Hogy meghízott!

Ez az a mondat, amellyel anyám és a testvérei szeretnek társalgást kezdeni. Lent voltunk ma Megyeren, találkoztak néhány régi ismerőssel. Olyanokkal, akiket már 10, 20, vagy akár 30 éve nem láttak. Az ember ilyenkor örül, kíváncsi, hogy mi történt az illetővel azóta és talán azt sem tudja,hogy mit kérdezzen először, viszont, de nem tudom megérteni, hogy ennyi év után hogy lehet az az első téma, hogy ki mennyit hízott, vagy fogyott, ki hány kilós, stb. És ez nem elég, elindultunk haza, akkor még útközben is azt vitatták, hogy ki mennyit szedett fel, az helyett, hogy régi sztorikat és és emlékeket elevenítenének fel, vagy mesélnének el. Már bocsánat, de lebaszom, hogy ki hány kilós és hogy miért szedett fel. Nekem teljesen mindegy, hogy valaki hurkával tömte magát, vagy süteménnyel egész életében (mert éppen hentes, vagy cukrász volt). Ha már ennyi idő telt el, akkor inkább legyen téma a családról, gyerekekről, unokákról, de könyörgöm, ne a kilókról! Ettől még az is jobb, amikor odafele azt kellett hallgatnom, hogy a nagymamám receptje szerint hány kanál cukor kell a befőttbe és hogy hány sorban kell rakni a barackot a kompótosüvegbe. Remélem, hogyha megélem öregkoromat, akkor én nem ilyen baromságokról fogok állandón beszélni.

A bejegyzés vasárnap, augusztus 5th, 2007 - 2:58-kor történt. Kategória: Beszóltam. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról