Úgy jött ki, hogy az elmúlt hétvége előtt már nem győztem írni, szóval pótolom lemaradásom, és megpróbálom tömören összegezni utolsó rokonlátogatásom.

Szombaton délután irány Nemesócsa. Érkezés este fél 6 körül. Duma Lacival (aszondja új kocsit vesz), majd Evacseszku is felébred a délutáni szunyókálásból. Több mint egy év után találkoztunk újra. Este 8 körül kimentünk a faluba megnézni az 1. nemesócsai rockvalamit (fesztiválnak azért nem nevezném). Három banda lépett fel, nép volt elég, kaja/pia szintén. Zeneileg az első zenekar kicsit gyenge volt szerintem, ráadásul (szerencsére) a Nirvana szám alatt elment az áram is. Majd folytatta a helyi banda a Jetlag, akik elég jól nyomták és érdemes megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy ez volt a második nyilvános koncertjük, már 15 saját daluk van, ami dícséretre méltó. Ajánlottam is nekik, hogy írjanak Gerőnek, vagy Meszonak, hogy esetleg játszahtnának valamikor délelőtt az 1. SZMAZE Táborban, mert hallgatható zenét nyomtak. Mint később kiderült, a bőgösk nem tudott volna menni, mert melózott. No mindegy. Kiment meghallgatni őket a falu apraja-nagyja, nem is okoztak csalódást. Aztán jött az utolsó zenekar, de sajnos az már valahgoy nem keltette fel az érdeklődésemet, kb. olyasmi szinten voltak mint az első.

Éva közben intézett fuvart és éjfél körül kocsiba ültünk, hogy megyünk Komáromba valahova szórakozni. A Castelloban kötöttünk ki. DJ jól nyomta, nép kicsit kevesebb volt, csinos csaj viszont akadt elég. Kicsit noszogatni kellett a társaságot, hogy legalább egy kólát lenyomjanak (kő kóla?), de ha már a kezükbe nyomta az ember, megitták. 🙂 Én nyomtam egy kis töményet is, konkrétan János bácsit. Sajnos az egyik odavaszett, mert habos lett. Habos, mert hab party volt aznap este és derékig érő habból jutott a poharamba is. Amúgy nagyon jó buli habban bulizni, egyedüli hátulütője a dolognak az, hogy teljesen elázik az ember. Én farmerban voltam, és másnap délutánig szárítottam.

És ha már délután van, akkor miért ne mennénk el focira, ugye? Elvégre csak ki kell mászni a pályához. Nemesócsa játszott valamilyen másik kis csapattal. Kellemesen csalódtam, amikor megláttam, hgy elég sok ember jött ki a meccsre. Szép, ha egy faluban azért van szurkolótábor is a csapat mellé. Fogtam magam, lementem a pálya szélére fotózni. Laciék kaptak egy gólt, 0:1. Ezután eléggé bedurvult a hangulat a nézőtéren, ami néhány sör elfogyasztása után természetes is. Meglepő, hogy hirtelen mennyi „futbalszakember” van ilyenkor a lelátón. Nem is értem, hogy miért nem ők egyzik a UEFA kupa csapatait. 😀 Persze sok a beszólás, valamelyeken jókat röhögtünk. Szerencsére a meccs állása nem maradt így. A nemesócsai F.C. válszolt egy góllal, majd aláírta még eggyel, így 2:1 volt a végén az állás, nyert a hazai csapat. Kér hogy ezt egyeske úgy ünnepelték, hogy majdnem elpufáltak azért mert fotózom az adott gólt. Azt hitték, hogy a vendég csapattal jöttem. Még szerencse, hogy néhányan ismertek és beszóltak a részeg fazonnak, hogy a Szkukiékkal vagyok. Ez után úgy éreztem magam, mint hogyha VIP személy lennék saját testőrökkel. Magát a meccset most részletesen nem minősítem, csak annyit írok le, hogy a játékosok kicsit kevesebbet szimulálhatnának és kicsit tisztelhetnék a nézőket (még akkor is, hogyha nem nekik szurkolnak). Bekiabálások ide vagy oda, a nézőkre köpködni semmikép sem szabad. Ők azok, akikből a foci élni tud. Meccs után már csak annyi volt hátra, hogy hazaveressek a préri expresszel.

U.i.: Fél órára fellépett a Castelloban az Mc Hawer & Tekknő is. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek…

Kicsit el vagyok maradva, de az utóbbi időben keveset ölük úgy gép előtt, hogy nem dolgozom. Szóval folytatnám a dolgot ott, ahol abbahagytam. Pénteken még ha nem is voltam mosott szar, kicsit kómásan indult a nap, merthogy hajnalban még a T-Com Offline buli RAW fotóiból próbáltam valami nézhetőt kihozni a kollégáim számára. Szóval ezzel meg is volt a délelőtti program, mindenkinek a képeket mutogattam. Aztán szokásosan punnyadt pénteki nap, amíg át nem mentem a szomszéd irodába valamit konzultálni. Ekkor kérdi a szintén fotós és Nikon tulajdonos kollégám, hogy mit szólok az új D300-hoz és D3-hoz. Hogy mi? Ilyen nincs. Egy héttel a Canon 1Ds Mark III és Canon 40D után itt a Nikon D3 és Nikon D300 és még egy rakás profi obejktív és nem olcsó műanyagok. A D300 paraméterekben teljes vonalon kiüti a 40D-t, egy álom gép, a D3 pedig valami zseniális, mert Full Frame lett és a Nikon nem ment bele a Canon megapixel háborújába. 12 megapixeles lett a gép és olyan érzékenységeket tud, mint az ISO 25600. Ez az én D70-esemmel szemben +4EV!!! Oké, tuti kézpajos lesz, de vészhelyzetre megteszi, ráadásul az ISO5000-en készült képek a neten nagyonis használhatónak tűntek. Szóval megvan az álomgép. Már csak az a bibi, hogy nem nyertem meg a lottót (pedig feladtam életem első szelvényét). Na sebaj, be voltam aznap zsongva rendesen, ezért elmentem a BIS Audioba az ott szervízlet fülhallgatómért. Végre a fejemen lóghat a jó kis Koss Porta Pro. Az az érdekes, hogy az elmúlt egy hónap alatt simán elszoktam tőlük és most néha zavar is, mert nemigazán érzékelem a világot magam körül. 😀 Aztán futás Samuhoz a leárazott 1GB-os USB kulcsért, amellyel nagyon megvagyok elégedve, csak még semmire sem használtam. Most is csak azért vettem, mert olcsón volt és időnként megesett, hogy hasznát vettem volna. Végül irány haza, illetve előtte a postára egy ajánlott levélért. Naná, hogy megint a Delicomtól jött. Hülye baromagyúak, az elmúlt hónapban már a harmadik levél jön tőlök ajánlva egy olyan megrendelés miatt, amelyet nem voltak képesek több mint negyed éven át teljesíteni. Küldözgetik a mindeféle számlákat de a bocsántkérő levél sehol, ráadásul a negyed órát kellett ezért a klozetpapírért sorban állnom, ami alatt azt hittem, hogy lebénulok, mert olyan jeges levegőt fújt a nyakamra a légkondi a váróteremben (jah, nálunk ez is van – bárcsak használni is tudná valaki). Ha már ott voltam még átvettem némi készpénz összeget, amit néhány március végén leközölt fotómért kaptam. Nem nagy összeg, de azért jól esik. Biztos több pénz, mint amit az eddigi SZMAZE rendezvényeken kaptam. 😀
Most pedig húzok aludni, legközelebb majd folytatom a hétvégi nemesócsai és komáromi kiruccanásommal.

Amint észrevehettétek, egy rövidke ideig kussoltam. Nincs semilyen különös oka, csak egyszerűen mindig van valami, vagyok valahol és egyszerűen nincs elég időm nyugodtan leülni és bekalapálni ide néhány sort. Na de most már teszem a dolgom! 🙂
Kezdjük sorjában. Csütörtökre le voltam egyezve Ágival Komáromból, hogy látogatást kesz városunkban és kalauzolom majd őt egy kicsit. Pont jól meg is lett szervezve, 4-ig melóztam, fél 5-kor érkezett. Kimentem elé a buszhoz és bementünk a városba, azaz inkább fel az UFO-ba. Aki nem tudná, ez Pozsonyban egy kávézó/resti, amely a Duna felett az Új híd egyik pillérére van építve. Szóval egy turista látványosság, ahonnan meg lehet nézni a várost. Hát fel is mentünk, állítólag még soha nem volt ott. Kilátás a tetőről szuper, kicsit fújt a szél, no de mi? Há semmi. Aztán lementünk a tetőről a kávézóba, elfogyasztottunk két Cappuchino-t és beszélgettünk több mint egy órán keresztül. Közben besötétedett, újra felmetünk, megnéztük a várost, majd irány a Polus City Center, ahol Áginak találkája volt valamely rokona rokonával (nem emlékszem már pontosan kivel). Szépen átsétáltunk a belvároson, végigmentünk az utolsó még nem felújított utcácskákon, majd irány a 4-es villamos megállója. Pont amikor elkezdett esni megjött a várva várt „expressz”. Kimentünk a pólushoz és kezdődött a buli. Az ismerős nincs ott, legalábbis mi nem találjuk. Tudtuk hogy kocsival van, ezért végigkutattuk az összes parkolót. Eredménytelenül. Majd telefon, irány ki a főbejárat. Hm, ott nincs. Akkor talán hátul áll a hátsónál, de mégsem. Végül harmadszorra megtaláltuk egymást a főbejárat előtt. 🙂 Még bekocsikáztunk a belvárosban, vettünk valamit a Richmanben a teszkónál.

Közben lebeszéltem kollégákkal, hogy talán nem volna rosz, ha megjelnnék az aznap tartott nyárvégi céges akción. Szóval esőben irány a T-Com Offline. Éjjel esőben szépen átballagtam az Öreg hídon és mentem a a T-Com „bícsre”. Mire odaértem pont elállt az eső. Zene szólt ezerrel, a DJ jobbnál jobb számokat eresztett, szuper volt. Csúsztak a sörök és egy kis tömény is (100 Sk egy Becher bácsiért azért kicsit sok, nem?). Ez így ment másfél órán át, szórakoztam egy oltárit. Aztán Dávid kollégám nem bírta a tovább, így hát haza mentünk. Rendeltem egy taxit és éjfél körül otthon is voltunk.
Összegezve: nagyon kellemes estét töltöttem Ágival (majd meg kell ismételni még valamikor) és jót buliztam az éjjel. Kár, hogy másnap várt a meló.

Tegnap este meló után kimentünk Tomival a Hviezdába. Dumáltunk, söröztünk, Kofoláztam, lenyomtunk egy pizzát. Este 10 körül hazaértem és ahogy az lenni szokott a gép előtt kötöttem ki. Hosszú idő után MSN-eztem Melivel (ex). Írogattunk 1-2 órán keresztül, kimondottan jól szórakoztam. Kiderült, hogy mindketten tökéletesek vagyunk. 😀 Nem változott semmit sem a stílusa az elmúlt 2 és fél év alatt, jó volt vele hosszú idő után hülyülni egy jót. Szavajárása ugyanaz, mint régebben, most is ugyanúgy löki a „süket” szöveget. 😀 És ha ezt most olvassa, akkor tuti, úgy reagál, hogy „nemiiis”. 😉
Érdekes, hogy egyes emberekre rövid idő elteltével sem lehet ráismerni, mások pedig évek alatt sem változnak.

Micimackó:
Kórosan mézfüggő szenvedélybeteg, aki mindent megtesz, hogy napi adagjához hozzájusson (fára mászik, méhekkel csípeti össze magát, stb). Ha nem kap mézet, mély depresszióba esik, gondolkodása lelassul, tökéletesen alkalmatlanná válik mindenfajta társadalmi-közösségi, kooperatív jellegű tevékenysége.

Malacka:
Totál idióta szegény. Szellemi fogyatékos (dadog, képtelen értelmesen fogalmazni, és bizonyára dyslexiás is), és növésben is erősen visszamaradt példánya fajtájának. Mivel képtelen másokkal megértetni magát, állandó kisebbrendűségi komplexus gyötri, nem is beszélve arról, hogy még a leghétköznapibb dolgoktól is fél. Kórlapján szerepel még akut klausztrofóbia és a biztonságérzet totális hiánya is.

Tigris:
Megalomániás tévképzetes elmebeteg, a veszélyesebb fajtából. Meg van győződve arról, hogy a tigrisek a többi élőlény felett állnak, így a Százholdas Pagony önjelölt kiskirályát tisztelhetjük benne. Közösségekbe beilleszkedni képtelen, a társadalom magányos számkivetettje ő, aki elszigeteltséget tettetett vidámsággal, és állandó pótcselekvésével, az ugrálással próbálja meg kompenzálni.

Füles:
Súlyosan depresszív alkat. Öregkorára belátta, hogy élete egy kudarc, egzisztenciája pedig valahol a béka segge alatt van. Nem tudott összegürcölni egy lakásra valót, ezért – míg társai jó meleg, fűthető odvas fákban vészelik át a teleket – meg kell elégednie egy huzatos fatákolmánnyal, ami Tigrisnek köszönhetően minden második nap tönkrezúzódik. Ez a gyökértelen élet, valamint a seggen fityegő műfarok minden bizonnyal az impotencia szimbóluma, amivel a többiek állandóan baszogatják, egyszerűen elviselhetetlenné teszi az életet Füles számára. Öngyilkos is lenne, ha depressziója nem totálisan passzív magatartásban ütközne ki, és ha nem félne az újabb kudarcoktól („mi van, ha nem sikerül?”).

Kanga:
Elvált asszony, egyedül neveli gyermeket – kell-e többet mondani? Az állandó házimunka és rosszcsont kölyke hamar kikészítettek Kanga idegeit. Ráadásul mivel Ausztráliából emigrált bevándorló, idegennek érzi magát a Százholdas Pagony mérsékelt égövi élővilágában. Ennél pedig már csak kóros férfihiánya a rosszabb: igen régen kamatyolt már, és ezt beteges tisztaságmániáján próbálja levezetni – vár az igazira, aki sosem jön el.

Zsebibaba:
Csonka családból származó egyke, ennek köszönhetően anyuci szeme fénye, és mint ilyen, egészségtelenül elkényeztetett gyerek. Zsebibabának mindig mindent szabad, senkitől nem kap egy jó nagy maflást, akármit is csinál. Ugyanakkor a Pagony lakói – elsősorban édesanyja – nem fordítanak elég időt az iskoláztatására, így biztosak lehetünk benne, hogy felnőttkorára Zsebibaba elkallódott tehetség lesz, aki egy idő után majd az alkoholhoz vagy a droghoz fordul, hogy elfeledhesse a világ kegyetlenségét.

Nyuszi:
Az agresszív-neurotikus páciens iskolapéldája. Hétköznapi félelmeit felnagyítva él, ennek köszönhetően mindig van valami, amiért aggályoskodik, és mindig van valaki, akin aggályait – heves dührohamokkal és gyakran tettlegességig fajuló tombolással – levezetheti. Elviselhetetlen természetének köszönhetően világ életében agglegény volt, és egyenes úton van a bogaras vénemberség felé. A Pagony lakói utálják, de annyira szánalmas, hogy nem merik megmondani neki.

Bagoly:
A Százholdas Pagony legöregebb lakója, aki nem tud mit kezdeni a közte és a többiek között húzódó generációs szakadékkal. Hogy elfogadtassa magát, görcsösen igyekszik tudásával lenyűgözni őket, ám ez leggyakrabban tudálékosságba csap át, és még nevetségesebbé válik. Elsősorban a fiatalabbakat, Zsebibabát és Malackát próbálja megnyerni, aminek alapján joggal feltételezhetünk némi pedofíliára való hajlamot is.

Róbert Gida:
Hát, elég beteg kiscsávó lehetett, ha összehozta a fenti elmeotthont…

Hm, a tegnapi nap érdekes volt. Anyám hétvégén rászedett, hogy menjek el hétfő este a Szent Márton Dómba lőni néhány képet, mert József atya és Miska tartanak egy amolyan kis idegenvezetést a templomban és mesélnek róla ezt-azt. Há mondom legyen. Reggel fogtam is az összes Nikon feliratú cókmókomat és el is mentem a teljese felszereléssel melóba, azzal a tudattal, hogy 2,5 órát a munka után majd agyoncsapok valahol a városban. Kár hogy eme jó tervemet egy erős nyári záporesőnek köszönhetően el kellett halasztanom ismeretlen időre. Sebaj, legalább megnéztem a Transformerst. Sajnos nem egy csúcsú minőségű felvételen, de nézhetőnek nézhető volt és a hang is hallgatható volt. Meg kell hagyni, hogy elég jó film, nekem tetszett. Kb. 18:50 volt, amikor vége lett, rohantam a Dómba. Kicsit megáztam, de ha hülye vagyok és nem viszek magammal munkába esernyőt annak ellenére, hogy néztem az időjárásjelentést, nincs okom csodálkozni. Mivel tegnap augusztus 20. volt, Szent Isván napja, a templomba a mise végén (amelyet még sikerült elérnem) elénekelték a magyar Himnuszt. Kár, hogy pont ez alatt telefonált Kešů, aki éppen Amszterdamban van egy fél évre. Himnusz után kifutottam, felhívtam. Nagyon úgy néz ki, hogy valamikor ősszel elugrok elnézni egy hétvégére. 🙂
Ezután jött a Dóm bemutatása. Amíg József atya és Miska beszéltek én szorgalmasan lőttem a képeket a templomban, majd amikor vége volt elmentünk még anyémékkal és Ilivel egy sörre. Meg kell hagynom, hogy jó volt a Belga barna sör, de az árát inkább ne kérdezzétek. Ilinek és Évinek köszönöm a társaságot, majd máskor is tarthatunk egy ilyen összeröffenés szerűséget.

És itt van még néhány kép Editnek, hogy tudja hogyan néz ki a belga sör habja… 😉

Igen, ma be lettek officiálisan jelentve. A 40D sajnos semmi különöset nem hozott a 20D óta. Megnövelték a megapixelek számát 8-ról 10-re, beszerelték a 400D-ből ismert érzékelőtisztítást, amely nemigazán működik jól és még nőtt a gép sebessége az eddigi 5-ról 6,5 képre másodpercenként. Ezen kívül semmi különös. A maximális ISO maradt 1600, ami szintén nevetséges manapság, amikor a Nikon D40 3200-at tud. Oké, ott már nem csúcsminőségű a kép, de időnként jól jöhet, jobb mint a semmi. És az ár? 1300 dollár Amerikában, 1300 euró Európában. Mint mindig megint az Európaiak szívják meg.

A másik újdonság az 1Ds Mark III. Szép masina, 16 helyett már 21 megapixel, 3″ LCD kijelző, minden amatőr fotós álma. Az egyedüli bibi az, hogy csak a gép váza 8000 dollár/euró és hol vannak még ehhez a profi objektívek? Viszont ha valaki megnyeri a Loto főnyereményt és nem tud mit kezdeni a pénzzel az megtámogathatna egy ilyen kis masinával. 🙂 Addigis maradok a jól bevált Nikonomnál.

A következő újdonság a Canonék házából az új EF 14 mm F2.8 L II USM objektív, amely használható lesz a Full Frame objektíveken. Egy ekkora látószög azért már nem semmi, főleg akkor, ha nem fish-eye lencséről van szó. Ez is kellene… 🙂

Legvégül marad a Canon idei poénja. Beletették a legócskább 18-55-be a képstabilizátort (IS) és hozzá még itt az új 55-200 IS is. Úgy néz ki, hogy rájöttek a Nikon taktikájára. Több olcsóbb gépből nagyobb haszon, merthogy a Nikon sokkal többet ad el az alsó kategóriás gépekből, elsősorban a jó és olcsó objektíveknek köszönhetően amelyekből a Canonnál idáig nem volt használható kínálat. Most az a kérdés, hogy be fog-e jönni ez a a taktika. Egy 400D két ilyen obival mégsem jön ki 20 ezerből…

Komolyan gondoltam. Mielőtt elkezditek nézni a lenti videót üljetek le, hagyjátok abba a táplálkozást és folyadékbeöntést (az esetleges fulladás elkerülése miatt) és készüljetek fel arra, hogy életetek legkeményebbb öt perce következik! Láthattok egy olyan hip-hop ribancot, amely túltesz az összes pozsonyin egymaga. Azt hittem, hogy ez lehetetlen és kicsiny várousnkban dekkol a világ összes hip-hop lúzere (Rytmus és a többi seggfej), de tévedtem, van ezektől rosszabb is:

És levezetésként itt egy feldolgozás (szerintem nagyon találó 😀 ):

Ezt nem kívánom senkinek. Éppen Windows 98-at telepítek egy kb. 10 éves gépre. Már második kiadásos (Second Edition) verzióról van szó, de egy ilyen inkompatibilis szarral már régen volt gondom. Természetesen a hálózati kártyát nem találta meg, szóval kész öröm volt a telepítés. Laptoppal nagynehezen megtaláltam a drivert neten, majd próbáltam letölteni. Ahogyan az lenni szokott regisztrációra, majd 5 bazihosszú űrlap kitöltésére volt szükség, hogy rákattinthassak a „download” feliratú gombra. Természetesen az USB Mass Storage nem működik ilyenkor, szóval CD égetés, majd másolás következik. Utána egy komplett rendszerfrissítést szeretnénk végrehajtani, de az valamiért nem megy, ezért Internet Explorer frissítése következik. Sajnos ezután sem jártunk sikerrel, mint később kiderült a rosszul beállított óra miatt, amely 2019-et mutatott. Ezek szerint Bill bácsiék tényleg komolyan gondolják azt, hogy a 98-ast nem hajlandóak a jövőben támogatni. Szóval dátumot korrigáljuk, frissítéseket elkezdjük letölteni és lassan minden kezd helyreállni, csak egy a bibi. A fele program már nem működik Windows 9x alatt és öregebb verziókkal kell beérni, vagy más alternatívát kell helyettük keresni. Ehhez még jön az, hogy a gép a nagynénimnek kell, szóval mindent magyartul (!!!) kell telepíteni. Nem normális, minden funkciót 2x tovább keresek, mint normálisan az angol verzióban, pedig angolul nem beszélek, csak értek egy kicsit. Szép lassan minden programot felpakolunk, már csak a régi lemezről kell visszamásolni a dolgokat. Néhány száz mega, de végtelen ideig tart, mert egy kábelen van a két szerencsétlen lemez és a másolási sebesség és alig éri el az 1MB/s-ot. Mint hogyha 1985-öt írnánk, akkorjában is már tudhattak a gépek ennyit. Összegzésül csak annyi, hogy Windows 98 telepítés 15-20 perc, létszükségletű driver és software telepítés egész délután és este, és még folytathatom itthonról VNC-n keresztül. 🙁

Na ez most inkább antireklám lesz, mint reklám (tudom, az antireklám is az). Gondolom a tábor már sok mindenkinek ismerős és sokaknak van róla már véleménye is valamiért. Valakinek pozitív, másnak negatív, ebbe most ne is menjünk bele. Viszont egy dolgot nem értek. Hogy lehet úgy kibaszni az emberekkel, hogy a kétnapos rendezvény első napjára nem lehet napi jegyet kapni, hanem csak a másodikra? Oké, én értem, hogy ott szeretnék Rómeóék tartani a népeket a bulin és nehéz is kihozni egy ilyen akciót nullára, de szerintem nagyon nem kóser ezt így csinálni. Gyakorlatilag ki van baszva mindenkivel aki pénteken lép fel és úgysizntén mindenkivel, aki csak erre a napra akar (tud) elmenni. Szegény pénteki látogatók leperkálhatják a 400 koronát ugyanúgy mint azok akik mindkét napra mennek, arról nem is beszélve, hogy sokkal többet fognak fizetni, mint azok akik csak a szombati „jobb” programra mennek ki. Ennek az eredménye az lesz, hogy pénteken főleg azok másznak ki, akik mindkét napra tervezik az ottlétet és rajtuk kívül nemigen lesznek ott mások, szóval jóval kevesebb lesz a táborlakó, mint szombaton. (Bírtátok követni? :D) Még szerencse, hogy idén nem lép fel az RV mindkét napon (a plakát szerint), mert az nagyon durva lenne már. Ha valaki több infót szeretne a rendezvényről az keressen infót maga, engem ez most felbaszott (pedig még a pénteket is csak egy „talánnal” terveztem)!