszuk meg minden motivációtól, hogy csak 7.5 órát dolgozzon.” Biztosan nem az a szitu hogy “baromira zavart ez a srác túlórázása”.
Itt sokkal inkább arról van szó, hogy nagyon is értékelték a beleadott energiát és hozzáállásodat, csupán mint rossz vezetők, ezt elfelejtették neked visszacsatolni. Gyakran a mai rohanó világban dícséretre már nem marad idő. Aztán egy idő után úgy érzi a dolgozó hogy hoppá, le vagyok szarva, miért is hajtok én itt?
Biztos lehetsz benne, nagyon is tisztában vannak a te teljesítményeddel. És ha most tényleg végrehajtod a nagy “durci” tervedet, gondold végig, mi lesz az eredménye?
Bemész, tényleg csak 7.5 órát fogsz dolgozni, mindent csak annyira végzel el, amit feltétlenül szükséges, semmi plusz, a teljesítményed a kiválóról az elégségesre zuhan. Miután megy ez egy hónapig, nyilván úgy fogják gondolni, hogy ez azért nem elég ennél a cégnél. Mit fognak tenni?
Azt gondolod-e, hogy majd a főnök odamegy hozzád és azt mondja: “hú te, múltkor mekkora balfék voltam, elfelejtettelek megdícsérni a kemény munkádért, utána meg lecsesztelek mert hibáztál, és most hogy látom hogy nincs kedved dolgozni, szeretnélek motiválni valamivel, nem is tudom, pl. [bármilyen bónusz javadalmazás, jutalomút, juttatás beírható]”
Valószínűleg, sajnos ez kizárt hogy megtörténjen. Még ha be is látja saját magának az illető, hogy hibázott, a legkevésbé sem lesz rákényszerítve, hogy neked is bevallja. Inkább ő is besértődik és dacos lesz. De biztosan nem enged majd a büszkeségéből, nem fog “megalázkodni” előtted.
Akárhogyan is alakul a sztori, a lényeg az, hogy ha tényleg végrehajtod ezt a tervet, az biztosan nem pozitívan fogja befolyásolni a jövődet. Biztosan mindenki úgy fogja értékelni, hogy “nem dolgozol eleget”. Csak elmélyíteni fogja a szakadékot és a problémákat. Biztosan ez a célod?
Távol álljon tőlem, hogy ismeretlenül, ismeretlennek, alig ismert helyzetben tanácsokat osztogassak. De ez itt egy nagyon szokásos és közismert szituáció. Én csak annyit szeretnék halványan és tényleg suttogva javasolni, hogy hidd el, az élet olyan, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. Ha valaki gonosz és szándékosan árt valakinek, az biztosan visszakapja a sorstól, általában előbb, mint utóbb. De ezzel igazából nem kell foglalkozni.
A saját jövődet tartsd szem előtt. Azért vagy annál a cégnél, abban a pozícióban, mert beleadtad magad a feladatokba. Az állás, a munkahely maga, annak a szimbóluma, hogy ki is vagy te valójában. Hogy melyik céget erősíted a te munkáddal.
Ha vezetőid nem értékelnek, meg kell találnod rá a módot, hogy gyakrabban kerüljön szóba az, hogy mennyi erőfeszítést teszel a cégért. Ha újabb feladatokat adnak, akkor ne úgy reagálj rá hogy “bocs, de már most is mennyi feladatom van, mennyit akarsz még adni?” hanem “igen, éljen, új kihívás, fontosabb feladatokat kapok, mint a jelenlegiek, de jelezni szeretném hogy a jelenlegi feladatokat vagy át kellene csoportosítani másokhoz, hogy ne sikkadjanak el, vagy át kellene beszélnünk a prioritásokat, mi a legfontosabb, mi a kevésbé fontos, mit passzolhatunk át esetleg a kollégákhoz. Mert ahhoz kétség nem fér, szívesen túlórázol te, ha tudod hogy az milyen fontos a cégnek és ha az megfelelően elismerésre kerül”.
Mert minden cégnek olyan emberekre van szüksége, akik többet tesznek mint ami elvárható. Ha csak épp annyit teszel, ami elég, akkor te is csak “bárki” leszel. És te nem akarsz bárki, vagy akárki lenni. Te bizony TE akarsz lenni, nagy betűkkel.
Értem, hogy a lecseszés mindig rossz érzést okoz az emberben. Mert hibázott. De ez nem szabad, hogy az elégedetlenséggel párosuljon. Át kell látnod a helyzeten, nem szabad csak az első frontvonalnál, a külsőségeknél megállnod. Látnod kell, hogy mi okoz mit, és hogy miért nem történik az, amit te szeretnél.
Szóval legyél pozitív, konstruktív, próbáld meg a dolgokat tényleg alaposan megvizsgálni, bármilyen szar a helyzet, felül tudsz emelkedni a dolgokon, hiszen már sokan megmondták: “nem elesni szégyen, hanem fekve maradni”. Mindenki megbotlik egyszer. Mindenki hibázhat. Emberek vagyunk.
De az emberek azok, akik mindent tökéletesítgetnek. Ha egy hiba előfordult, találd ki, hogyan lehetne megakadályozni, hogy soha ne forduljon elő többet? Az nem a legjobb megoldás, ha elintézed annyival, hogy majd “mindennap emlékeztetem magam”. Tényleg találj ki módszereket, megoldásokat, amivel kiküszöbölhető a tévedés, a hibázás lehetősége. És ha megvan, el ne felejtsd erről a főnöködet értesíteni. És sajnos, bármennyire nem tetszik, muszáj egy kicsit nyalni is: “erre bizony a múltkori beszélgetésünk miatt jöttem rá”.
És ne hidd, hogy ettől csak lovat adnál a főnököd alá. Az egy dolog hogy ő a főnököd. De az, hogy ki irányít kit, vagy hogy ki hogyan viszonyul a másikhoz… az mindkettőtökön múlik. Ha állandósul a lecseszés vagy a negatív hozzáállás a részéről, meg kell találnod az udvarias és helyénvaló módját annak, hogy a felszínre hozd a sérelmeidet és javaslatot tegyél neki arra, hogy a jövőben miért lenne jobb, ha másképp fejezné ki a hibákkal kapcsolatos véleményét. Hidd el, egy közhelynek hangzó egyszerű sörözés közben is fényéveket javíthatsz a munkahelyi körülményeiden, ha a másik oldal is partner rá.
Fel a fejjel, vagy ahogy az én (japán) munkahelyemen mondják: gambatte kudasai (“dolgozz keményebben” vagyis: bízz magadban, probáld meg újra).
Dochadzkovy system mint olyan nalatok nincsen? Tudod, olyan kis kartyacska es pippelgetni kell. Vagy esetleg vmi kis intranetes szarsag, ahol bejelentkezel, hogy mikor jottel, es mikor mentel el? Mint a kommunizmusba! Meg all az eszem. De vigyazz: 8 ora a tiszta munkaido, es plusz az ebedido a hivatalos munkaido a munkatorvenykonyv szerint. Ha mas van a szerzodesedben,akkor rendben, de a hivatalos a 8ora plusz fel ora ebed szunet.
Szia, semmilyen külön rendszer amely kimondottan ezt szolgálná nincs. Van progi, ahova beírod, hogy mikor jöttél és mikor mentél, de gyakorlatilag azt írsz bele amit akarsz, ráadásul hónap vége felé már 25-29. közötti napok valamelyikén már el kell küldeni jóváhagyásra, szóval van olyan,. hogy egy hetet belekamuzol az egész cég tudtával. Ha nem adod le időben, nem kapsz fizetést, amely amúgy ennek köszönhetően nagyon korán jár, általában hatodikáig megjön.
Ami a munkaidőt illeti, az esetemben szerződés szerinti 7,5 óra. Gyakorlatilag van egy egyezség, amely alapján csak 7 óra a munkaidő és 1 óra az ebéd, merthogy a városban kevés helyen lehet megebédelni 30 perc alatt. Ezt még annó mint előnyt prezentálták nekem a meghallgatáson, amikor a Slovak Telekomba akartam kerülni.
Roller, reagálok rád is. Szóval vágom a témát és értem amit mondasz, csak hát a mi munkahelyünk az, amelyben ha egyszer túlhajtod magad és picivel többet teljesítesz, az attól a perctől fogva az állandó munkaköri feladat lesz. Gyakorlatilag a munkahelyem arról szól, hogy egész nap egy programban klikkelek. Ha minden kattintgatást elvégzek a nap végére (ami ritkán sikerül), akkor másnap vagy keresnek valamit, amit elrontottam, nem jól csináltam, stb., vagy ha nem találnak akkor bekopognak és közlik, hogy most segíteni kéne átmenetileg a kollégáknak és egy bizonyos munkát mától fogva te végzel, vagy küldenek egy értelmetéen reportot, amely alapján egy még értelmetlenebb és teljesen felesleges feladatot kell elvégeznem, és ahogyan az lenni szokott, közben pedig hirteln rengeteg meló jön össze. Volt már rá péda és még sosam történt meg, hogy valami feladatot elvettek volna tőlem, akár olyat ami állandó, akár olyat, amit csak “ideiglenesen” csinálok.
Közben vannak “céljaink” ami azt jelenti, hogy valami extra feladatot ha elvégzel, akkor kapsz negyedéves prémiumot. Ez mind szuper, de sajnos ha elvégzed (általában munkaidőn kívül) az a következő időszaktól fogva standard munkaköri feladattá alakul + kapod az új célokat. Normál esetben ezt a harmadik hónapban értékelik ki és ideális esetben megkapod pluszba a fizetésed 45%-át pluszba. Elárulom, hogy ez még nekem soha sem sikerült, pedig volt olyan, hogy a célok teljesítve voltak 100%-ra. Ilyenkor általában találnak egy indokot, amelynek semmi köze sincs a célhoz és azért leszabdalják a fizetésed, szóval a motiváció az megvan. E hónapban már ezért is hanyagolom az egész dolgot, mert már most tudom, hogy nem fogom megkapni azt a pénzt, ha teljesítem a célokat, ha nem. Ezt hívják demotivációnak.
Ami a lecseszést illeti, azt lenyelem, nem borít ki, vagy valami, viszont az annál inkább, hogy nem bíznak meg bennem. Melóba bejárok, melómat a körülményekhez képest végzem, sok olyan dologgal is foglalkozom, amivel nem kellene (mint pl. managereknek magyarázom miként kell használni a programunkat – HP OpenView Service Desk), de ezt valahogy nem látják, mert normálisan nem ez a munkám, csak éppen szorosan összefügg vele. Ha nem iskolázom kicsit azokat az embereket, akkor napi 2 órát csak azzal töltök, hogy javítgatom azt, amit elrontanak, vagy hívogatnak és magyarázom nekik, hogy mit s hogyan. Ez sajnos nem látszik.
Ami a seggnyalást illeti, nem stílusom, de ennek ellenére igyekszem úgy dolgozni, hogy lássák is. A sör melletti megbeszélésekhez meg annyit mondok, hogy elméletileg lehetséges, de máig odáig fajult a dolog, hogy nem viselem el a közvetlen főnöknőmet egy helyiségben magammal, nemhogy sör mellett, ahova úgy sem jönne el (amióta ott dolgozom egy akción sem jelent meg a céges karácsonyi bulit leszámítva). Azt is sokan práblták megmondani neki, hogy mi a szitu és mi nem tetszik, de kb. mindig ott végződnek az ilyen megbeszélsések, hogy milyen hülye vagy (lásd az idézetet a kollégámtól). Egyelőre az a szitu, hogy eltűröm és keresek egy másik munkahelyet közben, mert ahhoz képest, hogy a IT/telekommunikációs szektorban dolgozom a fizetések ritka szarok mifelénk.
Nem várom el, hogy bocsánatot kérjen tőlem a főnöknő, azt tényleg kizárt, de ő is tudatában van annak, hogy sok a meló, szar pénzért dolgozunk és pont ezért elvárom azt a minimumot, hogy legalább ne legyek baszogatva. Ez szerintem nem nagy kérés, de úgy néz ki, hogy mégis… 🙁