Budapest, Sziget, nomegatöbbi…

Afene, azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Megvan, már tudom. Szóval visszamegyek először kicsit az időben.

Kb. valamikor július végén beszéltem Gerővel, hogy mennek Szigetre fellépni. Mondom király, elmennék én is, csak akkor még nem volt világos, hogy lesz-e még egy plusz jegy. Később kiderült, hogy igen, mert hát Matyi úgy fog bemenni mint ujságíró, szóval az ő jegyén be kéne tudnom simán menni. Ki is vettem két nap szabit, augusztus 11-12-én irány a Sziget, semmi meló. Na ekközben kisült, hogy a sofőrnek (aki vitte a zenekart a Szigetre) is kell jegy. Szóval az én jegyem paszé. Kb. egy héttel a Sziget előtt már elhatároztam, hogy a két napot, amit Budapesten akartam tölteni, otthon fogom végigaludni/netezni/semmitsemcsinálni. Ekközben még írkodtam vasárnap Norbival (Walaky) MSN-en, azt mondta, hogy menjek le, majd leszek nála. Nemis hangzott rosszul, de nem szeretek mások nyakán lógni, nameg az anyagi helyzetem nemis engedte, hogy egyáltalán a vonatjegyet megvegyem. Szóval szépen megköszöntem az ajánlatot és számomra le volt tudva az egész. Na de jött a szerda (teljesen kiment aznap a fejemből, hogy másnap szabim van) és rákattintottam MSNen az unokatesómra, aki Pesten él. Erre ő mit mond? Ugorjak le Pestre, majd alszok nála, meg minden… Na itt már elkezdtem gondolkodni, hogy mitis, hogyis, mert nem ő volt az első, aki azt tuszkolta a fejembe, hogy menjek le Pestre bulizni. Felhívtam anyámat, ledumáltam vele, hogy kicsit támogasson meg, megnéztem a menetrendet és döntöttem. Még az este irány Budapest. Persze melóból nem tudtam korábban elindulni, ráadásul azóta kitettek minket az irodából (még magam sem tudom, hogy hol van jelenleg az asztalom). Szóval elmentem anyámhoz, aztán irány a Billa valami kajáért útra, haza összecuccolni és rohanás az állomásra. Érkeztem is, csak hát hazaúton ronggyá áztam a zivatarban, szóval fél órán át a ruháimat szárítgattam (hajszárító, vasaló segítségével:D ). Irány az állomás. Természetesen a trolibusz elment az orrom előtt, a következő meg úgy érkezik az állomásra, hogy nem biztos, hogy lesz időm jegyet venni (utolsó Pesti utam alkalmával előre kellett kéredzkednem a sorban, hogy elérjem a vonatot). Mentem taxival. Elég csúnyán pörögtek a számok a taxiórán, már félúton két százast mutatott. Szerencsére sikerült megegyeznem a taxissal, 250 koronában, nem számlázta le az egész utat 26Sk/km taxával. Kb. 400 korona lett volna, ami azért elég durva. Persze az állomás teljesen üres volt, nemis kellett sorba álnom, nyugodtan mehettem volna a következő trolival. Na de most már mindegy.
Felszáltam a vonatra, irány Budapest. Találtam üres kupét is. Nemsoká beült mellém egy 50 éves krapek, valami munkás, aki feketézett. A kalauz megismerte őt (ezekszerint mindig feketézik), azt mondta, hogy visszajön érte, valószínű a biztonsági emberrel, és kiteszik őt Galántán (ami végett persze meg kell állítani a vonatot). Végülis nem jött(ek) vissza, vonat nem állt meg, a csávó eljutott egészen Újvárba. Szóval ha hosszútávon feketéztek, akkor lehetőleg EC-n, ott nem tesznek ki. 🙂 Én továbbutaztam, negyed órás késéssel éjfélre a keletin voltam. Unokatesóm meg nemvolt sehol és persze a telefonom nem ment, mert a T-Debilnél nem lehet az összes „rúmingos” partneren keresztül telefonálni. Szerencsérmre az SMS elment és végül megtaláltuk egymást. Az volt a gond, hogy nem sikerült leparkolnia. 🙂 Elementünk unokatesómhoz (Meli), és hajnali kettőig dumáltunk. Volt is mit megbeszélni, már régen találkoztunk. Másnapra megvolt a terv is, irány a Hősök tere. Még sohasem láttam. 🙂 Reggel 6 kor már keltett Vili a kutya, ott nyüszített az ágyam mellett, fel szeretett volna ugrani, csak hát még kicsi szegény és nem tud.

Végülis visszaludtam, aztán 9-10 körül rendesen felkeltem. Reggeli meg minden, aztán kicsit net. Végül délután két óra körül sikerült is elindulnunk. Nagynehezen leparkoltunk, megnéztük az Arc óriásplakát-kiállítás, és én még meglestem a hősöket a téren. 🙂 Meg kell mondanom, hogy ez már tényleg egy tér. Pozsonyban nemigen van ilyen. Azaz nincs, mer itt már tér minden aminek mérete több mint 20×20 méter.

Utánna elmentünk Alex (Meli fia) tenisz edzésére, ott voltunk egy órácskát, majd egy mamutos pénzváltás után a Batthányi téren elváltunk.
Mentem a Szigetre. Először elég nevetséges volt, hogy nem sikerült megtalálnom a HÉV megállót, valahogy elfelejtették közölni velem, hogy a föld alatt van… 🙂 Végülis meglett, mentem ötöt, leszáltam a Filatorigát megállón és haladtam a tömeggel. Pontban fél hétkor ott voltam a bejáratnál a híd előtt. Csak hát nem találtam sem Norbit, sem Katát (minczi). Hm… írtam egy SMSt, sajnos feleslegesen, nem ment el. Na mondom szuper. Itt álok ebben a bazinagy tömegben, telefonom kiütve, most mi legyen? Végül bementem, vártam egy 10 percet a híd másik végénél is, majd kerestem egy telefonfülkét és abból felhívtam Norbit. Nemsokára megtaláltak, velük volt Tibi (detward) is és még Kata egy barátnője. Kellemes meglepetés. 🙂 Norbi kitalálta, hogy elmegy vért adni. Hát el is indultunk a véradó sátorhoz, de már odafele gyanús volt, hogy sok vöröskeresztes autó jött velünk szembe. Természetesen véradás csak este 7ig volt, mi 19:10-re értünmk oda. Na sebaj, elindultunk az szigeten keresztül a civil színpadhoz, hogy meghallgassuk az Expired Passport-ot, 19:31 oda is értünk, táblán kiírva hogy kezdés 19:30-kor, de a színpad üres a Passport tagjainak semmi nyoma. Öt perc kérdezősködés után kiderült, hogy késik a zenekar, gond volt a határon. Szerencsére 2 percen belül megjelent a zenekar. Míg szereltek, elmentünk kajálni, kezdésre éppen visszértünk. A koncert szuper volt, „kicsit” rosz volt a színpadkoreográfia. Azaz pocsék, de ezt majd a zenekar tagjainak fogom elmesélni. 🙂 Zeneileg jó volt, Misi (az énekes) kitett magáért. 🙂

Olyan tíz perc után marhára tetszett, hogy a színpad alatt rajtam kívül következő két ember ugyanolyan Nikon D70-es gépekkel mászkált mint az enyém. Mint utólag kiderült, nem ők voltak az egyedüliek, sok civilnek volt ugyanilyen „játékszere”. 🙂 A koncert megvolt, szuper volt, elbúcsúztunk, és elmentünk Szigetezni. A nagyszínpadon éppen az Underwold nyomult, nagyon tetszett. Sajnos nem sikerült a maradék társaságot rászednem, hogy jöjjenek velem hallgatni, így hát szétváltunk egy órácskára. Először a hangosító/világító torony mellett áltam, egyik kezemben egy vadásszal, másikban a fényképezőgéppel. Csináltam pár képet messziről, de elég nehéz volt, mert sok volt a kéz meg minden. Fekapaszkodtam a korlátra is, de az meg durva volt, mert egy lábon álltam, egyik kezemmel kapaszkodtam másikkal, meg próbáltam egyenesben tartani a gépet. Szóval nem éppen a legstabilabb fényképészállás. 🙂 Itt lepett meg nagyon egy dolog. Amikor harmadszor kisérleteztem ezzel a tornászmutatvánnyal, egy csávó kitámszatott kézzel a derekamnál fogva.

Nagyon meglepett, de segített, és tetszett, hogy az emberek ennyire odafigyeltek egymásra. Ilyesmit nálunk nem tapasztaltam, sőt. Utána konstatáltam egy dolgot. Messze vagyok. Irány az első sor, olyan messziről legalább 300-as lencse kéne és nem 18-70-es. Kipróbáltam a „söröspohár a fejed fölött, ha nem engedsz át leöntlek” előrejutási módszert, csak éppen fényképezőgéppel. Meglepetésemre amint meglátták az emberek a fekete masinát, cserélhető lencsével, úgy áltak félre, hogy pár perc alatt elöl voltam. Tetszett. 🙂 Közben felcsendült a Born Slippy, ami szerintem az Underwolrd egyik legjobb száma. Valami kegyelten volt az, hogy mit csináltalak a tömeggel a szám első hangjai. Állati volt. Ezalatt beverekedtem magam a második sorba. Elöl már kicsit nehezebb volt furakodni, de mindig akadt valaki, aki „fényképészfejjel” gondolkodott és segített előrejutni. 🙂 Végülis, majdnem színpad közepe előtt ledekkoltam. Volt ott egy srác, aki szintén D70-essel kattogott, azaz szerintem csak próbált. Kérdeztem őt, hogy milyen időt használ, azt mondta, hogy 1/10s. Szóval szegénynek az összes képe rosz lett, az tuti. Nyugodt helyzetben az ember megtartja az 1/30-ad időt, de azt is csak rövid fókusztávolságnál. Na de ehhez hozzájön a 70mm-es fókusztávolság, ami már középérték és az ugráló tömeg. Szóval lehetetlenség. Én is csak lassúb részeknél tudtam használható képeket készíteni 1/30 és 1/60 másodperc körüli időkkel.

Itt már voltak kedves egyének is, aki szándékosan lökdöstek és próbáltak csiklandozni fényképezés közben, de 2 perc múlva feladták. 🙂 Szóval a második sor… Isteni volt. Sajnos nem voltam ott többet mint fél órát, vissza kellett mennem Katáékhoz. Pedig éppen akkor lehetett a legjobb képeket készíteni, amikor mentem visszafelé. 🙁 A visszamenetel már kicsit nehezebb volt mint az előrejutás. Addigra rengeteg ember lett. Visszamentem a megbeszélt helyre, ott vártak. Norbi eddigre elég ügyesen kiütötte magát, elég szar hangulata volt. Ezekután elmásztunk a Hammer World sátorba, ahol éppen egy koncert végét kaptuk el, szóval mindjárt ki is mentünk. Szerintem legalább egy háromnegyed órát kint dekkoltunk a Tesco – gazdaságos sátor előtt, itt már Norbi elég érdekes állapotban volt. Kifeküdt a fűre és döglött. Ekkor valaki rá is lépett, majdnem verekedés lett belőle, de szerencsére minden okés lett. Az a bal… szóval balfánk angol is hülye volt. Ott „szorrizott”, amikor Tibivel már legalább negyedszer küldtük őt el a saját biztonsága érdekében. Nemigen bírta felfogni. Na de lényegtelen. Ezután visszamásztunk a sátorba, megnéztük a Kalapács koncertet, ami elég jó volt, majd kimentünk, és fél órára rá megint visszamásztunk Beatrice-re.

Az volt a terv, hogy az első sorban leszünk, többekközött azért, hogy tudjak fényképezni, de mire bementünk már játszottak. Szerencsére a fényképezőgépnek köszönhetően megint sikerület elég szolídan előrejutnunk, kb. a második-harmadik sorba. Miután kezdett elöl eléggé elfajulni a dolog a sok pogótól, meg részeg fazontól, inkább kicsit odébbmentünk, nem akartunk a katlanba maradni. Még ott is akadt egy-két fazon aki pogózott, de miután egyikük kétszer nekiment Norbinak, ő mérgében úgy ellökte a gyereket, hogy szerencsétlen repült legalább 10-15 métert, és magávalvitt még legalább 10 embert is. Ezekután nem volt már gond. 🙂 Szegény gyerek azt sem tudta, hogy hol van, de az kell neki, engem is fellökött egyszer, ami egy nehéz hátizsákkal és 31 ezer koronás fényképezőgéppel a kezemben eléggé kellemtlen. Szerencsére semmi baj sem lett.
Írok valamit magáról a Beatrice-ről is. Amikor bementünk, azzal kezdték, hogy nem politizálnak, csak éppen ők a nagymagyarok, és szívükön a magyarság ügye és hasonló részben süket duma. Ekközben persze a kivetítőn pörögtek a „Hajrá Gyurcsányi” és a „Feri lesz az elnök” típusú SMSek. Nemegészen értettem a dolgot, de ez talán azért volt, mert gőzöm sincs arról, hogy ki a túrórudi ez a Feri… Egyszerűen nem figyelem a politikát.
Volt néhány érdekes beszólás is az SMS-ekben, de amin rohadtul röhögtem, azok egy Rita nevű egyén által és a neki írt SMS-ek voltak. Talán minden második kiírás vagy tőle volt, vagy neki íródott. Azért is jelent meg egy ilyesmi: „Rita, téged támogat a *-Mobile???”. Szóval valahogy így szólt, ezen többen röhögtek, többekközött mi is. 😀 A koncert közepén a Beatrice énekese is figyelte az SMS kivetítőt, ekkor jelent meg Norbi „Vesszen TRIANON! No meg SLOTA” szövegű üzenete, erre a beatricsés csávó beintett, hogy ezaz. 😀 Aztán, hogy nem politizál… 🙂 Itt még ki kell emelnem a zenekar második dobosát, aki állítólag egy 15 éves srác. Hagyták őt 10 percig egyedül szólózni és meg kell mondanom, hogy nagyon tud. Ennyi éves korban egy ilyen rendezvényen így szerepelni nem semmi. Szerintem az egész Beatrice-ből ő volt a legjobb. Erről ennyit. 🙂

A koncert után még mentünk egy kört a Szigeten, majd irány haza, azaz Norbihoz. 4 óra tájékán visszabandukoltunk a Filatorigát nevű HÉV megállóra. Ekkorra már néhányszáz, talán ezer ember várt ott, ültek a sínek mellett mint a tyúkok az ólban. Le is akartam kapni, de sajnos túl sötét volt, és nem sikerült a kép. Még jó, hogy Norbi pont az ellenkező irányban lakik, és nem kellett azzal a nagy tömeggel együtt utaznunk. Itt már kezdett unalmassá válni a nap, de ekkor sikerült valami állatit mondanom. De szépen sorjában. Beszélgetünk, Kata még velünk van, bár ő a város felé menő HÉVvel fog menni. Majd megy a következővel… Mivelhogy ekkor már kezembe volt a gép csináltam még pár képet, többekközött Tibi „sáros” cipőjéeről és Kata fekete lábáról.

És hogy miért „sáros”? Na az nem a hagyományosnak mondható sár volt, földből és vízből. Azaz a föld az megis lenne, de a víz az inkább más volt. Még a szigeten Kata és Tibi elmentek pisilni, és ahogy Tibor barátunk teljesen közel akart menni a fához, valahogy belesüppedt abba, amit az őt megelőző sorstársak otthagytak. Szóval ez az anyag rendesen fellazította a talajt, Tibi bokáig bele is merült. 😀 Ezt lekaptam, még néhány közös fotó, és veszem le a hátizsákom, hogy eltegyem a fényképezőgépet. Na akkor egy olyan fájás állt bele a hátamba/vállamba, hogy azt hittem, ott helyben meggebedek a fájdalomtól, éreztem, hogy valahogy nem úgy van a gerincem, mint ahogy annak lennie kéne. És ekkor sütöttem el az első aranyköpést: „Ki húzza meg???” Mármint a hátam, de ekkorra már mindenki röhögött, én is 😀 Na és végül erről szólt az egész hétvége, (többekközött) ezen barmultunk két napon át. Persze ez az egész legjobban Norbinak tetszett, mert lefekvés előtt ezzel csesztette Tibit, akivel lent aludtunk. Most ne részletezzük, hogy aludni sem hagytam szegényt, mert nekem még dumálhatnékom volt, de enyhe 15-20 perc alatt feladtam. 🙂 Kb. 11-12 körül keltünk, tusolás meg minden, aztán megvártuk míg Norbi is felébred. 1 óra körül lemászott ő is. Ekkorra persze a beköpésem már topic volt a gyalin. Így jár az ember, ha két szobaOPpal bulizik. Utána Norbi rendelt egy nagy pizzát, amellyel hárman nem bírtunk, pedig csak 45 cm volt. Közben sör/Kofola. Persze ekközben elkezdett esni, hát bementünk. Írtunk Melinek (Melinda alias adnileM alias kakaóscsiga, a volt barátnőm, röviden az exem, aki éppen Pesten van most nyáron), hogy menjünk be a városba és üljünk be valahova. Amíg megjött a válasz, meg minden, már bennünk volt fejenként három becher. Este fenetudja hánykor találkoztunk a városban az egyik mekiben, hozta az új barátját is, akinek rendes nevét nemis tudom már, amúgy csiga999. Addig elkajáltam ott egy majdnem egy ezrest (forintról beszélek, de a szlovák mekhez képest átszámolva elég sok). Azután kimentünk, bevártuk még Janit (Erdő), aki utálja a húst és a „kecskekacsás” gyorsétkezdéket.

Kerestünk egy normális helyet, ahova beültünk, megittunk valamit (volt Staropramenjuk, 380Ft/korsó!!!), dumáltunk egyet, közben Jani hazament, aztán elindultunk mi is, és a találkahelynél elváltunk a csigáktól. Fél tizenkettő környékén száltunk le a HÉVről, de mivel a buszra sokat kellett volna várni, elindultunk gyalog. Úgy csak 10-15 perc. Ekkor sikerült elsütnöm a második aranyköpésem. Valahogyan szóba jött Kata és Tibi pisilős sztorija, és hát konstatálni akartam, hogy de rosz a csajoknak a pisilés a természetben, mert hát nemelég csak úgy odaálni egy fához, elővenni a cerkát és dönteni az anyagot. Na ez lett belőle: „Nem szeretnék csaj lenni, szar ez a térdelős dolog…” Aki nem fogta fel, az ugyanolyan lökött mint én, mert először nekem sem kapcsolt. :DDD Persze ekkora már Tibi megint röhögött mint az állat, Norbi dettó, nem bírtunk magunkkal. 😀 Ez lett este a következő topic. Ezekután még kiültünk az erkélyre, és nekikezdtünk Becherovka-ázni, le is ment minimum 4 kör. Még szerencse, hogy volt elég Kofola, lehetett rendesen fékezni. Megdumáltunk sokmindent, Norbi mesélt ezt-azt az magáról és közben megvitattunk sok fontos és kevésbé fontos dolgot. És persze közben felfáztam, és állatian berekedtem, mert hideg szél fújt. Most is fáj a torkom. Hajnali 3 körül feladtuk a piálást, nem láttuk reálisnak a maradék 2-3 deci Becherovka elfogyasztását ha aznap reggel időben fel akartunk kelni, hogy kiérjünk a vontra. Ekkor még Nori lejött, megint előhozta a húzós témát és a fényképezőgépét. Röhögtünk minimum fél órát. Valami haláli volt.

Aztán nagynehezen elmásztunk aludni és reggel időben felkeltünk, majd Norbi elvitt minket a keletire. Szerencsére majdnem egyszerre indultak a vonataink Tibivel, szóval nem volt semmi gond. Féltizenkettő után érkeztem Pozsonyba, és még visszaváltottam a vonatjgyemet amely Párkánytól Pozsonig volt érvényes és a kalauz nem jukasztotta ki. Megspóroltam 94 koronát. 🙂 Asszem „röviden” ennyi az egész Budapesti kirándulásom, igyekeztem részleteket nem írni :DDD

A bejegyzés vasárnap, augusztus 14th, 2005 - 13:14-kor történt. Kategória: Csak úgy valami, Fotózás. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról