Kicsit el vagyok maradva, de az utóbbi időben keveset ölük úgy gép előtt, hogy nem dolgozom. Szóval folytatnám a dolgot ott, ahol abbahagytam. Pénteken még ha nem is voltam mosott szar, kicsit kómásan indult a nap, merthogy hajnalban még a T-Com Offline buli RAW fotóiból próbáltam valami nézhetőt kihozni a kollégáim számára. Szóval ezzel meg is volt a délelőtti program, mindenkinek a képeket mutogattam. Aztán szokásosan punnyadt pénteki nap, amíg át nem mentem a szomszéd irodába valamit konzultálni. Ekkor kérdi a szintén fotós és Nikon tulajdonos kollégám, hogy mit szólok az új D300-hoz és D3-hoz. Hogy mi? Ilyen nincs. Egy héttel a Canon 1Ds Mark III és Canon 40D után itt a Nikon D3 és Nikon D300 és még egy rakás profi obejktív és nem olcsó műanyagok. A D300 paraméterekben teljes vonalon kiüti a 40D-t, egy álom gép, a D3 pedig valami zseniális, mert Full Frame lett és a Nikon nem ment bele a Canon megapixel háborújába. 12 megapixeles lett a gép és olyan érzékenységeket tud, mint az ISO 25600. Ez az én D70-esemmel szemben +4EV!!! Oké, tuti kézpajos lesz, de vészhelyzetre megteszi, ráadásul az ISO5000-en készült képek a neten nagyonis használhatónak tűntek. Szóval megvan az álomgép. Már csak az a bibi, hogy nem nyertem meg a lottót (pedig feladtam életem első szelvényét). Na sebaj, be voltam aznap zsongva rendesen, ezért elmentem a BIS Audioba az ott szervízlet fülhallgatómért. Végre a fejemen lóghat a jó kis Koss Porta Pro. Az az érdekes, hogy az elmúlt egy hónap alatt simán elszoktam tőlük és most néha zavar is, mert nemigazán érzékelem a világot magam körül. 😀 Aztán futás Samuhoz a leárazott 1GB-os USB kulcsért, amellyel nagyon megvagyok elégedve, csak még semmire sem használtam. Most is csak azért vettem, mert olcsón volt és időnként megesett, hogy hasznát vettem volna. Végül irány haza, illetve előtte a postára egy ajánlott levélért. Naná, hogy megint a Delicomtól jött. Hülye baromagyúak, az elmúlt hónapban már a harmadik levél jön tőlök ajánlva egy olyan megrendelés miatt, amelyet nem voltak képesek több mint negyed éven át teljesíteni. Küldözgetik a mindeféle számlákat de a bocsántkérő levél sehol, ráadásul a negyed órát kellett ezért a klozetpapírért sorban állnom, ami alatt azt hittem, hogy lebénulok, mert olyan jeges levegőt fújt a nyakamra a légkondi a váróteremben (jah, nálunk ez is van – bárcsak használni is tudná valaki). Ha már ott voltam még átvettem némi készpénz összeget, amit néhány március végén leközölt fotómért kaptam. Nem nagy összeg, de azért jól esik. Biztos több pénz, mint amit az eddigi SZMAZE rendezvényeken kaptam. 😀
Most pedig húzok aludni, legközelebb majd folytatom a hétvégi nemesócsai és komáromi kiruccanásommal.

Itt és most! A vélemény szent, a hozzászólás szabad!