Hullámvölgy

Utóbbi időben hanyagolom ezt a blogot és nem jó ez így, főleg költözés után. Google bácsi azonnal jelezte ezt azzal, hogy csökkentette a PR értékelést. Nem szokott annyira izgatni, általában évente többször változik és én is inkább a látogatottságot figyelem, viszont volt a blogom sokáig PR3 is, most pedig PR1, ami azért mégis egy kicsit elszomorít. Természetesen jogos. Kevés az új tartalom, az érdekes tartalom még kevesebb, és ez azzal jár, hogy kevesebb a link is, nem beszélve arról, hogy költözött is a blog egy új domainre, szóval semmi olyan, amit pozitívan lehetne értékelni. Nem baj, majd szép lassan visszatornázom ezt a blogot, oda ahol kb. egy évvel ezelőtt volt.
És nem csak a bloggal, hanem magammal is kezdenem kell valamit. Ma megyek be a céghez utoljára. Két év úgy eltelt, mint egy esti mozifilm. Még emlékszem a reklámokra amiket előtte vetítettek és most meg azon kapom magamat, hogy fehér, apró betűs feliratok futnak fekete háttéren, ami közötte volt pedig egy gyors akciófilm volt. Nem az a fajta, amelyet azonnal elfelejtek, mert nagyon sok volt a jó jelenet, csak hát kicsit monoton volt az egész történés, ráadásul semmi pluszt nem adott, ami nagyon szomorú.
Két év eltelt az életemből és nem vagyok sehol, megint munkát keresek, és ami a legrosszabb, egyáltalán nem tudok olyan könnyen találni, mint régebben. Mindenhol követelmény a tökéletes angol nyelvtudás, sok helyen B kategóriás vezetői engedély is kell és még nem esett szó az egyéb ismeretekről és főiskoláról/egyetemről. Persze a fent leírtakat régebben is kérték sok munkahelyen, de jelenleg azt látom, hogy lassan már a takarítónőtől is elvárják az angolt és az egyetemi végzettséget. Oké, túlzok kicsit, de ha nem akarok valamilyen call centerben rohadni egész nap és telefonon embereket molesztálni valamilyen “bombajó” ajánlattal, akkor nagyon fel kell kötni a gatyamadzagot, mert jelenleg nagyon magasan a léc, ráadásul munkaajánlatból is érezhetően kevesebb van. Gazdasági válság, szopás.
Ami a jelenlegi helyzetemet illeti, szar. Egy hét múlva megkapom utolsó fizetésemet, új munkahely pedig nincs kilátásban. Igaz, nem is kerestem, csak a C.V.-met dobtam fel a netre. Meg is szólított pár cég, de mindenki call centrum operátorokat/eladókat keresett, amit én nem vagyok hajlandó csinálni, szóval ha minden igaz, akkor másju elsejét azzal fogom ünnepelni, hogy munkanélküli vagyok. Illetve nem is. Magánvállalkozói engedélyemet ez év februárjában váltottam ki, szóval még munkanélküli sem lehetek! Ezt most jól beszoptam. Jah, aki ezt hiszi, hogy fotózásból meg lehet élni, azzal közlöm, hogy csak egy bizonyos szint elérése után. Én és a felszerelésem még ott nem vagyunk és az még egy ideig eltart amíg azt elérhetem. Addig maradnak az alkalmi munkák.
Vagy tudjátok, hogy mi volna most a legjobb? Cseszni mindenre és egyetemre menni, szerezni egy nyavalyás diplomát, hogy az álláshirdetéseket olvasva eggyel kevesebb legyen azon követelmények száma, amelyeknek nem felelek meg. Az a baj, hogy szerintem az egyetemnek sem felelek meg. Ahhoz túl lusta vagyok, ráadásul megszoktam, hogy állandó bevételem van, amiből az állandó kiadásaimat fedezem. Ez nekem elképzelhetetlen.
Most akkor mi lesz? Nem tudom, de az biztos, hogy nem szabad 2-4 hétnél többet pihennem. Ennyi most kell, ennyit szerintem meg is érdemlek, de nem szabad leállni, mert az lesz mint 2006 szeptembere után. Az a különbség, hogy akkor elég jól nézett ki a számlaegyenlegem, most pedig nagyon rosszul. 🙁

A bejegyzés szerda, április 29th, 2009 - 23:52-kor történt. Kategória: Beszóltam, Csak úgy valami, Fotózás, Közélet, Munka, Személyes. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról