Interview

Ha jól emlékszem szerdán történt. Éppen intézek valamit telefonon az egyik kollégával, amikor csörög a mobilom. Ismeretlen szám, lehalkítom, majd később visszahívom. 10 perc múlva hívom, már nem is tudja miért hívott, de várjak egy pillanatot, keresi. Reménykedtem, hogy nem valami telemarketing, mert azokra enyhén szólva is allergiás vagyok. Nem az volt. A Profesia oldalon akadt rá az életrajzomra az illető és szeretne beszélni/találkozni velem. Be is mutatkozott, valamilyen magyar neve volt, de miután elismételtettem vele sem értettem meg. Szerencsére a cég nevével (Human centeR) már nem volt gondom, viszont jobban zavart, hogy nem árulta el, hogy kinek is dolgoznak (OVB maklőrök taktikája). Pozsonyban a Spitál Kórház utcán van az irodájuk, ami nekem melóból szerencsére közel van. Vannak cégek akiknek azonnal nemet mondok, de mondom egye fene, nincsenek messze, megegyeztem egy interviewban péntek délre. Elvégre semmi veszítenivalóm, ráadásul egyik főnöknőm sincs munkában szeptemberig, szóval lazán megnyújthatom kicsit az ebédszünetet. Elmentem, a gimi elvégzésétől elmondtam neki egész karrieremet, hogy hol mit csináltam, stb. Ha jól láttam egy teljes A4-es lapot teleírt “velem”, ennyire részletes interview-m még nem volt. 🙂 Kicsit furcsa volt, hogy rögtön az elején kérdezte, hogy milyenek az anyagi elvárásaim, amikor még azt sem tudtam, hogy pontosan mit fog ajánlani, de közöltem vele az összeget. Miután végzett velem, elárulta a vállalt nevét is, amelybe embert keres, de azonnal közölte, hogy az anyagi igényeim pont a felső határon vannak és ajánlja, hogy csökkentsem őket, mert így könnyen más érdeklődőt részesíthetnek előnyben. Megfordult a fejemben, de végül nem mondtam kevesebbet. Jelenlegi munkáltatómnál már ott vagyok több mint egy éve, már a második pozíciómon. Ha most egy másik céghez megyek megint kezdő levelre, akkor az ne +2 ezer korona (-adó)  miatt legyen. Ha ehhez még hozzáveszem azt is, hogy semmilyen bónuszt, vagy 13. fizetést, egyebet nem említett, még veszítenék is vele, ráadásul jelenlegi munkahelyemnek van egy előnye. Ha éppen nem cseszegetnek, akkor nyugi van, saját irodám van, gyakorlatilag 7 órás a munkaidőm (ebből még le kell vonni azt amit neten vagyok) és bent dolgozom a belvárosban. Szóval ha váltok, akkor tényleg legyen értelme. Amúgy az előbb a Human centeR oldalát nézve rájöttem, hogy tényleg a maximális összeget mondtam be, ráadásul egy pontot a feltételek közül, történetesen B jogosítvány birtoklását nem is teljesítem. De ami a fontos, az interview (az angol részt leszámítva) szerintem jól sikerült. Ha nem találnak senkit sem aki kevesebbért elvállalja, akkor még lesz szerencsém beszélni velük.
És visszatérek még az angol részhez. Természetesen megkérdeztek, hogy milyen az angol nyelvtudásom, őszintén megmondtam, hogy csak passzív, azaz olvasni tudok, beszédet is értem általában, de egy épkézláb mondatban már válaszolni nem tudok, általában elakadok valamilyen igén. Mindenképpen ki akarta próbálni, ezért beszéltetett kicsit. Hát, elég gáz volt, de ahhoz képest, hogy nem számoltam vele, nem készültem rá még így is elfogadhatónak tartottam magam (ő még attól szenvedett). Közölte is, hogy az életrajzomat tanuljam meg. Talán nem hülyeség és itt kicsit bántam, hogy idén a betervezett angol óráim állandóan elmaradnak. 🙁
És hogy ez nem volt elég még tetőzte az ami 10 perccel később történt. Vártam a villamosmegállón, odajött hozzám egy fiatal olasz srác, mutatott egy címet, villamossal akart odamenni. Há, mondom neki hogy ne menjen villamossal, mert gyalog 5-10 perc séta és villamossal nem is jut el oda. Na, aki ott volt a megállón és értett angolul az jót röhöghetett rajtam. De az olasz srác azért megértett, fogta is bőröndjét és elindult gyalog. Öt perc várakozás után odajött egy másik idegen, az igazat megvallva nem tudom honnan lehetett, de érdekelte őt, hogy miért nem állnak meg a villamosok amelyek az ellenkező irányban haladnak. Először persze nem fogtam fel mit akar, aztán kapcsoltam. Hol állnak az ellenkező irányba haladó villamosok. Mutatom neki nézzen oda, épp ott áll kettő. Mindjárt kapcsolt neki is hogy körbe kellett volna talán nézni és ment is a villamosok után.
Gyakorlatilag 20 perc alatt háromszor volt szükségem angol “tudásomra”. Itt az ideje beiratkoznom valamilyen intenzív tanfolyamra, vagy kinézni néhány hónapra Angliába, mert ez így nem mehet tovább. Úgy érzem magam, mint egy kommunista nyugdíjas aki nulla nyelvet ismer, és ez a nyelvi hézag a bankszámlámon kívü az egómat is nagyon bántja. Szóval ezennel kérek mindenkit, baszogassatok, hogy tanuljak nyelvet. Köszönöm.

U.i.: Ahány nyelvet ismerek annyiszor vagyok ember nem? Keresek intelligens, kedves, csinos, fiatal lányt aki tanítana franciául. 😛

A bejegyzés szombat, augusztus 16th, 2008 - 0:00-kor történt. Kategória: Munka. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról