Voltunk kicsit kocsikázni

Mint az utóbbi időben elég gyakran, Tomival elmentünk megint kocsikázni. Mivel eredeti ötletünk nem akadt és szombat este volt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Nemesócsára, majd onnan Komáromba, esetleg Karvára, ideális esetben pedig egészen Esztergomig, hogy pótoljuk a múltkori potya utunkat. A terv az volt, hogy elindulunk időben, hogy ne hajnalban járjuk az utakat, de nem így lett, Tomi mint mindig totojászott, így végül éjfélkor indultunk el. Tizenhat perc alatt abszolváltuk a Pozsony – Dunaszerdahely távot, majd mentönk tovább Nagymegyeren keresztül Ócsára. Közben felhívtam Évát, hogy kint vannak-e. Megegyeztünk, hogy találkozunk a helyi cukrászdában. Hét mit mondjak, a cukrászda talán nem a legmegfelelőbb szó. Hívjunk inkább kocsmának, mert az volt. Természetesen amikor a faluban megfordultunk és leparkoltunk, mindjárt akadt mellettünk két darab zöld, akik mindenképpen teljesíteni akarták feladatukat. Mondhatom szép kis fogadtatás. Rutin kontroll, semmi gáz. Beültünk, ott volt Éva, Iván és egy Gyuszi nevű haverjuk. Megittunk egy sört / Kofolát, majd húztuk a csíkot, mert bezárt a hely. Egy kis kitérővel irány a helyi bár, amely már tényleg bár. Gyuszi teker előttünk bicajjal. Hazateker, felvesszük őt, kb. 500 méter autóval. Iván beszól, hogy Tomi padlózza meg a a dízelt (Škoda Octavia Edition 100, 2.0 TDI, 140LE). Egyes, kettes hármas, jól húz a gép, kereszteződés, jobbra a bár, erős fékezés, majd Tomi eltér balra, nyikorog kicsit a kerék. Egye fene, megforulhatunk, de erre fel már látjuk, hogy késő, a két zsernyák 100 méterre dumál valakikkel, beugrottak a kocsiba és odahajtottak mellénk. Nem is volt érdtelme elhajtani. Azaz lett volna, mert ha elég gyorsak vagyunk, eltűnünk a faluban. Nem tettük, megint igazoltatás, Tomi kiszál, úgy néz ki, hogy büntetés lesz. Gondolom kidumálja azzal, hogy nincs semmilyük sem. Sebességet nem mértek, egy kanyarban picikét megnyekkenő kerék pedig nem bűn. Kiszálok, elkezdek kötekedni velük, Tomi azt mondja basszam le. Aztán még jöttek olyan szöveggel, hogy jogsi el + 10.000 büntetés ha nem fizetünk helyben. Na álljon meg a menet? Miért is? Tíz lila és még a papírt is elveszik? Mi van akkor, ha részegen vezetek és bemérnek gyorshajtásért, neadjisten még balesetet is okozok. Ennyi energiával azért adhatnának kapásból 10 évet és örök életre bevonhatnák a jogosítványt. Nem teszik, akkor miért szopatják a jónépet a semmiért? Ráadásul a rendőr helyi taknyos volt, ismeri Ivánékat és Gyuszit is, jópofizik nekik, most meg játsza a hivatalos szervet és nyomja a szlovákul a magyar akcentusos dumáját. Majdnem 2 ezresembe fájt a dolog (még jó, hogy volt nálam elég pénz). Szóval hajnali 2 óra van és máris elcseszték a „napunkat” a rohadékok. Irány a bár, amely már csuk. Nem marad más hátra, megyünk Komáromba.

Beültünk valami jó kis helyre, ha jóĺ emlékszem Jägernek hívják. Ott duma, szórakozás, egy kis vita a rendőri incidenssel kapcsolatban. Közben megjelenik egy ismerős arc, harmadik odakiáltásomra reagál is. Tibi volt az, már kicsit mámoros állapotban. Régen nem találkoztunk, utoljára talán Szerdahelyen csettalin. Ő az egyik tag, akivel 2005-ben Szigeten voltam. Jó dolog régi ismerősökkel találkozni. 🙂

Miután a DJ lekapcsolta a cuccot, megittunk innivalónkat és felborítottam egy fél pohár vadászt továbbálltunk. Mondom megpróbálunk lemenni a Krušóba, amely az Európa-udvar közepén van. Pechünkre zárva volt, irány a kocsi. Hajnali, fél négy, mi van ilyenkor még nyitva? Castello és Royal. Ha már egyszer itt vagyunk, bementünk. Nép kevés, zene jó, csajok várnak a fuvarra. Sajnos füst rengeteg. Szórakoztunk kicsit, majd megjelent egy tag Évánál, kezébe nyomott egy Red Bullt és próbált ráhajtani. Nem tudtam, hogy ezt ma már így kell csinálni. Én még csak ott tartok, hogy „kő kóla?”.

Na mindegy, gyerek nem járt sikerrel, de legalább volt mit innunk hazaúton. 🙂 Ekkor már esett az eső, elindultunk hazafelé lájtosan 120-szal. Vártuk, hogy megint lesz legalább egy rendőri ellenőrzés, de úgy néz ki, hogy nem bírja a zöldség a vizet így nem állítottak már meg minket. Ócsán dumáltunk még kicsit a ház előtt a kocsiban, miközben elkezdettt hívni a természet. Felmentem, ürítettem, majd bent ragadtunk és dumáltunk a konyhában. Mire észbekaptunk, hogy menni kéne lassan, már hajnali hat volt, szóval elhúztuk a belünket. Hazafelé elnéztünk még Nagymegyeren nagyszüleim házához. Furcsa volt kicsit, 6 éves korom óta csak egyszer jártam arrafelé. Előjöttek régi gyerekkori emlékek. Kár, hogy nincsenek már nagyszülők és nincs már kihez menni Megyerre, pedig de jó is lenne.

A bejegyzés csütörtök, január 31st, 2008 - 3:53-kor történt. Kategória: Beszámoló, Csak úgy valami. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról