Persze jobb lenne azt írni, hogy Two months off, mint ahogyan az Underworld dala szól, de ennyi szabim sajnos nincs, ezért csak egy hétre ugrok el a Tátrába lazsálni kicsit. mellesleg Zuberecben leszünk megint, mint tavaly, lesz ott sok haver, kaja és pia, buli, szóval veget egész héten. Remélem, hogy hó is lesz elég és akkor nagyon klassz lesz az egész sítúra.
Ez alatt az idő alatt nem leszek online (legfeljebb mobilról), szóval ha valami fontos közölnivalótok lenne majd, akkor telefonon leszek elérhető. Addig mindenkinek kellemes hetet, márciusban megint otthon leszek. 😛
Ez nem semmi. Itt ülök melóban, megy a rádió és most mondták be a friss hírt, Fidel Castro a kubai elnök lemondott. És hogy miért írom ezt ide? Még mielőtt megszülettem, anyám 4 évig Kubában dolgozott, van otthon egy rakás diánk is Kubáról, főleg Havannáról és nagyon érdekel minden ami Kuba. Van egy olyan tervem is, hogy elmegyek egyszer Kubába (természetesen Mutert viszem magammal tolmácsnak, mert a spanyol nyelvtudásom elég gyenge :D) és lehetőleg addig, amíg Fidel Castro él, mert addig Kuba nem fog nagyot változni, viszont utána Isten tudja mi lesz ott. Úgy néz ki, hogy sietnem kell…
Amit most fogtok látni kicsit beteg lesz, de egy olyan sportnál mint a baseball, ahol a labda egy-kétszáz kilométerperórás sebeséggel repül és a fotós pont azt a pillanatot akarja elkapni, amikor a labda az ütőn van néha szokatlan megoldásokhoz kell folyamodni. Íme egy:
Igen, ma van a nagy nap, legalábbis ami az Underworld fellépését illeti.
Helyszín: Pozsony, Incheba D pavilon
Kapunyitás: 20:00
Várt nézők száma: 3.500 darab
Kezdés: 20:00, indít Neo (a Kontroll című film zenéjét készítette, tagja a Mitsoura zenekarnak)
Sztárvendég: Underworld kb. 23:00-kor lép színpadra
Buli vége: kb. hajnali 03:00-ig fog tartani a buli
Egyéb: komoly fényképezőgépet (tükörrefelexes) nem lehet bevinni
Ha valaki nagyon el akar jönni: kollégámtól visszamaradt egy belépőjegyem, 450 Sk (helyszínen 650 Sk). Akit érdekel, hívjon fel a nap folyamán (+421 915 795101).
Történt az kb. 2 perce, hogy magyarázom MSN-en egy kedves A. Anikó nevű egyénnek, akinek nevét most nem árulom el, hogy mit csinálok. Írom neki, hogy Helpdesken dolgozom. Még mielőtt elmagyaráztam volna részletesen, jött is a megértő válasz:
– segítőasztalos?
😀
– I understand
Szóval így lett belőlem asztalos, és majd javasolni fogom a főnökömnek, hogy a részlegünket nevezzük át fa szállítámányozási osztályra. Talán az lesz a legmegfelelőbb. 🙂
Mint az utóbbi időben elég gyakran, Tomival elmentünk megint kocsikázni. Mivel eredeti ötletünk nem akadt és szombat este volt, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk Nemesócsára, majd onnan Komáromba, esetleg Karvára, ideális esetben pedig egészen Esztergomig, hogy pótoljuk a múltkori potya utunkat. A terv az volt, hogy elindulunk időben, hogy ne hajnalban járjuk az utakat, de nem így lett, Tomi mint mindig totojászott, így végül éjfélkor indultunk el. Tizenhat perc alatt abszolváltuk a Pozsony – Dunaszerdahely távot, majd mentönk tovább Nagymegyeren keresztül Ócsára. Közben felhívtam Évát, hogy kint vannak-e. Megegyeztünk, hogy találkozunk a helyi cukrászdában. Hét mit mondjak, a cukrászda talán nem a legmegfelelőbb szó. Hívjunk inkább kocsmának, mert az volt. Természetesen amikor a faluban megfordultunk és leparkoltunk, mindjárt akadt mellettünk két darab zöld, akik mindenképpen teljesíteni akarták feladatukat. Mondhatom szép kis fogadtatás. Rutin kontroll, semmi gáz. Beültünk, ott volt Éva, Iván és egy Gyuszi nevű haverjuk. Megittunk egy sört / Kofolát, majd húztuk a csíkot, mert bezárt a hely. Egy kis kitérővel irány a helyi bár, amely már tényleg bár. Gyuszi teker előttünk bicajjal. Hazateker, felvesszük őt, kb. 500 méter autóval. Iván beszól, hogy Tomi padlózza meg a a dízelt (Škoda Octavia Edition 100, 2.0 TDI, 140LE). Egyes, kettes hármas, jól húz a gép, kereszteződés, jobbra a bár, erős fékezés, majd Tomi eltér balra, nyikorog kicsit a kerék. Egye fene, megforulhatunk, de erre fel már látjuk, hogy késő, a két zsernyák 100 méterre dumál valakikkel, beugrottak a kocsiba és odahajtottak mellénk. Nem is volt érdtelme elhajtani. Azaz lett volna, mert ha elég gyorsak vagyunk, eltűnünk a faluban. Nem tettük, megint igazoltatás, Tomi kiszál, úgy néz ki, hogy büntetés lesz. Gondolom kidumálja azzal, hogy nincs semmilyük sem. Sebességet nem mértek, egy kanyarban picikét megnyekkenő kerék pedig nem bűn. Kiszálok, elkezdek kötekedni velük, Tomi azt mondja basszam le. Aztán még jöttek olyan szöveggel, hogy jogsi el + 10.000 büntetés ha nem fizetünk helyben. Na álljon meg a menet? Miért is? Tíz lila és még a papírt is elveszik? Mi van akkor, ha részegen vezetek és bemérnek gyorshajtásért, neadjisten még balesetet is okozok. Ennyi energiával azért adhatnának kapásból 10 évet és örök életre bevonhatnák a jogosítványt. Nem teszik, akkor miért szopatják a jónépet a semmiért? Ráadásul a rendőr helyi taknyos volt, ismeri Ivánékat és Gyuszit is, jópofizik nekik, most meg játsza a hivatalos szervet és nyomja a szlovákul a magyar akcentusos dumáját. Majdnem 2 ezresembe fájt a dolog (még jó, hogy volt nálam elég pénz). Szóval hajnali 2 óra van és máris elcseszték a „napunkat” a rohadékok. Irány a bár, amely már csuk. Nem marad más hátra, megyünk Komáromba.
Beültünk valami jó kis helyre, ha jóĺ emlékszem Jägernek hívják. Ott duma, szórakozás, egy kis vita a rendőri incidenssel kapcsolatban. Közben megjelenik egy ismerős arc, harmadik odakiáltásomra reagál is. Tibi volt az, már kicsit mámoros állapotban. Régen nem találkoztunk, utoljára talán Szerdahelyen csettalin. Ő az egyik tag, akivel 2005-ben Szigeten voltam. Jó dolog régi ismerősökkel találkozni. 🙂
Miután a DJ lekapcsolta a cuccot, megittunk innivalónkat és felborítottam egy fél pohár vadászt továbbálltunk. Mondom megpróbálunk lemenni a Krušóba, amely az Európa-udvar közepén van. Pechünkre zárva volt, irány a kocsi. Hajnali, fél négy, mi van ilyenkor még nyitva? Castello és Royal. Ha már egyszer itt vagyunk, bementünk. Nép kevés, zene jó, csajok várnak a fuvarra. Sajnos füst rengeteg. Szórakoztunk kicsit, majd megjelent egy tag Évánál, kezébe nyomott egy Red Bullt és próbált ráhajtani. Nem tudtam, hogy ezt ma már így kell csinálni. Én még csak ott tartok, hogy „kő kóla?”.
Na mindegy, gyerek nem járt sikerrel, de legalább volt mit innunk hazaúton. 🙂 Ekkor már esett az eső, elindultunk hazafelé lájtosan 120-szal. Vártuk, hogy megint lesz legalább egy rendőri ellenőrzés, de úgy néz ki, hogy nem bírja a zöldség a vizet így nem állítottak már meg minket. Ócsán dumáltunk még kicsit a ház előtt a kocsiban, miközben elkezdettt hívni a természet. Felmentem, ürítettem, majd bent ragadtunk és dumáltunk a konyhában. Mire észbekaptunk, hogy menni kéne lassan, már hajnali hat volt, szóval elhúztuk a belünket. Hazafelé elnéztünk még Nagymegyeren nagyszüleim házához. Furcsa volt kicsit, 6 éves korom óta csak egyszer jártam arrafelé. Előjöttek régi gyerekkori emlékek. Kár, hogy nincsenek már nagyszülők és nincs már kihez menni Megyerre, pedig de jó is lenne.
A múltkori Lamborghini reklámos bejegyzés után ma megint Lamborghinis napom van. Nemrég találtam ezt a reklámot a neten, szerintem nagyon ott van. Nem tudom, hogy ki készíti Lambóéknak a reklámokat, de tudják a dolgukat:
Ha ehhez még hozzávesszük ezt a laza kis videót amelyben a mami három környi kocsikázás után Lambóval egy szép időt megy, kinek nem kéne egy verda az olasz traktorgyárostól?
Fényképezőgépek között jártasabbak számára nem ismeretlen fogalom, a Sandisk legmagasabb szériájából való kártya ez. És hogy mitől olyan jó? Az átvitelei sebessége 266x, azaz 40MB/s. Öregecske Nikon D70-esem nem tud ennyivel képeket produkálni, viszont a kártya így is majdnem 2x gyorsabban képes írni a az Extreme IV-re, mint a jelenlegi 8GB-os Sandisk Ultra II CompactFlash kártyámra, amely 2 éve szintén a jobbak közé tartozott. Memóriakártyavásárlásomnak két fő oka van. Az egyik az, hogy miután lecseréltem legeslegelső csupán 1 GB-os Sandisk Extreme III kártyámat az Ultra II-re (utóbbi a gyengébb) kicsit visszaesett a fényképezőgép teljesítménye sorozatképek készítésénél, illetve a képeket tovább tartott a kijelzőre beolvasni is, nem még kilencesével lapozni köztük. Nyáron még ehhez hozzájött az is, hogy elkezdtem RAW-ba fotózni, szóval az igények még nagyobbak lettek és egy esetleges hosszabb sorozattal már gondjaim is vannak, mert 3-4 kép után a sebesség nagyon csökken, kb. 1 kép / 2-3 másodperc alatt, ami már nagyon sok idő. Ez a két ok elegendő volt, hogy a csere mellett döntsek, már csak olcsón kellett memóriakártyát szereznem. Karácsony előtt ez reménytelen volt, viszont a minap a neten a Hej.sk-n észrevettem, hogy a kártya már 4 ezresért elvihető, miközben a többi internetes üzlet 5-6 ezer körüli áron kínálta a kártyát. Megrendeltem. Fél év múlva tuti olcsóbb lesz, de ki fog addig várni, ugye? 🙂 Most már megvan az új játék, érezhetően fürgébben kattog vele kicsiny Nikonom. Lehet, hogy csinálok egy rövidke összehasonlító tesztet valamelyik nap, azt felteszem ide, majd eladom a régi kártyát, mert feleslegessé válik. Azaz nem is lenne felesleges, mert rossz időkre jó ha van egy pót megoldás, viszont én lusta vagyok két kártyát cipelni magammal és cserélgetni őket, ehhez én túlságosan is kényelmes vagyok. 😀
Ma 12:45 és 13:15 között újabb RAM upgrade kísérletet fogok végrehajtani. Remélem, hogy a mostani 2x 2GB ECC RAM-mal már nem lesz semmi gond, bár nem hiszek benne. Ez alatt az idő alatt nem lesz elérhető ez az oldal, a Zene.SK és a többi web, amely a szerveren van.
Most persze mindenki kíváncsi, hogy hol hagytam el az igazolványom. Sehol. Mindvégig velem volt, csak a pénztárcám egy másik zsebében és nem ott, ahol tartani szoktam. A másikban is néztem amikor igazoltattak, csak nem húztam ki az igazolványt, mert azt hittem, hogy az adóhivatali identifikációs kártyám volt ott, mint utólag kiderült, nem egyedül. Ez van. Amit leszűrtem a dolgból az az, hogy ezentúl mindig oda kell visszatennem az igazolványt, ahol tartom, semmi olyan, hogy majd otthon a helyre teszem (a másik zseben van gomb és nehezebb betenni az igazolványt ha csak egy kezem szabad), mert arról megfeledkezem. Szóval hülyeségemre ráfizettem, viszont örülök neki, hogy mégsem vagyok annyira hülye, hogy nem tettem volna el az igazolványomat. Igyekszem a fontos dokumentumokat mindig egy helyen tartani és ebben az esetben sem volt az másként. A bankban ahol utoljára használtam, visszatuszkoltam a pénztárcába, (pedig rémlik, hogy siettem onnan), nem úgy mint a bank által adott papírt a transzakcióról, amit a bevásárló táska alján véltem feldfedezni. 🙂 És ami a legjobb, megspóroltam némi hivatali intézkedést és készpénz összeget is.
Bejegyzések (RSS)