A minap már szóba hoztam a PRESStige-t, hát most elmondom, hogy miről is van szó. Sanya nemrégiben kitalálta, hogy indítana egy újságot, amolyan nyitrai egyetemisták lapját. Én ebben nem láttam sok fantáziát, mert ismerem a pozsonyi és más diáklapokat és nem láttam értelmét még egy következőnek. Úgy néz ki, hogyt Sanya sem, ezért kicsit kibővítette alapgondolatát és egy rendes újságot csinált. Klasszikus újságpapír, 20 oldalas terjedelem, sok cikk mindenféle témakörökből. Egyelőre még csak havi szinten jelenik meg, de már most is 5000 darabos példányszámban és ingyenesen. A terjesztés, ha minden igaz a magyar csomópontokon keresztül fog működni. Még nem tudom, hogy hol mindehol, de tuti, hogy a nyitrán beszerezhető lesz a lap és később mindenhol, ahol magyar diákság, vagy sok magyar ember mozog.
És hogy miért koptatom a billentyűzetem Sanya újságja miatt? Az ok egyszerű, én lőttem be az újság weboldalát. Gyakorlatilag egy klasszikus WordPress az egész oldal néhány apró változtatással. A design még nem végleges, főleg ami a különböző betűtípusokat és méreteket illeti, de ezzel már nem volt időm alaposan eljátszani és így is ráment a fél éjszakám a simításokra és a cikkek publikálására. És ha már a publikálásról van szó, akkor elárulom, hogy pénteken jött ki az első szám, mától pedig a neten is olvashatóak a cikkek. Egyelőre még nincsenek fent a képek a weboldalon, de az is nemsokára be lesz pótólva. Legalábbis remélem, hogy legkésőbb eme hónap végéig (merthogy szabadság előtt már nem lesz rá időm). Azt hiszem ennyi elél is az újságról, aki tehetei a szerezze be, aki nem teheti annak ajánlom figyelmébe a következő címet: PRESStige.sk.

Huhh, ez is megvolt. Reggel 4 óra alvás után 7-re mentem be melóba. 11-ig ketten dolgoztunk 6 ember helyett, mert a többiek tűzvédelmi iskolázáson voltak. Volt mit csinálni délelőtt. Ezután „ebéd” a Stormban. Mérges voltam, a szokásos Kofola helyett körtelevet kértem, biztos ami biztos alapon egy kis körtepálesszal. Utóbbi időben ezt csípem. Nem szoktam munkaidő alatt inni, de eléggé szar kedvem voltam ezért kivételesen lenyomtam + rendeltem egy finom almás-fahéjas teát. Ebéd után találkoztam Sanyáékkal, mert ma nyomtatták a PRESStige első számát és voltak érte. Erről még később írok. Mire visszamentem, már majdnem délután két óra volt, ami számomra a munka végét jelentette, mert 2-től 3-ig szülinapoztunk az irodában. Három kolléganő végre megegyezett és összehangolták az ünnepet egy olyan időpontra, amikor a legtöbben munkában is voltak. Fél 4-ig dumáltunk a felettesem irodájában, közben pakoltam magamba a sütiket és a „sósat”. Mire indulni kellett volna a nem hivatalos bulira a Stormba a gyomrom már nem volt százas, de egye fene, nem vagyok papírból. 🙂
A Stormban megint szép számban jelentünk meg, és gyakorlatilag ott ültünk éjfélig, szóval a mai napot összegezve kb. 9 órát. Ittunk mindenfélét, beszélgettünk jókat, végre eljöttek olyan egyének is, akik idáig nem jártak, mert mindig volt valamilyen más programjuk és kivételesen Adri is ivott velünk, pedig ő évek óta absztinens. Ahhoz képest elég jól bírta. Úgy mint utoljára, ma is volt egy kedves pincércsaj, aki foglalkozott velünk, Lucinak hívják. Szegény még most is húzza az igát, pedig már délután egykor is ott volt. Ma 15 órás műszakja van – nem semmi. Úgy néz ki, hogy új ott és gyakrabban fogjuk látni, ami jó, mert mindig jó ha ismerik az embert a törzshelyén. Utána már csak az volt hátra, hogy hazataxizzunk egy kis kitérővel Ligetfalun keresztül.
Most itthon vagyok, és húzom a belemet az ágyba, hétvégén óriástakarítást kell csinálnom a szobámban, még mielőtt Izraelbe megyünk, és persze itt az ideje lassan elkezdeni pakolni.

Tegnap odaadtam Samunak a lepippant grafikámat. Remélem, hogy mire visszajövök Izraelből kicserélik. Mivel a városban találkoztunk és ment haza, eldobott a Svätoplukovára, így este negyed 7-kor már ott voltam a Hlava XXII-ben. Ami érdekes, már ekkor nem lehetett rendes üres nagy asztalt találni. Végülis ledekkoltam egy magasított kisasztalnál és körbehívtam az ismerősöket, akik talán jöhetnének. Majdnem mindenki el volt foglalva, de végül megjelent Csiba Peti, vele pedig Nagy Laci (volt osztálytársam gimiből) és barátnője Anikó, majd később még Krys is beveretett. Ittunk, ettünk, dumáltunk, majd amikor már elkezdett agyunkra menni a hangos zene elhúztunk a Stormba csocsózni. Nem magával a zenével volt baj, hanem azzal, hogy megint fel volt tökölve, mint valami utolsó falusi metal koncerten. Gyökérék már végre megérthetnék, hogy a Deja Vura elsősorban nem miattuk járunk, hanem az emberek miatt. Magával a zenekarral és a zenével semmi baj, de meg kéne már végre tanulni zenei aláfestésként játszani. Így az van, hogy mindenki csak kiabál, és amikor az est vendégével van beszélgetés (ami kicsit halkabb), akkor mindenki dumál, mert csak ekkor teheti ordibálás nélkül.
Szóval korán összeszedtük a sátorfánkat, asztalunkat átadtam Orbitéknak és beültünk Csiba 84-es veterán kombi Mercijébe amivel bementünk a városba a Stormba csocsózni. Beletettünk a gépbe egy rakás zsetont és addig nyomtuk, amíg el nem fogyott. Természetesen megint lecsúszott 2 körte, egy rakás Kofola, szórakoztunk és 11 körül hazahúztunk. Jó kis este volt, egyedüli bib az volt, hogy reggelre jó kis hasmenésem lett a kajától, de túlélem szerintem. A csocsózást pedig nem kommentálom, nagyon nem voltam formában. 😀

Ách, a mai nap alig élek, egyáltalán semmihez sincs kedvem, ami a munkával kapcsolatos. Csináltam ma mindent, csak dolgoznom ne kelljen. Délben elmentem Orangeba, lejelentettem az egyik telefonszámomat, amit már nem használok. Január 3-ig kell fizetnem, pedig már december 6-án lejár a hűségnyilatkozat. Könnyítenek a volt kollégák a pénztárcámon következő 400 koronával, ez van. 🙁
Szerencsére ezt hamar elintéztem és utána elmentem a Prolaikába. Ott hagytam a drágámát egy érzékelőtisztításra. Úgy volt, hogy megcsinálják „na pocskanyie”, ami kb. fél órát jelent, de aztán kiderült, hogy lehet olcsóbban is, 1 napos várakozással is tisztíttatni. Hát a mai Deja Vu nem ér nekem +150 koronát, otthagytam a kicsikémet holnapig. Szépen felírtak minden számot, amit fel kell írni (gyártási szám, stb.), csináltam előtte tesztfotókat és holnap kiváncsi vagyok arra, hogy mit produkálnak 300 koronáért. Remélem nem lesz semmi gond.

Na és miért van az, hogy elvittem rendes bolti szervízbe a drágámat? Az ok egyszerű. Jövő hét szerdán megyek anyummal Izraelbe 8 napra „nyaralni” és az ottani fényviszonyokra való tekintettel (erős nap) számolok azzal, hogy a F8 köré fog kellenem rekeszelni. Sajnos ekkor már láthatóvá válik az érzékelőn fellelhető piszok és por, ami csúnya foltokat hagy a képeken és hosszas munka ezt retusálni. Ezt akarom megelőzni eme tisztítással. Biztos ami biztos, beszerzek még egy fúvókát is, hogy a „harcmezőn” is képes legyek takarítani, de remélem nem lesz rá szükségem. Ha túlélem a brutális kereszténhy emlékmű és zarándonhelyjárást, akkor majd teszek fel ide nyaralás után fotókat is.

Most pedig befejezem a félbehagyott melóm és megyek a rendhagyó Deja Vu estre, amely eme rendezvény 5. évfordulója miatt lesz ma.

No, nem az enyém, mert nekem azom nincs, de az a bizonyos plázacica akinek a blogját nemrégiben reklámoztam errefelé megint megáldott minket néhány nemes gondolattal. Íme: barbiee20.b13.hu.

Ma nekiálltam szétszedni a gépemet és elég hamar rájöttem, hogy a grafikus kártya a ludas, konkrétan az egy éves Sapphire ATI Radeon X1300-as. Nem értem, hogy miért mondta be az unalmast csak úgy az egyik napról a másikra, de nagyon bosszant, mert csak azért vettem meg, hogy a 21″ monitoromon használhassak magas felbontást. Ez van, megy cserére. Remélem, hogy leaglább olyat kapok helyette, amelynek passzív hűtése lesz. Addig pedig ki kell bírnom az alaplapra integrált Intel grafikus kártyával, amelyre mindenki azt mondta, hogy felesleges pénzkidobás. Íme, nem az. Sajnos nem először történik ez, hogy ideiglenesen az integrált grafikus kártyát kell használnom és ilyenkor örülök annak, hogy annó kb. 7 éve a drágább alaplapot vettük meg, mert ilyen szitukban mindig megment az a szerencsétlen irodai grafikus kártya. Most már csak azt remélem, hogy Samu gyorsan kicseréli ezt a elromlott Radeon kártyát, hogy megint normálisan működhessek.

Ez is egy érdekes nap. Először reggel majdnem kétszer elüttetem magam. Mint a hülyegyerek, nem figyelek, nem sok kellett hozzá, hogy az intenzíven végezzem. Ezután a közlekedés teljes káosz, dugó mindenhol, trolik össze-vissza járnak, el is késtem melóból. Ezután egy vacak nap melóban. Meló után volt egy kis Counter-Strike (á, nagyon ment ma 😀 ), majd beültünk egy körtére és irány haza. Na és itthon mi vár?
Beindítom az a vacak gépet, majd elkezd néhány perccel később fagyogatni. Végül teljesen lefagy. Restart, POST error, valamiért csak 256 MB RAMot lát a gép az 512 helyett. Hm, szuper. Gép ki, RAM ki, újra be más szlotba. Sípol a rohadék, megint más szlot, megint sípol, végül már nem sípol, de nincs kép. Egyszerűen nem kapcsol be a monitor és a gép nem is pittyen az alaplap, hogy jelezze a bootolás kezdetét. Szóval ez az ábra és el van cseszve a szobámban a lámpa, szóval meg sem tudom szerelni. És természetesen pont ma van szükségem valamilyen képekre a gépből. Ez az én formám. Holnap kezdehetem a napot a betervezett nagytakrítás helyett a lámpa, majd a számítógép megjavításával. Előbbi nem lesz nagy meló, utóbbinál pedig csak reménykedhetek, hogy újra beindul az a kramanc. Ha nem, akkor vehetek új számítógépet, amire jelenleg nagyon nincs pénzem. Számításaim szerinte egy átlagos, de erős gép kb. 25 ezerből lesz összehozható számomra, ráadásul a régi gépből nem tudok felhasználni semmit sem a DVD égetőn kívül. Ez az én formám. Addigis be kell érnem anyám laptopjával, amely csak néha áll rendelkezésemre.

Az volt az eredeti terv, hogy heti. kb. 7 bejegyzést fogok ide írni. Ez most valahogy nem jött össze szeptemberben, magam sem tudom, hogy miért. Azaz tudom, de nincs semmi konkrét dolog. Egyszeráen mindig volt valami más. Néha sör, néha csocsózásm sok meló, vagy egyszerűen pont nem történt semmi érdekes, vagy említésre méltó. Most sincs ez igen máshogy. Azoknak, akik rendszeresen olvassák az oldalt (ugye Edit 😀 ) feltűnhetett, hogy némi rendetlenség van az oldal jobb oldalán. Ez összefüggésben van azzal, hogy kijött az új WordPress, amelyben már végre van tag, azaz kulcsszó támogatás is alapból. Ezen kívül az oldal már külföldről is normális sebeséggel érhető el, ami többekközött annak köszönhető, hogy a szerver már nincs agregált nemzetközi vonalon. Ezt megérzi mindenki, aki a szerverünkön futó oldalakat látogatja határontúlról. Ennek köszönhetően nekem is megjavult a blogon néhány belső funkció (RSS átvétel más oldalakról, sitemap infó küldés keresőoldalaknak, stb.). Most már csak az van hátra, hogy az összes eddigi bejegyzésemhez kitöltsem a tageket is. Jelenleg megvan kb. a harmada.
Most pedig megyek aludni, mert holnap 8-ra (ami a lehető legroszabb időpont tömegközlekedni Pozsonyban) kell bebuszonom melóba.

Oké, asszem elég volt a kussolásból. Elmúlt hetem kicsit hektikus volt, sok volt a meló, nem igazán volt időm és kedvem írni. Elsősorban sok volt a meló, 2-en voltunk az irodában 5 ember helyett és még jött egy új, hatodik kolléga is, akit iskolázni kellett közben, szóval hajtás volt korareggeltől egészen délutánig és még túlórázni is kellett. Még szerencse, hogy nem abból a fából faragtak minket, hogy nem tudnánk megbírkozni vele. Szóval meló volt rengetek, közben pedig kevés volt az idő pihenésre, nemhogy még netezésre és írogatásra.
Ráadásul kedden, Kállay Dávid barátom, volt osztálytáram legénybúcsúja is volt, aki tegnap szombaton feleségül is vette volt osztálytársnőmet Gál Veronit, és ez úton is gratulálok nekik. Maga a legénybúcsú jö kis összeröffenés volt. Este hétkor majdnem mindenki ott volt a megbeszélt helyen és úgy, hogy Dávid semmiről sem tudott. Voltunk 14-en, elmentük a Prešporská Kúriába kajálni, ahol külön nekünk volt lefoglalva az egész hely, majd némi borozgatás és sörözés után elmentünk a Stormba, majd a Cirkus Barokban. Az volt a terv, hogy Dávidot jól leitatjuk, de végül Feri volt az, aki a legkevésbé bírta, viszont a beköpései az este nagyon jók voltak. Hajnali 1 és 2 óra között húztunk haza kb. 5-en, a többiek még maradtak. Ez van, ha az embernek másnap melóba kell mennie.
Aztán a hét maradék része viszonylag nyugisan telt, azt leszámítva, hogy csütörtökön sikerült nagyon csúnyán elaludnom. Reggel 7-re kellett volna melóba mennem, erre fel 7:25-kor ébredtem. Ez még nem is lenne nagy baj, ha van ott valaki más, de most csak ketten vagyunk az irodában és a kolléga csak kilencre ment. Szóval megvolt a lebaszás, ezt hallgattam egész nap, hogy elaludtam, de hát mit tegyek, ha előző napról (amikor kilencre mente be) elfelejtettem átállítani az ébresztőórámat?
Lassan eltelt a munkahét, pénteken próbáltam valakit utolérni, hogy jöjjön ki csavarogni, mozizni, sörözni, vagy valami, de mindenki beteg volt, vagy más dolga akadt. Azt hittem, hogy a péntek esték erre vannak, hogy lazuljon az ember. Szóval irány haza, PC előtt ültem, majd irány az ágy. Szombaton alvás délig, majd futás virágot venni majd Laci vitt az esküvőre. Dávid és Veroni szépen kicsípték magukat, megvoltak a nagy igenek és jöttem haza. Hajnali ötig filmeztem (nem, nem pornó) és aztán ma aludtam délután 5-ig, majd folytattam ott, ahol tegnap abbahagytam egészen mostanáig, amikor eszembejutott, hogy van egy kis szabadidőm és írhatok is de (na és persze meg kell várnom, míg lejön a következő film 😀 ). Szóval ennyi röviden az elmúlt hetem és most már remélem, hogy több időm lesz írni. 🙂

Utóbbi időben kicsit kussolok, elnézést ezért. Sokminden összejött és nemigen van időm most ide írni, pedig szeretnék. Többekközött a sok meló az oka annak, hogy nem jelentkezem. Ma csak röviden annyi, hogy másfél hete voltam az 1. SZMAZE Táborban Kamocsán, amelyről lassan de biztosan kerülnek fel a képek a képgalériámba és talán lesz egy rövid beszámoló is. Jelenleg már ott van 42 kép az első napról (lesz több is), megnézhetitek a itt. Következő hétvégén voltam Légen egy Ökörnyál nevű akción, erről majd később lesznek képek és ma pedig Dávid (osztálytársam) legénybúcsúztatóján voltam, amiről szintén teszek fel fotókat, de csak valamikor a szombati esküvő után. Szóval mozgalmasak a napjaim, de majd igyekszek mindent felpakolni ide a netre. Most pedig megyek aludni, megpróbálom kifeküdni a sok körtét, János bácsit és egyéb szeszes italt, amit ma este elfogyasztottam, mert holnap (ma) tiszta fejjel kell melóba mennem. Amúgy a körte nagyon finom volt, még most is érzem az illatát. 🙂

U.i.: Aki arra kiváncsi, hogy mit számolok vissza az MSN-es kiírásomban, annak elárulom azt, hogy egyelőre még nem árulom el. 😀