Hát szóljatok hozzá! Végigdicséri a blogomat, aztán lefikázza, hogy szerinte a Keyra Agustina fotói nem passzolnak ide. Hát ilyen nincs. Oké, egyetértek abban, hogy az írószatalomon jobban mutatna a csaj (fenekestül), de ez sajnos nagyon nem reális. Erre fel most elvenné ezt a kis örömömet is, hogy feltettem pár képet a blogra. Hova fejlődik ez a világ…

Most írt Edit (a szőke nő 🙂 ), hogy járjak neki utána, hogy mikortól adnak ki nálunk Szlovákiában új, EÚ-s személyigazolványt. Nekiláttam a keresésnek és a belügyminisztérium weboldalára is ráakadtam Google bácsinak köszönhetően. Ami ott várt az nem semmi. Úgy néz ki az oldal, mint hogyha 1995-ben készítették volna „vörddel”. Elég szánalmas, hogy manapság egy minisztérium nem képes az állampolgárait egy 21. századi weboldalon keresztöl tájékoztatni, ráadásul az oldal framekkel van csinálva, ami abszolút förtelmes. Ha még ehhez hozzávesszük az apró betűket, amit sokan nem tudnak elolvasni, olyan ez az oldal, mint hogyha nem is lenne. Természetesen semilyen logikus struktúrája, vagy áttekinthetősége nincs, úgy szar az egész, ahogy van. Na és most jön a csúcs. Az oldal jobb felső sarkában van egy box, amely az elopott okmányok listájára hívja fel a figyelmet és elég hatásosan egy olyan képpel, amit láthatóan egy gyerek, vagy egy nagyon béna a hivatalban unatkozó rendőr készíthetett a világ a legtökéletesebb fotóeditorjában, az MS Paintben. Szóval ide jutottunk, 2007-ben egy minisztérium weboldala olyan szinten sincs, mint az alapiskolás diákok által írt házi feladatnak kiadott webek. Lássátok:

Szerintem ehhez nem kell már hozzáfűzni semmit. Már csak azt remélem, hogy az adatbázisukban (már ha van ilyen) fellelhető keresett bűnözők arcképeit profibb emberek rajzolják és lehetőleg nem MS Paintben.

Ha csaj vagy és nincsenek lezbikus, vagy bi hajlamaid, akkor ezt ne is olvasd tovább. Homoszexuális pasiknak szintén nem ajánlott! Elnézést mindenkitől aki szexisztikusnak fogja tartani a következőket.

Naszóval lássunk neki. Néhány éve belinkelte valaki egy számítógépes fórumban (ahol a látogatók 99+1 százaléka pasi volt) egy csaj fotóit. Kb. annyit kell tudni róla, hogy a legjobb seggű csajnak titulálták és akkorjában az volt az egyetlen gond, hogy senki sem tudta, hogy hol lelhető az egyed. Be kellett érni a pikáns kis fotókkal. Errefel netezek és mire akadtam rá egy tag blogján? Ugyanazokra a képekre amelyekett pár éve láttam már valahol, pontos infókkal. Állítólag a csaj argentín és valamilyen interetes versenyt is nyert ezekkel a képekkel (ezen nem is csodálkozom). A bejegyzésekből kiderül a neve is: Keyra Agustina. Na de tovább nem is szaporítom a szót megosztom veteletek ezt tömör gyönyört:

Van videó is:

http://video.google.com/videoplay?docid=-8671833853056007164

Akinek bejött, az talál több anyagot a Google-n keresztül, vagy tekintse meg a „hivatalos” rajongói oldalt.

Amint az írtam, az elmúlt két napban nem aludtam túl sokat. No, ennek tegnap meg is jött a hatása, délutánra teljesenlerobbantam. Szerencsére csak háromig voltam melóban. Melóból elmentem postára átvenni egy csomagot. Meglepően hamar, gyakolratilag 2 nap alatt kézbesítették a könyvet amit a IDIF-től rendeltem, annak ellenére, hogy Szlovákiába nem kézbesítenek. Címe a Fotografický blesk, és természetesen nálunk egy internetes üzelt kínálatában sem találtam meg. Nem egy nagy terjedelmű könyv, de remélehtőleg megtanulok belőle valami újat is. Ez idővel elválik, egyelőre még nem időm beleolvasni sem. És most jön az, hogy miért: kb. délután 4 körül lefeküdtem és aludtam mostanáig. Nem sok, csak 14 óra. 🙂 Remélem ez pici szunyókálás meglátszik majd azon is, hogy már végre nem leszek úgy belassulva, mint az elmúlt két napon. :p Na most már nem is szaporítom a szót, megyek készülődni, és akik álmosak azoknak engedélyzeve van, hogy irigyeljenek. 🙂

Természetesen tegnap elugrottam Kešůval „meló” után egy sörre (eredetileg Kofola volt tervben, de az nem elfogyott nekik), majd kint dumáltunk még éjfélig. Ezzel nem is lenne gond, ha tegnap napközben nem lettem volna olyan, mint a mosott szar. No mindegy. Ezután persze nem aludni mentem, hanem ledekkoltam a gép előtt, mert elhatároztam, hogy ma reggelre beüzemelek végre egy webes FTP klienst, hogy végre melóból is hozzáférhessek az adatokhoz a szerveren (merthogy mifelénk minden port blokkolva van). Végigpróbáltam a sourceforge.net-ről az összes lehetséges klienst amelyek közül a fele több hibaüzenetet írt ki, mint rendes szöveget, a másik felét pedig letöltenem sem sikerült. Nem tudom miért, valószinű hogy még PHP3/4-re voltak írva. Végül bedobtam a Google-ba, hátha találok valamit. Az első linken találtam egy klassz klienst, amely elsőre működött. Neve phpWebFTP, elég rondán, vindózosan néz ki, de hibátlanul működik. Most már csak azt mondja meg valaki, hogy miért nem azonnal a Google bácsit kérdeztem?
De hogy térjek vissza a mai naphoz, megint hulla vagyok. A reggeli ébresztőt leignoráltam, azt sem tudom hogyan, ha anyám nem néz be hozzám, akkor talán még most is alszom. Persze megint rohantam be hétre melóba és megint nem értem be időben. 🙁 Na és most itt van minden, amit tegnap itt hagytam magamnak, szóval meló ezerhuszonéggyel („ájtíseknél” ez a kerek szám) és persze az helyett, hogy csinálnám, megint itt pötyögök. Lőjjön le valaki!

Tudom, nem én vagyok az egyedüli aki így van ezzel, de akkor is rühellem. Amúgy nem is az a bajom, hogy még az egész hét előttem, hanem az, hogy a „sokáigalvós” hétvége után hiretelen időben kell felkelnem. Ma még szerencsém volt, mert csak 9-re jöttem be, de így is mosott szar vagyok. Persze itt nagy szerepet játszik az, hogy éjjel még megnéztem a Star Wars 5. epizódját és kb. hajnali 3 óra lehetett, amikor lefeküdtem, viszont hamarabb úgy sem tudtam volna elaludni a szokásos korai hétvégi keléseknek köszönhetően. Szóval aludtam 4-5 órát és irány a meló, és úgy érzem magam, mint hogyha átment volna rajtam az úthenger. Ma kivételesen hoztam magammal munkába kávét is, de valahogy az sem segített, talán még rontott is a helyzeten. Tuti felvitte a vérnyomásom, de hogy átment volna rajtam a fáradtság az kizárt. Inkább jobban lerobbantott. Nem ásítozom, de a mai nap egyáltalán nem volt kedvem melózni, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, kifogtam a legpikánsabb melókat. Vagy most nekilátok (merthogy még munkában vagyok), vagy holnap reggel hétkor nagy elánnal kell kezdenem a napot, mert nem halogathatom tovább a melót. Ilyenkor visszasírom a jó kis kánikulákat amik két hete voltak. Minden ember ki volt készülve és ez meglátszott a munkamennyiségen is. Döglés volt, és nem is akármilyen. Remélem holnap reggel frisebb leszek mint ma és kipucolom „munakasztalomat” a sok melótól. Ha esetleg valaki akar segíteni (vagy meg akarja csinálni helyettem), az bátran vegye fel velem a kapcsolatot. 😉

Hm, na a szombati nap is érdekesen indult. Kelés 17:30-kor kómásan. Hívom Pistát, hogy mi az ábra? Állítólag fullos a kocsi és már úton vannak Taksonyba. Hm… Na, akkor irány egy jó fél órát tusolni.
Tusolás után lesem telefonomat, jött SMS. Dashi nem ment Pestre, eljön Taksonyba, hívjam ha ott leszek. Na mondom ez klassz. Telefon vissza, hogy mi az ábra, kijön elém vonatra Galántára. Akkor pakolás, el kell érnem a 18:53-as vonatot. , van kb. 50 percem. Buszozás ki van zárva, legjobb esetben is minimum 35 perc és még fel sem vagyok öltözve, nemhogy el lenne készítve a fényképezőgépes pakkom. Jön a tempós készülődés, CF kártya ürítés, Zene.SK „kontroll”, lesem maileket, villámgyors kaja, csak levest ettem, közben hívtam taxit is. Megjön, futás le. Számolok, van kb. 15 percem elérni taxival Püspökiről a Fő állomásra. Nem lehetetlen, de jegyet a vonaton fog kelleni venni 70 korona felárral. 🙁 Szóval ucu be taxiba, 2 piros lámpa, majd jó sokáig zöld hullám. A sofőrrel (aki beszáláskor mindig cukárkával kínálja az utasokat) számolunk és nem néz ki rózsásan a helyzet. Eszembe jut, hogy a vonat talán áll Vinohrady-n, hívom az infót, megerősítették, az érdkezés időpontja 18:59. Irányt változtatunk, simán elértem a vonatot, még a jegypénzárt is volt időm megkeresni (soha az életben nem utaztam még erről az állomásról).
Galántán kiszáltam, már ott várt rám Dashi és nővére Betti. Sztereóban egyforma stílusban öltöztek. 🙂 Köszönöm, hogy kijöttetek elém.
Megjöttünk Taksonyba, némi terepszemle után jöhet is a kaja-pia. Kezdés „dupla hasábbal” és Kofolával (hranolky) esernyő alatt, majd folytatás kürtös kaláccsal (köszi Dashi) alatt. Közben tali ismerősökkel és lassan a Expired Passport is elkezdett szerelni, majd játszani. Közben volt egy kínos zuhanásom. Egy pad legszélén ültünk Dásával, és ő felállt valamiért. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, szépen leforogtam a padról. 🙂 Közben elmentem fotózni a zenekart, 20-25 perc múlva amikor megyek vissza a lányok sehol. Hívom őket, állítólag elmentek valamerre, majd kb. 20 perc múlva jönnek. A jól ismert hármas szorzót használva számoltam kb. egy órával. Közben megjelent Nóra, vele duma, majd ittunk valamit (érdekes, semmi szeszeset). Ez alatt helyi csajok énekeltek ismert nótákat a közönségnek. Nem ereszkednék le odáig, hogy Koncz Zsuzsát és hasonlókat énekeljek, de ha van rá igény, nekem végülis mindegy. Mire az alá’ szolgályára került a sor már szép kis tömeg lett a nóták hallatára. Első reakcióm: inkább most csinálok képeket a népről, mert a koncert végére üres lesz a csatatér. Nem azért, mert Pista zenekara olyan rosz lenne, de kéri tapasztalataim alapján nem vagyok benne biztos, hogy a helyi szép számban megjelent idősebb generáció vevő lesz ilyesmire. Láss csodát, koncert végén ugyanannyian voltak. Fgyeltem az arcokat, egyesek néztek, nem értették, hogy mi folyik a szímpadon, kik azok a furcsán öltözött emberkék, vagy hogy mit ivott a hegedűművész, mások azon röhögtek, hogy Pista miként beleéli magát az egészbe, és volt egy kisebb csoport akik a szöveget is értették és kínjukba már nem tudták, hogy mit csináljanak. Összegezve jó volt, szerintem a többségnek (talán hála a beiktatott Csárdás királynő részletnek is köszönhetően) tetszett. Eddigre már eltelt lassan 2 óra. Hívom a csajokat, hogy mi az ábra, telefont nem emelik. Azt hiszem, hogy a „20 perc múlva jövünk visssza” kb. annyira volt igaz eme esetben, mit az, hogy a lányok soha sem pukiznak. Nem beszélgettünk sokat, egye fene. Jött a tombola, ez volt a nap fő eseménye. Az ilyen tombolahúzós versenyeken ritkán vannak érdekes díjak, de azért erre ami ott volt én sem számítottam. Lájtos kezdés, ajándék „igelittáska” csomag, állítólag még valami szeszesital is volt benne. Hm, az nem is rosz. De ezután jöttek a jobbnál jobb díjak. Piros esernyők, kerti székek, Új Nő lap előfizetés (egyiket egy sráv nyerte), bicikli, egy szatyor kolbász, és most jönnek az érdekes díjak. Sorsolásra került építkezési anyagra vásárlási utalvány (nem mondták az értékét, de nem hiszem, hogy három téglánál többre elég lenne), és 3x 5db műanyagláda. Kétszer láttam, hogy csajok nyerték meg, már az is érdkes volt, ahogyan leadták nekik a színpadról, majd nagynehezen elvitték. Nem mondom, hogy nem jön jól a háznál a nagy műanyagláda, na de akkor is nevetséges. Ha én nyertem volna (teoretikusan), érdekelt volna, hogy miként hozom haza. Na de hagyjuk jött a legeslegjobb díj: istálló trágya. Ez nem vicc, ez ott tényleg ki lett sorsolva. Szerencsére nem hozták el, csak utalvány formájában lett átadva. Az egyik fiatal csaj nyerte, aki már előtte elvitte a ládákat. Ahogyan Fada mondta, lesz mibe tenni az anyagot, majd ehhez még egy helyénvaló kommentár: szar ügy. Jót szórakozva elmentünk Nórával kajálni, majd fogyaszotttunk némi szeszes italát János bácsitól. Végre akadt valaki, aki ivott is velem Bechert (igaz, nem volt választási lehetősége), kis duma, majd cseszegettem Valit is és lehet indulni haza. Azaz nem. Buják Andor (a főszervező) beszólt, hogy még várjunk kicsit, hoz inni valamit. Azt mondta, hogy 3 perc és hoz Martinit. Na ebből több lesz. Tudom, hogy jönni fog és hozza az innivalót is, na de mikor? 🙂 Vissza jött 1 perc alatt! Martini le, elhangzott néhány „bölcs gondolat”, irány haza.
Éjjel 1 óra után pár perccel itthon is voltam, köszönöm Pistának a fuvart. Képek majd hamarosan lesznek.

U.i.: Azóta még nem feküdtem le, és hosszú idő leültemegy jót „CSézni”. Az előbb untam meg, ezért kezdtem el írni ezt a bejegyzést. 😉

Kicsit bíbelõdök a bloggal és próbálgatok ezt azt. Ha minden jól megy, akkor ezentúl mailen keresztül bárhonnan bármikor (ha van mobil térerőm) fogok tudni írni, és ha ezt a hozzászólást olvasod, akkor ez az első tényleg működõ mailes beszólásom. 😉

Ez is megvolt. Aki most azt várja, hogy lekritizálom, az téved. Nem mondom, hogy nem tudnák negatívumokat írni, mert akadtak, viszont ezeket majd elmondom Ildicinek és Stevenek, mert szerintem az a fontos, hogy elsősorban ők tudjanak róla, hogy csiszolhassák a következő FMSZ-t.

Inkább olyasmire térnék ki, ami kicsit engem és Meszot érintett. Mint ahogyan azt tudni lehet, végigfotóztuk a fesztivált (elvégre azért volt VIP belépőnk). Brutálisan fárasztó volt, hogy az utolsó zenekarral kellett aludni mennünk és már reggel kelni kellett (szerencsére Meszo egy későbbi pihenő ellenében elvállalta az első két zenekart), de hát ez erről szól. Mindaddig ezzel nem is lenne baj, amíg nem akad egy zenekar, amely akadályozza a felhatalmazott fotósokat, hogy végezzék rendesen dolgukat. Nem fogok itt teoretikus szinten beszélni, konkrétan az Ossian zenekarról van szó. Nem engedték a fotóskat a színpad oldaláról fotózni. Két „magyarázatom” van eme jelenségre. Egyesek szerint azért, mert Paksi akarja így, amúgy az egész zenekarnak nyolc, a B verzió pedig az (szerintem ez valószinűbb), hogy nem akarják, hogy két tucat fotós tébláboljon a színpadon. Az utóbbit meg tudom érteni, elég kellemetlen, viszont különbséget kéne tenni fotós és fotós között is. Nagyobb rendezvényeken ezt a „megkülönböztetést” akreditációnak hívják, nálunk a szlovákiai magyar közegben egyelőre nem nagyon ismert fogalom.
Na de nem is ez a baj, hanem az, hogy a zenekar roadjai lehesegetik a fotósokat a színpad széléről, amikor maguk is ott oxidálnak hárman. Ha még ehhez hozzávesszük azt, hogy a közvetetten a fotós a zenekarnak csinál „reklámot” a fotókkal, érthetetlen számomra ez a dolog. Ajánlom, hogy a zenekarok gondolkozzanak el azon, hogy miként akarják kezelni ezt a dolgot, mert megeshet, hogy egy idő után csak a mobilos rajongók fogják megörökíteni őket és tudjuk, hogy milyen ezeknek a képeknek a minősége. Már ma sok nagyobb zenekarnál látom, hogy nem képesek a saját koncertjükről rendes képeket feltenni (szerezni) saját oldalukra, annak ellenére, hogy akár több ezer fős közönség volt ott, ezzel szemben egy helyi kis amatőr banda gyakran képes nagyon jó képeket publikálni néhány fős kis közönsége számára. Érdekelne, hogy miért van ez így. Igénytelenség, vagy egyszerűen a zenekarokat csak addig érdekli a közönség, amíg megveszik a koncertjegyeket?

Remélem ez a esztelen hozzáállás hamarosan megváltozik. Addigis itt van két link a 4. FMSZ-en készült képekre, természetesen az Ossian zenekar nélkül (még hogyha volt róluk is elég képanyag): Zene.SK, FMSZ.sk.

…avagy én is a T-Com (hivatalosan Slovak Telekom, a.s.) alkalmazotja vagyok ez év májusától, és úgy néz ki, hogy egy darabig az is leszek. E hónap végén lejár a próbaidőm és feletteseim már megerősítették, hogy a próbaidő után is igényt tartanak rám. Há’ most mit csináljak? Megesett rajtuk a szívem és maradok.
Még mielőtt elkezdene csörögni a telefonom és elkezdenétek kérdezgetni, hogy el tudok-e intézni olcsóbb havidíjat, vagy meg tudom-e nézni valaki titkosított telefonszámát, ide írom, hogy nincsenek ilyen lehetőségeim, kapcsolatba sem kerülök ilyesmikkel, ráadásul még az aktuális akciókról sem tudok ha nem nézem meg őket.
Az IT részlegen csücsülök és ott is csak a cégünk alkalmazottjai számára biztosítom kolegáimmal a 1st line supportot, szóval ha nem működik az ADSL interneted, akkor nem én vagyok a te embered.
És hogy essen szó a cégről is: kicsit kaotikus, bizonyos dolgok az örökkévalóságig tartanak és bizonyos dolgok úgy működnek, mint hogyha 1988-at írnánk. Persze van igyekezet, hogy minden a lehető legmodernebb legyen és a haladjunk a korral, de egyelőre a cégen belül működő bürokrácia rendesen fékezi a pozitív fejleményeket. Annyi biztos, hogy haladunk, az hogy milyen gyorsan már egy másik téma. Mindenesetre pozitívumként meg kell említenem, hogy nem gyötrik az embert fix 8 órás munkaidővel. Lájtosan 7 óra + 1 óra ebéd és lehet variálni, hogy 7-re, 8-ra, vagy esetleg 9-re megyek be. Ezidáig egyik munkahelyen sem volt ilyen lehetőségem és meg kell hagyi, hogy hamar megszoktam, ráadásul így kicsit változatosabbak a napjaim is ennek köszönhetően. Valamikor alszok nyolcig, máskor pedig délután háromkor húzhatom el a csíkot. Irodánk bent van a belvárosban, ez is egy nagy plusz. Ha minden igaz, akkor leghamarabb 2 év múlva költöztetnek ki minket, szóval nyugodtan megszokhatom. Most már csak az van hátra, hogy teljesítsem a negyed éves terveket és beszedjem a prémiumokat (merthogy a fizetés csak amolyan gyengébb átlag).