Elmebetegek: 36x zoom

Eszem megáll. Ezeknek teljesen elment az eszük, ezek a szerencsétlenek a Nikonnál éppen most dobnak piacra egy 36x zoomal rendelkező fényképezőgépet, a Nikon Coolpix P500-at. Ismétlem, 36x zoomról van szó, és megjegyzem, hogy nem digitálisról, hanem optikairól! A digitális ezt még megtoldja következő 4x szorzóval. Előbbi már kezd a fényképezőgépekről lassan, de biztosan eltűnni, erre fel itt van ez.
Hogy legyek konkrét, leírom, hogy egy kis kompakt fényképezőgépről van szó, az egyik legkisebb létező méretű érzékelőt szerelik bele (1/2,3″). Értem én, így lehetett csak ilyen barombeteg zoomot kihozni belőle. Aki kicsit jártas a fényképezőgépek területén, tudja, hogy van egy íratlan szabály. Azonos felbontású és azonos technológiával készült érzékelők közül az generál több képzajt, amelyen nagyobb az egyes fotocellák sűrűsége, magyarul: az amelyik érzékelő fizikailag a kisebb. Ennek a fényképezőgépnek a képfelbontása pontosan 12 megapixel, hasonlóan mint az én Nikon D700-amnak. Ez az adat ma már nem számít kiemelkedően magasnak, de kompakt fényképezőgépeknél így is jóval több mint ami egészséges volna.

Kicsit extrém lesz, de összehasonlítom konkrét számokkal és az én D700-asommal. A Coolpix P500 érzékelőjének mérete 6,18 x 4,55mm, azaz kis kerekítéssel 0,28cm². A D700 érzékelője 36 x 23,9mm, azaz kb. 8,6cm². Gyakorlatilag a D700 érzékelője megközelítőleg ugyanakkora felbontás mellett több mint 30x (!!!) nagyobb. Ez óriási különbség, ez a fényképezőgép normális körülmények között sem lehet képzaj nélkül és nem még 3200-as ISO-t használva. Ez teljesen elmebeteg, ettől már csak a mobilok 10 és több megapixeles érzékelői durvábbak, de ott legalább az emberek többsége tisztában van vele, hogy a mobiltelefonokban a fényképező csak amolyan toldalék és nem várnak el tőle csodákat.

Ezen a képen látszik, hogy körülbelül mekkora a különbség a Nikon D700 és a Coolpix P500-as érzékelője között. A sárga felület a Nikon D700 érzékelőjének mérete, a Coolpix P500-as érzékelője pedig a zöld terület. Mindemellett mindkettő egyformán 12 megapixeles.

És akkor most térjünk rá a lényegre, a 36x zoomra. Rögtön az elején leírom, a zoom szorzó mint adat kb. annyit jelent, mint autóknál a tengelytáv. Lehet sejteni belőle az autó méretét, de semmi több.

Miért is van ez? Megpróbálom elmagyarázni. A zoom az gyakorlatilag a fényképzőgép optikájának a legnagyobb és legkisebb gyújtótávolságának hányadosa, magyarul, a legjobb ráközelítés osztva legkisebb közelítés és kapunk valamilyen számot. A gyújtótávolságot milliméterben szokás megadni, és szokás mellette feltüntetni, hogy mekkora kéne hogy legyen az adott optika gyújtótávolsága ha 35mm-es filmes fényképezőgépen volna használva ekvivalens optika. 35mm EQ, vagy hasonló rövidítés alatt lehet ezt az adatot leggyakrabban megtalálni és az a szokás, hogy az összes optika valódi gyújtótávolságát átszámoljuk erre az értékre. Ez segít az összehasonlításban és ebből tudja a legtöbb fotós, hogy kb. mennyire képes az adott optika nagy látószögű fotókat készíteni, vagy esetleg ráközelíteni valamire, annak ellenére, hogy a fényképezőgépek érzékelőinek mérete lehet akár 30x is kisebb.
Most én is ezt az adatot fogom használni. Az általam célkeresztbe vett  P500-as esetében ez az érték átszámolva 22,5-810mm tartományba esik. Ha elosztjátok a nagyobb számot a kisebbel, pont kijön a 36-os szorzó.

Itt jön a fényképezőgép és eme optika következő óriási hátránya. Egyszerre kell az optikát optimalizálni arra, hogy nagylátószögű képeket lehessen vele készíteni (22,5mm, ami egy nagyon tisztességes értéknek számít) és ugyanakkor brutálisan kis látószögeket is tudnia kell. Akinek még rémlik valami a középiskolás fizikaórákról, az tudja, hogy a fény más-más anyagoknál és különböző beesési szögeknél mindig más szögben törik. És akkor talán már a laikusoknak is világos, hogy lesz a bökkenő. Nagy és kis gyújtótávolság esetében a fény beesési szögében óriási különbségek lesznek, ami természetesen azzal jár, hogy a fény különböző színtartományai szétcsúsznak és ilyenkor keletkezik például az úgynevezett kromatikus aberráció (CA), amely abban nyilvánul meg, hogy a fotón az erősen kontrasztos élek mentén kékes-lilás szín keletkezik. Ezt még méretben sokkal nagyobb érzékelőkre (ahol sokkal kevesebb pont jut egy tizedmilliméterre) tervezett objektíveknél is képes 1-2 pixel  széles CA-t okozni extrémebb esetekben, miközben ezek általában 2-3x zoommal rendelkeznek csak, azaz sokkal jobban vannak optimalizálva. Ráadásul méretüknél fogva a kis gyártási pontatlanság is hamarabb elveszik náluk, nem beszélve arról, hogy ezeket áruk és célközönségük miatt is azért sokkal precízebben rakják össze. Ezzel ellentétbe most itt lesz a valószínűleg Kínában, vagy jobbik esetben Tajvanban gyártott fényképezőgép pár száz euróért olyan paraméterekkel (papíron), hogy talán még a Hubble teleszkóp is elszégyenli magát.

Elöl a Canon EF 800mm/F5.6 objektív, háttérben az 1200mm-es bátyó

Még hogy legyen elképzelésetek, a 810mm az már olyan gyújtótávolság, hogy olyan optikát még paparazzók sem minden nap használnak. Sporteseményeken általában a 600mm-es teleobjektívek a legnagyobbak amiket látni lehet, de azokból is csak párat. Az tévében látható teleobjektívek többsége ott is 400-500mm környékén mozog és ezek az optikák is sok ezer euróba kerülnek. Természetesen léteznek nagyobbak is, pl. a Canon gyárt külön 800, vagy külön megrendelésre 1200-as objektívet. Utóbbiból állítólag csak kb. 20 darab létezik, de ezzel az extrémmel ne foglalkozzunk, egy limuzint vagy kisebb házat lehet venni az árából. Ezzel ellentétben az előbbi 800mm gyújtótávolság már nem olyan ritkaság sport, vagy természetfotósoknál, viszont rajtuk kívül nem sok mindenki használja őket. Az egyik ok az áruk, de ez a kisebbik gond. Ekkora gyújtótávolság használata azt jelenti, hogy messziről fotózunk (sport, és főleg természetfotókat), mégis közeli képet akarunk. Legyen ez a távolság mondjuk 700 méter, de ez gyakran sokkal több. A fotósnak nem az a legnagyobb gondja, hogy rálátást szerezzen, hanem az, hogy mikét tudja kiküszöbölni a légkörben levő port, páratartalmat, fényelverődéseket, déli bábot, stb. Ekkora távolságoknál ezek a tényezők mind erősen rontják a képminőséget, mind gondot okoznak a fotósnak, aki eleve állványról, lesből, profi, több tízezer eurót érő és tizenvalahány kilós felszereléssel fotóz és még így sem garantált a jó kép.
Következő hátrány az, hogy 810mm-es gyújtótávolságot megtartani kézből csak 1/800s idővel lehet, de ilyen kis gépnél inkább  1/1000s vagy rövidebb ajánlott. A rövidebb viszont nem lehet sokkal rövidebb, legfeljebb 1/1500s másodperc, kevesebbet nem tud ez a szerencsétlen gép. Mondjuk erre csak extrém esetekben van szükség, de időnként a legtöbb halandó azért elszokott jutni a hegyekbe ahol minden fehér és ott is van néha egy erősen napsütéses nap és akkor még ez is gondot okoz, mert egyszerűen kiégnek a képek még F8-as blendén is.
Ahhoz, hogy egy ilyen fényerejű (F5,7 – nem egy jó érték, de normális ilyen tartományban) objektív mellett ilyen záridőket tudjunk használni kell egy fontos dolog, sok fény. Egy kocsit borús napon ez már rögtön nincs meg, azaz a nagy zoomot nem nagyon használhatjuk. Igaz, fog valamit segíteni a képstabilizáció, de így is valószínűleg kénytelenek leszünk emelni az ISO értéket ami természetesen még több képzajjal jár ezen az amúgy sem ideális paraméterekkel rendelkező képérzékelőn. Szóval a képstabilizációt leszámítva minden ellenünk játszik.

Ezek alapján a többségnek világos, hogy lesznek olyan helyzetek, amikor az adott paraméterek mellett probléma lesz a fotózás és egyszerűen kompromisszumokra lesz szükség. Egy gyakorlott fotós tudja, hogy ilyenkor mit kell tenni, mely beállítást/paramétert kell feláldozni egy jobb képért. Viszont ez csak gyakorlott fotósra igaz akinek általában komoly felszerelése is van. A Nikon Coolpix P500 fél kiló alatti súllyal, kis méreteivel, olyan paraméterekkel (ISO3200, 12 megapixel), amelyek 3-4 éve csúcsnak számítottak a komolyabb tükörreflexes fényképezőgépeknél is, és kevesebb mint 400 eurós árával nem a profikat célozta meg, hanem az amatőröket, akiknek az eladó majd elmagyarázza, hogy a 36x zoom most éppen a király és azt kell most venni. Azokról az emberekről van szó, akik csak zoomolni tudnak és teljesen automata üzemmódban fognak kattogni, és aztán nem fogják érteni, hogy utána a képek mért életlenek, miért vannak elmosódva, miért olyan „zavarosak”, miért sötétek, és folytathatnám még. Miért jó egy gyárnak ha a vevők egy része elégedetlen lesz a termékkel és talán soha az életben nem akar majd ezért Nikont venni? Én nem értem mi az értelme ennek. Semmi kifogásom a fejlesztések ellen, így halad előre a világ, de legyen valami értelme, legyen használható. A 810 milliméteres gyújtótávolság kézből nem az!

U.i.: Egy autós analógia a végére: 400km/h végsebesség, 3 literes fogyasztás, 1500 literes csomagtartó és mindez egy 3,5 méteres kisautóban, hogy könnyen lehessen vele parkolni. Miért hisszük ezt el?

A bejegyzés szombat, február 12th, 2011 - 6:50-kor történt. Kategória: Beszóltam, Fotózás. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról