Nem mehettem át a határon

Tipikus vasárnap délután, otthon ülök. Este hívom Tomit, hogy kimozdulunk-e otthonról. Megbeszéltük, hogy fél hatkor találkozunk kint. Kicsit nehézkesen, de kijutottam a házból, beültem a kocsiba. Tomi a következő kérdéssel fogadott: hova megyünk? Hm, megint spontán kocsikázás? Nem rosz dolog az, csak soha sem tudjuk kitalálni, hogy merre menjünk, mert már minden olyan unalmas, ráadásul vasárnap este van, tél, kihalt minden. Mondom menjünk el Ligetfalura, vannott az Atrium mellett egy autószalon. Illetve nem is egy, de minket most csak az az egy érdekelt, merthogy hat darab csodaautó volt ott. Konkrétan két darab tűzpiros Ferrari F430, egy gyöngyházfehér (imádom ezt a színt) Aston Martin V8 Vantage Roadster, egy Chevrolet Corvette (ezért nemigen vagyok oda), majd még egy Aston Martin V8 Vantage, de ez már keménytetős kivitelezésben és végül egy csodaszép Maserati Quattroporte. Ha választanom kéne, akkor a „klasszikus” V8 Vantage kéne a Roadter színében, esetleg a Quattroporte úgyszintén gyönygyházfehérben. Miután kinézegettük magunkant (mint a 6 éves gyerekek) elugrottunk Andiért Polushoz és hazadobtuk, majd utnak indultunk. Első úticél Érsekújvár, majd irány Párkány és Esztergom. Útközben felhívtam Krisztit, hogy ha már Sellyén vagyunk, akkor levonulhatna a nagyságosasszony beülni valahova fél órára, de hát ki volt ütve a tegnapi bulija után, ezért ebből sem lett semmi, szóval irány Párkány.
Elég hamar odaértünk, irány a híd. Felhajtunk egy busz után, az átmegy, minket meg lemeszel a híd előtt két rendőr. Mondom mi a franc, rutinellenőrzés a határon amikor schengeni tagállam vagyunk? Mondhatom szép. Sebaj, 2 perc az egész több nem. Tomi szépen odaadja a papírjait, csomagtartó ellenőrzés (ha lenne kedvünk vitatkozni, akkor nem mutatjuk meg – nem kötelező), majd kérik az én személyimet is. Adom is, illetve adnám. Nincs a pénztárcámban. Mondom ilyen nincs, nemrég mutattam fel bankban és amúgy is csak a pénztárcámban szoktam tartani, sehol máshol. Rendőr végül nem problémázott, elengedett papírok nélkül, csak felírta az adataimat. Sajnos a bibi az, hogy a rohadt határ előtt lettünk lemeszelve, pedig odaúton az összes nagyobb városban volt rendőri ellenőrzés. Általában mindig ilyen szerencsém van. Nem maradt más, mint lemenni a partra, oda, ahol a komp kötött ki régebben. Nagy meglepetésemre a nagy betonplacc helyett egy építkezés várt, amely teljesen ellehetetlenítette a part megközelítését. Látszik, hogy valaki szép summát fizetett, hogy ezen az amúgy exkluzív helyen (kilátással az esztergomi bazilikára) építkezhessen. Ekkor volt 22:40, elindultunk haza Komáromon keresztül és három megállással (szerettünk volna tankolni) éjfél után 5 perccel már Püspökin voltunk. Komáromból gyakorlatilag egy óra alatt értünk haza, ami nagyon szép eredmény, ráadásul nem is siettünk, laza 120-140 körüli tempóval haladtunk (ott ahol lehetett).
Szóval rájöttem arra a zseniális dologra, hogy nyoma veszett valahol az igazolványomnak és gőzöm sincs, hogy hol, mert utoljára január 3-án volt a kezemben, amikor bankban voltam. Szóval ami most vár engem az az, hogy rendőrség, új fotó készítése, új igazolvány, stb. Tényleg jól indul az év…

A bejegyzés hétfő, január 14th, 2008 - 1:00-kor történt. Kategória: Beszámoló, Csak úgy valami. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról