Ma elhagytuk Názáretet, délebbre utaztunk. Először megálltunk Tábor hegyén ahol egészen délután kettőig dekkoltunk. Kicsit sokáig, de legalább utazhattam 6 ajtós Mercedes taxival. 🙂 Miután sikerült elhagynunk „a hegyet”, délre indultunk, palesztin területkre. Elképesztő volt, főleg akkor amikor átléptük az első ellenőrzőpontot, majd kb. egy órán keresztül Jordánia határának közelében mentünk. Mivelhogy Izrael állandóan harci készültségben van a határ nem amolyan „zöld határ” mint Európában, hanem egy erősen védett övezet, amelyben ha mozgást érzékelnek, azonnal lőhetnek a katonák. Ehhez még hozzájönnek drótkerítések (2-3) amelyek közül egyben áram is van vezetve. A határvonal figyelve van és helyenként vannak beásott tankok is. Az ellenőrzőpontokon a beélesített M16-osok teljesen normálisak. Itt ilyenek a mindenapok. A határ mentén rengeteg beduin települést láttunk. A bódéik amelyekben élnek olyanok, mint a nálunk az északi országrészben a tévéből is jól ismert cigány pérók. Kb. 120 ezren vannak és szegényesen élnek, viszont jó viszonyban vannak a hadsereggel, mert a háborúk alatt mindig segítették valamiféleképpen a katonákat, szóval jó helyi szövetségesei a helyi hadseregnek. Ezért cserébe az állam is segíti életüket, gyerekeik ingyen járnak iskolába, vagy szükség esetén orvost biztosítanak nekik, aki szükség esetén akár házhoz is jön. Szép kis szimbiózis. Folyt. köv. (fáradt vagyok, megyek aludni).

Tábor-hegy

Itt és most! A vélemény szent, a hozzászólás szabad!