Ahogyan az már a Zene.SK-n is meg van írva, lemondtam az adminsztrátori teendőkről. Az ok egyszerű, betelt a pohár. Nem először teszem ezt, egyszer már megtettem, viszont akkor újból elkezdtem foglalkozni vele, mert sajnáltam kárbaveszni azt az időt és energiát, amit addig ráfordítottam. Gondoltam, megpróbálok tenni valamit, hogy mégse vesszen kárba. Sajnos nem jártam sikerrel, mert ma sem más a helyzet, mint kb. 1 éve. Továbbra is próbáltam sok időt és energiát fektetni a SZMAZE-ba és azon belül is a Zene.SK működésébe (tudom, ez relatív), de sajna egyre ritkábban láttam látszatját és ezért most végleg úgy döntöttem, hogy agyő Zene.SK. Két lehetőségem volt: vagy továbbra is folytatom azt, amit eddig és megint csak pancsolunk a mi kis tócsánkban és megint elmegy sok idő, energia és pénz (igen, az is sok elment), vagy hagyom veszni azt, ami már úgy sem menthető és lezárom az egészet azzal, hogy elpocsékolt idő volt és megpróbálom levonni belőle a tanulságot (már ha van). Az utóbbi mellett döntöttem. Sajnálom, mert jó volt tartani a Zene.SK gyeplőjét, de erről a lórol most leszálok és keresek egy olyat, amellyel jobb lesz vágtázni és nem fog megbotlani minden kis kavicsba.
Azt hiszem erről ennyit, további sok sikert a Zene.SK-nak és a jövendőbeli adminisztrátornak még több kitartást kívánok, mert szüksége lesz rá. 😉

U.i.: A szennyest pedig majd kiteregetem egy sör, vagy Kofola mellett.

Talán egyeseknek feltűnt, hogy az elmúlt héten nem voltam netközelben. Ez annak köszönhető, hogy kiruccantam egy hétre Pozsonyból a Nyugat-Tátrákba, konkrétan Zuberec falvába egy amolyan síkirándulás félére. Természetesen én nem síeltem, de annak ellenére élveztem. Végre friss levegő, hó (amiből ezen a télen nem sok jutott kis fővárosunk utcáira). Klassz volt a társaság, valószinű hogy legközelebb is megyek.
Amikor megtudtam, hogy Reiter Pista barátom is megy, már biztosra tudtam hogy jó buli lesz, de olyan jót mint amilyen lett én sem vártam. Voltunk huszonvalahányan, javarészt a pozsonyi magyar hivőközösség fiatalabb tagjai, akiknek többségét már legalább látásból ismertem és természetesen ott volt Haľko József atya is, akivel érdekes beszélgetéseket folytattunk esténként. Ezek általában sokkal tanulságosabbak voltak mint a misén elhangzó prédikációk.
Két faházikóban voltunk elszálásolva (természetesen fiúk és lányok külön), ahogy az várható volt én a „nagyfiúkkal” Pistával és Mátéval kerültem egy szobára. Akinek már volt szerencséje a társaságukhoz hosszabb időn át az tudja , hogy nem semmi, amit kettejükkel le lehet egy szobán rendezni (ugye Orbit?). Nem fogok most belemenni a részletekben, elég annyit tudnotok, hogy állandó röhögés ment a szobán, időnként olyan poénokkal, hogy levegőt sem bírtam venni. Ha a nevetés hosszabítja az életet, akkor én már halhatatlan vagyok. 🙂
Írhatnák most több tucat sztorit, de szerintem felesleges, mert ezt nem olvasni kell, hanem átélni. Aki esetleg úgy gondolja, hogy szívesen eljönne legközelebb az ne tervezzen semmit a július 8-adika utáni hétre, mert a megint mennek a pozsonyiak Zuberecbe lezabálni a szálloda éttermének asztalairól a sok finom falatot.
Legvégül egy külön köszönet Margarétának a kellemes társaságáért (természetesen mindekivel jól éreztem magam). Köszi, jó volt.

Amint azt páran tudjátok, mostanában munkakereséssel vagyok elfoglalva. Lesem Profesia-t és evezgetek a sok pozíció között. Nemigazán van hozzá kedvem, de ha enni-inni-élni kell, és az ma nincs ingyen (legalábbis felénk). Amikor lesem a sok pozíciót, néha brutálisan meglepődöm, mert hát egyes munkahelyeket a nevük alapján be sem lehet azonosítani, vagy úgy néznek ki, mint hogyha hűdemicsoda meló lenne, aztán amikor elolvasom, hogy mi is az valójában csak mosolygok. 🙂 Tudjátok, amikor a különböző angol és szakkifejezésekkel teli megnevezéseket adnak a pozícióknak, amelyek aztán legfeljebb csak a névjegykártyán és az e-mail szignatúrjában mutatnak jól. Csak hogy mondjak konkrét példát, előző két munkahelyem klasszikus telefonos ügyfélszolgálat volt, és persze engem is szépen megjelöltek. A HP-nél Welcome Desk Operator Specialist, az Orangenál pedig Customer Service Back Office Representative volt az én pozícióm neve. Aztán egyesek csodálkoztak, ha csak úgy hívtam magam, hogy telefonoskisasszony, pedig ennek pont ezek a marha nevek voltak az okozói. Hisz kinek lett volna kedve ezeket magyaráznia, he? Persze ha valakinek van kedve, nyugodtan fordítsa le magyarra, de én ezt most inkább kihagyom.
És itt van még egy kis ízelítő:

Tolvaj: Tulajdonáthelyező és biztonságtechnikai szakember
Újságkihordó: Hírlapterjesztési szakember
Szórólap osztogató: Reklámtechnikai menedzsment
Használtruha kereskedő: Second hand shop director
Áruló: Szabadfoglalkozású megélhetési szakember
Gazember: Politikus
Guberáló: Hulladékanyag-hasznosítási magánvállalkozó
Titkárnő: Adminisztrációs irodavezető
Portás: Entrance kontrolling manager (input-output manager)
Utcaseprő: Köztisztasági asszisztens
Eladó: Értékesítési menedzser
Kukás: Hulladékmenedzselési szakreferens
Utcaseprő: Street manager
Traktoros: Talajforgató senior manager
Autómosó: Gépjármű optikai karbantartó
Fénymásolós: Oktatástechnikai koordinátor
Ügynök: Befektetési tanácsadó
Bérgyilkos: Humán ügyintéző
Rakodó: Átviteltechnikai manager
Portás: Human resourceinput-output manager
Kőművessegéd: Építőipari felszolgáló
Paraszt: Agrármunkás
Személyzetis: Humán erőforrás manager
Szódás: Szikvíz termék menedzser
Titkárnő: Kommunikációs Almanager asszisztens
WC-s néni: Anyagcsere manager
Munkanélküli bölcsész: Szabadúszó értelmiségi
Ablaktisztító: síküveg technikus
Hóeltakarító: Winter sales manager
Szórólap osztogató: Reklámtechnikai menedzsment
Takaritó: Tisztasági, higéniai előadó és végrehajtó

Törvénymentes hét – ez jelemezhetné az elmúlt hét Budapestjét, de ez most már nem aktuális. Ma hajnalban, amint a neten sétafikáltam fel-alá, hosszú idő után újra betévedtem az Eleven Hold zenekar honlapjára és meg kell hagynom, hogy kellemes meglepetések értek. Először is maga a honlap átdolgozáson esett át. Látszik, hogy van ki törődjön vele, nem csak egy összebarkácsolt kis hómpéjdzzsel van a látogatónak dolga. Na de nem erről akarok most írni, hanem arról amit ott találtam. Meglestem az aktuális híreket és ott ráakadtam egyre, amely a legaktuálisabb klippet „reklámozza”. Mivelhogy a beharangozó érdekesnek látszott, hát klikkeltem és egy fasza kis videóra akadtam. Nem kellett hozzá semmi stúdió, semmiféle speciális videóefektek, stb., csak az hogy két fiatal elszánja magát és leforgassa akár egy délután leforgása alatt. Aztán már csak egy emberre van szükség aki összevágja és meg van oldva. 🙂 Na és hogy ne csak rizsázzak, hát íme: Eleven Hold – Törvénymentes hét.

Ez már nem normális. Miért ilyen ütődöttek ezek a „magyarok”? Már a nemzetközi TV-k is leadták (többekközött a BBC is), hogy mi folyik Budapesten az MTV székháza előtt és nekem sül a pofámról a bőr, szégyelem magam azért, mert magyar vagyok. Tudom, hogy nem a normális magyar ember randalírozik ott a Szabadság téren, hanem csak egy rakás kopasz paraszt, de akkor is szégyelem magam. Megértem, hogy az emberek kimentek tüntetni, és hangot akarnak adni véleményüknek, de ez nem megoldás. Az, hogy megtámadták a rendőröket az mire jó? Mit ártottak azok nekik? Nem csinálnak mást, csak teljesítik a parancsukat és védik azt ami védeniük kell, Magyarország egyik szabadságszimbólumát a közszolgálati TV-t. Ezek a barmok pedig (csodálkozom, hogy még embernek merték őket nevezni) törnek, zúznak, gyújtogatnak és ha tehetnék, akkor még embert is ölnének. Nagyonis érdekelne, hogy mit csinálnának, ha bejutnának. Felgyújtanák az épületet? Mit érnének el vele? Vagy netalántán az az elképzelésük, hogy a „vákumagyukkal” mondanának valamit a kamerákba? Na, azt kötvehiszem. Abban a pillanatban áramtalanítanám az egész épületet, aztán pattoghatnának.
Amúgy az legszomorúbb, hogy az egész felhajtás pár hatvanégyvármegyés és hozzájuk hasonló köcsög miatt van. Toroczkai Lacika először Pozsonyban pattogot. Itt ellátták a baját, akkor most otthon próbálkozik a haverjaival? Szerencsétlen félnótás.
Én a rendőrparancsnok helyébe engedélyt adnák minimum gumilövedékek használatára, és indokolt esetben (azokból pár perc alatt több tucatot lehetett látni) akár éles lőfegyver használatára is. Elvégre ez már nem tüntetés, hanem ember-ember elleni harc. Ha valaki túl agresszív lenne, bokán lőném és aztán szerintem meggondolnák a többiek, hogy kell-e nekik is egy golyó, vagy esetleg szépen visszahúznák a farkukat. Az egészben az volna a „legjobb”, hogy jogos önvédelemnek lehetne minősíteni az egészet.
Na de elég legyen a filóból, meglátjuk hogy mi változik. jelnleg egy fél északán át tartó utcai háború után elértek valamit a tüntetők: a Magyart Televízió 1 óra 20 perckor beszüntette adását. Most már tényleg csak egy dolog érdeklne: minek akarnak még ezek a vadmarmok bejutni? Ebben a pillanatban már semmi értelme sincs.

Végezetül annyit, hogy szorítok a bent dolgozóknak, mindenkinek, aki azon munkálkodik, hogy mihamarabb rend legyen és elsősorban sok kitartást kívánok azoknak, akiknek az adott körülmények között még dolgozniuk is kell.

Bejutottak a szemétládák hogy a… – primitív banda, tarkón kéne őket lőni.

Ég az MTV épülete, közben már a CNN is sugározza a történteket.

Idén ősszel két világszinvonalú DJ lép fel Pozsony városban. Tiësto 2006. december 28-án, Paul van Dyk 2006. november 16-án.

Nyugi, nyugi, azért nem egészen így van, mert sok nőt ismerek, aki nagyon jól vezet, de sajna naponta több tucat olyat is látok, akinek azonnal bevonnám a papírjait. Hogy miért? Az ok egyszerű: krízisszituációban nem tudnak helyesen dönteni. Ezt ma megtapasztaltam a saját bőrömön.

Este nyolc óra körül elindultam a belvárosból hazafelé, elballagtam a 202-es trolibusz végállomására. Éppen indult egy troli, de nem volt kedvem futni, inkább megvártam a következőt, amelyben kényelmesen ülhettem egészen hazáig. Azaz ültem volna, ha nem jön valami/valaki közbe. A trolibusz éppen a Bajkalská-Prievozská kereszteződésen haladt keresztül, amikor azt látom, ahogy jobbról (a Bajkalskáról) két kocsi készül feltérni a Prievozskára az erre a célra létesített letérősávban. Az első kocsi az egy ezüst színű Škoda Octavia volt, mögötte pedig egy fehér színű Opel Vectra volt (remélem jól emlékszem), mindkettőt női sofőr vezette és mindketten azt lesték, hogy szabad-e az út balról (nem volt szabad, jött a troli, amelyben éppen bent ültem). Az ezüst színű autó megállt de a mögötte haladó Opel nekiment. Könnyedén koccantak, mondom magamban „ügyesek, tipikus nők…” Mindezt tökéletesen láttam, merthogy a troli jobb oldalán ültem a második kerék fölött. Oké, nem lett volna semmi gond (két törött ütközőn kívül) , ha ebben a pillanatban az első kocsiban ülő nő nem fordul hátra (nem tudom, hogy minek, amikor már úgy is mindegy) és nem ereszti el a féket. Az a liba elkezdett gurulni, egyenesen ki a főútra (azoknak akik nem ismerik: a Bajkalská a Prievozská alatt fut át, ezért a kereszteződés magasabban van és minden irányban lejt/emelkedik). A troli sofőrje ezt látta, félig átment a szomszédos sávba (most mi ha ott van egy másik autó, neadjisten valami nagyobb?), de sajnos a karambolt nem sikerült elkerülni, a Škoda nekigurult a troli oldalának és elkapta a troli harmonikáját és egy óriásit rántott rajta, miközben a troli a nagy sebességének (és néhány tonnájának) köszönhetően elfordította az Octaviat. Nekem már abban a pillanatban világos volt hogy mi történt, de nem szerettem volna abban a pillanatban a csuklóban állni. Senkinek semmi baja nem esett, de abban a pillanatban akkorát ugrott a troli azon része, hogy beleremegett az egész busz. Most ha belegondolok, hogy azok, akik ott álltak még nem is láthatták a balesetet, szóval jól megijedhettek.
Megálltunk, a sofőr kinyitotta a busz ajtajait, kiszáltam és lestem a kocsit. Szépen lerendezte a csaj, biztos jót tesz majd a családi költségvetésnek. Mivel tanúja voltam az egész balesetnek és mindennek ami pár másodperccel előtte lezajlott, lediktáltam a telefonszámom a busz sofőrjének, ha netán tanúskodni kéne. Elvégre a liba miatt széttörtek egy trolit és az a járgány pár hétig nem lesz üzemképes, ami számomra is problémát okozhat, mivelhogy ugyanezzel a trolival járok munkába. Ekkor odajött a buszsofőr kabinjához ez az ügyes nőszemély, hogy kihívja a rendőröket és kérdezte a rendőrök telefonszámát. Ekkor csak néztem, hogy mi van, hisz én ezt hat évesen fejből fújtam. A sofőrrel egyszerre mondtuk neki, hogy 112, vagy 158. Fél perc múlva kérdi megint, a buszsofőr közben azt mondja, hogy nem kell semmiféle hívószám se. Ekkor már odaszóltam, hogy azért ezt illene tudnia. Eközben a buszsofőr adóvevőn keresztül értesítette a központot, azokat természetesen nem az érdekelte, hogy hol történt a baleset, hanem, hogy van-e sérült. Így helyes. Ezután a csaj megsértődött, hogy miért kiabálok vele (határozott hangon lecsesztem, de nem kiabáltam vele). Aztán közöltem vele, hogy azért, mert miatta most ott kell dekkolnom egy nyavalyás buszmegállón, kések (nem siettem sehova, de ehhez neki semmi köze) és majd egy teli busszal kell majd tovább mennem. Szegény elkezdett mentegetőzni, hogy neki mentek neki, de amikor felvilágosítottam, hogy neki az első alapvető dolga az, hogy megállítja a gépkocsit és nem éppen azt lesi, hogy a mögötte állónak milyen szagosítófa lóg a visszapillantóján. Ekkor már csak olyasmiket vágott a fejemhez, hogy ő két 12 órás műszakot húzott le és egy kicsit már fáradt lehet, és hogy én sem reagálnék jobban, és blablabla… Közöltem vele, hogy ez engem a legkevésbé sem érdekel, sajnálom ami történt, de a trolibusz-Octavia baleset okozója ő volt, akármit is mond.
Eddigre odaért a 201-es, gyorsan elpakoltam a fényképezőgépet és utaztam tovább. Természetesen már egy teli buszban és álltam. 🙁

Több emberkét érdekelt, hogy milyen masina is az új szerver, ami a SZMAZE webszervere lesz a közeljövőben, ezért úgy döntöttem, hogy elárulom (nem, mint hogyha olyan nagy titok lenne). Szóval a gép egy vérbeli szerver, még akkor is, ha nem U-rackkes, hanem tower kiszerelésű. Azt hogy miért ilyen kiszerelés, indokolom majd később. Szóval egy Dell PowerEdge SC1420-as SATA verziós szerverről van szó, amely két Intel Xeon processzor elhelyezését teszi lehetővé az alaplapon. Jelen pillanatban csak egy darab van, konkrétan egy 3 GHz-es Intel Xeon, 2MB cahce memóriával. Ehhez hozzájön 1GB memória (meg ne kérdezzétek, hogy milyen, mert nem tudom fejből), amely a 6 memória szlotból kettőt foglal el. Az alaplap már a modernebb fajtából való, van rajta 64 bites 100MHz-es PCI-X slot is, amelyben a nyáron vásárolandó Adaptec 2420SA merevlemez kontroller kártya lesz elhelyezve, és ez fogja biztosítani majd a teljes értékű RAID1 (tükrözés) konfiguráció működését. Ebből már kiolvashattátok, hogy a szerver természtesen nem egy, hanem legalább több merevlemezzel lesz felszerelve, konkrétan két darab 250GB-os SATA lemezzel (megnéztem, a lemezek gyártója a Maxtor). Eleinte több variáción filóztunk, hogy legyen inkább SCSI megoldás, mert az gyorsabb és megbízhatóbb, de ez mellett döntöttem, merthogy az ár/érték/teljesítmény arány sokkal nagyobb és elfogadhatóbb. Mivelhogy feltétel volt a tükrüzés, vagy minimum a RAID5 konfiguráció, eleinte a 3x 72GB SCSI illetve 2-3x 160GB SATA megoldások között filóztam (az SCSI jó áron lehetett volna, de így is hasonló az ár, és nagyobb tárkapacitás igénye esetén nagyon magasak lettek volna a következő költségek, arról nem is beszélve, hogy 6 lemez esetén RAID5 konfigurációban SCSI lemezek esetén a maximális elérhető kapacitás 360GB, aminek az ára minimum annyi, mint az egész szerveré. Ezzel szemben ott állt a SATA megoldás, amelynél a lemezek maximális száma „csak” 4, de két darab tükrözött lemez esetén a kezdő kapacitás már eleve több volt, mint 3 lemez esetén a SCSI megoldásnál, és 3 lemez RAID5 megoldás esetén a SATA megoldás már elérné a 320GB-ot, és még mindig van hely következő lemezre. Na és hogy miért is lett végül 2x 250GB? Egyszerű. Az ár hasonlít a 3x 160GB konfigurációjéhoz, azzal, hogy a jövőben lehetőségünk lesz akár 4x 250GB-ra bővíteni, amiből 750GB reálisan felhasználható lesz. Négy darab 160GB-os lemez esetén RAID5 esetén a maximális elérhető kapacitás 480GB. Szóval világos, a legjobb arány a 2x250GB, miközben az 250GB kapacitás bőven elég, ráadásul a RAID5-nél gyorsabb a RAID1-est használhatunk, főleg ha igazi meghajtónk is lesz hozzá, nem csak amolyan „hardveres”, mint a Dell CERC SATA kontrollerje, amlyet a Silicon kezdett gyártani még két éve. Na és aki kicsit ismeri a szervereket, annak már világos, hogy miért is döntöttem a tower szerver mellett: a jövőben tervezünk esetleges bővítést merevlemezek terén, és az olcsó 1U-s rack szervereknek ez az egyik gyenge pontjuk, maximum két lemezt lehet elhelyezni bennük.
Ezekutén jön a dolog nehezebb része, az operációs rendszer, konfiguráció és egyebek. Természetesen a Linux mellett döntöttünk, azzal, hogy még nem világos, hogy mely konfigurációt fogjuk használni, de legrosszabb esetben a SuSe vagy a Red Hat lesz az. Jobbik esetben teljesen az elejétől a végéig kompilált Gentoo fog a szerveren futni, azzal, hogy elérhető lesz egy rakás spéci modul, mint pl. ImageMagick könyvtár képgalériák üzemeltetéséhez, és egyebek. Természetesen a szever nem csak web, hanem mail szerver is lesz és szintén fognak rajta adatbázisok is futni. Egyelőre ennyi már most biztos.

A szerver üzembehelyezésének a másik fontos része a hoszting. A szervert el kell majd helyezni valahol, ahol egyenesen rácsatlakozhat a világhálóra, hogy probléma nélkül elérhető legyen a szerver oldalainak tartalma. Ehhez egy olyan cégre lesz szükség, amely szerverhosztinggal (is) foglalkozik. Mi elhelyezzük náluk a gépet, rácsatlakoztatjuk a világhálóra (minimum 100Mbps sebeséggel) és a amíg van áram és nem vágja el valaki a kábelüket, addig működhetünk. 🙂 A gép kezelése természetesen a mi dolgunk lesz, de ez manapság nem probléma néhány ezer kilométeres távolságból sem. Az egyedüli bibi ezidáig az, hogy nem tudjuk, hogy ki legyen ez az cég, merthogy a Szlovákiai Magyar Zenészek Egyesületének nem mindegy, hogy évi 15 vagy 30 ezer koronát fizet ezért a szolgáltatásért. Szóval ha valaki tud valami jó lehetőségről (ismer valakit egy ilyen cégnél), vagy tud egy esetleges támogatóról, akkor az jelentkezzen a SZMAZE mail címén (info@zene.sk).

Egyelőre ennyi, a szerver addig itt fog búgni az én asztalom alatt. 🙂

Amint azt már egyesek tudják, egy rövidke ideje egy másik vállalatnál vagyok alkalmazva. Tegnap óta az Orangeban dolgozom. Azaz fenéket dolgozom, egész hónapban iskoláznak minket. Egyelőre annyi szent, hogy a net korlátozva van de a sebessége tűrhető. Sajnos semmi messengerezés nem lesz, be kell majd érnem a maillel, de azért megnyugtat, hogy működik már a jelszóm. Mindenesetre a zene.sk egyelőre még nincs letiltva, szóval megeshet, hogy néhanapján oda is fellesek munkaidő alatt. 🙂
Naszóval evvan, ha lesz valami érdekes, akkor még beszólok. 🙂

Na igen, már megint nem megy. Azoknak akiknek még nem szúrt volna szemet, elárulom, hogy szombat hajnal óta. Gondolom sokakat érdekel, hogy mikor fog menni. A válaszom rövid: vagy hétfőn, vagy soha (legalábbis én nem helyezem már üzembe).
Azt, hogy miért nem megy megint az oldal, nem fogom most itt részletezni, maradjunk annyiban, hogy nekem már nincs kedvem az egészet újból csinálni. Majd a jövő héten megint fogok írni ez ügyben, addig meg töltsétek az időtöket valami hasznosabbal, mint azzal, hogy a monitor előtt ültök ebben a melegben.