Weddings

Úgy esett kb. egy hónapja, hogy Anita rámcsörgött egy kéréssel, menjek el unokatestvérének az esküvőjére fotózni. Elválltaltam, de csak úgy, hogy a lagzit, a templomi szertartást nem, mert azzal nincs tapasztalatom. Megyegyeztünk az árban, időpontban, én meg elkezdtem azon filózni, hogy a fekete öltönyöm milyen állapotban van. Na, kiderült, hogy nem a sok McDonald’s (vagy a sör és Kofola?) megtette a hatását és az eredetileg beszűkítet nadrágot bővíteni kell, de mondom megoldom majd valahogy.
Lassan teltek a napok és már csak két hét volt hátra, amikor hív egy ismerős, akinek egy weboldalt csináltam, hogy következő hétvégén esküvője van és szertné, hogy menjek el fotózni és videózni. Mondom a fene beléje, de ám legyen, de csak úgy “nyezáveznye”, jó lesz tréningnek. Szóval két esküvő két hétvége alatt. Ekkor felcsesződtem és megvettem az új gépemet, hogy ha már megyek fotózni, akkor ne az öregecske D70-nel szenvedjek. Jó gép az, de megvannak a határai és én nem szeretem őket kóstolgatni, fpleg egy olyan nehéz “téma” fotózásánál, mint az esküvő, ahol a menyasszony fehérben van, a vőlegény feketében és mindkettejöket egyszerre kell fotózni egy sötét templomban. Szóval egy szép szerdai nap meglett az új fényképezőgép, elmentem Gabihoz megvaratni a nadrágom, majd a gépet még aznap este ki is próbáltam Deja Vu esten. Itt talákoztam Gibbóval, aki mutatott pár képet, és adott tippeket eskövő fotózására, amelyek közül néhány jól is jött.
Eljött a szombat, esküvő fotózás. Ideges voltam, sajnos nem őgy haldtak a dolgok, ahogyan elterveztem. Az ifjú pár késett kicsit, és úgy döntöttek, hogy csak a templom előtti kertben akarnak fényképezkedni. Hát mondom ok, végülis megúsztam a belvárosi hercehurcát, viszont nehezebb is lett a dolgom. Sajnos a kert már így ősszel elég kopár, egy darab rózsát találtam csak az egyik bokron, ráadásul be volt borulva és már esteledett. A szertartás (evangélikusok templomban volt) délután 5-kor kezdődött, el lehet képzelni, hogy egy ház árnyékában nap nélkül délután milyen ott a fény. Szóval csináltunk pár képet, közben a rokonság állandóan belebeszélrt nekem és zavart, de há mit tehetek? Majd legközelebb elhesegetem őket valahova. De a legnagyobb akkor sem ez volt, hanem az, hogy én barom nem vettem észre, hogy el van tekerve a gépemen a fénymérés gombja és Matrix mérés (a teljes érzékelő felülete leátlagolva) helyet pontméréssel dolgozik, ami azt eredményezte, hogy egyes képek sötétek voltak, másak pedig elégtek. Korrigáltam közben állandóan, de sok képet rontottam. Mivel az esetek 99%-ban csak Matrix méréssel dolgozom, ezt a hibát nem vettem észre és meg is szívtam a dolgot rendesen. Még szerencse, hogy azért pár használható kép akadt, csak sajnos nem mindenkivel. Ezután lement a hosszú szertartás, a bazinagy majdnem üres templomban, majd gratulációk és végül elmentem a szűk családi körrel egy kibérelt étterembe lagzizni. A szűk családi kör alatt azt kell érteni, hogy 12 ember és én, de ennek ellenére jó volt a hangulat. Az esti bulizós képek szerencsére jobban sikerültek, ott elég volt egy jó beállítéást eltalálni, majd este kilenc óra körül rájöttem a fénymérős bibire is. Ezt letudtam lőttem több mint ezer képet, első gyor törtléesek után maradt kb. 900. Ezeket kellene most a hét folyamán kiválogatni és feldolgozni és retusálni is, merthogy a menyasszonynak sajnos volt két herpesze a száján. Evvan, ezzel szívok majd.
Időközben eljött a következő hétvége is, a mostani. Megint át kellett tennem az angolomat, hogy elérjem a lagzikat, de szerencsére Tomi megint elvitt autóval Illésházára autóval. Még szerencse, hogy Andi is tudott hozzám alkalmazkodni, ez úton is köszönöm (és persze Tündének is, aki nem volt tegnap angolon így mehettem én az ő időpontjában ). Na és akkor lássuk a mai esküvőt. A lakodalomra 120 ember volt hivatalos, szóval 10x több mint egy hete. Ehhez még jöttek gratuláló ismerősök, barátok és haverok a templom előt illetve a lagzi alatt, akik csak benéztek (néhányan több órára…), szóval legalább 200 ember, ha nem több. Ehhez jön az is, hogy ez amolyan csallóközi esküvő volt, ahol már uzsonnára is hivatalosak a vendégek, majd ezután van csak a templomi esküvő, majd megint megy mindenki bulizni. A menyasszonyrablás ezennel objektív okok miatt elmaradt, de ezen kívül volt minden aminek lennie kell, a népek buliztak, állandóan volt kit/mit fotózni, ráadásul a menyasszony végig moslygott és jól érezte magát, sokkal felszabadultabb volt. Ez a z előző heti “haknihoz” képest egy kellemes könnyítés volt számomra is. Még fontos megemlítenem, hogy végül elmentem a templomba is, ahol végül fotóztam is, azzal, hogy legfeljebb onna nem lesznek képek, mert eredetileg arról úgy sem volt szó. Ahhoz képest nem is lett rosz, hogy improvizálva jelentem ott meg, nem beszélve arról, hogy a jányoki templom nagyon kicsike és sötét. A kicsike azt jelenti, hogy miniatűr, állandóan egymást kerülgettük kamerás sráccal, egy oldalról egyszerre nem tudtunk dolgozni, de megoldottuk. Ezután már csak a nagymagyari lagzi volt hátra, ahonnan nem sokkal hajnali 4 előtt keveredtem haza, de úgy hogy kifotóztam mindkét 8GB-os memóriakártyám, majdnem nullára merítettem mindkét vaku elemszettet és készítettem kb. 3000 fotót ami új rekord nálam (természetesen ennek csak egy hányadát készítem el DVD-re is). Az, hogy kb. 3000 fotó ráfért a két kártyára, az pedig egy kisebb csoda, de elsősorban annak köszönhető, hogy DX objektívvel dolgoztam majdnem egész idő alatt, csak egy rövid időre használtam az FX teleobjektívet, ekkor viszont RAW helyett JPEG formátumban fotóztam. Konkrétan 3037 fotót lőttem az egész esküvő és lagzi alatt, ebből 2953-at hoztam haza, de ezekből még sok lesz törölve. Ami képet elrontottam, azt ennyi kép mellett úgy sem érdemes mentegetni, nem?
Szóval megtelte a két kártya, vége lett az ikszedik körnek, ettem még finom káposztalevest és irány haza, ráadásul sütivel megpakolva. Lesz mit ennem holnap. A mai képeket még nem töltöttem be a számítógépbe, de azt hiszem, hogy a D700 jól vizsgázott. Az akkumulátorok is jól bírták, azt hiszem nagyon jó vétel volt ez a gép. Zárszóként már csak annyit tennék hozzá, hogy még egyszer gratulálok a két párnak (Szilvi és Iván, Éva és Zoli), sok boldogságot nekik.

A bejegyzés vasárnap, október 5th, 2008 - 4:04-kor történt. Kategória: Beszámoló, Fotózás. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról