Többet vagyunk a Stormban, mint melóban

Na kezdjem sorjában. Csütörtök egy vacak nap volt, semmi érdekes nem történt. Délután három óra után hazarepesztettem a 202-sel. Kicsit neteztem, majd beszóltam Margarétának MSN-en, hogy elugorhatnánk moziba is a The Simpsons című filmre. Ahogyan az lenni szokott, jött a nincs kedvem, és hasonló szöveg (gondolom ebben nagy szerepet játszott az is, hogy valószínűleg nem érte el volna a Barátök közt nevű „izét” – inkább nem kommentálom). Valahogy nem lepett meg. Mondja, hogy menjünk el péntek délután. Mivelhogy megint csak háromig dolgoztam, mondom oké, találkozhatunk negyed négykor a „teszkónál” és majd meglátjuk, hogy mi lesz (fagyi, mozi, duma, stb. – semmi rosszra ne gondoljatok). Ez volt fél hat körül, hatkor már aludtam.
Péntek reggel kelés, irány 7-re melóba (7:15 lett belőle). Relatíve tűrhető is volt anp, amíg a kolléga ki nem találta, hogy megy mekibe. Mondom klassz, én most éhesen mit csináljak? Két hetet kibírtam és megint tömjem magam azzal az izével? Végül rászántam magam, hogy aztán elmehessünk ebészünet alatt Stormba csocsózni. Szóval két hét után mekis rántottával meg lett szakítva a no-meki szezonom. Aztán vollt egy kis vitám a kedves kolléganőmmel. Betévedt hozzánk két téves fax. Ki elkezdett hápogni, hogy mit keres ez nálunk. Mondom vagy valami hoba történt, vagy valaki rász számot ütött be, mindenesetre a fax a T-Com valamely kliense volt, a mi pecsétünkkel, hogy átvettük és tovább lett küldve valahova. Mondom jó volna kinyomozni, hogy hol is a helye, megmondják a 0800 123 456-os infovonalon a kollégák. Basztak rá, és elkezdtek velem vitatkozni, hogy én se törődjek vele. Szóval, ha ezentúl valami problémátok van a céggel, akkor tudjátok hogy miért. Azért mert a cégben az alkalmazottak többsége így áll hozzá a munkájához. Amint valami meló ami eltér a szokásostól, máris meg akarunk tőle szabadulni, teljesen függetlenül attól, hogy a cég klienst veszíthet és ez által bevételt is, a hírnévről nem is beszélve. Ha valaki fel is fedez valami hivát, mindeki leszarja. Nem az én felelőségem, nem érdekel, akár milliókról is lehet szó. Egy biznyos szinten meg tudom érteni, de amikor valaki nem képes felemelni azt a rohadt telefont és megkérdezni a kollégától, hogy „izé, mondd már meg nekem, hogy ez hova volt küldve eredetileg”, akkor már senki se haragudjon rám, ha azt mondom, hogy egy kommunista cég a mienk. Kívülről lehet német és rózsaszín, de akkor is kommunista. Ezt végöl lezártuk azzal, hogy csinálják meg ők, ahogy akarják, nekem előtte nem esett nehezemre felhívni a kollégákat és utánajárni három faxnál sem külön-külön. Na jól van, folytatódjék a nap, már nincs kedvem vitatkozni a kolléganővel. Keményfejűbb és vitatkozóbb mint én. Az az egyedüli baj, hogy általában nincsenek érvei, csak állítja a magáét. Hát legyen, részemről lezárva. Sajnos két órával később volt csak az igazi buli. Hirtelen 1-2 perc alatt megjelent a rtendszerben kb. 80 fax. Az egy nagyon erős napi adagnak felel meg. Jött az ebéd, leléptünk Adrival és Dáviddal a Stormba, de csak beültünk, csocsózás most kivételesen nem volt. Ilyen is ritkán van. Mikorra visszaértünk, szerencsére a fele fax már be lett csukva. Na Dávidnak azért fúrta az oldalát a dolog, de elsősorban abból a szempontból, hogy mi a túróért került oda az a rengeteg fax, amelyek megint nem tartoztak hozzánk. Ez már nem volt az a mennyiség, amelynél az embernek kedve volna hajszolni az eredeti címzettet. Felhívta Lindát (a felettesemet) és utánajrtunk, hogy a hiba a faxchange szerveren történt, ahol fennakadt a faxok többsége, és minden, aminek máshova kellett volna megérkezni, hozzánk futott be Fogták, és odabaszták nekünk, hogy szenvedjünk meg vele. Hát köszönjük szépen, de azért más szarját ne mi együk meg. Végül az a határozat született, hogy minden faxot zárjunk be (tekintsük semminek, ne foglalkozzunk vele, annak a felelősége, aki elcseszte). Egyik oldalon örültem neki, mert rengeteg melótól lettünk megkímélve, másrészt cseszte a csőrömet ez a hozzáállás. Ennek egy normáli cégnél nem így kéne lennie, mert végül a kliensek isszák meg a dolog levét, és én nagyon nem szeretnék a kliens lenni. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy nem kis cégektől voltak ott elég fontos dolgok, nem gond véleményt alkotni. Megvan.Na de három a magyar igazság, jött a mai munkanap csúcspontja. Hív az egyik felhasználó, hogy mi van a szervisz kérelemmel (tovább már csak SC,a z angol „service call” megfelelője), amit bejegyzett nálunk. Rákerestem, az Outlookkal van gondja, több percig tart, míg megnyílik neki akár egy mail is, szóval írtózatosan le van lassulva. Az SC In progress állapotban volt, látom, hogy az épületben tevékenykedő egyik admin keszelte a problémát. Az ő válasza: hibás alaplap. Ezt természetesen elküldték szervízbe, de mivel nincs garancia 13 lilára jön ki a csere. Természetesen ez nem rentabilis, új gépet kap a felhasználó. Amikor ezt bemondtam neki, rögtön félbeszakított, hogy neki software problémája van, miért az alaplapot cserélik. Mondom valószinűleg fel lesznek fújódva a kondenzátorok, mint ahogyan az sok gépnél a cégben lenni szokott. Azt mondta, hogy ez a gondja volt a kollégájának is két hete, kicserélték a gépet és továbbra is lassú az Outlook és van még egy kolléganője is, akinek ilyen problémája van, ráadásul amint megtdutam, min más típusú és korú számítógépet használnak. Na ez itt már bűzlött nekem. Átmentem Adri után, hogy lesse már meg. Na ez neki sem tetszett, mert ez baromság, hogy SW hibát HW cserével próbálnak megoldani. Felhívta ő is a felhasználót, kiszedett belőle egy rakás információt és végül megegyeztünk, hogy ezt menjek Lindával konzultálni. Linda erre bevágta, hogy abban az épóletben ahol azok az alkalmazottak ülnek, már 1-2 éve lassan megy minden hálózati kapcsolatot igénylő program és máig nincs megoldva a probléma, de ennek ellenére nekem nem áll jogomban felülbírálni az EUS (End User Services) admin határozatát. Ha ő azt mondja, hogy azt meg kell szerelni, vagy új gép kell, akkor az van és kész. Nem mondom, hogy nem férne rá ott néhány gépre a csere, de ha ezek a dolgok így fognak működni, akkor 1 héten belül minden felhasználó jelenteni fogja, hogy nem megy rendesen az Outlook és vehetnek azonnal száz új számítógépet, mert egyiket sem érdemes javítani. Felhívtam még az admint aki ezt intézte, az mondta, hogy a kondenzátor hibás és ki kell cserélni, megerősítette a szervíz is. Linda utasítására akceptáltam, nem érdekel. Most már csak arra vagyok kiváncsi, hogy mi lesz annak a szerencsétlen felhasználónak a sorsa, aki 1 órával később hívott és szintén emez hiba miatt már új gépet is kapott, amelyen természetesen továbbra is jelen van „az Outlook hibája”. Szóval „Kocúrkovo” ezerrel, kupleráj és mindenki azt csinál amit akar. Közben úszik el a lóvé feleslegesen, fontos dolgokra nem jut és arról nem is beszélek, hogy mit gondolok a T-Comról, mint egy átlagos kliens, aki nem ismeri a konyhatitkokat. 🙁
Na de elég a melóból, hétvége van. Ebéd alatt el lett döntve, hogy meló után megyünk csocsózni. Mondom mennék is, de le vagyok dumálva Margarétával és ha megbeszélek valamit, akkor nem mondom vissza, de még változhatnak a dolgok. Természetesen igazam volt, mert amikor visszajöttem ebédről már írt MSN-en, hogy nem akaródzik neki, nincs kedve, nincs is jó idő (20 perccel később kisütött a nap) és hasonló szöveg. Mondom ezt már hallottam valahol, lejárt lemez. Nem fogok könyörögni, ha nem, akkor nem, megyek „focizni” és kész. Fél négy körül már ott voltunk Adrival és Dáviddal a Stromban, ment a csocsó hármasban, időnként jól, időnként gyengébben. Hárman játszani nem túl praktikus. Ötkor megjott Rasťo is, ekkor már jól ment a foci, még annak ellenére is, hogy nagyon nem voltam formában és nagyon sok hülye gólt kaptam. Mint végül kiderült, arelatíve jobb formám annak volt köszönhető, hogy mindig az asztal ugyanazon oldalán játszottam és a másik oldal pedig nagyon gyengén volt megkenve és nehéz volt ott lőni, szóval könnyű dolgom volt. Kilenc óra körül beveretett még Martin is, aki két hét tátrai szabi után rögtön bejött utánunk a városba. Eközben már fent voltunk a bárban, csúsztak a sörök, Kofolák,volt tömény is. Mindehhez bónuszként egy jófej felszolgálócsaj, Zsuzska. Amint szexről ment a téma, rögtön jött dumálni, időnként le is ült és ivott velünk (amit amúgy nem szabadna neki). Na de mit szólhat a főnök, ha állandó vendégek vagyunk és sokat is fogyasztunk, ráadásul csak úgy szórjuk a zsetonokat a csócsóasztalokba? Természetesen semmit, neki jó ha mindig rendelünk, hogy jöjjön már Zsuzska. 🙂 Jött is, rakta is le az italokat az asztalra és a társaság nagy örömére nem szégyelte megmutatni közben a dekoltját sem. 😀 😀 😀 Persze mentek a pikánsabbnál pikánsabb ajánlatok a részére, vette is a lapot (csak szóban természetesen) és elvolt a társaság, mindaddig, amíg néhányan nem vitték túlzásba a piával. Mindenki kicsit kanos volt (na, Adri talán nem) és valahogyan sok cicababa kezdett el járkálni körülöttünk éa bárpult körül, s meg kell hagyni, hogy voltak hm… szóval értitek. 😉 Persze egyesek elkezdtek kiabálni utánuk a sok pia hatására (én nem, igyekeztem mértékkel inni) és könnyen lehetett volna konfliktus, merthogy a cicababák nem voltak egyedül. Na és kösz, de pont ezek azok a szituk, amiért nem szeretek (fél)részeg emberekkel lenni társaságban. Szerencsére semmi zűr nem lett, ráadásul nagy megdöbbenésemre Tomi is megjelent a bárban egy csinos nőnek látszó tárgy társaságában (természetesen először a csajra lettem figyelmes 😀 ). Ő így pénteken már Szerdahelyen szokott lenni, rendhagyó állapot ez nála. Az a legjobb az egészben, hogy ezt a helyet nemrégiben én mutattam neki, úgy néz ki, hogy tetszik neki, ráadásul nyitva van nonstop. Ezután már csak telefonszámosztogatás volt Zsuzska részére (na kíváncsi vagyok kit hív fel, én a cégeset adtam meg neki 😀 ). Hajnali 1-kor rendeltem taxit, az lájtosan hazahozott, megdumáltuk közben a sofőrrel a nyugdíjbiztosítás körüli dolgokat. Hazaértem, majd kb. fél óra múlva Tomi is hazaért (azaz ide hozzánk, itt lakik a szomszéd házban). Lemásztam két sörrel a kezemben, dumáltunk négyig és kb. ennyi volt tömören az elmúlt két nap néhány érdekes mozzanata. Összegzés: pénteken voltam melóban 7 órát, Stormban 10 és felet. Ha valakit érdekel a hely, akkor a cím Heydukova 1, mindjárt a telefonbódék mellett. 😀

A bejegyzés szombat, augusztus 11th, 2007 - 6:14-kor történt. Kategória: Beszóltam, Csak úgy valami, Munka. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról