Banánország, banáncég!

Az országot most nem fogom minősíteni, elég kinyitni a napilapokat, de meg kell említenem, hogy a cég (Slovak Telekom, a.s., avagy T-Com ismertebb nevén) 49%-os állami tulajdonban van. Nem arra utalok, hogy valamilyen politikai nyomásgyakorlás volna itt, csak simán arra, ahogyan az államunk és a munkáltató cégem működünk. Könnyen lehet párhuzamot vonni.

A helyzet a következő: ez év januárjától új pozíción dolgozok, gyakorlatilag Helpdesk specialista lettem és már nem az a napi kenyerem, hogy a jónépnek magyarázom, hogy hol kell bekapcsolni a számítógépet és miként kell kitölteni a kérvényt (igen, nálunk még ilyen is van), stb. Egy konkért munkakörre öszpontosítok, ami a maga módján érdekes, de egyben tök unalmas is. Sajnos a fizetésem is valamilyen oknál fogva még mindig a régi, de az lett mondva, hogy majd lesz jobb, amikor aláírjuk az új szerződésemet, ami e hónap végén esedékes, mivel az éves szerződésem ekkor jár le. Szóval 4 hónap régi fizetésért, prémium sem volt a maximális, nincs igazám okom elégedettnek lenni a bankszámlámat látva.
Eddig azt mondtam, hogy oké, kibírom valahogy, lesz majd jobb is, illetve majd jobban fog mutatni a CV-ben is hogy lehúztam a T-Comban pár évet és nem is egy székben ülve. Sajnos ez a véleményem ma délben végleg megváltozott. Nincs itt ma a kisfőnöknő, akit csak M.-nek hívunk, mert már a nevétől is undorunk van. Mivel a múlt év végétől már heten mondtak fel, ebből az egyik kollégám csütörtökön ma közölte távozási szándékiait nyolcadikként a legjobb kollégám is, úgy döntöttem, hogy húzom innen a csíkot a francba. Ez már jobb nem lehet. Amióta elkezdtek felmondani az emberek gyakorlatilag senkit sem vettek fel egy csajon kívül, akit szintén kényszerből kellett alkalmazni, mert egy 6 év után anyaságiről jött vissza és hát a törvény az törvény, ha pedig teljesíteni kell, tegyük őt a Helpdeskre. Teljesen mindegy, hogy számítógéphez annyit sem ért, mint én az atomfizikához.
Szóval ott tartottam, hogy ma közölte szándékait Dávid kollégám. Az egészben az a legjobb, hogy részlegünk főnöknője behívta csak egy kis beszélgetésre, hogy milyen az új pozíciója, stb. (ő két évet rohadt a call centrumon), erre fel elmesélte, hogy az irodában ott van már előkészítve a felmondás. Szerettem volna ekkor látni a főnöknőt. Szerintem gyorsan kalkulált, mára kb. az a szitu, hogy minimum 10 új embert kell keresni (egyik exfőnöknőm anyaságin van + kellenek még emberek). Ment is az egyik fő boss után és közölte vele, hogy mi a szitu és hogy azonnal tenni kell valamit, főleg a fizetések terén, mert aki még itt van az elmegy és ilyen kevés pénzért új embereket akik tudnak is valamit nem lehet szerezni. Mit mondott a boss? „Tessék, itt van egyik ismerősöm életrajza, vegyétek fel!” Megemlítem, hogy az életrajz egy 54 éves nőé, többet nem tudok, de ez is untig elég. A hab a tortán, hogy tegnap végre megszabadultunk már jó ideje utált kolléganőnktől, aki kb. ugyanez a korosztály volt. Amúgy nincs nekem bajom az idősekkel, de ha 5 év alatt sem képes elsajátítani bizonyos alavető dolgokat a munkával kapcsolatban és számítástechnikához annyit konyít, mint a mongóliai birkapásztor az űrrepüléshez, majd egy ilyesvalaki akart engem kioktatni, akkor szerintem joggal neheztelhetek rá. Szóval így néz ki nálunk a szitu, senkinek se jusson eszébe ide jönni dolgozni, ha csak nem életbevágó helyzetről van szó kiút nélküli, de azt is csak átmeneti időre.
És most mi lesz tovább? Máig nincs meg az új munkaszerződésem, szóval e hónap 30-án elsétálhatok bármilyen felmondási idő, stb. nélkül. Úgy döntöttem, hogy megpróbálok ez alatt az idő alatt egy rendes cégnél rendes fizetésért rendes állást találni és ha összejön, akkor 30-án összecsomagolok és húzom a belemet ebből a Banana Company-ból. Ha esetleg van valamilyen jó munkaajánlatotok, akkor szóljatok, május 1-én kezdhetek.

A bejegyzés kedd, április 22nd, 2008 - 15:25-kor történt. Kategória: Beszóltam, Munka. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról