Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Ez valami fantasztikus!

Végre, végre, végre!!! Végre, hogy előkerült. Ez egy REMEKMŰ!
Ezt a verset minden magyarnak álmából felkelve is tudni kellene ugyanúgy, mint a Himnuszt, a Szózatot, vagy a Nemzeti Dalt! Nekünk, büszke magyaroknak erre a versre büszkének kell lennünk! De nagyon! Mert ez egy REMEKMŰ!

Nagyon fantasztikus ez a vers! Nem semmi! és ezt tényleg más nyelven nem lehet! Nemhiába ez a leszebb nyelv!!!:D És minden Magyar legyen büszke rá, ahogy én is! Én nemvagyok nagy versolvasó, de ilyet még ezret is elolvasnék!:D Gratulálok az írónak!:D

csak gratulálni tudok Gyimóthy Gábornak ez nemzeti kincs ez a mű
én 4 nyelven hibátlanul beszélek de ezt a hangulatot semmilyen nyelven nem lehet visszaadni, hiába a német: deutlich machen, németté tenni..=érthetővé tennit jelent németül, az nem megmagyarázni-t jelent.
köszönet az alapos munkáért, díjat érdemelne.

Van még ezeken kívül is néhány szó a menésre. Pl. cammog, bukdácsol
vagy a modernebbek közül. Pl. kavar, kever
Javaslom, gyüjtsünk még néhányat!

Már nem először olvasom ezt a nyelvet dicsérő verset. Én is ajánlanám olvasó könyvekbe általános iskolába, esetleg kibővítésre szánt házi feladatnak . Van még egy két ide illő kifejezésünk:) : pl. sétafikál, somfordál :), Bővíthetítek tovább!

Nagyon tetszik! Ezt is begyűjtöm 🙂
És hogy bővítsem a szuper versek sorát: (vigyázat, hosszú lesz, de kihagyhatatlan!)

Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk

Kezdjük tán a „jó” szóval: tárgy esetben „jót”,
ámde „tó”-ból „tavat” lesz, nem pediglen „tót”.

Egyes számban „kő” a kő, többes számban „kövek”,
nőnek „nők” a többese, helytelen a „növek”.

Többesben a tő nem „tők”, szabatosan „tövek”,
amint hogy a cső nem „csők”, magyar földön „csövek”.

Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán „vövek”?
Azt se’ tudom, mi a „cö”? Egyes számú cövek?

Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve „csó”?

Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.

Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.

Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.

Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.

Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.

Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.

Főmérnöknek fő a feje – vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.

Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.

Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?

Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ, követ követ.

Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ‘s ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.

Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.

Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?

Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.

Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem…
én a pénzem megértem.

Hibamentes mentő vagyok.
Szőke Tisza mentén mentem:
díszmagyarom vízbe esett,
díszes mentém menten mentem.

Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent a fent.

Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.

Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?

Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.

Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron.
Átvág áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.

Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.

Földmérő küzd öllel, árral;
árhivatal szökő árral,
ármentő a szökőárral,
suszter inas bökőárral.

Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.

Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?

Egyesben a vakondokok „vakond” avagy „vakondok”.
Hasonlóképp helyes lesz a „kanon” meg a „kanonok”?

Nemileg vagy némileg? – gyakori a gikszer.
„Kedves ege-segedre” – köszönt a svéd mixer.

Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel: mertek, merték, mértek.

Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa majd anyukád a kámat?

Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: enyém,tied,övé.

A magyar nyelv – azt hiszem, meggyőztelek Barátom –
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!

Mindenkinek további szép napot!

Jaj, èn is imàdom ezt a verset! Orulok, h neten is fent van, nem is egy helyen. Nèhàny èvvel ezelott nàlunk volt plèbànos az ìròja, ill. koltoje. Nagy koponya.

Addig nem sikerülhet a nemzetgyilkosok ármánykodása,ameddig megőrízzük és fejlesztjük ezt a csodát,-a magyar nyelvet!

eszméletlen ez a vers, vagyis mindkettő! a Nyelvleckét magyar tanárom olvasta fel nekünk, és most egy dolgozatomhoz fel is használom…de azt hiszem, hogy a másikat is:D a magyar a leggyönyörűbb nyelv a világon, ez nem is kétséges! és örülök, hogy nem egyedül vagyok ilyen véleményen:)

Köszönjük meg a JÓ ISTENNEK , hogy ilyen csodálatos nyelvet adott a MAGYAROKNAK és ,hogy ezen az ISTENI nyelven alkothatnak a mi ISTENI tehetségeink !!! Ki is a K I V Á L A S Z T O T T N É P ? ? ?

Faludy György

ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ

Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
Magyar nyelv! Vándorutakon kísérőm,
sértett gőgömben értőm és kísértőm,
kínok közt, gondjaimtól részegen,
örökzöld földem és egész egem,
bőröm, bérem, bírám, borom, míg bírom
és soraimmal sorsom túl a síron,
kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
Magyar szó! Ajkamon s gégém lazán
vont hangszerén lázam, házam, hazám,
almom-álmom, lovacskám, csengős szánom,
és dal a számon, mit kérnek majd számon: —
nincs vasvértem, páncélom, mellvasom,
de Berzsenyivel zeng a mellkasom
s nem győz le ellenség, rangomra törvén,
sem haditörvény.
Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
de én itt állok az ikes igékkel.
Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
a hangutánzó szók utánam szállnak,
mint sustorgó füzesbe font utak
fölött alkonykor krúgató ludak
s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek,
ahol a fák, mint holt igék, kiégtek.
Ős szók : a szemhatárról századok
ködéből még derengő nádasok,
gyepűs vápákon elhullt katonák,
ti bíbicek, bölények, battonyák,
miket vadásztak vén csillyehajókról
lápos aszókon.
Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
mély hangok: alkony violasötétje,
káromlások veszejtő vadona,
mondatszerkesztés pogány pagonya,
kötőszók: sok-sok illanó fodor,
s hangsúly, te vidám, hangsúly, te komor,
lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép
s búzavirágkék.
Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
karók, keresztek és bitófák árnya,
s melléknevek, gazdag virágbarázdák,
busák, buják, burjánzók és garázdák,
melyik vidám faeke nyomtatott ?
S ti mellérendelt, kurta mondatok
mint paprika, ha füzére vereslőn
lóg az ereszről.
Ragok: szegények szurtos csecsemői,
kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni,
és E-betűk serege:
fekete mezőn zsellérek koldus menete,
s ti kongó-bongó helyhatározók,
kukoricásban jó irányt hozók,
ban-ben-bim-bam: toronyból messze hangzó
könnyű harangszó.
Jelentőmód. Az aszály mindörökre
ráült a szürke, megrepedt rögökre.
Magánhangzó-illeszkedés! Kaján
törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
robotba tört paraszt alázata,
vagy összhang, mely jövendő, szebb utakra
messze mutatna?
És főnevek, ti szikárak és szépek,
ti birtokos ragokkal úri népek,
országvesztők, elmozdíthatlanok,
s ti elsikkadt, felőrölt alanyok,
megölt vagy messze bujdosó fiak,
Hajnóczyk, Dózsák meg Rákócziak, —
ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
Parasztok nyelve, nem urak latinja,
nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
hajlongasz szélcibáltan, megalázva —
s ki fog-e törzsöd lombbal hajtani?
Te vagy jelenünk és a hajdani
arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
és forró, mint forrongó szellemünk.
Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
közös jövő és felzengő ítélet,
nem hűs palackok tiszta óbora,
nem billentyűre járó zongora,
de erjedő must, könnyeinkben úszó
tárogatószó. (Páris, 1940 május)

Kedves e1 ! Évek óta küldözgeti mindenki mindenkinek ezt a verset, legnagyobb szomorúságomra hibásan. Nem vagyok nagy számítógépcsõdör, ezért mire észrevettem, hogy ez kering, már késõ volt a helyesbítéshez. Szerencsére nem súlyosak a hibák, de persze engem bosszantanak. Végig olvastam a hozzászólásokat és ezért is jelentkezem, mert látom, vannak akik szeretnének többet megtudni rólam (egyébként: nem vagyok plébános). Azt is látom, hogy van aki további kifelyezéseket (rokonértelmű igéket) gyűjtene. Czakó Gábor (akit Görhöny Attila is említ) egyik könyvében, ha jól emlékszem több százat sorol föl. Kereken negyed évszázaddal késõbb megírtam a vers folytatását is, amelyben további, közel 70 ige fordul elõ. Mindkettõt szívesen elküldöm érdeklõdõknek, már csak azért is, mert így talán egyszer a Nyelvlecke hibátlan, azaz eredeti alakjában is elterjed. Félek attól, hogy ha egyszer megint világgá küldenek egy űrszondát mindenféle nyelvmintával, akkor a magyar nyelvminta ezt a verset is tartalmazni fogja, és persze a hibás változatban ! A költemény a Tillárom-versek című kötetem utolsó verse (1999-ben került kiadásra).

Saját véleményem a versrõl: Aránylag jólsikerült fölsorolás, viszont nem túl jó vers. Ha csak álmodtam volna, hogy ilyen sikere lesz és ennyire el fog terjedni, akkor talán jobban odafigyelek, de az is lehet, hogy akkor nem merek belefogni ! A sikernek természetesen örülök.

Ismeretlenül is, baráti üdvözlettel Gyimóthy Gábor

Én minden magyar iskolába tanítanám, vagy legalább is magyaróra során elolvastadnám a gyerekekkel hogy lássák milyen szép nyelven tanulnak és élnek.

Hát én is hozzászóólnék de nem tudok mit! 🙂 Ez egyszerüen gyönyörű és imádom, én is szeretek Magyarnak lenni!!! 🙂

Most már nem ártana helyettesíteni a verset a hibátlan változattal !

Cseréld már ki a verset!!! 🙂

Ez már a javított vers? E1 kicsierélted már?

Hát én ezzel fogom megnyitni a gymet ekel mondanom de mindenkit megnyugtatok hogy olvasni fogom hát igy akkor nagyon tetszik és a Gymes azt jelenti hogy bulizni fogunk és minden évben van 1

Csodálatos a Gyimóthy, a Faludy és a Bencze Imre-féle vers egyaránt! Viszont – bocsánat, én már csak ilyen hitetlen vagyok ilyen téren – nem hiszem el, hogy a fenti hozzászóló valóban Gyimóthy Gábor. Aki ilyen verset ír, aki a magyar nyelv szerelmese (ezt ő mondta magáról), költő, író, sok nyelven beszél, az nem vét olyan alapvető, éppen ezért szarvashibát, mint kifelyezéseket kifejezéseket helyett.
Aki pedig angol nyelvleckét ad nekünk – szintén fentebb – az – véleményem szerint, nem értette meg Gyimóthy Gábor versét, annak üzenetét, vagyis, hogy mennyire csodálatos a magyar nyelv, mennyire árnyalt, mennyi szinonima, mennyi rokon értelmű szó gazdagítja! Nincs még egy ennyire gazdag és szép nyelv, mint a miénk!

Üdv. Mindenkinek!

Tímea

Kedves Kicsirigó !
Bármilyen szomorú, a hibát is én ejtettem. Talán elõtte sokat írtam valamilyen más nyelven. Világos, hogy a kifejezést j-vel kell irni. Ehhez nem kell nyelvésznek lenni (ami egyébként nem vagyok).
A guta majd’ megütött, amikor egy tavaly megjelent könyvemben ezt találtam: Kazinczy idelyén (én eredetileg ezt írtam: Kazinczy idejében). Sajnos nem ellenõriztem a szöveget, mert azt hittem, az ímélen elküldött anyagon nem változtatnak. Most kiderül, hogy egy ilyen szarvas hibát én is elkövethettem volna ! Kénytelen leszek mostantól, a hibát elkövetõt enyhébb gondolatokkal átkozni.
Viszont a Nyelvleckét tényleg én írtam. Kattints az alakuló honlapomra:
http://www.nyelvkritika.hu (amelyen még csõstül vannak hibák)

Köszönettel a fölfedezett hibáért

Gyimóthy Gábor

Üdv mindenkinek, csak most találkoztam ezzel a verssel, egyszerűen elbűvölő!
Nagyon tetszik még sokszor el fogom olvasni.

Két megjegyzés:
@Kicsirigó: a költőnek megvan a szabadsága a nyelvfaragáshoz, habár rímek miatt használhatja nem egy hozzászólásban, de mindenki hibázik (kivéve a Teremtő)
@Kisbagoly: most írd be egy szótárba sorba azokat az angol szavakat és mindegyikre kapsz egy csomó jelentést, hát ez az egyszerű különbség a két nyelv között, míg nekünk egy dologra van 20 kifejezésünk az angol 20 dologra használ egyet, és én ennek örülök. Utálom, hogy a globalizáció miatt bele kell szőni az angol szavakat a magyar mondatokba, a mai fiatalok sajnos egyre gyakrabban teszik.. talán az ilyen versek elgondolkoztatják majd őket

szép napot mindenkinek!

Nem tudom,hogy most melyik vers kering, az igazi,vagy a hibás.Ettől függetlenül nagyon élveztem,és én is továbbküldtem sok ismerősnek, barátnak.Kérem,amennyiben fellelhető az eredeti,szíveskedjenek nekem is továbbítani.

Üdv Mindenkinek, és nagyon köszönöm ezt az oldalt!
Elküldtem ismerőseimnek is a linkjét.

Csodás dolog a kapott talentumot közkinccsé tenni!

Gyimóthy Gábor honlapjára klikkelve olvasható a vers, belinkelem, ne kelljen az újabb olvasóknak keresni:
http://www.nyelvkritika.hu

Szép magyar anyanyelvünkről: igazi kincse briliáns megalkotásán túl, amit a köznapi ember igazán érez, észrevesz, az a hangulata. Sokszor, ha belegondolunk, elég egy nem gyakran használt szó, és máris szinte meg tudja változtatni a nap hátralevő részének minőségét.
Amit én hiányolok belőle: az egymás iránti tiszteletet nem szorgalmazza, míg ez a német és angol nyelvben jobban jelen van.
Ha belegondolunk, egy kevésbé udvarias ember is jelentősen intelligensebben nyilvánul meg ezen a két másik nyelven, – mint magyarul, ha beszélünk, – mert a nyelv mintegy kötelezi rá.

Továbbra is szívesen látogatom majd az oldalt, Zsánna

Gábor Gyimóthy : Sprachlektion

Während einer Italienisch-Stunde
Tauchte die Frage auf:
Was für eine Sprache die ungarische ist,
Wie sie nach Europa kam?

Erzählte, was ich wusste,
Wozu fähig die ungarische ist.
Sagte, dass sie viele, viele Nachsilben besitzt,
Und manche was sagen soll.

Und was im Wortschatz steckt,
Die ungeheuer vielen Schattierungen.
Als Beispiel nehmen wir nun hier:
Wie sich Mensch, Tier fortbewegen?

Ich erklärte, dass wenn wir laufen,
Wenn ich sage: dass ich gehe,
Ein Betrunkener, wie taumelt er bei uns,
Und wie ist es, wenn ich nur schreite.

Warum sage ich, dass er torkelt,
Zu Fuss geht oder holpert,
Und das spazierende Liebespaar,
Warum nur wandelt?

Das Wildschwein, wenn es saust,
Nicht trabt aber rasselt – und
Obwohl der Form nach fast gleich,
Warum ist anders das Drängen?

Hätte auch sagen noch können:
Wer rennt, warum nicht hastet?
Warum nicht schneidet, wer Felder durchquert,
Aber vielleicht rast er irgendwo.

Wer trippelt, warum wallt nicht,
Und ebenso ist das kein Schweben, −
Wie auch nicht nur der Lahme hinkt,
Und das Gestotter ist kein Zittern!

Was tut das Pferd, wenn trollt,
Oder aber, wenn es galoppiert?
Und der Hirtenhund, wenn er sich schraubt,
Oder sich hin und her bewegt.

Auf die Beine macht sich, wer ausweicht,
Das erschrockene Reh springt davon.
Wer einkehrt, stürzt nicht herein…
In anderen Sprachen – wie soll ich das sagen?

Es wäre schön gewesen, zu veranschaulichen,
Wie ein Stolpernder vorwärtskommt,
Oder wie ist Herumlungern?
Ein Wort – ein Bild – und Würze!

Wer schlurft, warum bummelt er nicht?
Wo spurtet der Rasende hin?
Wer sich schleppt, warum treibt sich nicht herum?
Und wer trottet, wo bleibt er?

Warum zackert nicht der Schlenzende?
Und wenn er brummt, was plappert,
Wer hitzig ist oder ansteigt,
Oder watschelt oder zottelt?

Nicht nur der Schatten huscht,
Nicht nur das Fahrzeug flitzt,
Nicht nur die Flut saust,
Und nicht nur der Wagen trollt.

Wer streift, treibt nicht herum,
Wer sich einstehlt, verdrückt sich,
Wer schlingert, der trudelt nicht.
Wenn doch: die Fabel täuscht!

Dass der Hund sich anschleicht,
Schlängelt, sodann sich duckt,
Und wenn Du ihn anschnauzt, verduftet.
Wie soll ich es italienisch sagen?

Ein Zweiter zieht herbei,
Schwänzelt, sich dann streckt.
Wenn Du ihn anschreist, sich verzieht.
Wie soll ich es deutsch sagen?

Ein Vagabund schweift,
Pendelt, schlendert, bummelt,
Streunt herum, dann macht sich fort,
Und stört nicht mehr.

Aber ein Anderer treibt sich herum,
− Ein leises Geräusch verrät ihn −
Hier irrt, hier trödelt er…
Wie ist es im Französischen?

Und warum die Menschenmenge strömt,
Wenn sie drängt, oder marschiert,
Oder fliesst, und dennoch nicht flutet,
Wie soll ich das englisch sagen?

Wer huscht, warum pirscht er nicht,
Oder warum tretet er nicht?
Das alles kann ich nur ungarisch sagen,
Und vielleicht ist es nur im Ungarischen möglich…!

30.05.2012/JJ

remek, fantasztikus, szerintem a legszebb nyelv a vilagon,
orulok, hogy magyar vagyok
veletlenul jutottam erre az oldalra, de nagyon megtetszett,

Gábor Gyimothy: ΓΛΩΣΣΙΚΟ ΜΑΘΗΜΑ

Σ‘ ένα μάθημα ιταλικό
Εμφανίστηκε η ερώτηση:
Τι γλώσσα είναι η ουγγρική,
Και πώς ήρθε στην Ευρώπη;

Διηγήθηκα ότι ήξερα,
Για τι είναι ικανά τα ουγγρικά.
Είπα, ότι έχουν παρά πολλές κατάληξεις,
Και κάποιες τι σημαίνουν.

Και τι βρίσκεται στο λεξιλόγιο,
Οι πάρα πολλές αποχρώσεις,
Για πaράδειγμα παίρνουμε εδώ:
Πώς άνθρωπος, ζωό μετακινούνται;

Εξήγησα, πώς όταν πηγαίνουμε,
Όταν λεώ, ότι εγώ πάω.
Ένασ μεθυσμένος παραπατάει σ’εμάς,
και πώσ είναι, όταν βαδίζω μόνο.

Γιατί λεώ, ότι τρικλίζει,
Πεζοπορεί, ή σκοντάφτει.
Και το ερωτευμένο ζευγάρι,
Γιατί κάνει μόνο βόλτα;

Ο αγριόχοιρος, όταν σπεύδει,
Δεν τροχάτει, αλλά ορμάει − και
Μολονότι του τύπου μοιάζει ,
Γιατί είναι διαφορετική η πίεση;

Θα μπορούσα να είχα πει ακόμα,
Όποιος προχωρεί, γιατί δεν βιάζεται;
Γιατί δεν κόβει όποιος διασχίζει τα χωράφια;
Μήπως όμως τρέχει κάπου.

Όποιος κάνει βηματάτκα γιατί δεν κουνιέται
και επίσης δεν αιωρούται, −
Όπως μονό ο παράλυτος κουτσαίνει,
Και ο τραύλισμος δεν είναι τρεμούλο!

Τι κάνει το άλογο, όταν σεργιανίζει,
Ή όταν καλπάζει;
Και το τσοπανόσκύλο, όταν περιδιαβάζει,
Ή περιπλανιέται.

Σηκώνει τα πόδια του, όποιος παραμερίζει,
Το τρομαγμένο ζαρκάδι φεύγει.
Δεν εισδύει μέσα, όποιος επέρχεται…
Σε άλλη γλώσσα πώς να το πω;

Θα ήταν ωραία να παρουσιαστεί,
Πώς ένας σκονταμμένος προχωράει,
Η πώς είναι η αλητεία;
Μια λέξη, μια εικόνα και άρωμα!

Όποιος σέρνεται, γιατί δεν κανει κοπάνα;
Πού φορτσάρει ο δρομέας;
Όποιος κουβαλιέται, γιατί δεν αλητεύει;
Και καθυστερεί, που μένει;

Γιατί δεν κουνιέται όποιος χασομεράει;
Και όταν μουρμουρίζει, τι φλυαρεί;
Όποιος είναι παθιασμένος, ή ευερέθιστος,
Ή περπατάει σαν πάπια ή τραβάει εκεί.

Όχι μονό η σκιά ξεγλιστράει,
Και όχι μονό το όχημα πετάγεται,
Όχι μονό η πλημμυρίδα κυλιέται,
Και όχι μονό η άμαξα σπρώχνεται.

Όποιος βολτάρει δεν σουλατσάρει,
Όποιος μπαίνει κρυφά, το σκάει από εκεί,
Όποιος τριγυρίζει, δεν στριφογυρίζει,
Καε αν: ο μυθος παραπλανεί.

Ότι ο σκύλος πλησιάζει,
Ελίσσεται, μετά σκύβει.
Και αν τον μαλώσεις, θα φυγεί.
Πώς να το πω αυτό στα ιταλικά;

Ένας άλλος ψαχουλεύει
Κουνάει την ουρά του και ύστερα ξαπλώνει.
Αν του φωνάζεις, αποχωρεί..
Πώς να το πω αυτό στα γερμανικά;

Ένας περιπλάνηόμενος περιφέρεται,
Χαζεύει, στέκεται άπραγοσ, σουλατσάρει,
Τεμπελιάζει, ύστερα εξαφανίζεται.
Και δεν ενοχλεί πιά.

Όμως ένας άλλος εμφανίζεται πάλι
− Ένας διακριτικος θόρυβος τον αποκαλύπτει −
Εδώ περιπλανιέται, εδώ χρονοτριβεί…
Στα γαλλικά πώς είναι αυτό;

Και γιατί ξεχύνεται το πλήθος,
Όταν συνωστίζεται ή πορεύεται,
Ή ρέει, ωστόσο δεν πλημμυρίζει.
Πώς να το πω αυτό στα αγγλικά;

Όποιος γλιστράει, γιατί δεν σιγοπερπατάει .
Ή γιατί δεν βηματίζει;
Όλ’ αυτά ξέρω μόνο στα ουγγρικά,
Και ίσος είναι εφικτό μόνο στα ουγγρικά…!

Kréta, 2012. július 31 / JA+JJ

azt javaslom hogy ezt mindenkinek meg kéne tanulni hisz MAGYAROK vagyunk.

nem lesz egyszerű, de több leszel sok ember szemében! Hajrá!

Ha van valamiféle műveltségem, akkor az sajnos nem a magyar nyelv. Az csupán anyanyelvem, amit pár évtizede használok több-kevesebb sikerrel. A helyesírást ősellenségemnek érzem, mert úgy szorul a nyakamra, mint egy hurok, folyton fojtogat. Viszont vannak a nyelvtannak és a nyelvtanulásnak is derűs pillanatai, percei,órái, stb. a többi időegység felsorolásától eltekintenék. Mindig csodáltam azokat, akik egy „versről” el tudták dönteni, hogy az valóban vers-e, vagy csak rigmus, mondóka, vagy más műfajú „termék”. Mindezekről az a véleményem, hogy ezek mesterséges, kitalált kategóriák, lehetnek az értőik számára szent és megkerülhetetlen elemek, de! Azt talán ne felejtsük el, hogy a vers, mint minden más írott dolog, az egy üzenet, amelnek ugye az a lényege, hogy valaki valamit kigondol és másoknak azt megüzeni, a mások elolvassák az üzenetet, megértik vagy sem, de ettől függetlenül valószínűleg mindenkiben az ilyen stílusú üzenetek érzelmeket váltanak ki. Én úgy gondolom, hogy ezek az érzelmek sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint az értelem, mert ugye egyesek szerint, amit megértünk, az már nincs is, akkor mire jó az értelem? Az érzelem szintén következménye valaminek, ugyanúgy a múltból fakad, de későbbi cselekedeteinkbe tudatunktól, akaratunktól függetlenül beleüti az orrát, mert egyszerűen van. Ezért azt gondolom, hogy egy vers, vagy bármilyen írott megnyilvánulás onnantól és addig érdekes, amíg érzelmeket vált ki, ezért nem érzem szükségét annak, hogy minden részletét magyarázza meg magának, vagy másoknak bárki. Egyszerűen hagyni kell, hogy végezze a dolgát és kész.
A nyelvekkel valahogy ugyanez a helyzet. Már nem tudom, mikor és hol olvastam egy olyan eszmefuttatást talán a Fermi kijelentésével kapcsolatban, hogy képzeljünk el egy teljesen új eddig ismeretlen dolgot , jelenséget, s képzeljük el, hogy ugyanezt a dolgot, vagy jelenséget egyszerre figyeli meg egy azonos képzettségűnek tekinthető angol és német. Megfigyelésük végeztével mindketten megfogalmazzák , mit láttak. Ugye ismerős az add tovább míg visszaér c. játék, de itt most nem erről van szó. Egyszerűen az történik csupán, hogy azzal, hogy valamit megnevezünk, beleviszünk az névvel a használt szóval egy olyan értelmezést, amit a használt nyelv már tartalmaz, tehát a leírtakat elolvasva csak reménykedhetünk, hogy a német és az angol olvasó egyáltalán valamiféle egyezségre tud jutni a dolgot illetően. Ezen semmiféle módon nem tudunk változtatni, nem kell ebből problémát konstruálni, csak egyszerűen el kell fogadni, hogy a dolog ugyanaz és mégis más lesz mire leírjuk. Ennek a bosszantónak tűnő „különbségnek” vannak nagyon hasznos és nagyon káros következményei is. A hasznosakról csak annyit, hogy feltehetően az , aki elolvassa a német és az angol leírást is, az mélyebben értheti meg ugyanazt a dolgot, mint azok, akik számára csak az egyik nyelv mond valamit. A káros következménye a kísérletünknek az, ami engem jobban bosszant , abban van, ha valakit a világot leíró nyelv – anyanyelv elsajátítása közben akarnak „gazdagabbá” tenni egy másik nyelvvel is. Ismétlem nem vagyok nyelvész, ám meggyőződésem, hogy egy kisgyerek fogalomalkotásában az értelmezés kialakításában inkább zavar a több rokon fogalom megjelenése, mint gazdagít. Arra a véleményre jutottam, hogy azok a gyerekek, akiket mesterséges, vagy akár természetes módon két nyelv ismeretére tanítottak, azoknak a fogalmaikban sokkal több a zavar és a bizonytalanság, mint az egynyelvűek fogalmaiban. Ezért azt mondom, hogy idegen nyelvet tanítani csak az anyanyelvi ismeretekben elért alapvető műveltség megszerzése után volna szabad. Nem irigylem az oktatáspolitikusokat, amikor arról kell dönteniük, hogy ilyen vagy olyan nyelvet tanítani milyen kortól kezdjünk.
Az ilyen dolgokkal kapcsolatos véleményalkotás szempontjából fontosak a fenti „versek”, mert segítségükkel könnyen beláthatjuk, hogy mekkora különbségeket okozhat, ha egy dolog megnevezésére ezt, vagy azt a szavat választjuk, s ez még mindig csak egyetlen nyelv. Talán ezért van az , hogy a hátamon feláll a szőr, amikor valiki lájkol, mindig az a kérdés merül fel bennem ennek hallatán, hogy vajon én vagyok-e lüke, vagy a másik fél?
Varga Lajos

Nemes Tibornak: „Lehet,hogy pont ezért a sokszínűségért nem értenek meg olyan sokan minket?-mivel az ők anyanyelvükön nem lehet azt az árnyalatot átadni amit mi szeretnénk kifejezni!”
Kicsit fura (vég)következtetés. Fent egy angol szakszótár, egy teljes német és újgörög fordítás és a vers egy részének eszperató fordítása bizonyitják, hogy igenis lehet, nem csak Gyimóthy Gábor versét, hanem minden más „sokszinű” magyar szöveget minden nyelvre hűen átfordítani. Ha nem értenek meg minket, az csak abból ered, hogy mi nem beszéljük kielégítően az idegen nyelvet…

Azok kedvéért, akik olvasva jobban szeretik, le is írom:

Pipacsok

Kinn a mezőn távol
Felrepül egy darázs,
Könnyű tested lángol,
Kezdődők a varázs.

Csilingelve megáll
A vágy villamosa,
Ránk borul a halál.
Vágyunk összemossa.

Feltámadtál, s benned
Feltámadt a láng,
Érzed, el kell menned,
Meghalt a külvilág.

Elfog az imádat,
Rólad álmodozom,
Fekete ruhádat
Rólad lehámozom.

Két karod oly makacs,
Szorít, hozzád láncol,
Sokmillió pipacs
Körülöttünk táncol.

Dús hajad meglebben,
Hangod viszi a szél,
Ennél melegebben
Még sosem szerettél…

Jó utat kívánok
Egy virágcsokornak,
Tűzpiros hullámok
Messzire sodornak…

Gátlásod eldobom,
S bár a tenger sekély,
Gyönyörű arcodon
Utat keres a kéj.

Aztán partot érve,
Hol tücsök hegedül,
Most vesszük csak észre:
Nem voltunk egyedül.

Azóta ég teste,
Tudom, mit érez ő,
Titkunkat kileste
A szép pipacsmező…

És köszi Gabe!!!

Hát igen.néha az emberek igazságtalanok!

T. Kisbagoly! Teljesen igaza van, szépen beszélni az idegen nyelvet is lehet, csak azt kevesen tudják. Igaz, a magyart is egyre kevesebben beszélik szépen, sajnos. Ugyanakkor mégis hajlok arra, hogy a magyar nyelv egyedülállóságát magam is hangsúlyozzam! A hangulatokat, apró eltéréseket is megjelenítő magyar szavak lehetőséget adnak arra, hogy dolgokat teljesen pontosan, szinte mikroszkópikusan mondjunk ki. Ez az apró megkülönböztetés a reál tudományokban rengeteget számít, mint pl. a matematikában, fizikában, kémiában, és a hibalehetőséget csökkenti. Bizonyára ezért került olyan sok magyar ember a tudomány élvonalába, a legnagyobb felfedezők közé. És ezért nem lehet a gyönyörű magyar irodalmi műveket sem idegen nyelvre sikeresen lefordítani Madách, Arany, Fekete István stb.. Sokkal jobban kellene óvni a szép magyar nyelvet. Valahol a TV-nél kellene talán kezdeni, ahol ma nem ritka a beszédhibás, magyarul rosszul beszélő bemondó, közszereplő.

Csak egy rövid adalék a témához:
Egy ismert szlovák műforditó mesélte még a 70-es években, hogy sok egyéb vers forditása után, nagyon szerette volna leforditani Arany János Toldiját is.
Már az első ének első sora „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja” is gondot okozott neki, és mikor a második vesszakhoz ért „Ösztövér kútágas, hórihorgas gémmel”, végleg letett a szándékáról.

A magyar nyelv egyediségéről bővebben pl a jútyúbon Kiss Dénesre keressetek rá. Néhány ízelítő: ha valamit egyértelművé kell tenni akkor megmagyarázzuk. A pilla pillantja a pillanatot. Nem momentot. Csak a magyarban van a ló és lovas közt kapcsolat. Nem pedig Pferd és Reiter. És további szókalcsolatok hónap nap. Perc másodperc. Nyugodtan meg ldhet nézni más nyelveken is. Az egész nyelvünk alapja. Logika és a matematika. A maGyar egy képi nyelv. Mi amit látunk azt mondjuk, leképezzük. Mi amit írunk azt ejtjük…ez az egész nyelvünkre jellemző. Apropó! Melyik szervünk beszéli a nyelvet? Hát ami a szánkban van a nyelv!rengeteg ilyen van nemzetség nemzettség nemes. Feleség férj is egy egész, hisz rége, a férj félt jeldntett. Testvér jelentését nem kell magyarázni! Fivér az fiúvér vagy nővér azaz nőivér csak a magyarban van. Vagy édesanya. A karácsony szó is csak magyar, nem krisztmösz vagy mi a szösz. Régi naptárban a karácsony Kerecseny napja! A végtelenségig tudnám sorolni, ezek csak úgy írás közben jutottak eszembe. A magyar nyelv a legősibb nyelv! Sokáig én sem hittem. Népmeséink nagyon szépen elmondják: aki nem hiszi, járjon utána! Szóval a megnézendő sorrend Kiss Dénes, Papp Lajos szívsebész, Szántai lajos! Nagyon ajánlom mindenkinek! Szép napot!

Nagy örömmel olvasgatom édes anyanyelvem minden dicséretét ! Rég nem szólalt meg senki, és én várom a Gyimóthy Gábor eredeti (helyesen írt) verseit. Jaj – most jut eszembe -, holnaptól újra kell tanulnom a helyesírást, mert nagyon érzékenyek vagyunk a magyar helyesírásra itt, Erdélyben – hiszen nekünk is a magyar az édes anyanyelvünk …

Megjegyzés az előbbihez:

Nem tudok kínaiul, de tudom milyen logika mentén működik. Tehát például az „erdő” helyett valami olyasmit mondanak, hogy „fa sok”, de ezt természetesen ugyanúgy megértik, mint mi az „erdő” szót. Ostobaság lenne azt mondani, hogy „a kínaiban nincs erdő”, és mivel minden hasonlóképpen több „fogalomszótag” egymás utáni kimondásával fejeznek ki, teljesen értelmetlen még a kérdés is, hogy van-e „baktat” vagy „bandukol” szavuk. Az azonban biztos, hogy a járás különböző módjait nagy árnyaltsággal képesek kifejezni.

Imádom ezt a verset. Csak megsúgom, hogy kimaradt a: menetel.

Nagyon tetszett! Ilyen a magyar szókincs. Talán egy idegen, nem magyar anyanyelvű, igazából meg sem értené e szavak jelentéstartalmát. Nekem egyedül a „Lődörög” volt új, mindig tanul az ember!