Budapest trip 2010

Régen nem voltam egy évben ennyi helyen. Illetve nem is voltam sok helyen, de soha sem jött összes, hogy pár hónapon belül jártam volna Prágában, Brünnben és Budapesten is. Előbbi kettő magyar bulik látogatásával egybekötött kiruccanás volt és ami Prágát illeti, már amolyan rutin is, viszont Budapestre tényleg ritkán járok és már nem is emlékszem, hogy mikor voltam ott utoljára.

Nem is terveztem, hogy idén még elmegyek, de aztán a Facebookon találtam infót arról, hogy a Barabás Lőrinc Eklektric zenekar határozatlan időre (remélem nem sokáig) szünetel és még lesz három koncertjük, ezek közül az egyik Budapesten az A38-as hajón. Fene beléjük, erre el kell mennem. BLE-t is szeretem, az A38-ra is régen el akartam menni, Budapesten is már régen jártam, hát megyek. Sajnos népek nem jöttek velem, így viszont nem volt gond egy kis rokonlátogatás sem és végre láthattam Igor unokatestvérem kisfiát is, aki már több mint egy éves – nemsokára már járni fog. Zabálnivaló kis kölök! 🙂

Megtetszett neki az objektívem 🙂

Artemovszk 38

Később megjött Igor öccse, Iván is. Igen, ő is Iván. Vele voltam megegyezve, hogy megyünk Barabás Lőrinc Eklektricre, nehogy már magam menjek. Élete első rendes élő koncertje. 🙂 Az A38-hoz este 10 után érkeztünk 9 helyett, és ami még rosszabb volt, a bejáratnál kiderült, hogy nincsenek jegyek. Erre nem számítottam, mert a weben nem írtak semmi olyat, hogy már nem lehet őket kapni. Próbáltam elmagyarázni a biztonságiaknak, hogy egészen Pozsonyból érkeztem erre a koncertre és én nagyon szeretnék jegyet venni, nehogy már feleslegesen utaztam 200 kilométert, de hát ők nem akkor sem engedhettek be jegy nélkül. Erre odaszólt hozzám egy srác aki kint dohányzott, kérdezte, hogy tényleg Pozsonyból jöttem-e, esetleg mutassak igazolványt. Mondom igen, megmutattam a személyimet. Mint kiderült, valamiféle szervező, jegyeladó, vagy afféle volt – nem tudom pontosan. Bevitt minket és eladott nekünk két jegyet, köszönjük szépen. Ruhatár, gyors terepszemle, bárpultnál rendel és már kezdett is a BLE. A Bin-Jip zenekart sajnos lekéstük, pedig rájuk is kíváncsi voltam.

Második szám alatt sikerült teljesen előre mennem, csináltam sok fotót is (látszik a lenti videón is 😀 ).

Nagyon jó koncert volt, nagyon élveztem, ráadásul a hangosítás is nagyon ott volt. Nem véletlenül felkapott hely az A38.

Ezután megint bárpult látogatása néhányszor, ismerkedés pár emberkével és egy lánnyal, aki amikor lefényképezett minket Ivánal, alulexponált képnél rögtön akarta állítani a záridőt, hogy jobb legyen a kép. Ritka, az ilyen, mint a fehér holló, néztem mint a moziban.

Iván és Iván

Köszönöm az élményt, remélem nem utoljára voltam ott és nem utoljára szólt élőben a Barabás Lőrinc Eklektric.

Hajnali 1 óra környékén összeszedtük a cuccunkat, megvettem még gyorsan a Barabás Lőrinc Eklektric zenekar Trick című 2009-es CD-jét, ami idáig nem volt meg, csak a netről letöltve és irány a pesti éjszakai élet. Végülis a Morrison’s 2-ben kötöttünk ki, ami egy teljes bérház udvarostul pincéstül szórakozóhellyé alakítva. Érdekes hely és végül a pincében kötöttünk ki, ott volt elég pörgős az élet. Végül valamiképpen leragadtunk a bárpult sarkánál táncoló csajoknál. Azokkal is jó buli volt egészen zárásig, majd irány haza, de útközben még megálltunk kajálás ürügyén gyrosra. Az volt csak a baj, hogy addig válogattunk, hogy bezártak az orrunk előtt, illetve a kasszát zárták be. Mi még bent ültünk kb. fél órát, Iván meg pont ott találkozott két haverjával és azokkal dumált, hát odaültem még két  helyes kislányhoz ismerkedni kicsit. Valamiért szimpatikusabb volt az ő asztaluk, mint a srácoké. Név és telefonszám megvan, de nem osztogatom, legfeljebb rokonoknak. 🙂
Ezután már csak tényleg irány Ivánhoz lakásba, ahol a bekapcsolt fűtés ellenére olyan hideg volt, hogy rendszeresen arra ébredtem, hogy fázok, majd délután irány a Népliget villamossal és metróval. Azért BKV-val, mert Iván olasz verdája úgy döntött, hogy ő -1°C-ban nem fog bestartolni. Egy akkucserének itt volna az ideje, de így legalább volt Kontroll feelinges élményem. Tudjátok, koszos aluljáró, csövesek, buta jegyellenőrök a millió éves metrókocsiban, ahol olyan gyenge világítás és nyomasztó hangulat volt, mint hogyha éppen tehervagonban szállítanának Novoszibirszkbe gulágba. Éppen csak annyi volt a különbség, hogy bemondták a megállókat.
És sajnos egész Budapestnek is kicsit ilyen a hangulata. Ez volt például az első, amikor leszálltam a buszról érkezésemkor és Igorra vártam. Az aluljáróban úgy vannak letelepdve a csövesek, mint hogyha ott laknának, többen egymás mellett fekszenek és közben ott az „kellemes” húgyszag is. Aztán legyen az embernek gusztusa Fornettire. Nem irigylem azokat a „szerencséseket”, akik ott dolgoznak lent egész nap abban a bűzben.
Nem akarom azt mondani, hogy Pozsonyban nincs ilyen, mert van, de azért ennyire nem tűrik meg a csöveseket nyilvános helyeken és ekkora számban. Nem akarom tudni, hogy mennyien lehettek ebben a hidegben a Keleti pályaudvar oldalsó bejáratnál, ahol pár éve majdnem lehidaltam a látványtól. Ezen a koszos város imázson kellene Budapestnek javítania.
Ezt leszámítva viszont nagyon jól éreztem magam, azt hiszem a rendszeres prágai kiruccanások mellett beiktatom Budapestet is a naptáramba. 🙂

U.i.: Lesz több kép is, de kicsit később.

A bejegyzés szerda, december 8th, 2010 - 4:28-kor történt. Kategória: Beszámoló, Közélet, Zene. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról