Anyám nem százas

Nem szoktam anyám állandó dilijeiről írni a blogon, mert hát ki kíváncsi rá, de már kezdi nálam is túlzásba vinni. Az oké, hogy egész hétvégén csak kötekedik, de amikor már 4 menetes rodeót rendez le csak azért, mert nem volt kedvem két hetet várni arra, hogy bekapcsolja a mosógépet és megtettem ezt magam, az már sok. Az ő rodeóját azt úgy képzeljétek el, hogy ordít teli torokból a szobám ajtajában (szerencsére beljebb nem tud jönni a kupitól a szobámban) és nem egyszer, hanem ugyanazért akár 3x is. Először kiabál valamit, közlöm vele, hogy nem vagyok rá kíváncsi, majd kifogy a mondanivalójából. Ezután 2 perc nyugi, majd megint eszébe jut valami és ugyanezért benyit és megint szórja a műsort, de ekkor már 2x hangerőn. Ilyenkor közlöm vele, hogy a legkevésbé sem érdekel az ordibálása, velem kommunikáljon normálisan és kicsit felhangosítom a zenét. Ezt ő gond nélkül túlkiabálja, de ha ignorálom hamar belefárad. Aztán jön a harmadik kör, amikor megint valami fontos hozzáfűznivalója van az első két menethez és ekkor megint beront és ordít teli torokból. Ilyenkor azt szoktam alkalmazni, hogy addig hangosítom a zenét, amíg eljön az a pont, hogy már nem bírja túlkiabálni és a saját hangját sem hallja már. Ekkor elég hamar feladja és aztán már nyugi van. Mai nap nem volt szerencsém, mert összeszedtem valami trójait a gépembe és éppen Safe Modeban működtem, ahol nem megy a hang (zene), szóval nem volt mit felhangosítani. Anyám felbuzdulva azon, hogy első három menetben is “sikeres” volt, berontott negyedszer is, de ekkor már az egész ház és az utca is hallotta a szövegét. Az a legdurvább az egészben, hogy én higgadtan közlöm vele, hogy nem érdekel mit mond ordibál, és ő erre fel még jobban ordít. Ezt olyan nehéz felfogni, hogy nincs hallgatósága akit érdekelne a szövege? Régen abbahagytam már azt, hogy leállok vele vitatkozni, rájöttem, hogy semmi értelme, mert akkor is neki van igaza, ha nincs, szóval csak a hangszálaimat koptatnám. Most nem vitatkozom vele és ez a baja, mert állandóan keresi a konfliktus lehetőségét. Nekem ez a rendszeres hétvégi műsor már nem hiányzik a boldogsághoz, találjon magának barátnőket, azokat “szórakoztassa műsorával”, ne engem! És ekkor persze jönnek a testvérei, akik mondják a szöveget vele együtt, hogy az anyád, és stb. Ez mind szép és jó, de attól, hogy az anyám még nincs joga velem ordibálni. Olyan nehéz megérteni, hogy 23 évesen elvárom, hogy normálisan beszéljenek velem és nem úgy mint egy kutyával? Vagy minden áron az a cél, hogy annyira felbasszanak, hogy másnap bemenjek a bankba felvenni egy 3 milliós kölcsönt 50 éves törlesztéssel (amit persze a bank nem adna meg) és lakást vegyek, elköltözzek? Mert nekem az a gyanúm. Vagy B megoldásként kezdjek el drogozni? Megtehetném, talán könnyebb is volna elviselni anyám hisztérikus kitöréseit, de magammal basznák ki és megint csak én szívnám meg. És tudjátok, hogy mi a legrosszabb? Ez csak rosszabb lesz, mert Muter nemsokára elmegy nyugdíjba és akkor a sok itthon üléstől átkattan neki és nonstop fogja szórni a műsort. Szerintem én ekkor fogok csak igazán bekattanni és A illetve B lehetőségek valamelyikén filózni.

A bejegyzés vasárnap, augusztus 24th, 2008 - 19:47-kor történt. Kategória: Beszóltam, Munka, Személyes. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról