Ma esti böngészésem alkalmával betévedtem a Blogsearch.hu oldalra is. Mondom, ha már itt vagyok, akkor rákeresek kedvenc fényképezőgépmárkámra is, hátha ráakadok valami érdekes fotós blogra. És hát sikerült is, ráakadtam egy Fiatal riporter című blogra, amelyen a következő cikk nagyon tetszik és engedelmetekkel idézem is, mert sok okos mondanivaló van benne. Íme:

A legtöbben, akik bekerülnek egy újsághoz, azon lepődnek meg, hogy mennyi szervezés folyik mielőtt egyáltalán eljut szegény fiatal riporterünk a helyszínre. Szerkesztők, újságírók, kontaktemberek, portások és titkárnők hadával kell megvívni, mire az ember bejut fotózni. De nem csak a jó szervezés fontos. Összeszedtem egy listába azokat a dolgokat, amikre egy fotózás elött nem árt gondolni.

1. Rendben van-e a felszerelés? Fel vannak-e töltve az akkumulátorok a vakuhoz, fényképezőgéphez, mobilhoz (Van pénz a mobilon?)? Van hely a kártyákon? Tiszták az objektívek? (plusz pont azoknak, akiknek csak fel lehet kapni a táskáját, úgy, hogy az elöbbi kérdésekre minden válasz mindig igen.)
2. Helyszín és idő? Tudod, hol lesz az esemény? Mikor? A helyszínen belül hogyan kell eljutni abba a terembe/helységbe ahol lesz az esemény?
3. Telefonszámok? Ki a rendező, kit kell keresni, ha valami baj van? Tudod az újságíró nevét és számát aki tudósít/cikket ír? A szerkesztőt eléred, ha valami változás van (biztos lesz)?
4. Helyszín? Mekkora a terem, helység? Kint lesz? Milyen színű a plafon/fal (lehet-e róla vakut pattintani)? Vannak-e esetleg olyan helyek, ahonnan érdekesebb látószögű képeket tudsz készíteni (erkély, emelvény, valami keretező motívum)?
5. Program? Tudod mi fog történni? Ha nem, kérdezz meg egy szervezőt. Ha tudod, akkor egyeztess egy rendezővel, hogy még érvényes-e az amit te tudsz (általában nem).
6. Idő? Van elég időd, hogy odaérj? Ha parkolnod kell, tudod hol fogsz? Ha az első parkoló tele van (tele lesz), hol parkolsz? Inkább érj 5 perccel előbb, mint után.
7. Kijárat? Ha nem maradsz végig, hogyan fogod elhagyni az eseményt, anélkül, hogy zavarnád?
8. Szereplők neve, beosztása? Ki van a képen, mit csinál? Kivel, mikor? Hol? Miért?
9. Határidő? Mikorra, és milyen formában kell leadnod az anyagot?

Ez csak pár szempont ami alapján fel kell mérned az eseményt, itt van még pár tapasztalat, amire a saját/mások hibájából jöttem rá (igen, evidensnek tűnhetnek ezek, de biztos van egy amire nem gondoltál):

1. Halkítsd le a mobilod!
2. Olvasd el az első pontot megint.
3. Öltözz megfelelően. Mivel dolgozol, nem kell egy Armani öltönyben rohangálni egész nap, de díszdoktor avatóra ne strandpapucsban és rövidnadrágban gyere.
4. Légy ott időben! Néha az esemény előtt sokkal jobb fotólehetőségek kínálkoznak. Ha te vagy ott előbb, tiéd a jobb hely. Ha úgy esel be, és valami változás van, akkor nem tudsz reagálni, felkészülni.
5. A fontos emberek mindig a TV kamerák fele fordulnak. Állj a TV kamerák mellé, ha olyan mozzanat jön, amikor valamerre fordulnak egy díjjal, kézfogással. Alternatíva: Kérd meg az alanyt, hogy feléd is forduljon (ez persze nem mindig lehetséges).
6. Dolgozol. Neked ugyanannyi jogod van ott lenni mint mindenki másnak, ne udvariaskodj feleslegesen a többi fotóssal, tévéssel, de azért pofátlan se légy. Ők is bele fognak mászni a te képeidbe és te is bele fogsz lógni az övékbe. Ha egy kis helyen történik az esemény, akkor a legszélesebb objektív nyer.
7. Légy udvarias. Az udvarias embereket ugyanúgy megjegyzik, mint a bunkókat, csak más miatt. Tekintsd úgy, mint egy befektetést, legközelebb könnyebben fogsz bejutni valahová, mert emlékeznek rád.
8. Légy szerény. Ez is egy kellemes tulajdonság, ami miatt legközelebb könnyebb dolgod lesz.
9. Ne szerénykedj. Azért vagy ott, mert neked kell egy kép az eseményről. Ha másokat előreengedsz, és nem sikerül képet csinálnod, akkor a szerkesztőd azzal nem tud mit kezdeni.
10. Fülelj. A szervezők/jelenlévők folyamatosan beszélnek egymással, mindenféle érdekes extra információhoz hozzá lehet jutni így. Természetesen légy tapintatos, és udvarias.
11. Beszélgess. Kollegákkal, szervezőkkel, az újságíróddal. Tudhatnak olyan információt, amit te nem. Azért ne vidd túlzásba, ne zavard vele a másikat, vagy az eseményt, dolgozni vagy ott, ugyanúgy, mint ő.
12. Gondolkodj előre. Nem vagy olyan gyors, hogy mindenre akkor reagálj, amikor történik. Tudd, hogy merre haladnak a fontos személyek, ha mozognak. Tudd, hogy mi a program. Tudd mi jön. Menj előre. Ha hamarabb ott vagy, tiéd lesz a jobb hely.
13. Ismerd a kollegáid! Tudd, honnan jöttek, hogyan dolgoznak, mivel dolgoznak, mik a szokásaik. Ha egy kollega mindig ott van a jó pillanatoknál, és eltűnt, akkor neked is valószínűleg már máshol kellene lenned.
14. Tanulj! Olyan nincs, hogy mindent tudsz. Ha mégis ezt gondolod, akkor tedd le a gépet. Menj haza.
15. Tanulj a kollegáidtól. Ők vagy régebben csinálják, vagy frissebbek, mint te. Figyelj, milyen objektívet, nézőpontot, helyet választanak. Ne utánozz, csak figyelj, vegyél át ötleteket, amik tetszenek. Légy azonban kritikus, nem biztos, hogy minden amit mások csinálnak, jó, vagy neked be fog válni.
16. Írígység. A nagyobb fényképezőgép és a drágább objektív nem csinál jobb képeket, ugyanúgy, ahogy a szebb toll nem ír jobb cikkeket. Dolgozz azzal, amid van. Majd lesz jobb, de most azt kell tökéletesen ismerned, amid most van. Ismerd a határaid, tudd, hogyan tudod szükséghelyzetben ellensúlyozni a felszerelésed gyenge pontjait.
17. Szolidaritás. Ha egy kollegád akkumulátora lemerül és kisegíted őt, akkor legközelebb ő is ki fog segíteni egy rossz helyzetben.
18. Szolidaritás. Ne bízz abban, hogy bárki is segíteni fog.
19. Bizalom. Ne bízz meg senkiben sem. Csak saját magadra támaszkodhatsz. Ha valaki mégis segít, köszönd meg udvariasan, de ne hidd, hogy legközelebb is fog.
20. Megbízhatóság. Ha valami el tud romolni, el fog. Akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rá. Ha a felszerelésed bármelyik darabja nem megbízható, akkor vidd el szervízbe, vagy cseréld le. Stresszforrás, ha nem tudsz megbízni valamiben, és emiatt rontasz el egy munkát. Ha fizetnek érte, még rosszabb.
21. Figyelnek. Ha bunkó, trehány, figyelmetlen, pontatlan, lusta, arrogáns, beképzelt vagy, holnapra mindenki tudni fog róla. Ha elrontasz egy munkát, mindenki tudni fogja. Ha udvarias, pontos, figyelmes, szorgalmas vagy, akkor is fogja tudni mindenki. Nem holnapra, de sokkal jobban megjegyeznek. A szerkesztőknek természetes, hogy minden jól megy. A szerkesztők nem szeretik, ha nem megy minden jól. A szerkesztők megjegyzik, ha semmi nem megy jól.
22. Elérhetőség. Hangosítsd fel a mobilod! Ha nem tud egy szerkesztő elérni, legközelebb nem téged fog keresni. Ha nem téged keres, nem te kapod a munkát.
23. Dolgozz. A legutolsó képed számít. Senki nem emlékszik az elötte lévő képeidre. (Kivéve, ha Keleti Évának hívnak. Akkor csak a táncos képedre emlékeznek. :D)
24. Légy jóban a portásokkal, titkárnőkkel. Általában pontatlan önképpel rendelkező kisemberek, de ők örzik a kapukat. Ha be kell jutnod valahová, őrajtuk vezet keresztül az utad. Ha velük jóban vagy, sok minden sokkal könnyebb. Ez nem képmutatás, ez diplomácia.
25. Tartsd nyitva a szemed. Nem mindig az a jó kép, amiről az esemény szól.
26. Mozogj. Ha azt veszed észre, hogy két fotósnál több van egy csomóban, ne állj be te is. Ugyanolyan képeid lesznek mint nekik.
27. Szemmagasság. Portrénál próbálj meg szemmagasságból fotózni. Gyerekeknél ez földön mászást jelent (itt jönne rosszul az Armani öltöny).
28. Szemmagasság. Mindenki látta már szemmagasságból a világot. És már unják. Menj föl valahová, menj le valahová, feküdj a földre. Porold le magad utána. (Az Armani öltönyt vidd el a tisztítóba.)
29. Ne fogadj el ajándékot. Ha svédasztal vagy fornetti van, az ok. Ha elmész egy PR cikkhez fotózni egy étterembe, és ott meg akarnak vendégelni, akkor udvariasan utasítsd vissza. Nem fogja senki sem rögtön azt gondolni, hogy megvehető vagy, de ha egyszer elterjed rólad, akkor azt nagyon nehéz levetkőzni.
30. Legyen nálad sajtóigazolvány. A sajtóigazolvány olyan kulcs, ami zárt ajtókat, zárt ajkakat és új távlatokat nyit. Másrészt sokkal kevesebb kérdést kérdeznek, ha lóg rajtad egy. Nem ad sajtóigazolványt a médium ahol dolgozol? Ideje kérni egyet, vagy otthagyni őket. (Az őrezred testőrei kifejezetten szeretik, ha van nálad.)
31. Ne dolgozz ingyen. A „köszönöm”-ből nem tudsz kenyeret venni, és számlák kifizetésére sem lehet használni. Nem tudsz egy boltban sem ingyen vásárolni, csak azért, mert most nyitott meg, te se dolgozz ingyen azért mert még kezdő vagy (kezdő vagy, nem amatőr). Persze néha vannak akciós ajánlatok. Ha ingyen dolgozol, győződj meg róla, hogy egy olyan befektetés, ami később megtérül (ne hitegesd magad viszont). Azzal, hogy olcsón dolgozol, csak azt éred el, hogy az összes fotós megélhetését rontod, lenyomod az árakat. Mire eljutsz oda, hogy elkérhetsz magasabb összegeket is, már nem fogja akarni senki sem kifzetni. Minden exponálással közelebb kerül a géped a kukához/szervízhez, akárhányszor megnyomod a gombot, az neked pénzbe kerül. Enned kell, bérletet/benzint venned, fizetni az áramot, adathordozókat. Ha valaki ingyen akar valamit, udvariasan utasítsd el. Ne találj ki kifogásokat, mond meg neki kerekperec, hogy annyiért sajnos nem tudod elvállalni, mert neked ennyibe kerül. Ha ezt nem érti meg, ne dolgozz ezzel a klienssel többet. Azt az időt amit a munkával töltöttél volna, használd arra, hogy értelmes, fizető klienseket keress.
32. Légy naprakész. Ha nem követed a híreket, nem tudod mik a lehetőségeid, nem tudod milyen új technikai megoldások vannak, akkor hamar lehagynak a többiek.
33. Névjegykártya. Legyen nálad. Legyen rajta a weboldalad címe.
34. Weboldal. Legyen rajta elérhetőség, életrajz, és egy erős portfolió referenciákkal. Legyen rajta a névjegykártyádon a címe.
35. Az olcsó drága. Ha spórólsz a felszereléseden, akkor a minőségen és a lehetőségeiden spórolsz. Egy rossz objektív, egy tré weboldal vagy egy lassú számítógép meg fogja magát bosszulni. Inkább húzd ki még egy kicsit azzal amid most van, és vegyél egy drágább objektívet/számítógépet/bármit, minthogy pár hónap múlva ki kelljen dobnod azt amit most sietve vettél.
36. Angol. Tanulj meg angolul. Az internet angolul van. Az összes műszaki leírás angolul van. A legfrissebb hírek angolul vannak. A legjobb fotós blogok angolul vannak. A fényképezőgéped menűje angolul van. Nem nehéz nyelv, és mérhetetlenül sok lehetőséget nyit meg elötted az ismerete. (Akár külföldi munkát is.

Gyakorlatilag az egésszel egyetértek, és szerintem az utolsó pont az amellyel kezdenem kell…

Na, kinél volt? És kinek mit hozott? Én bejöttem melóba, iroda kidíszítve, mint hogyha Szilveszter napja lenne, rengeteg édesség mindehol és a monitor alatt a zacsiban ott a hagyma. Vazz, hagymát kaptam!!! Csak én és az egyik kollégám. 🙂
Ezekszerint mi leszünk a VIP alkalmazottak, mert a többiek csak valami vacak kis mandarint kaptak. B)

Mint ismeretes, a 2007. október 31-re tervezett Underworld koncert az együttes egyik tagjának betegsége miatt elmaradt, de a zenekar ígérte, hogy eljönnek Pozsonyba amint lehetséges lesz. Úgy néz ki, hogy állják a szavukat és a zenekar honlapjára már felkerültek az új koncertdátumok. Pozsony mellett a következő dátum szerepel: 2008. február 8., ami még sokára lesz, de addig is örülök, hogy nem váltottam vissza azt a két papirost, amellyel bejuthatok majd a koncertre. 🙂

Underworld, Sziget fesztivál – 2005. augusztus 11., Budapest

Angol MSN-t használók figyelmébe ajánlom ezt a bejegyzést. Időelőtt kiszivárgott a 9-es beta fejlesztés, és jelenleg már letölthető a neten. Gyakorlatilag csak egy új funkciója van, lehetővé teszi, hogy egy időben egy címmel több számítógépen is be legyél jelentkezve. Sajnos ez a funkció nem működik, és közli velem a gép, hogy egy olyan verziójú MSN-t használok a másik számítógépen, amely ezt a funkciót nem támogatja (mellesleg ugyanazt). Úgy néz ki, hogy megint minden Microsoft módra működik és még várnunk kell egy kicsit, hogy minden korrektül működjön. Természetesen megint finomítottak valamit a kinézeten, nekem tetszik. 🙂 Legalább valami.

Windows Live Messenger 2009

[update]

Van megint némi változás, már nem Beta a Messenger, az aktuális verzió jelölése Windows Live Messenger Version 2009 (Build 14.0.8050.1202). jelenleg ez tölthető le a Microsoft oldaláról, konkrétan innen. Az új verzió a betára van építve, csak éppen kicsit elegánsabb lett megint, eltűntek a még 8-as verzióból átvett dolgok, mint pl. a jobb alsó sarokban kiugráló notifikációs ablak szögletes keretei és hasonló apróságok, már nincs az embernek olyan benyomása mint a beta verziónál, hogy ez csak amolyan félig átdizájnolt 8-as. Amit még érdemes megemlíteni az az, hogy jelenleg a telepítés online történik, azaz egyenesen a netről tölti le a telepítő a kiválasztott csomagokat. Nagyon ajánlom mindenkinek, hogy „nextezzétek” végig, mert akkor több száz megabájtnyi felesleges hülyeséget is telepítetek magatoknak az így is majdnem 70MB helyet kérő Messenger mellett. Telepítés után már minden pofonegyszerű, gondolom senkinek sem fog gondot okozni a kezelés. Lett náhány új téma, kicsit elegánsabb lett a kezelőfelület és a pasztelszínek is eltűntek, műr nem annyira halványul ízetlen az egész alap kezelőfelület. Röviden ennyi, más komolyabb é s érdekes változást nem vettem észre (nem is kerestem).

[update 2]

Időközben változtak kicsit a dolgok. Az ezidáig általam is használt Build 14.0.8050.1202 már nem működik, új verzió jött ki. Amit nem értek az az, hogy miért kellett az előző verziót funkcionalitás ügyben azonnal letiltani. Otthon frissítettem azonnal (az új verzió számát majd leírom, ha otthon leszek), ahogyan kiugrott a figyelmeztető ablak, de munkában ez kicsit körülményesebb, merthogy nincs adminisztrátori jogom a számítógépemen, ezért defragmentálás címszóval rögzített service call segítségével kell rászednem az admint, hogy nekem életbevágóan fontos, hogy új MSN…, akarom mondani Windows Live Messengerem legyen. Megértem, hogy nem kívánják azt, hogy a felhasználók az öregebb verziókat használják, sőt, azt is megértem, hogy minnél hamarább át akarnak téríteni minket beta verziókról teljes verziókra, de azért nem kellene ezt ilyen radikálisan csinálni, hogy az aktuálkis kiadás egyik napról a másikra nem működik. Ha ezt sokszor eljátszák, akkor nagyon hamar megtörténhet, hogy elsődleges OM programként a Skype-ot fogom használni, amelynek 4-es verziója nagyon szimpatikus számomra, nem beszélve a hívások jobb hangminőségéről és gyorsabb fájlcserékről is belző hálózatokon levő felhasználók között, amire rájátszik az is, hogy az új Messengerben erre már nincs is rendesen lehetőség. Még szerencse, hogy van egy gyors szerverünk, ahova van lehetőségem felpakolni és megoszatani akár nagyobb adatmennyisélget is. Jah, akit érdekel, hogy mi újdonság az új Messengerben, elárulom, hogy semmi. Azaz semmi érdemleges. Észrevettem, hogy van néhány új téma, de azon kívül semmi újdonság. Vagy mégis? Telepítéskor megint rám akarta erőltetni az összes Live programot. Merem állítani, hogy a legtöbb laikus felhasználó végig „nextezi” a telepítést, amely ennek kösznhetően akár fél óráig is letarhat és természetesen telerakja a gépét sok felesleges szarral. Utálom az ilyet. A hab a tortán az, amikor a telepítés befejztével megkérdezi, hogy részt akarok-e venni valamilyen Microsoft programban, amelyben figyelik a felhasználük szokásait, blablabla és az ablakban van egy OK és egy Cancel gomb, illetve két radio-gomb. Egyik a Yes, másik a No, thanks. Kiválasztva No, de trükkösen, az OK gomb halvány, nem lehet rákattintani. Az, aki nem olvassa ezeket az ablakokat (valljuk be, a felhasználók nagyon nagy százaléka), automatikusan elkezd kísérletezni azzal, hogy miként szbaadulthat meg tőle. Egyik megoldás a Cancel gomb. Ilyenkor az balako eltűnik, de egy idő után megint kigrik ez az ablak. Nem egy főnyeremény, ugye? Tétzelezzük fel, hogy ezt eljátszottuk már vagy 3x, jobb megoldás kell, ami örökre megszabadít ettől a rpoblémától. Oké, ott a Yes lehetőség, bepipálom azt, és lám, feléledt az OK gomb. Na, akkor lássuk mi történik, ha visszapipálom a „No, thanks.” lehetőséget. Semmi, az OK gomb továbbra is használható. Szemét banda, csesszék meg a jó édes…! Sajnos ezzel nincs vége, hiába mondtam azt, hogy nem akarok semmiben sem résztvenni, következő verzió frissítéskor és egyben kötelező telepítéskor ez a rohadt ablak megint kiugrik és megint addig fog cseszegetni minket, amíg nem állítjuk át igenre, majd nemre, majd ezt hagyjuk jóvá némi anyázás közepette. És ezt rendszeresen el kell játszani. Vagy mégsem? Természetesen ha azonnal részt veszünk és igennel és OK-val távozunk az balakból soha a bödüs életben nem fog kiugrani ez az ablak, mert a háttérben majd a Microsoft szép lassan gyűjti az adatokat. Azt, hogy milyeneket inkánbb nem is akarom tudni, mert akkor holnap azonnal át kellene állnom Linuxra.

Erre a webre ma akadtam rá, nem vagyok képes nem beposztolni ide: http://www.prostreetromania.ro/. 🙂 Egy kis ízelítő:

Igen, jártam ott a közelmúltban, konkrétan múlt hét szerdától szombatig. Eredetileg az volt a terv, hogy minden nap írok valamit ide, de végül nem jutott rá elég idő, ami végső soron nem is baj. Nem baj, mert mindig volt valami, mindig mentünk valamerre, egyszerűen nem unatkoztunk, mármint Andi útitársnőm és én. Még mielőtt valami pletyka kezdene terjedni leírom, hogy Ő nem a barátnőm, nem a szeretőm, csak egy tényleg jó barátom, akivel ezt az egész kiruccanást kitaláltuk kb. 3 hónappal korábban. Megrendeltük a repülőjegyeket (ez megérdemelne minimum két blogbejegyzést), egy hónappal indulás előtt foglaltunk szobát és közöltük Kešůval (volt osztálytársam, aki most fél évig ott tanul Amszterdamban), hogy jövünk és szeretnénk igénybevenni utikalauzi szolgáltatásait. 🙂
Eljött a várva várt nap, november 14., szerda. Irány Schwechat, utazás reggel Amszterdamba. Simán érkeztünk, csak Kešůt kellett felébreszteni, mert elaludt és nem jött ki elénk a reptérre. Nem baj, egye fene, addig beültünk valamit harapni a Burger Kingbe (ha már Pozsonyban nincs). Konstatálom, hogy kellene minden Meki mellé egy Börger Király is (de a fagyi továbbra is Mekiéknél a jobb :)). Végül Kešů kijött értünk, elvitt minket a szállodánkoz ahol leraktuk a csomagokat és irány a város. Első dolog amire nem lehet nem felfigyelni az az, hogy ki-bé-aszottul sok a bringa. Annyi biciklit én még egész életem alatt összesen nem láttam.

Óriási 3 szintes kerékpárparkoló van pl. a vasútállomás mellett és az utcán mindehol ahova csak egy bringát ki lehet kötni ki is van kötve legalább egy, legyen az villanyoszlop, vagy hídkorlát. És hogy hídkorlátból van ott elég az szent, mert a városban kb. 1200 híd van. Velencéhez lehet hasonlítani a belvárosban koncentrikus köröket írnak le a kanálisok, ezeket szelik át hidak százai. Ez valami olyasmi, amihez nálunk nem vagyunk hozzászokva. Egy feelinget ad a városnak a sok bringával és jókat lehet ott sétálni (és közben félreugrálni a bringások és kismotorosok útjából). Ezt a belvárosi részt kb. 30-40 perc alatt lehet végigjárni hosszában, de ez nem azt jelenti, hogy ennyi idő alatt be lehet járni a várost.

Hosszában be lehet járni néhány tucat útvonalon és ezeket a párhuzamos utcákat kisebb utcák százai kereztezik, gyakran olyanok, amelyek szélessége alig fél méter. Közben mindkét oldalon üzletek és coffee shopok rengetege millió turistával.

És ha már a coffee shopkról van szó: neve alapján az ember azt mondaná, hogy sima kávézókról lehet szó, de ez csak amolyan hivatalos kamunév. A coffee shopok azok a helyek, ahol Hollandia leghíresebb „termékéhez” lehet teljesen hozzájutni, ez a fű. Lehet fogyasztani teljesen legálisan mindeféle formában a lényeg az, hogy ott ez legális. Mivelhogy nem dohányzom (legfeljebb csak passzívan) a füves cigi nem jöhetett szóba. Más megoldást kellett keresni, ez lett volna süti, avagy a space cake.

Mi muffin (5€/db) formájban fogyasztottuk és kiváncsian vártuk a sűrű füstben a hatást. Nem jött. Egy óra múlva úgy döntöttünk, hogy továbbállunk és visszamegyünk a szállodába, hogy átvegyük a szobát (14:00 után volt a check in). Elindultunk a Central Station fel, hogy onnan majd az 5-ös villamossal visszajutunk a szállodához (ekkor még nem ismertük annyira, hogy el merjünk indulni gyalog). Ahogy a sok kis utcácskát szeltük át rengeteg kajáldával, megéheztem, beültünk egy szelet pizzára. Érdekes, mert itt a pizzák úgy készülnek, hogy előre sütik őket és amikor kérek egyet, akkor veteszik még sülni 1-2 percre. Így meleg és egyben nagyon finom is. Kifizettük a kaját, leültünk a kis kajálda belső terében. És bumm, ekkor jött a hatás, másfél órával később. Eleinte csak egymáson nevettünk (és persze Kešů beköpésein), majd kezdtem érezni, hogy az agyam mint hogyha előre hátra mozogna a fejemben. Minden egyre jobban mosódott el és tudtam, hogy itt az ideje lepihenni kicsit a huszonvalamennyi órás ébrenlét után (repülés előtti éjszakán nem aludtam). Az állomásra már nem tudom hogyan jutottunk el, csak azt tudom, hogy vettünk 2 napos bérletet, kiperkáltam a 10,50-et és vártuk a villamost. Ekkor már csak a legalapvetőbb dolgokra voltam képes, mint pl. az, hogy körbenézek az útra lépve. Egyszerűen nem voltam képes egy konkrét dolognál többre összpontosítani. Ha gondolkodtam valamin, akkor nem érzékeltem a környezetemet és fordítva. Számomra az volt a legrosszabb, hogy nem voltam képes észlelni a körülöttem történő dolgokat és számomra ez olyan, mint hogyha hirtelen vak és süket lennék. Kešů felültetett minket a villamosra és közölte, hogy hol száljunk ki. Természetesen én ekkor már csak abban bíztam, hogy Andi mindent pontosan tud és nem lesz semmi bonyodalom. Sajnos lett, mert két megállóval korábban szálltunk le, mert elkevertük a tereket. Elindultunk a villamossíneket követve és támpontokat kerestünk és vegül megleltük a Musem Pleint, ahonnan már kb. tudtam az utat a szállodához és megismerve néhány helyet amerre délelőtt elmentünk meglett a szállásunk. Még szerencse, hogy elég jó a tájékozódási képességem és nem hagyott cserben ilyen szar állapotban sem. 🙂 A szálloda recepcióján várnunk kellett néhány percig, mert többen érkeztek velünk együtt. Én már ekkor az ájulás határán voltam és alig álltam a lábamon. Mint kiderült, itt már Andi is rosszul érezte magát és mindketten csak azt vártuk, hogy megkapjuk a szobakulcsot. Ekkor már a lift és a szoba megkeresése is komoly feladat volt a számunkra. A szobát kb. délután háromkor vettük át és amint bementünk, azonnal lefeküdtünk aludni, azzal a tervvel, hogy pihenünk és estére rendbejövünk, majd bemegyünk a városba szórakozni. Hát nem lett úgy, reggel 8-9 körül keltünk és még ekkor is kicsit kómásak voltunk.
Ezután szuper reggeli, majd elindultunk várost nézni, soppingolni, beülni ide-oda, stb. (ezen a napon Kešů nem volt velünk). Sokat hülyéskedtünk, de beszélgettünk is jókat. Végre rendesen kikapcsolódtam, már rám fért. 🙂 Ez így ment egész nap, estére már elég szépen tájékozódtam a belvárosban. Így utólag elemezve a dolgot, talán későbbre kellett volna tenni a coffee shop látogatást, de most már mindegy.
Harmadnapra maradt a hajókázás Amszterdam kanálisan keresztül és a Vondel park. Előbbi nagyon érdekes volt, utóbbi pedig nagyon szép. Majdnem a belvárosban van és egy óriási és egyben gyönyörű park. Nagyon kellems hely a kikapcsolódásra. Sétáltunk ott kb. 1-2 órát. Kár, hogy nálunk nincsenek ilyen parkok. 🙁
Ezzel elérkeztünk az utolsó estéhez, be kell menni a városba esti feelingezni. És ezt hol lehet a legjobban? Természetesen a piros lámpás negyedben (Red Light District), merthogy Amszterdamban ezek a szolgáltatások is legálisak, ráadásul még adót is fizetnek belőle a szorgos lányok. Kint állnak az ablakban és árulják testüket. Érvényes egy szabály. Minél szűkebb egy utca, annál szebb csajok vannak ott és fordítva. Voltak olyan szép lányok helyenként, hogy megfordult a fejemben az 50 eurónyi készpénz elköltése is eme „atrakcióra”, de azért ennyire nem süllyedek le. Na és aztán még ott vannak a nem szűk utcás lányok akik egyes kirakatokban madárijesztőként is válalhatnának munkát, illetve ha a súlyuk, vagy koruk alapján fizetné meg őket az ember, akkor elmegy rájuk az utolsó gatya is. Talán nincs elég fantáziám, de tényleg nem értem, hogy ki az, aki utánuk fordul, nemhogy még fizet is a szolgáltatásaikért is. Voltak olyanok, amelyeknél még a szűzességet sem tartom kizártnak. 🙂 Ez után már csak egy Pirates nevű szórakozóhely meglátogatására maradt idő, ahol elvoltunk kb. hajnali 2-ig, majd irány a szálloda és másnap (illetve aznap) korán reggel a reptér.
Jó kis kiruccanás volt, ajánlom mindenkinek aki nem sajnál „néhány” eurót egy kis szórakozásra.

Képek nemsokára. 🙂

Amióta megjelent az Orange új kínálata, nagyon elkezdtem azon filózni, hogy búcsút intek a UPC-nek. Nem azért, mert a UPC-vel nem vagyok megelégedve, hanem egyszerűen azért, mert az Orange ajánlata jobb. Egyelőre egy nagy bibi van csak, jelenleg még nincs a házunk bekötve, az optikus kábelnek a kapunk előtt az utcán van vége. Remélem ez hamarosan (fél éven belül) megváltozik és átállhatok. Az ami az Orangenál tetszik a maximális feltöltési sebesség (upload). Jelenlegi internetes kapcsolatom 10/1 Mbps. Tudom, szlovákiai viszonyokhoz képest ez nagyon jó, de az 1 megás upload mégsem az igazi, mert feltölteni valamit a szerverre az örökkévalóságig tart. Ezzel szemben az Orange 60/8 Mbps sebességű kapcsolatot ígér 1310 koronáért havonta (ez már adóval), ami szerintem elfogadható ár, és gyakorlatilag jóval olcsóbb, mint a UPC. A dolog hátulütője az, hogy ez az ár még nem tartalmazza a TV árát, pedig a digitális TV jó volna. Ha azt is hozzáveszem azzal a 19 csatornával amit a leggyakrabban nézünk itthon a végösszeg 1765 Sk. Ez még belefér, most az a kérdés, hogy miért nincs ez mindenkinek otthon? A válasz egyszerű, 36 hónapos hűségnyilatkozatot kell aláírni. Ez barátok közt is hosszú időnek számít és három év alatt sokminden megváltozhat, főleg az optikus internetkapcsolatok kínálatok, azok árai, illetve sebességeik terén. Sajnos „orindzsék” jól kieszelték a dolgot – maguknak. Ha nem akarok a rabjuk lenni 3 évig kénytelen vagyok megvenni a konvertort majdnem tíz liláért, ami rohadtul sok pénz, így hát az emberek többsége inkább aláírja a 3 éves rabságot. Érdeklődtem a cég infovonalán és megtudtam azt is, hogy a szolgáltatást csak az ő saját konvertorukkal kínálják, szóval nem lesznek hajlandóak az előfizető saját berendezésére bekötni az optikát. Kár. 🙁 Gondolom ez azért van, mert nagyok a kiadások egy háztartás csatlakoztatására és ha nincs garancia, hogy a 3 évig szedhetik a pénzt a zsebemből, akkor ez rizikós buli nekik, főleg így eleinte.
A másik dolog ami meglepett az az, hogy nincs nemzetközi backup csatlakozásuk, kizárólag a SIX-re vannak rákötve. Ez egy akkor cégnél mint az Orange nagyon meglepő. Elég ha egy C kategóriás állampolgár éppen rezet szeretne nyerni az optikus kábelekből valahol a SIX és az Orange épületei között és máris megvan a baj. Ha ezeket a dolgokat összegezzük, már elgondolkozik az ember, hogy most mit s miként. Még szerencs, hogy jelenleg március végéig meg kell elégednem a UPC-vel, ezért filózni ráérek még később. 🙂

Ma este valaki segítségemet kérte, mert nem működött neki a StrongDC++. Ahogy az ilyenkor általában lenni szokott az Active/Passive beállítással, illetve a portok átirányításával van a gond. Nem nagy dolog beállítani, de magyarázzátok ezt el egy lánynak, aki azt sem tudja, hogy mi az a router és jómagam pedig nem ismerem fejből a routerét. Ilyenkor általában az van, hogy személyesen kell megjelenni és beállítani, viszont tudtam, hogy a szolgáltatója akitől a net van az az én imádott alkalmazóm a T-Com. Sajnos már kicsit ismerem cégünk internetes biztonságpolitikáját, legalábbis a routerek és modemek beállítását illetően. Hát mondom szerencsét próbálok. Az illető hölgyet, akit most hívjunk D.-nek, megkértem, hogy nézzen fel a whatismyip.com weboldalra, majd írja le az IP-t. Több nem kellett. A router webes kezelőfelülete elérhető volt, a bejelentkezési adatokat pedig elsőre eltaláltam. A név az admin, jelszó ugyanaz. Ezek után már piskóta volt kideríteni, hogy a családnak 4 számítógépe van, majd azok IP-jét ismerve beállítottam az átirányítást. Így aktiválni lehetett a StrongDC++-ban az Active felhasználói módot, port átirányítással. D.-nek lediktáltam, hogy mit pipáljon ki és be, és máris minden működött. Kisiskolás meg tudja ezt csinálni és ebben az esetben hasznomra vált az egész, viszont elgondolkodtató, hogy mi van ha egy idegen akad rá a routerrel egy IP-scan során, majd egy portscan lefuttatása után belép a routerre és teljesen átállítja azt, neadjisten felülírja memóriáját, amivel akár teljesen el is ronthatja. Több ezer felhasználó pedig tudtán kívül ki van téve eme veszélynek, aztán ha valami történik, akkor ő a hülye, mert nem tudott róla.

Már kezdtem örülni a szerdai Underworld koncertre, erre fel kapom a hírt, hogy az együttes egyik tagjának lebetegedése miatt elmarad és el lesz halasztva máskorra, valószinűleg egy tavaszi időpontra. Zseniális. 🙁 Egyetlen pozitívum, hogy így legalább visszaválthatom az egyik potya jegyet, ami a nyakamon maradt. Erre azért még alszok párat, elvégre nem sürget az idő.

Meglepődik valaki, ha azt mondom, hogy ez a klipp valamilyen oknál fogva nem került be az MTV repertoárjába? Ilyen a cenzúrea egy állítólag demokratikus államban, ilyen Amerika…