Utálom az összes barmot, akik néhány perccel a munkaidő letelte előtt nyomják bele a papírt a gépbe. Elhiszem, hogy rohadtul lájtos dolog a munkaidő végére hagyni az ilyen pipere dolgokat ami alatt nyugodtan lehet szedelőcködni, majd pontban 5-kor lelépni melóból, viszont az már senkinek sem jut el a kicsi agyacskájáig, hogy munkaidő vége előtt ezt valakinek még el is kell olvasni, majd tovább feldolgoznia? Nincs annál jobb, mint hétfőn (amikor általában a legtöbb meló van – ez a mai napra különösképp igaz) 10-15 perccel délután 5 előtt kb. három tucat faxot kapni egyszerre. Aztán én mint a barom ülhetek itt este hatig, vagy még tovább is és még másnapra is marad belőle. Savban fürdetnék mindenkit aki ennyire egocentrikus, hogy csak arra gondol, hogy hamar elhagyja a melót, aztán már „más csináljon amit akar, leszarom, nem érdekel”. Mint hogyha én nem szeretnék hazamenni és egész nap csak az este érkező faxokat várnám. Érdeklne, hogy mi a francot csinálnak ezek az emberek egész álló nap. Ráadásul, ha iyenkor jön meg a fax, világos, hogy ha én tovább is küldöm, másnap reggel valaki mást vár a sok kérvény, stb., aminek az a vége, hogy a megoldásra várni kell. És végül tudjuk ki issza meg a levét. Hát a kedves kliens. Mindez csak azért mert itt mindenki indulás előtt 5 perccel kezd el dolgozni. A beérkező telefonhívások számát délután 4 és 5 óra között pedig inkább nem is méltatom. Ilyenkor minden hirtelen olyan fontos, de egész álló nap senkit sem izgatott, ha nem volt jelszava, vagy nem ment a gépe. Szépen nézünk ki, az tuti…

„Buli” van a cégnél. A mai nap felét azzal töltöm, hogy a telefonáló alkalmazottakkal tudatom, hogy már dolgozunk az Microsoft Exchange Server hibájának elhárításán. Gyengébbeknek azt is el kell magyarázni, hogy már tudunk is a hibáról. Nevetséges, hogy egy ekkora cégnél mint a Slovak Telekom, lehetésges olyasmi, hogy a cég több mint fele nem képes rendesen dolgozni, mert nem megy a mail szerver. És ami a legjobb az egészben az az, hogy ha nem szólok, akkor senkinek sem jut eszébe, hogy feltegyék az intranetre az infót arról, hogy a szolgáltatás nem eléhető. Na de mit akar az ember, hétfő van és mindenkinek megy az agyára ez a meleg és az, hogy ilyenkor melóban kell lennie. Teljesen meg tudom érteni, én is szívesebben lennék bárhol máshol. És persze biztos ami biztos, ilyenkor jut eszükbe a call centrumokon, hogy elküldik egy tucat brigádos kérvényét faxon, mint hogyha így is nem volna mit csinálnom. Grrrr…
És most megyek vissza melózni, mert máskülönben itt ülhetek este hétig.

U.i.: Ráadásul a Midnight Girl is bagózik rám, élet ez? 🙂

Érdekes módon ki volt kapcsolva a BIOS-ban. Most már működik és örülök, mert végre van egy olyan Dell cucc a háznál, amelynek pontosan olyan a konfigurációja, mint amilyet rendeltem:

Dell Latitude D830

Intel Core 2 Duo T7300, 2.0GHz, 4MB cache
2GB DDR2 RAM (2x 1024MB) , 667MHz
120GB SATA HDD, 7.200 rpm, 16MB cache
15,4″ wide displey, 1680 x 1050 pixel
Intel 965GM video graphic accelerator
802.11 a/b/g/n draft WLAN
Bluetooth 2.0
1Gbit ethernet adapter
DVD+/-RW drive
9-cell battery

A hülység kedvéért most megcsináltam azt, hogy lekapcsoltam a wifit és a „kék fogat” is, teljesen levettem a fényerőt. Fekete háttér mellet, telt akkumulátorral 8 óra 15 perc készenléti időt számolt ki magának a kicsike. Úgy néz ki, hogy érdemes volt megvárni az új chipseteket (ha jól emlékszem Santa Rosa a kódnevük) és T7200 helyett az újabb T7300-as CPU-t venni, amelynek alacsonyabb a fogyasztása (és, érdekes módon az ára is). B)

Minden vidéki háznál akad néhány darab, de ilyen szépen felsorakoztatva ritkán látni őket…

Naná, hogy valami nem klappol, hiányzik a Bluetooth. Majd még lecsekkolom a BIOS-t, hátha csak ott van kikapcsolva, de nem hiszem. Na mindegy, nem is erről akartam írni. Feltettem rá Bill bácsi egyik oprendszerét, és néhány progit, és persze belőttem a wifit, hogy anyám is évezhesse a gépet a szobájában. Mutattam neki néhány videót a YouTube-ról és további egy hétre lefoglalatam a gépet. Első dolog, amit konstatálnom kell az az, hogy nagyon strapabíró az „aksi”. Bekapcsolt wifivel egy kis DVD nyírással és videózással kibírt kb. 5 órát, úgy hogy a kijelző maximális fényerőre volt állítva. Kellemes tulajdonság, remélem Vista alatt sem lesz ez a dolog drasztikusan roszabb, még hogyha számolok is vele. Amúgy egyelőre úgy néz ki, hogy ideális körülmények között kibírhatna akár 6 órát is aksira, ami kb. 3 mozifilmet jelent. Az nem is hangzik rosszul, ugye? 🙂
Viszont vannak kevésbé jó tulajdonságok is, kicsit elfusiztak néhány részletet. Az akkumulátor picit lelóg a gép alján, olyan, mint hogyha ki akarna esni. Valakinek sem tűnne, de ez egy D830-as, a Dell Latitude sorozat legnagyobb anyahajója és nekem ez rögtön feltűnt. A következő dolog ami picit zavaró az a kijelző tetején a zár. Amikor a kijelző meg van nyitva, akkor lötyög és ha a gép nincsen nyugalmi helyzetben, akkor kattog. Ha asztalon van a gép fel sem tűnik, de amint megmozdítjuk a kijelzőt valamilyen irányba, rögtön észre lehet venni. Azért egy Dellnél ilyen apróságokra már oda lehetne figyelni. Remélem ezenkívül nemsokmindenben fog kellenem csalódni, azért ez mégsem egy Acer. Idővel meglátjuk, de nem szeretek kellemetlenül csalódni. Ráadásul ennek a gépnek évekig kell szolgálnia a családot. Elsősorban anyámat és időnként ha kölcsönveszem, akkor engem is.

Na, most már tényleg itthon van. Szép kis darab. Sajnos az OEM Windows Vista valahogy a raktáron maradt, azt majd Samu kézbesíti nekem hétközben. Addigis XP telepítésével próbálkozom, merthogy nincs kedvem letölteni a Vistát és miatta 6 GB helyet csinálnom a saját gépemben. Minden okésnak tűnik, már csak a merevlemezt nem ellenőriztem le teljesen. Majd a Windows alatt megnézem a gyártási számot nagyon remélem, hogy 7.200 rpm merevlemezt szereltek bele. Sajnos az van, hogy én már a Dellben és partnereiben nem bízom és preventíve mindent részletesen ellenőrzök. Amitől a legjobban tartottam, az akkumulátor az okés, 9 cellásnak néz ki. 🙂 Jah, és van egy furcsa dolog még. Találtam egy olyan funkciógombot, amely a rajta lévő kis kép alapján a billentyűzet megvilágítására kell hogy szolgáljon. Sajnos valami oknál fogva nem tudok rájönni, hogy honnan kéne világítania. Megvárom a telepítés végét, hátha okosabb leszek. Lehetséges, hogy csak Windowsből működik, bár erősen kétlem. A „bé” variáció az, hogy csak sötétben látni, a „cé” pedig az, hogy gomb van, de beszerelt funkció nincs.

Ez az a mondat, amellyel anyám és a testvérei szeretnek társalgást kezdeni. Lent voltunk ma Megyeren, találkoztak néhány régi ismerőssel. Olyanokkal, akiket már 10, 20, vagy akár 30 éve nem láttak. Az ember ilyenkor örül, kíváncsi, hogy mi történt az illetővel azóta és talán azt sem tudja,hogy mit kérdezzen először, viszont, de nem tudom megérteni, hogy ennyi év után hogy lehet az az első téma, hogy ki mennyit hízott, vagy fogyott, ki hány kilós, stb. És ez nem elég, elindultunk haza, akkor még útközben is azt vitatták, hogy ki mennyit szedett fel, az helyett, hogy régi sztorikat és és emlékeket elevenítenének fel, vagy mesélnének el. Már bocsánat, de lebaszom, hogy ki hány kilós és hogy miért szedett fel. Nekem teljesen mindegy, hogy valaki hurkával tömte magát, vagy süteménnyel egész életében (mert éppen hentes, vagy cukrász volt). Ha már ennyi idő telt el, akkor inkább legyen téma a családról, gyerekekről, unokákról, de könyörgöm, ne a kilókról! Ettől még az is jobb, amikor odafele azt kellett hallgatnom, hogy a nagymamám receptje szerint hány kanál cukor kell a befőttbe és hogy hány sorban kell rakni a barackot a kompótosüvegbe. Remélem, hogyha megélem öregkoromat, akkor én nem ilyen baromságokról fogok állandón beszélni.

’91 augusztusában halt meg nagypapám és minden évben ezidőtájt szokott lenni érte és nagymamámért mise Nagymegyeren. Idén sincs ez másképp. Ilyenkor összejön a család és általában elmegyünk utána Ócsára. Most is onnan írok.
Idén annyi lett volna másképpen, hogy egy év után találkoztam volna Éva unokatesómmal, aki nemrég jött haza Berlinből, ahol egy évig volt kint. Mondom, végre találkozom a boxzsákommal. 😀 Erre fel mit csinált? Elhúzta a csíkot Bécsbe. Régen már az csúcs volt, ha elmerészkedett Komáromba, most pedig Ausztriába jár bulizni. Hát nem semmi! Ezért még számolok vele. 😉 Itt a fél família, ő pedig a 3 bratyójával együtt nincsenek itthon…

Bosszúból pedig árulkodok rá egy kicsit: rendetlenség van a szobájában (még ha nem is akkora mint nálam). Talán majd lesz fotodokumentáció is. 😛

Anyám kb. március környékén eldöntötte, hogy akar gépet és lehetőleg jót és laptopot (merthogy nincs otthon hova tenni). Mondom oké, legyen. Hosszú filózás után rendeltem egyet a szokásos Dell beszálítomtól. Minden okés is lett volna, ha nem lenne ott egy új fazon, aki baszik rá rendesen csinálni a melóját. A dolog azzal végződőtt, hogy ultimátumot kapott május végére. Ha addig nem lesz gép, akkor nem kell gép. Nem lett. Ezután más cégeket kezdtem el zaklatni, de valahogy nem voltak 3 hónap eltetével jobb árat adni mint az első cég. Közben dumáltam Samuval, és végül megegyeztünk, hogy ő fogja megrendelni az egyiken keresztül, mert vannak ott kapcsolatai. Három hét alatt meglett egy jobb gép, új típus, Dell Latitude D830. Szuper masina, egyedüli dolog amitől tartok az a képfelbontás. Nekem okés is lenne, de anyámnak kicsit gázos lesz. Na majd meglátjuk. Samu kb. 1 órája hívott, hogy van otthon egy doboza és elvihetném. Hát nem kell 2x mondani, a délutáni csocsózás után megyek is érte. 🙂

Jah, amúgy már 1 hete nem voltam látogatoban a világ legismertebb étteremláncának egyik gyorskiszolgáló egységében sem. Igen, egy hete nem voltam Mekiben! Múlt hét pénteken megfogadtam, hogy visszafogom magam, mert nem lehet állandóan ezt enni, még hogyha finom is. Nem az a gond, hogy hízlalna, vagy félnék egy kis kalóriától, hanem egyszerűen kell a szervezetnek más is, mint minden délelőtt (merthogy ebédig nem szoktuk kibírni a kolegákkal) éhgyomorra bedobni 4 Cheesburgert (akciósan 2 db 49 korona), vagy valamilyen sajtos-sonkás trutyit. Utóbbi időben kezdtem érezni, hogy hiányzik a gyomromnak a rendes kaja, mármint a főtt étel. Szóval a héten igyekeztem rendesen enni, levest és főételt is. Jobb is, változatos is és még olcsóbban is jön ki. Annyi csak a hátránya, hogy kevesebb idő marad csocsózni, de ez van, ezt kell szeretni. És azért hogy okés legyen minden, a mai (azaz már tegnapi) nap megünnepeltem ezt az egy hetet is. Rendeltem pizzát a Pizza Hutból. 😀 Egészen irodába hozták, és meg kell hagyni, hogy jóllaktam. Nem is csoda, hiszen közepeset hoznak csak ki, vagy óriást. 🙂 Íme a brokkolis pizza:

U. i. : A „no-meki” fogadalom alól kivételt élvez a fagyi. 😉