Az utóbbi években rendszeresen lemaradok az olimiai nyitóestről. Utoljára talán az 1996-os Atlantai ünnepséget láttam, és már nem sok minden rémlik belőle, sőt az 1992-es Barcelona-i ünnepségből több részletre emlékszem. Igaz, az az első olimpia, amelyre emlékszem. Otthon néztük, emlékszem, hogy óriási olimpiai zászlóval fedték le a stadiont és a végén a lángot rendhagyó módon egy égő nyíllal gyújtották meg, amelyet egy paraolimpionista, Antonio Rebollo lőtt fel a katlanba. Akkor gyerekként ez nekem valami elképesztő látvány volt., nem véletlenül maradt meg bennem mindmáig.
De most térjünk vissza arra, amiért ezt a bejegyzést írni kezdtem. Gondolom velem együtt sokan lemaradtatok nyitóünnepségről, mert péntek ide vagy oda, munka van, és egyéb program úgyszintén akad (pl. gyamlálás a kertben, stb.). Esetemben a meló vot fontosabb, na meg nincs TV-m munkában, hiába vagyunk T-Com és mossuk mindenhol a jónép agyát a Magioval. Nem maradt más választás, le kellett töltene a nyitóünnepséget internetről. Szerencsére okos emberkék tudták, hogy szeretem a minőségi felvételeket, ezért HD minősgében találtam rá. Maradjunk annyiban, hogy nagyonis nézhető és ami lényeges, nagyon ott van az egész műsor! Ezek a kínaiak nagyon kitettek magukért, nagyon meg akarták mutatni a világnak, hogy ők tudnak ám. Érdekel a véleményem? Lenyűgöztek. és megmutatták Tisztában vagyok vele, hogy az egész olimpia számukra egy nagy marketinghúzás, egy reklám amellyel azt akarják megmutatni, hogy milyen klasz „kis” ország ők annak ellenére, hogy kommunisták, viszont azt meg kell hagyni, hogy az pekingi olimpiai nyitőünnepség az tényleg csúcs. Nem túlzok, időnként tényleg csak bámultam mint a moziban. Sok ezer statiszta, vagy mi a szösz, mindenki svájci óra pontosságával végzi a dolgát, zseniális vizuális efektek, bombasztikus tűzijátékok, csodaszép projekció 360 fogkban a stadion belső gyűrűjén és a nemtudom hány száz négyzetméteres LED kijelzőről, amelyen végig csodáltos animációk futottak ne is beszéljünk. Kína valami olyasmit produkált amit 2010-ben Kanadának és 2012-ben Agliának nagyon nehéz lesz felülmúlnia, mert rohadtul magasra került a léc.

Barcelona 1992, Antonio Rebollo égő nyíllal gyújtja meg az olimpiai lángot

Akik nem látták, itt tölthetik le, de vigyázat, mert majdnem 5GB. Nyelv angol, amerikai NBC felvétel, gyors számítógép ajánlott a lejátszáshoz. Mindenkit megkérek, hogy ne használjon „többszálas” downloader programokat. Köszönöm. A link csak Szlovák IP címről érhető el.

Je mi jasné že ho treba opraviť, nemám nič proti tomu, aj keď nie som si istý v tom že je potrebné uzatvoriť obe strany. Povedzme že áno. V tomto prípade sa v Bratislave vyskytne obrovský problém. Čo s dopravou ktorá sa prechádzala cez tento most? No samozrejme ju pošleme na most Apollo. To je logické, nie? Vedel som že budú dopravné obmedzenia, ale prečo museli obmedziť aj dopravu ktorá neide cez Prístavný most? Išli sme z Podunajských Biskupíc okolo Slovnaftu s tým že pod Prístavným mostom cez kruhový objazd zídeme na Prístavnú ulicu. Ale nie. Nejaký múdry človek dal uzatvoriť prístup ku kruhovému objazdu, takže nemôžete ísť nikam. Nemôžete ísť smerom na Prístavnú ulicu, nemôžete zísť späť smerom na Slovnaft a tiež nemôžete ísť na diaľnicu smer Senec, lebo do kruhového objazdu sa jednoducho nedostanete. Musíte ísť ďalej po Bajkalskej. Odtiaľ odbočíte na Prievozskú a čo Vás tam čaká? Na križovatke s Miletičovou v nedeľu poobede tam stojí viac áut, ako v rannej dopravnej špičke. Idete ďalej, dostanete sa ku križovatke s Košickou a odbočíte smerom na most Apollo. Tu je obrovská kolóna vozidiel a odbočovacie pruhy na Prístavnú ulicu uzatvorené. Moja otázka znie, ako do hája sa má ráno človek prichádzajúci od Senca alebo z východu dostať do lokality biznis centier v lokalite Plynárenskej ulice? Napadá ma jediné riešenie, ísť po Gagarinovej a zísť na Bajkalskú, ale na toto nikto nie je upozornený, nehovoriac to tom že doprava vo Vrakuni a Podunajských Biskupiciach to ráno spôsobí takú zápchu, aká tam už dlho nebola. Druhé riešenie je ísť smer Slovnaft ďalej po Bajkalskej a potom sa otočiť v križovatke Bajkalská-Prievozská späť. Z Bajkalskej by sa už potom malo dať pred Baumaxom odbočiť, aj keby ma neprekvapilo že to bude uzatvorené aj tam. Ale sňať to neuzatvorili. Ale späť k našej trase. Sme pred mostom Apollo, chceli by sme ísť na most, ale je tam nekonečne dlhá červená. Pozerám sa že čo sa deje, ale vidím že nič. Zelenú má smer od Prístavnej cesty smer most Apollo a Landererova. Samozrejme z dôvodu že sa tam nedalo od Slovnaftu vôbec dostať, je logické že tam skoro žiadne autá nie sú a popri tom majú dlhú zelenú. Keď už takto poobmedzovali dopravu na križovatke, tak by asi nebolo zlé aj svetelnú signalizáciu prispôsobiť, aby sa nestálo zbytočne, resp. mohol by to riadiť policajt (to je ta banda lenivcov ktorí tam sedia v aute a pozerajú namiesto toho aby pohli zadkom a robili to za čo sú platený aj z mojich daní). Nechcelo sa nám dlhšie čakať, rozhodli sme sa ísť doprava smerom na Dostojevského rad a prejsť do Petržalky cez Nový most. Ale ono to má jeden háčik. Z Landererovej je zákaz odbočenia doľava, prikázaný smer je doprava smer Mlynské Nivy, lebo celé okolie je rozkopané kvôli výstavbe nejakých super drahých bytov pre zbohatlíkov. Môžeme ísť cez mesto, alebo sa vrátiť na Košickú a Most Apollo. Sme tam kde sme boli, čo už. Zase čakáme ako ovce na strihanie na X-tú zelenú smerom na most, policajti zase sedia v aute a pozerajú sa ako (s prepáčením) debili. Ok, dostali sme sa cez most Apollo, išli sme na Einsteinovú, odtiaľ k petržalskému štadiónu. Mal som pocit že to bude blbosť ísť na Viedenskú cestu, lebo nedávno (cca. dva mesiace dozadu) bola rozkopaná a očakávať to že by sa nejaká stavba ukončila v tejto banánovej republike rýchlo je nereálne. Samozrejme bola tam tabuľa, Zmena organizácie dopravy na Viedeňskej ceste. To že je uzatvorená tam nebolo napísané, ale dovtípili sme sa. Našťastie sme sa ešte včas otočili, išli sme k Auparku sa najesť. Tam samozrejme milión áut kvôli leteckej show a pri vjazde do parkoviska kde je McDrive nás čakala taká diera že iba zázrakom sme tam nenechali podvozok. Žiadne upozornenie že chýba vozovka, nič. Najedli sme sa, našli sme si miesto na Viedenskej ceste, pozreli sme lietadlá, ideme domov. Na konci viedenskej cesty riadil dopravu policajt, chudák nevedel čo skôr, ale aspoň sa snažil. Každým smerom bola cesta upchaná, naliehal na kolegov aby púšťali autá na Einsteinovú rýchlejšie. Videli sem že smerom na Starý most to nemá cenu, otočili sme to smerom na Petržalku, išli sme k TPD následne smerom na Prístavný most. Bol uzatvorený obojsmerne, ale značenie nás doviedlo na most Apollo. A tu prišiel ten moment kedy som sa chcel s tým expertom ktorý tieto uzávierky vymyslel porozprávať. Chápem že chcú tranzitnú dopravu pôvodne idúcu cez Prístavný most čo najskôr dostať späť na diaľničný obchvat, ale by sa nemo robiť  tak že všetky ostatné smery zrušíme. Z Mosta Apollo je prikázaný smer doprava, na Prístavnú ulicu. V prípade že chcete ísť ďalej po Košickej smerom do mesta, alebo na Landerorvú, k SND, jednoducho niekam do centra alebo do západnej časti II. obvodu, máte smolu. Vláčte sa pekne s nákladnou dopravou ako slimák a možno sa dostanete na Bajkalskú a odtiaľ môžete ísť späť do mesta. To že ako dlho Vám to bude trvať, aké množstvo pohonných hmôt budete musieť spáliť kým sa odtiaľ dostanete už nikoho nezaujíma. Ale toto ešte nie je koniec. Išli sme ďalej, s tým že nebudeme riskovať Slovnaftskú, ale pôjdeme pekne na diaľnici a odtiaľ zídeme na Gagarinovu. Čo nás čaká. Tri (!!!) jazdné pruhy smerom von z mesta, jeden zase smerom do mesta. My si frčíme a autá prichádzajúce do Bratislavy stoja v kilometrovej kolóne. Ukážte mi toho idiota ktorý o tomto rozhodol, postavte ho k stene a zastreľte ho! A tom som bo ešte humánny…

P.S.: Zajtra ráno asi bude lepšie ísť do práce metrom.

Utóbbi időben sokan kérdezgetnek engem objektívek ügyében. Legtöbben Nikon D40 vagy D70 tulajdnosok és szeretnének valamilyen jó kis teleobjektívet. Érthető, átszámolva 105 miliméteres gyújtótávolsággal nem igen lehet sokat produkálni, az éppen csak annyi, mint amit a legtöbb 3x zoom szappantartó tud.
Akkor lássuk csak, hogy milyen az élet 55 és 70 miliméter után. Az amit leírok, elsősorban Nikon géptulajdonoskat érinti, de majd elszórok pár sort a Canon tábor számára is. Előrebocsájtom, hogy nincs az összes objektívvel személyes tapasztalatom, nem is fogom említeni az összeset ami létezik, de mivel sokat bújom a különbőző fórumokat és van pár fotós ismerősöm is, akinek megintcsak van tapasztalatuk pár objetíkvvel, egy elég obejktív képet fogunk kapni némi szubjektivitással fűszerezve. 🙂
Azzal kezdeném, hogy első dolog amit el kell dönteni, az az, hogy milyen az anyagi keretünk és mi a célünk, mit akarunk fotózni, mi az ami felé később kacsintgathatnánk, és nem utolsó sorban azt is tudnunk kell, hogy mit tud a fényképezőgépünk. Kezdjük.
Olcsó teleobejktív kell, holnapután repülők nyaralni, lehetőleg legyen könnyű, Nikon D40/D40x/D60 vázam van. Első dolog, amire figyelnünk kell, az az, hogy csakis AF-S jelőlésű, illetve saját fókuszmotorral rendelkező obejktív az ami szóba jöhet. Ennek oka egyszerű, a D40/D40x/D60 vázakból hiányzik a beépített fókuszmotor. Ez kicsit gondot okozhat, de azért választék van így is bőven. Ha 18-55-ös kis obink van a géphez, jól jöhet hozzá a konstrukcióban hasonló Nikkor AF-S 55-200mm f/4-5.6 G ED DX, vagy Nikkor AF-S 55-200mm f/4-5.6G IF-ED DX VR. A kettő között a fő különbség az, hogy utóbbiban van VR (vibration reduction), azaz képstabilizátor. A gyenge fényerő miatt nagyon hasznos dolog tud lenni. Ezeknek az obejktívknek fő előnyük kicsinyeségük és könnyű konstrukciójuk, ami főleg annak köszönhető, hogy DX obejktívekről van szó, azaz filmes, illetve D700 és D3-as vázakon nem használható. Azaz utóbbi kettőn igen, DX üzemmódban, de megnézném azt az embert aki ilyen drága gépekhez ilyen obejktívet venne. Előnyük az is, hogy a szűrőűtmérőjök megegyezik a Nikkor AF-S 18-55mm f/3.5-5.6 G ED DX , Nikkor AF-S 18-55mm f/3.5-5.6 G ED DX II obejktívekével, amelyeket általában hozzávágnak az emberhez egy D40/D40x/D60 vételekor. Kezdőknek és azoknak akiknek nincs mélyen a zsebükbe jó választás. Következő lehetőség a Nikkor AF-S 70-300mm f/4.5-5.6 G IF-ED VR, amely egy nemrégen kiadott obejktív, és a régebbi hasonló fókusztávolságú és fényerejű Nikkor AF 70-300mm f/4-5.6 D ED, illetve Nikkor AF 70-300mm f/4-5.6 G obejktíveket váltja fel. Utóbbi kettő főleg Nikon D50 és D70 tulajdonosok között volt elterjedve, mert a Nikkor AF-S 18-70mm f/3.5-4.5 G IF-ED DX szetobit jól egészítette ki, ráadásul utóbbi G típus nagyon olcsón volt beszerezhető. Sajnos az olcsóságnak ára is van, ebben az esetben a képminőség volt az amely megszívta a dolgot. Kimondottan szuperéles képet nem tud az objektív, 200mm felett pedig kár beszélni róla. Jómagam is tulajdonosa voltam kb. 2 éve egy ilyen olcsó objektívnek. Sürgősen vettem, adtam érte 3000 koronát akkoriában. Fotóztam vele kb. féltucatször, többször nemi Az legfőbb ok amiért nem használtam gyenge fényereje volt, amit sokan csak „homály-sötétségnek” hívnak, illetve a lassú autofókusz. Mivel teleobjektíveknél a kézből megtarható időknek sokkal rövidebbeknek kell lenniük, mint a rövid gyújtótávolságú társaiknál a gyenge fényerő miatt koraeste már a táskában volt az obi. Szerencsére sikerült később megszabadulnom tőle 3500 koronáért (azaz még nyertem is rajta). Visszatérve témánkhoz, az AF-S és VR jelzésű 70-300-ashoz. Fényereje picit romlott elődeihez képest, viszont két nagyobb hibája orvosolva lett. Gyors az autofókusz, kapott képstabilizátort (VR) és átmérőnövekedésének (62 helyett 67mm) is köszönhetően jobbak lettek optikai tulajdonségai. Élesebb lett a kép, ráadásul ugyanazaokt a szűrőket lehet használni, mint a Nikkor AF-S 18-70mm f/3.5-4.5 G IF-ED DX objektíven, amelynek szintén 67 miliméteres a szűrőátmérője. Ezek a 70-300-asok használhatóak már filmes és FF/FX vázakon is. De most lépjünk tovább, mert van még pénzem…
Hát ez érdekes lesz, mert ha több pénzünk van, akkor már kukucskálhatunk a profi objektívek felé, de itt el kell mondanom egy dolgot. Ezek már nagyok és nehezek! Aki D40-hez komoly objektívet akar nagy fényerővel, az számoljon vele, hogy időnként kinevethetik, vagy ha nem is röhögnek a képébe, furcsán fognak rá nézni, amikor D40/D40x/D60 kategóriás géphez (lássuk be, ezek mind lowend gépek) egy ilyen objektívet vesz. De lássunk hosszá, mivelhogy továbbra is feltétel az AF-S objektív (illetve ekvivalense), leszűkül kicsit a kör. Ami gyakolratilag újonnan beszerezhető és Nikkor feliratot visel magán az a Nikkor AF-S 70-200mm f/2.8 G IF-ED VR. Ez egy 2.8-as fényerejű cucc, beépített ultrahangos motorral (AF-S) megtetőzve egy képstabilizátorral (VR). Kell de izibe, mi? Ne aggódjatok, nekem is. Ha a méretét és súlyát nem nézzük, egy baja van csak. Az ára. Ez sajnos olyan szinten van, amennyit kevés D40/D40x/D60 tulajdonos hajlandó adni érte. Valami olcsóbb kellene. Sajnos Nikonéktól nincs újonnan semmi olcsóbb, csak használtan. Létezik egy Nikkor AF-S 80-200mm f/2.8D ED jelzésű ibejktív, amelynek gyártását már befejezték. Kicsit bunkón néz ki, de máig ez a legjobb képminőséget biztosító objektív ebben a tartományban, veri az újabb VR-s típust is. Egyedüli baja a nehezebb beszerezhetőség, gyakorlatilag csak eBayen lehet licitálni rá, ritkán ad el ilyet valaki tájainkon. Mivel nincs VR, már megfizethetőbb árkategóriéba tartozik, de van AF-S, szóval megbízhatóan gyors a fókusz így használhatü pl. sportfotózásra is. Ha valakinek van lehetőge ilyet venni jó áron, ne habozzon. Egyedüli dolog amire odafigyelnék, hogy legyen hozzá állványrögzítőgyűrű is, mert azt utólag nagyon nehéz beszerezni. Ezzel a motoros Nikon objektívek kínálatát kimerítettük. Mi volna ha elnéznénk más gyártókhoz is. Nem probléma. Itt van pl. a Sigma. Gyártanak ők Sigma AF 50-150mm f/2.8 EX HSM DC és Sigma AF 70-200mm f/2.8 EX HSM APO DG macro objektíveket. Előbbiről sajnos kevés információm van. Inkább Olympus vázakra szokták venni ott a 2x szorzóval kellemes cucc. APS-C (DX) vázakon az utóbbi az elterjedtebb, abból is a régebbi macro jelzés nélküli típussal van sok embernek tapasztalata. Sajnos nem túl pozitív, mert a Sigma minségellenőrzése valamiért sokkal nagyobb toleranciával műkdik mint más gyártóknál, ezért itt könnyen megeshet, hogy a boltban két egymás mellett levő egyforma obejktív mégsem egyforma. Ezen Sigma objektívek esetében leggyakoribb gondok az lágy kép 2.8 blende használatakor, ami csak F4 érték körül javul meg. Sok tuilajndos mondja, hogy nem nagy gond, őket nem zavarja a, hisz elég F4-re tekerni. Hm, ez mind szép és jó, de akkor mi a francért vették ezt az objektívet. Ennyi energiával vehettek volna más szart is. A következő gondok közé az FF/FB (front és back focus) szokott tartozni, illetve régebbi obejktívek rosz működése új Nikon vázakon (pl. D200-on volt sok gond). Tudok emberekről, akik három ilyen objektívet cseréltek ki amíg nem szabadultak meg tőle végleg. Nem mondom, akadnak jó darabok is, de keresni kell őket, mint tűt a szénakazalban. Javasolm kerüljétek, vagy csak nagyon alapos tesztelés után kezdjetek el rajta gondolkodni. Amúgy a fókusz gyors, masszív a kivitelezés is, csak az elülső lencsevédő gagyi kicsit (mint a az összes Sigma objektíven – szerencsére cserélhető másra). Aztán itt az új Tamron SP AF 70-200mm F/2.8 Di LD (IF) Macro. Nemrég akadtam rá én is. Kicsit mérgesít is létezése, mert lenyomta az én Nikkorom (erről majd később) értékét. nagyon kellemes áron kapható, ráadásul van saját motorja is. A minap kipróbáltam az üzletben, kellemesen csalódtam benne. Jó a konstrukciója, de nem túl nehéz. A fókuszmotor gyors és csendes, ráadásul lehet vele „makrózni” is. Ez azt jelenti, hogy már 0,95 méterre lehet vele élesíteni, ami szuper. Én az F100-as vázamon próbáltam. Mit mondjak? Tényleg lehet vele élesíteni, de 1,5 méter alatt már lassan élesít. Ez egyik oldalon jó, mert kisebb lépésekben halad és pontosabb, viszont ha netán gyorsaságra is szükség volna, akkor kelelmetlen lehet. Mindenestre pozitívumként értékelem ezt a makró módot. Ami kicsit meglepet, az az, hogy nem lehet az élesítésbe manuálisan belepofázni, mint ahogy az a hasonló motorral felszerelt obejktíveknél szokás. Itt át kell kapcsolni manuális üzemmódba a fókuszgyűrű eltolásával, amely amúgy széles, de sajnos túlságosan is röviden van fokozva és ezért nehéz vele közelre pontosan élesíteni. És hogy milyen az optika? Ne kérdezzétek, nem tudom. Az üzletben nem fotóztam vele, mert annak semmi értelme. Várni kell kicsit, nemsokára tele lesz vele az internet. Sajnos pbase.com-on a képek száma egyelőre nulla, de egy májusban bejelentett objektív esetén már az is szép, hogy július óta kapható nálunk. Ha jók lesznek a képek is vele, akkor ajánlani fogom, addig várnák vele. Mindesetre az ára kellemes. Ha valakinek már van és kölcsönözné esetleg tesztlésre az szóljon (én addig kölcsönözhetek AF Nikkort). Ennyi. Választék van, csak pénz kell.

Legközelebb folytatom azokkal a Nikon objektívekkel, amelyek saját fókuszmotorral rendelkező Nikon vázakon (D50, D70, D100 és újabbak + az összes autofókusszal rendelkező filmes váz) is használhatóak.

…avagy megvan az első négy tekercs film, amelyet az F100-asommal, az első filmes gépemmel lőttem. Elő van hívatva, kész képek az asztalomon.
Kezdjük a tényekkel, 3 tekercs Fujifilm Superia 200-as, illetve egy tekercs Kodak BW400. Előbbi színes film, utóbbi fekete-fehér. Előre elárulom, hogy kicsit csalódott vagyok, két okból is.
Az egyik az, hogy a laborok ha akarom, ha nem korrigálnak ha filmmel dolgoznak, szóval nem azt látom amit szeretnék, a másik pedig hogy a BW400-astól kicsit többet vártam. Nem teljesített rosszul, de azért lehetett volna jobb. Azt vártam, hogy szemcsések lesznek a képek, kontrasztosak és közben nagy lesz a dinamikájuk. A kontraszt megvan, de a dinamika nem az igazi, ráadásul szemcse nuku, vagy alig. Most az a kérdés, hogy miért van ez így. Alacsony felbontású a szken és a 10×15-ös képen elveszik? Vagy okos nyomdagépprogram kiszűri, mint a Noise Ninja a képzajt?
Ennyit a filmekről és most térjünk rá az F100-asra. Röviden annyit mondok, hogy helytállt és sokkal jobban mint a D70. Sokkal kellemesebb és lágyabb a bokeh, sokkal jobb a fénymérés. Ott, ahol a D70 nem bírt volna megbírkózni az árnyákkal és a világos égbolttal, ott az F100 helyesen végezte a dolgát. Mindvégig a 10 pontos Matrix fénymérést használtam és kellemesen csalódta benne, főleg a D70-es 1005 pontos Matrix mérése után. Természetesen a film és a labor munkálya itt szintén erősen befolyásolja a képeket , de valamiért mégis jobbak a képek filmről. Ha a színeket nem is nézem, a filmes objektívek a teljes képkocka kirajzolásánál sokkal jobb látőszögeket adnak, sokkal jobb vele dolgozni Kellemesen használható az 50/1.4-es, és zseniális a 80-200/2.8. Szeretem a 80-200/2.8-at digin is, de itt valahogy más volt. Sokkal jobban élveztem a fotózást vele. Egyszerűen tud valamit ez a full frame, nem hiába esküsznek rá olyan sokan. Aztán ami kellemesen meglepett az az volt, hogy a 35/2-es obejktívemet ezen a vázon is többet használtam, ugyanúgy, mint digitálison. Azt hiszem el fog kellenem gondolkodnom egy régebbi tervem megvalósításán, egy jó állapotú 20-35/2.8 beszerzésén, mert amúgy is egyre jobban kezdem komálni a széles látószöget. Ami még gondolom érdekelni fog titeket az az AF (autofocus). Annyit mondok csak, hogy gyorsabb és pontosabb, ez is jobb a D70-étől. Ha valaki akar egy jó és megbízható filmes gépet, annak ajánlom az F100-as beszerzését. Én kevesebb mint 6900 koronát adtam érte átszámolva dollárról, szállítással, vámmal, adóval és olyan mint az új. Nem sok ettől jobb filmes gép van és ár/érték arány szerintem ebben a kategóriában verhetetlen.
És majdnem elfelejtettem. A múltkor úgy esett, hogy vakuval kellett használnm a gépet. Teljesen váratlan volt, mert majdnem egy hétig eszembe sem jutott, hogy az F100-assal a Nikkor F-mount objektíveken kívül használhatnám a vakut is. Valamiért úgy gondoltam, hogy nálam ugyanaz a szitu, mint Ferke Praktica gépén. Olyankor lehet jól használni, amikor a motorokat. Nappal, ha szép idő van és süt a nap. És ekkor hirtelen kapcsoltam. Hisz régebben a riportereknek kellett valahogy működniük éjszaka is! Ott az SB-800-as vaku a táskában, csak elő kell venni. Igaz, már hetek óta nem használtam, ezért is mehetett ki a fejemből, mint alternatíva rosz fényviszonyok esetére. Feltettem és lőttem egy sorozatot. Jól szerepelt, jól mérte a fényt, szép képek lettek, alig látni, hogy nem természetes fény volt használva. Természetesen ez köszönhető annak is, hogy a mennyezet felé lőttem a vakut, de így is kellemesen csalódtam.

Nem fikázok, nem is ajánlok, kérdezek. Tudtok ajánlani Pozsonyban, esetleg környékén olyan labort, ahol a filmet nem digtális, hanem még a klasszikus analóg technológiával dolgozzák fel? Azaz a filmet és a képeket belőle. Tudom, hogy a mai digi nem rosz, de mégis kicsit gagyinak tartom, hogy a filmet szkenelik, majd ezt nyomtatják, ráadásul csak akkora felbontásban szkenelnek, amekkora a kép lesz. Ma néztem, a 10×15 cm méretű fotót egy kb. 1200×1800 pixeles szkenből nyomtatják. Magyarul: az óriási rezervával rendelkező filmes negatívot (esetemben) beszkenelik egy 2-2,5 megapixeles felbontásban és ezt nyomtatják ki. Bocs, de ennyi energiával fényképezhetek mobillal is, nem?
Ha már nincs olyan hely Pozsonyban, ahol még ilyen technikát használnának előhívatásra, akkor tudtok legalább olyan helyről, ahol tényleg magas felbontásban és jó minőségben szkenelnek? Szeretném az F100-as adta lehetőségeket a lehető legjobban kihasználni.

Kapaszkodjatok drágáim, erős káve lesz ez. Senki testi és legfőképp lelki épségéért nem vállalok felelőséget!

Oké, és most folytassuk! Kérditek, hogy mi a címben szereplő ciril betűkkel írt szöveg? Segítek, latin betűkkel Milashka YA! Az idősebb generációknak már biztosan dereng mi az ábra, de nem leszek szemét, elárulom magyarul is: Cuki vagyok! Na nem én, hanem az ismert sláger, amely a közelmúltban bejárta az egész magyar internetet, sőt még a TV-ben is volt róla szó. Most azt kérditek, hogy miért írtam (másoltam) ezt ide oroszul? Cuki kisasszony (polgári nevén Dóra) kitör, mert neki nem elég a magyarországi „siker”, világslágert akar a magyar slágerből, így rögtön a legnagyobb nagyhatalmak nyelvén szólaltja azt meg: angolul és oroszul (szerintem készül a német is). És hogy ne csak amolyan egyslágeres legyen, van egy új magyar dala is. Hallgassátok egészséggel (de ne túl sokszor):

Cutie
Cutie, that’s Me! (az oldal tetején lehet kiválasztani a nyelvet)

Aki nem ír véleményt, annak tetszik. 😉

Gondoltátk volna, hogy az interneten keresztül meg lehet állapítani a nemeteket? És nem kell hozzá semmi különös, csak egy CSS trükk kell hozzá és az, hogy legyen némi adat a böngészőtök History menüpontja alatt. Az egész trükk lényege az, hogy egy nagy weboldal adatbázis alapján be lehet azonosítani a férfi és női látogatokat. Pl. férfiak gyakrabban látogatnak autókról, vagy számítógépekről szóló webeket, a nők pedig gyakrabban látogatnak szépítkezéssel és más hasonló témával foglakozó oldalakat. Ezek arányából aztán nagy valószinűséggel megállapítható, hogy a kedves netező tökös vagy csöcsös. A weboldalt itt találhatjátok.

U.i.: A szexuális orientációt (másságot) egyelőre nem állapítja meg a web, de ha valakinél meglepően és erősen eltérő az eredmény a valósághoz képest, ott szakorvos felkeresése erősen ajánlott. 🙂

Május elején úgy döntöttem, hogy eladom az 50/1.4-es Nikkor objektívem. Az ok egyszerű volt, DX digitális vázon az 50 milliméteres objektív úgy viselkedik, mint a 75 milliméteres. Ez hétköznapi fotózásra sok és kimondottan portrézni ritkán szoktam, ráadásul van egy AF 35/2-es Nikkorom is, amely DX vázon valamicskével több mint 50 milliméteres objektívnek felel meg. Ez már hétköznapi fotósra alkalmas, nem hiába volt régen az 50 milliméteres fókusztávolságú objektív régen az alap, ráadásul ha akadt egy jó portré alany, akkor sem okozna a 35/2 csalódást.
Az objektívtől nem tudtam gyorsan megszabadulni, mindenki filózgatott, hogy talán, stb. Végül úgy döntöttem, hogy megvalósítom egy régebbi álmom, egy filmes váz beszerzését (az otthoni rossz Canon Canonet 28-ast és anyám fekete szappantartóját most mellőzzük), amelynek lehetőleg Nikonnak kell lennie (elvégre van három nagyon jó FF/FX objektívem) és amelyen az 50mm tényleg ötven milliméter lesz. Semmi kifogásom más típusok ellen, de filmes korszak legjobb gépvázait mindig a Nikon készítette élen az F1-F6 sorozatra, amelyből az utóbbi még mindig rendelhető. Mivelhogy ez a gép egy álom és még most is egy vagyonba kerül, valami olcsóbbat kezdtem keresni, de azért lehetőleg profi/félprofi darabot. Így tetszett meg az F100-as a Nikon F5 kistestvére, amely még ma is egy nagyon komoly gép, nagyon jó referenciákkal rendelkezik hobbifotósok és riporterek részéről. Szóval valamivel több mint egy éve kisebb kihagyásokkal, de figyeltem az eladó Nikon F100-as gépvázakat. Néztem a bazárokat, hirdetéseket és természetesen az amerikai eBay-t is. Nálunk a legtöbb jó állapotú váz ára 15 és 20 ezer korona között mozog, de ez nekem sok, nálam a mágikus határ kb. egy olcsó digitális váz árának a felénél van, ami akkoriban kb. 6000-7000 korona környéke volt, illetve $300. Az eBayen keresgélve nem is volt gond az adott ár környékén gépet találni, de legtöbbje az aukció végére túl is lépte a háromszáz dolláros árt és ehhez még jött volna a postaköltség, ami 35-70 dollár között mozog, és már majdnem 400 dollár lenne amit még túl is élnék, ha még ebből nem kellene adót és vámot is fizetni. Szóval tartottam magam a 300 dolláros limithez. Így mentek a napok, hetek hónapok, amikor is múlt hétvégén csak úgy hülyeségből felmentem eBay-re és viccből rákerestem a Nikon F100-asra. És hoppá, van egy eladó 250-ért „Buy it now” felirattal és 40 dolláros szállítási költséggel. Akárhogyan is számolok, ez 300 dolláron belül van, ráadásul isteni az árfolyam. Gyorsan megnéztem a többi ajánlatot is, akadt néhány jó amelyre licitálni kellene és akadt még egy ami azonnal vihető, jobb állapotban volt, de picit drágábban. Nehéz döntés. Megnéztem mindkét eladó feedback-jét (amolyan visszajelzés a megbízhatóságáról) és mindkettő okés. Szeretem a jó és csecse cuccokat, de hát mi lehet rosz egy kicsit koszos filmes vázon? Ráadásul a másik eladó üzleteinek 95%-a mindenféle DVD eladás volt 10-20 dolláros összegekben, nem túl meggyőző. Megvettem az olcsóbb gépet, utaltam a zsetont azonnal. Izgultam kicsit, hogy benne lesz-a a gépben az MS-12-es akkumulátor tartó (nem volt benne a leírásban), azt nehéz volna beszerezni, de egy kis rizikó kell az egészségnek. 😉 Szokásomhoz híven azonnal kifizettem a cuccot, ezt a legtöbb eladó szereti. Ennek megfelelően a csomag is hamar útnak indult, ráadásul USPS helyett UPS-szel. Ezért az árért kellemes meglepetés. Interneten keresztül követhettem a csomag útját, három nap alatt Virginia államból Kentucky államon keresztül bécsi landolással Pozsonyba került a csomag. Ezután ahogy azt vártam jött a vámprocedúra, amelyet felhatalmazásommal elintézett a UPS. Meg kell hagyni, hogy a kommunikáció kellemes volt velük, ráadásul tegnap szó nélkül adták a telefonszámot a sofőrjükre is. Felhívtam, mondta, hogy ő csak Pozsony II. kerületében dolgozik, ezért nem tudja behozni a csomagot a munkahelyemre, de másnap elhozhatja a kollégája. Mondom egye fene, elvégre én sem dolgoznák késő estig (ez csak a DPD szokása, hogy este 8-9-kor szállít ki valamit). Ma reggel bejöttem melóba, meglestem a e-maileket, csörög a telefon. Hm, éppen csak elmúlt negyed 10. Lemegyek, csomagot kapom, látom sértetlen, fizetem az adót és a vámot, nincs elég pénze visszaadni, de egye fene azt a 20 koronát ilyen szolgáltatások mellett. Szóval rendeléstől 10 nap alatt megjött a csomagom és ebben benne volt két hétvége, az én hülyeségem, mert a régi telefonszámom volt feltüntetve PayPal-en (az amerikai eladón keresztül is próbáltak elérni, de a csomagot követve láttam, hogy elakadtak és felkerestem őket én) és a pozsonyi vámkezelés híres lassúsága, amivel előre számoltam. Szóval csomagot felhoztam az irodámba és…

Használtnak használt, de a dobozon rajta van a eredeti árcédula is, $1289 volt annakidején a gép ára. Nem egész 6900 koronáért szerintem nagyon jó vétel volt, főleg ha teljsen működőképes. 🙂

Az a dolog egyetlen szépséghibája, hogy nem CF vagy SD kártyákat olvas majd (pedig jól jönne még egy kártyaolvasó munkába is), hanem bankkártyákat. Az egész úgy kezdődött, hogy az utóbbi időben sok próbálkozás volt a Tatra Banka klienseinek számlalecsapolására.

Rengeteg phishing kísérlet volt, amelyekkel a naív felhasználóktól próbálták megszerezni a bejelentkezési adatokat pl. többszöri GRID kód lekérdezéssel és hasonló trükkökkel, illetve találtak bankautomatára rászerelve kártyaleolvasórendszert is, amelynek segítségével később hamis bankkártyákat lehet előállítani, amelyeknél a PIN kód beadása után pillantok alatt meg lehet könnyíteni a semmit sem sejtő számlatulajdonost a napi limitösszeggel (persze csak ha van pénz a számláján). Ez ellen a Tatra Banka harcot indított, csak éppen túllőttek a célon.
Aki igényelte annak ezidáig is elég jó biztonsági megoldások álltak a a rendelkezésére a banktól, mint pl. SMS autentifikáció, GRID kártyás autentifikáció, vagy pl. SecureID-s ellenőrzés, de ha valaki igényelte ki lehetett az összeset kapcsolni. Én azok közé tartozom, akik gyakran használják az internetbankinget. Kényelmes, gyors és ma már majdnem mindenhol elérhető, legyek otthon, munkában, vagy haveroknál. Elég egy megbízható számítógép és kész. Természetesen nem bízok mindent a véletlenre és ha GRID kártyás autentifikációt nem is, de SMS kódos ellenőrzést használok, elvégre a mobiltelefonom mindig mindenhol velem van. És most mit találtak ki a kedvesek? Mindennek vége, mindenki kap egy vacak kártyaolvasót és csak annak használatával lehet majd belépni az internetbankingbe. Hát csesszék meg, nem vagyok hajlandó mindenhova magammal cipelni azt a szart, még véletlenül sem!

Tatra Banka, az új kártyaolvasó

Öröm volt számomra, hogy végre nem kell mindig előszednem a grid kártyát ha internetbankingezni szeretnék, erre föl kitalálták, hogy még kártyaolvasót is használnom kell. Szóval a telefon helyett amit mindig kéznél tartok pl. egy munkahelyi számlacsekkoláskor is, most be kell jelentkeznem az internetbankingre, majd elő kell cuccolni a pénztárcából a bankkártyát, azt bele tenni a kártyaolvasóba, be kell ütnöm a PIN kódot, majd a kártyaolvasó által generált kóddal még hitelesítenem kell a bejelentkezésemet. Ez 4 darab kód (PID, jelszó, PIN és a 8 számjegyű generált kód. Kösz, de ennyi energiával már kivonulok a legközelebbi bankautomatához. Azaz francokat, felmondom a szerződést. Havonta 69 koronát (2,29 €) fizetek a számlavezetésért, és ugyanolyan összeget a kreditkártyáért is. Nem mondom, a szolgáltatások elég jók voltak, jó volt az internetbanking, non-stop telefonos ügyfélközpont Orange-os számmal, minden sarkon van bankautomatájuk, ha személyesen kellett valamit intéznem az sem volt soha gond, volt hova menni, járnak az SMS-sek is pénzmozgáskor (bár ezek az elmúlt 1-2 hónapban hajlamosak késve érkezni) de ez már sok. A biztonságra hivatkozva bevezetni egy ilyen marhaságot teljesen beteges. Azt mondják, hogy így majd senki sem tud hozzáférni a számlámhoz. Francokat, ha mindenhova magammal hordanám azt a kis kártyaolvasót pl. a pénztárcámban (bár nem tudom, hogy mennyire fér bele), és ellopják azt benne a bankkártyámmal, kártyaolvasóval és még az irataimmal együtt, akkor ugyanott vagyok mint most, vagy még rosszabb a szitu, mert annak mégiscsak kisebb az esélye, hogy egyszerre tűnjön el a mobilom és a pénztárcám is, nem? Szóval közöltem a bankommal, hogy amint kiküldik a kártyát, felmondom a szerződést.
Most már csak az a kérdés, hogy hova költöztessem a banki ügyeimet. VÚB Banka kliense vagyok jelenleg is, nem rosszak a szolgáltatások, de ha meglátom az új logójukat akkor rosszul leszek. Aztán ott van az mBank, amelyben szintén van számlám, de még nem próbáltam milyenek a szolgáltatásaik. Kicsit zavar, hogy nincsenek elterjedve, nincs hova bemenni, ha intézni kellene valamit, vagy egyenesen számlára betenni pénzt, viszont ingyen van. Majd meglesem, hogy mi mindent tud az internetbankingjük és mi mindenre használható a bankkártyájuk. Ha ez nem győz meg, marad a Slovenská sporiteľňa amelynek az internetbankingével kicsit hadilábon állok, majd az OTP, amelyet még véletlenül sem akarom illetve a ČSOB, amellyel nincs semmilyen tapasztalatom + a kis bankok.
Meséljetek, hova tovább a Tatra Banka után? Az ár nem elsődleges szempont, az a fontos, hogy jók legyenek a szolgáltatások (internetbanking, SMS notifikáció, stb.).

Névnapom alkalmából meg lett állapítva az új váltóárfolyam koronáról euróra, amely 2009-től lép érvénybe. Máris kezdhetjük az átszámolást, hogy szokjuk az új árakat:

0,5l Kofola: 0,90 €
korsó sör: 1,16 €
0,04cl Becherovka: 1,46 €
közepes Big Mac Menü: 3,95 €
egy átlagos út taxival munkába: 6,31 €
Horalky: 0,33 €
VISA kártya havi kezelési díja: 2,29 €
sült kolbász fesztiválon: 1,66 €
Nikon D700: 2755 €
Fiat Grande Punto amit kinéztem magamnak: 20975,24 €
fizetésem: …inkább ne akarjátok tudni

Annyi biztos, hogy új pénztárcára lesz szükségem, olyanra amelybe sok apró fér, mert nem hiszem, hogy fél év alatt rohamosan elterjedne az olyan üzletek száma, ahol kártyával lehet fizetni. A legkisebb euró bankjegy az 5 eurós, amely több mint 150 koronának felel meg, a 20 koronás bankjegy pedig csak 66 cent lesz. Most már nincs más hátra, mint megtanulni az új 30,126-os szorzóval mindent átszámolni, legalább augusztus 8-ig, amikortól minden üzletben egészen 2009 végéig kötelező a duális ármegjelenítés.
Azoknak akik pedig számítógépen akarják használni az euró jelet (€) itt van pár jótanács:

magyar billentyűzetkiosztáson: Alt Gr + U
szlovák billentyűzetkiosztás: Alt Gr + E (ez könnyen megjegyezhető)
angol billentyűzetkiosztás: Alt + 0128 (ezt be kell gépelni, ha valaki tud jobbat írja le)

U.i.: Örülhetnek a nagymamák is, jövőre megint 70 fillér lesz a tej. 🙂