Amint olvashattátok a Zene.SK-n az idei 1. SZMAZE Tábor élőben lesz közvetítve az interneten keresztül a Lazarádión keresztül. Sajnos nem az egész két nap. Meszo beszélt az egyik sráccal a rádiótól és kicsit szóba került a technikai háttér is. Hát fogtam magam, utánaolvastam és megpróbáltam tegnap éjjel belőni a live streamet a SZMAZE szerveren. Természetesen rögtön elakadtam, mert a szerveren le vannak tiltva a portok és persze Kešů pont tegnapelőtt lépett le Amszterdamba fél évre. Szóval magam maradtam erre a cuccra és ő a guru nem én. Na azért nem hagytam annyiban a dolgot, nagynehezen sikerült bejutnom a konfigurátorba, engedélyeztem a szükséges portokat, feldobtam a szerverre a szükséges sc_serv nevű programot, végigrágtam magam a configurációs fájlon, majd telepítettem a szükséges Winamp DSP plugint. Beindítom a cuccot és működik, futnak a bájtok. Most már csak arra kell rájönni, hogy milyen címen lehet a cuccot hallgatni. Némi bíbelődéssel rájöttem (hajnalban már nem fogott az agyam annyira) és most szól a zene! Az a zene, amit saját gépemről engedek szól anyám laptopján a mi jó kis szerverünkön keresztül. Szuper. 🙂
Most már csak az kell, hogy legyen meg Kamocsán a megfelelő technikai háttér és lehet streamelni (mert hát ahhoz szükség van egy rendes uploaddal rendelkező netkapcsolatra, na meg arra, hogy valaki keverje a cuccot netre). Ha ez működni fog, akkor lehet streamelni a többi koncertet és fesztivált is. Az érdeklődök érdeklődjenek nálam. 😉

Technikai infók:
Elsősroban kell Winamp és Winampba SHOUTcast DSP-plugin amely biztosítja az adás „sugárzását”. Ebben a pluginban beállítjuk, hogy hova kapcsolódjon és mit küldjön milyen minőségben. Lehet konkrét számokat Winamp playlistről játszani, vagy a gépről minden hangkimenetet is lehet továbbküldeni. Az utóbbi lesz az ideális a rádióműsor közvetítésénél, mert hát ott a bejövő hang lesz kifelé és egyben a netre küldve. Természetesen nem egy gyenge internetkapcsolatra fog tucatnyi felhasználó kapcsolódni, mert az nem képes kiszolgálni ennyi embert az általában gyenge upload miatt. E célból a szerveren telepítve van a SHOUTcast server program amely „várja a műsort”, és ha kapja azonnal küldi is tovább a nagyközönségnek, akik egyenesen a szerverről hallgatják az adást, majdnem valós időben (néhány másodperc késéssel). Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy a helyszínen (esetünkben Kamocsa) elég egy átlagos internetkapcsolat, mondjuk 256kbps uploaddal. Ez elegendő egy 128-160kbps stream biztonságos közvetítéséhez és innetől már a többi a szerver dolga. Mivelhogy az már nagy sávszélességű kapcsolattal rendelkezik, képes kiszolgálni akár több száz hallgatót is, akiknek már csak az dolguk, hogy megnyitják Winampban a linket, ahonnan szólni fog a… na azt majd meglátjuk hogy mi. 🙂

Na gyerekek, a Skype is most megmutatta, hogy mit tud. Délután óta nem tudok feljelentkezni. Mondom biztos valami bibi a kliensemmel. És lám-lám, ott az üzenet a Skpye oldalán, hogy globálisan technikai problémával küszködnek, az elhárítás időtartama 12-24 óra. Képtelen vagyok megérteni, hogy hibásodhat meg valami úgy az egyik pillanatról a másikra, hogy hirtelen az egész bolygón nem működik a szolgáltatás. Állítólag software hiba. Meg kell hagyni, hogy rendes. Még szerencse, hogy én inkább MSN, és ICQ függő vagyok elsősorban, szóval az ismerősök 99%-a utol tud érni, illetve fordítva és nincs is fizetett accountom. Már csak arra lennék kiváncsi, hogy lépett elő ez a hiba az egyik pillanatról a másikra, miért volt idáig minden oké, és hogy miért nincs valamilyen backup szerver, vagy valami redundancia. Érthetetlen.

U.i.: Mire megírtam ezt a pár sort, sikerült feljelentkeznem. 🙂
U.i.2: Mire megírtam az utóiratot, hogy fent vagyok, újra ledobott. 😀

Ez most itt a reklám helye. Aki hiszi, aki nem, lesz idén SZMAZE akció, konkrétan 1. SZMAZE Tábor. Ez amolyan zenészek összeröffenése lesz, workshopok, stb. és persze koncertek. Időpont 2007. augusztus 31 – szeptember 1., helyszín Oáza Camp Kamocsa. Néhány a fellépő zenekarok/programok közül: Földvári Gergely Trió (Födvári/Borlai/Papesh), Török-Zselenszky „Nap” Tamás (ex Eleven Hold) unplugged költői estje, Nunan (BE), Quimby és Fürgerókalábak. Akit érdekel, lessen el, a belépő kellemes 150 és 250 korona között mozog. Több infó a Zene.SK-n.

Ferke már több mint egy hónapja azon filózik, hogy milyen gépet vegyen. Eredetileg 10 ezer koronás kerettel indult és valamilyen EVF-es, ultrazoomot akart, majd ahogyan emelte az összeget, oda jutottunk, hogy értelmesebb lenne egy DSLR, konkrétan Nikon D40. Most nyáron visszaigényelhető az árból 3.000 korona, szóval 14.620 koronáért van egy tükrös gépe. Nincs 15x zoom és képstabilizátor, ez igaz, de úgyszintén nincs zavaró képzaj sem, viszont APS-C képérzékelő, használható ISO3200, szép JPEG fotók vannak és ha igyekszünk egy kicsit, akkor még bokehet is találunk majd a fotókon. Ezek azok a dolgok, amik a DSLR gépeknél fontosak.

Ilyen nincs. Lájtosan böngészem a netet, itt-ott betévedek egy-egy blogra és valahol ráakadtam egy bejegyzésre Underworld címmel. Hm, van is kedvem most meghallgatni a Born Slippy-t, elvégre két éve Budapesten a Szigeten felejthetetlen élmény volt. Na de ha már a rákeresek, akkor miért nem mindjárt a Szigetes koncertre? 2005 nem volt olyan régen, hogy ne legyenek fent a neten valamilyen felvételek. Természetesen találtam is, rögtön az első felvétel a koncert talán legerősebb momentuma volt, amikor a tömeg meghallva a Born Slippy első biztosan felismerhető ritmusait egyként kezdett el hullámzani. Egyszerűen valami szuper, még így is, ahogy visszanézem a felvételeket. Máig emlékszem a koncert fényeire, ahogyan fel-fel villantak az amúgy sötét színpad felett. Ez alatt a hosszú szám alatt küzdöttem át magam leghátulról a második sorba.

És akkor most jön a lényeg. Nézem a többi videót és az egyik alatt ott látom a kommentárt, hogy 2007 október 27-én játszanak Prágában. Mondom szuper, erre el kell menni. Nekilátok infókat keresni a neten, erre fel mit fedezek fel? 2007. október 31-én fellép az Underworld Pozsonyban is! Aki nem hiszi, az megnézheti az Underworld hivatalos oldalán az infót: http://www.underworldlive.com/events. Már csak azt kell eldöntenem, hogy hova megyek koncertre, mert hát Pozsonyban praktikusabb, viszont Prágában a Sazka Aréna akusztikája biztosan jobb lesz mint Pozsonyban az Inchebáé (máshol nemigen lehet megrendezni októberben).

Akinek pedig ez nem elég, 2007. szeptember 14-én megint élőben lesz hallható Prágában Paul van Dyk és nagyon erősen filózom rajta, hogy elmegyek rá megint. Most már csak az a kérdés, hogy ki tart velem? 🙂 A koncert az In Between album 2007-es turné része. Több infó itt: http://paulvandyk.cz/.

Évekkel ezelőtt még a plázák sem voltak, nemhogy plázacicák. Erre fel ma már egyik-másik blogot is ír. Először azt hittem, hogy ez csak amolyan poén akar lenni, de ahogy olvasom, úgy néz ki, hogy ez halálosan komoly. A blog kinézetétől tekintsetek el, próbáljatok csak a tartalomra fókuszálni. A csaj 20 éves és meg kell hagyni, hogy nem állt 2x sorba (szerintem 1x sem), amikor az észt osztogatták. Mindenki ítélje meg maga, a cím: http://barbiee20.b13.hu.

Na kezdjem sorjában. Csütörtök egy vacak nap volt, semmi érdekes nem történt. Délután három óra után hazarepesztettem a 202-sel. Kicsit neteztem, majd beszóltam Margarétának MSN-en, hogy elugorhatnánk moziba is a The Simpsons című filmre. Ahogyan az lenni szokott, jött a nincs kedvem, és hasonló szöveg (gondolom ebben nagy szerepet játszott az is, hogy valószínűleg nem érte el volna a Barátök közt nevű „izét” – inkább nem kommentálom). Valahogy nem lepett meg. Mondja, hogy menjünk el péntek délután. Mivelhogy megint csak háromig dolgoztam, mondom oké, találkozhatunk negyed négykor a „teszkónál” és majd meglátjuk, hogy mi lesz (fagyi, mozi, duma, stb. – semmi rosszra ne gondoljatok). Ez volt fél hat körül, hatkor már aludtam.
Péntek reggel kelés, irány 7-re melóba (7:15 lett belőle). Relatíve tűrhető is volt anp, amíg a kolléga ki nem találta, hogy megy mekibe. Mondom klassz, én most éhesen mit csináljak? Két hetet kibírtam és megint tömjem magam azzal az izével? Végül rászántam magam, hogy aztán elmehessünk ebészünet alatt Stormba csocsózni. Szóval két hét után mekis rántottával meg lett szakítva a no-meki szezonom. Aztán vollt egy kis vitám a kedves kolléganőmmel. Betévedt hozzánk két téves fax. Ki elkezdett hápogni, hogy mit keres ez nálunk. Mondom vagy valami hoba történt, vagy valaki rász számot ütött be, mindenesetre a fax a T-Com valamely kliense volt, a mi pecsétünkkel, hogy átvettük és tovább lett küldve valahova. Mondom jó volna kinyomozni, hogy hol is a helye, megmondják a 0800 123 456-os infovonalon a kollégák. Basztak rá, és elkezdtek velem vitatkozni, hogy én se törődjek vele. Szóval, ha ezentúl valami problémátok van a céggel, akkor tudjátok hogy miért. Azért mert a cégben az alkalmazottak többsége így áll hozzá a munkájához. Amint valami meló ami eltér a szokásostól, máris meg akarunk tőle szabadulni, teljesen függetlenül attól, hogy a cég klienst veszíthet és ez által bevételt is, a hírnévről nem is beszélve. Ha valaki fel is fedez valami hivát, mindeki leszarja. Nem az én felelőségem, nem érdekel, akár milliókról is lehet szó. Egy biznyos szinten meg tudom érteni, de amikor valaki nem képes felemelni azt a rohadt telefont és megkérdezni a kollégától, hogy „izé, mondd már meg nekem, hogy ez hova volt küldve eredetileg”, akkor már senki se haragudjon rám, ha azt mondom, hogy egy kommunista cég a mienk. Kívülről lehet német és rózsaszín, de akkor is kommunista. Ezt végöl lezártuk azzal, hogy csinálják meg ők, ahogy akarják, nekem előtte nem esett nehezemre felhívni a kollégákat és utánajárni három faxnál sem külön-külön. Na jól van, folytatódjék a nap, már nincs kedvem vitatkozni a kolléganővel. Keményfejűbb és vitatkozóbb mint én. Az az egyedüli baj, hogy általában nincsenek érvei, csak állítja a magáét. Hát legyen, részemről lezárva. Sajnos két órával később volt csak az igazi buli. Hirtelen 1-2 perc alatt megjelent a rtendszerben kb. 80 fax. Az egy nagyon erős napi adagnak felel meg. Jött az ebéd, leléptünk Adrival és Dáviddal a Stormba, de csak beültünk, csocsózás most kivételesen nem volt. Ilyen is ritkán van. Mikorra visszaértünk, szerencsére a fele fax már be lett csukva. Na Dávidnak azért fúrta az oldalát a dolog, de elsősorban abból a szempontból, hogy mi a túróért került oda az a rengeteg fax, amelyek megint nem tartoztak hozzánk. Ez már nem volt az a mennyiség, amelynél az embernek kedve volna hajszolni az eredeti címzettet. Felhívta Lindát (a felettesemet) és utánajrtunk, hogy a hiba a faxchange szerveren történt, ahol fennakadt a faxok többsége, és minden, aminek máshova kellett volna megérkezni, hozzánk futott be Fogták, és odabaszták nekünk, hogy szenvedjünk meg vele. Hát köszönjük szépen, de azért más szarját ne mi együk meg. Végül az a határozat született, hogy minden faxot zárjunk be (tekintsük semminek, ne foglalkozzunk vele, annak a felelősége, aki elcseszte). Egyik oldalon örültem neki, mert rengeteg melótól lettünk megkímélve, másrészt cseszte a csőrömet ez a hozzáállás. Ennek egy normáli cégnél nem így kéne lennie, mert végül a kliensek isszák meg a dolog levét, és én nagyon nem szeretnék a kliens lenni. Ha ehhez hozzávesszük azt is, hogy nem kis cégektől voltak ott elég fontos dolgok, nem gond véleményt alkotni. Megvan.Na de három a magyar igazság, jött a mai munkanap csúcspontja. Hív az egyik felhasználó, hogy mi van a szervisz kérelemmel (tovább már csak SC,a z angol „service call” megfelelője), amit bejegyzett nálunk. Rákerestem, az Outlookkal van gondja, több percig tart, míg megnyílik neki akár egy mail is, szóval írtózatosan le van lassulva. Az SC In progress állapotban volt, látom, hogy az épületben tevékenykedő egyik admin keszelte a problémát. Az ő válasza: hibás alaplap. Ezt természetesen elküldték szervízbe, de mivel nincs garancia 13 lilára jön ki a csere. Természetesen ez nem rentabilis, új gépet kap a felhasználó. Amikor ezt bemondtam neki, rögtön félbeszakított, hogy neki software problémája van, miért az alaplapot cserélik. Mondom valószinűleg fel lesznek fújódva a kondenzátorok, mint ahogyan az sok gépnél a cégben lenni szokott. Azt mondta, hogy ez a gondja volt a kollégájának is két hete, kicserélték a gépet és továbbra is lassú az Outlook és van még egy kolléganője is, akinek ilyen problémája van, ráadásul amint megtdutam, min más típusú és korú számítógépet használnak. Na ez itt már bűzlött nekem. Átmentem Adri után, hogy lesse már meg. Na ez neki sem tetszett, mert ez baromság, hogy SW hibát HW cserével próbálnak megoldani. Felhívta ő is a felhasználót, kiszedett belőle egy rakás információt és végül megegyeztünk, hogy ezt menjek Lindával konzultálni. Linda erre bevágta, hogy abban az épóletben ahol azok az alkalmazottak ülnek, már 1-2 éve lassan megy minden hálózati kapcsolatot igénylő program és máig nincs megoldva a probléma, de ennek ellenére nekem nem áll jogomban felülbírálni az EUS (End User Services) admin határozatát. Ha ő azt mondja, hogy azt meg kell szerelni, vagy új gép kell, akkor az van és kész. Nem mondom, hogy nem férne rá ott néhány gépre a csere, de ha ezek a dolgok így fognak működni, akkor 1 héten belül minden felhasználó jelenteni fogja, hogy nem megy rendesen az Outlook és vehetnek azonnal száz új számítógépet, mert egyiket sem érdemes javítani. Felhívtam még az admint aki ezt intézte, az mondta, hogy a kondenzátor hibás és ki kell cserélni, megerősítette a szervíz is. Linda utasítására akceptáltam, nem érdekel. Most már csak arra vagyok kiváncsi, hogy mi lesz annak a szerencsétlen felhasználónak a sorsa, aki 1 órával később hívott és szintén emez hiba miatt már új gépet is kapott, amelyen természetesen továbbra is jelen van „az Outlook hibája”. Szóval „Kocúrkovo” ezerrel, kupleráj és mindenki azt csinál amit akar. Közben úszik el a lóvé feleslegesen, fontos dolgokra nem jut és arról nem is beszélek, hogy mit gondolok a T-Comról, mint egy átlagos kliens, aki nem ismeri a konyhatitkokat. 🙁
Na de elég a melóból, hétvége van. Ebéd alatt el lett döntve, hogy meló után megyünk csocsózni. Mondom mennék is, de le vagyok dumálva Margarétával és ha megbeszélek valamit, akkor nem mondom vissza, de még változhatnak a dolgok. Természetesen igazam volt, mert amikor visszajöttem ebédről már írt MSN-en, hogy nem akaródzik neki, nincs kedve, nincs is jó idő (20 perccel később kisütött a nap) és hasonló szöveg. Mondom ezt már hallottam valahol, lejárt lemez. Nem fogok könyörögni, ha nem, akkor nem, megyek „focizni” és kész. Fél négy körül már ott voltunk Adrival és Dáviddal a Stromban, ment a csocsó hármasban, időnként jól, időnként gyengébben. Hárman játszani nem túl praktikus. Ötkor megjott Rasťo is, ekkor már jól ment a foci, még annak ellenére is, hogy nagyon nem voltam formában és nagyon sok hülye gólt kaptam. Mint végül kiderült, arelatíve jobb formám annak volt köszönhető, hogy mindig az asztal ugyanazon oldalán játszottam és a másik oldal pedig nagyon gyengén volt megkenve és nehéz volt ott lőni, szóval könnyű dolgom volt. Kilenc óra körül beveretett még Martin is, aki két hét tátrai szabi után rögtön bejött utánunk a városba. Eközben már fent voltunk a bárban, csúsztak a sörök, Kofolák,volt tömény is. Mindehhez bónuszként egy jófej felszolgálócsaj, Zsuzska. Amint szexről ment a téma, rögtön jött dumálni, időnként le is ült és ivott velünk (amit amúgy nem szabadna neki). Na de mit szólhat a főnök, ha állandó vendégek vagyunk és sokat is fogyasztunk, ráadásul csak úgy szórjuk a zsetonokat a csócsóasztalokba? Természetesen semmit, neki jó ha mindig rendelünk, hogy jöjjön már Zsuzska. 🙂 Jött is, rakta is le az italokat az asztalra és a társaság nagy örömére nem szégyelte megmutatni közben a dekoltját sem. 😀 😀 😀 Persze mentek a pikánsabbnál pikánsabb ajánlatok a részére, vette is a lapot (csak szóban természetesen) és elvolt a társaság, mindaddig, amíg néhányan nem vitték túlzásba a piával. Mindenki kicsit kanos volt (na, Adri talán nem) és valahogyan sok cicababa kezdett el járkálni körülöttünk éa bárpult körül, s meg kell hagyni, hogy voltak hm… szóval értitek. 😉 Persze egyesek elkezdtek kiabálni utánuk a sok pia hatására (én nem, igyekeztem mértékkel inni) és könnyen lehetett volna konfliktus, merthogy a cicababák nem voltak egyedül. Na és kösz, de pont ezek azok a szituk, amiért nem szeretek (fél)részeg emberekkel lenni társaságban. Szerencsére semmi zűr nem lett, ráadásul nagy megdöbbenésemre Tomi is megjelent a bárban egy csinos nőnek látszó tárgy társaságában (természetesen először a csajra lettem figyelmes 😀 ). Ő így pénteken már Szerdahelyen szokott lenni, rendhagyó állapot ez nála. Az a legjobb az egészben, hogy ezt a helyet nemrégiben én mutattam neki, úgy néz ki, hogy tetszik neki, ráadásul nyitva van nonstop. Ezután már csak telefonszámosztogatás volt Zsuzska részére (na kíváncsi vagyok kit hív fel, én a cégeset adtam meg neki 😀 ). Hajnali 1-kor rendeltem taxit, az lájtosan hazahozott, megdumáltuk közben a sofőrrel a nyugdíjbiztosítás körüli dolgokat. Hazaértem, majd kb. fél óra múlva Tomi is hazaért (azaz ide hozzánk, itt lakik a szomszéd házban). Lemásztam két sörrel a kezemben, dumáltunk négyig és kb. ennyi volt tömören az elmúlt két nap néhány érdekes mozzanata. Összegzés: pénteken voltam melóban 7 órát, Stormban 10 és felet. Ha valakit érdekel a hely, akkor a cím Heydukova 1, mindjárt a telefonbódék mellett. 😀

Imádom azokat a filmeket, amelyekben jó kis autós üldözések vannak. Általában az amcsik és a németek tudják ezeket jól megcsinálni és a franciák sem rosszak ebben a műfajban. És most itt van egy olyan üldözés, amit csak úgy nem lát az ember, a legtöbb rendező csak álmodik róla, hogy egyszer egy ilyet forgathasson…

Nem elég, hogy tegnap délután 5 előtt berobogott egy rakás fax, este hétkor megérkeztek azok is, amely fennakadtak a faxchange-en csütörtökön és pénteken a központ hibája miatt. Reggel úgy nézett ki a Service Desk, mint egy csatatér nullákból és egyesekből. Egy rakás duplicit és triplicit fax, rengeteg felesleges meló, ráadásul még a koleganőmnek is átkattant és reggeltől fogva kötekedett. Persze aki ismer, az tudja, hogy keményfejű vagyok és nem engedek, ha meg vagyok győződve az igazamról. Felsoroltam neki féltucat érvet, hogy kiforgassam a hülye érveit, de azért vitatkozott velem, hogy meg kellett volna néznem ezt meg azt, hogy ne legyen dupla meló. Faszt! Én csináltam meg a melót hamarabb, szóval ő az aki elbaszta és neki figyelnie, hogy ne legyenek a felhasználók kétszer beadva a rendszerbe. Minden érv mellettem szólt, erre fel elkezdeti magyarázni, hogy azok a faxok egyszerre jöttek és nem kellett volna azt az egyet kivennem. Mese habbal, 50 perc különbséggel, de azért majd én ellenőrizzem, hogy van-e más fax ugyanarról a számról. Közöltem vele, hogy szoktam, de az adott pillanatban nem volt! Punktum, ezzel le van zárva, de egy óráig rágta ezt a témát. Ezenkívül már a reggelt azzal kezdte, hogy kötekedett, hogy miért osztottam be a faxokat a csoporta, és hogy ő így nem látja át. Erre csak annyit lehet mondani, hogy ő baja, állítsa be a porgramot úgy, hogy lássa, nekem nincs vele gondom. Ráadásul nem látta volna máshogy akkor sem, ha nem vágom hozzá a csoportunkhoz a melót, mert akkor is ugyanúgy össze lett volna keverve.
Talán 4 éve van ott az a…, de rohadtul nem bírom, amikor kioktat. Csak azért mert neki van egy betanult rutin szokása, ne avatakozzon bele abba, hogy én miként végzem a saját melóm, amíg azt előírás szerint végzem el, illetve amíg praktikusabban vagyok képes azt elvégezni, mint ahogyan az sokszor elő van írva. Aztán amikor ilyenekkel van tele az egész cég, Majoroš (a főmufti) ne csodálkozzon, hogy telekomunistáknak hívjnak minket.

De azért ne legyünk ennyire pesszimisták, finom vol a mai ebéd. 🙂