A nők nem tudnak vezetni

Nyugi, nyugi, azért nem egészen így van, mert sok nőt ismerek, aki nagyon jól vezet, de sajna naponta több tucat olyat is látok, akinek azonnal bevonnám a papírjait. Hogy miért? Az ok egyszerű: krízisszituációban nem tudnak helyesen dönteni. Ezt ma megtapasztaltam a saját bőrömön.

Este nyolc óra körül elindultam a belvárosból hazafelé, elballagtam a 202-es trolibusz végállomására. Éppen indult egy troli, de nem volt kedvem futni, inkább megvártam a következőt, amelyben kényelmesen ülhettem egészen hazáig. Azaz ültem volna, ha nem jön valami/valaki közbe. A trolibusz éppen a Bajkalská-Prievozská kereszteződésen haladt keresztül, amikor azt látom, ahogy jobbról (a Bajkalskáról) két kocsi készül feltérni a Prievozskára az erre a célra létesített letérősávban. Az első kocsi az egy ezüst színű Škoda Octavia volt, mögötte pedig egy fehér színű Opel Vectra volt (remélem jól emlékszem), mindkettőt női sofőr vezette és mindketten azt lesték, hogy szabad-e az út balról (nem volt szabad, jött a troli, amelyben éppen bent ültem). Az ezüst színű autó megállt de a mögötte haladó Opel nekiment. Könnyedén koccantak, mondom magamban „ügyesek, tipikus nők…” Mindezt tökéletesen láttam, merthogy a troli jobb oldalán ültem a második kerék fölött. Oké, nem lett volna semmi gond (két törött ütközőn kívül) , ha ebben a pillanatban az első kocsiban ülő nő nem fordul hátra (nem tudom, hogy minek, amikor már úgy is mindegy) és nem ereszti el a féket. Az a liba elkezdett gurulni, egyenesen ki a főútra (azoknak akik nem ismerik: a Bajkalská a Prievozská alatt fut át, ezért a kereszteződés magasabban van és minden irányban lejt/emelkedik). A troli sofőrje ezt látta, félig átment a szomszédos sávba (most mi ha ott van egy másik autó, neadjisten valami nagyobb?), de sajnos a karambolt nem sikerült elkerülni, a Škoda nekigurult a troli oldalának és elkapta a troli harmonikáját és egy óriásit rántott rajta, miközben a troli a nagy sebességének (és néhány tonnájának) köszönhetően elfordította az Octaviat. Nekem már abban a pillanatban világos volt hogy mi történt, de nem szerettem volna abban a pillanatban a csuklóban állni. Senkinek semmi baja nem esett, de abban a pillanatban akkorát ugrott a troli azon része, hogy beleremegett az egész busz. Most ha belegondolok, hogy azok, akik ott álltak még nem is láthatták a balesetet, szóval jól megijedhettek.
Megálltunk, a sofőr kinyitotta a busz ajtajait, kiszáltam és lestem a kocsit. Szépen lerendezte a csaj, biztos jót tesz majd a családi költségvetésnek. Mivel tanúja voltam az egész balesetnek és mindennek ami pár másodperccel előtte lezajlott, lediktáltam a telefonszámom a busz sofőrjének, ha netán tanúskodni kéne. Elvégre a liba miatt széttörtek egy trolit és az a járgány pár hétig nem lesz üzemképes, ami számomra is problémát okozhat, mivelhogy ugyanezzel a trolival járok munkába. Ekkor odajött a buszsofőr kabinjához ez az ügyes nőszemély, hogy kihívja a rendőröket és kérdezte a rendőrök telefonszámát. Ekkor csak néztem, hogy mi van, hisz én ezt hat évesen fejből fújtam. A sofőrrel egyszerre mondtuk neki, hogy 112, vagy 158. Fél perc múlva kérdi megint, a buszsofőr közben azt mondja, hogy nem kell semmiféle hívószám se. Ekkor már odaszóltam, hogy azért ezt illene tudnia. Eközben a buszsofőr adóvevőn keresztül értesítette a központot, azokat természetesen nem az érdekelte, hogy hol történt a baleset, hanem, hogy van-e sérült. Így helyes. Ezután a csaj megsértődött, hogy miért kiabálok vele (határozott hangon lecsesztem, de nem kiabáltam vele). Aztán közöltem vele, hogy azért, mert miatta most ott kell dekkolnom egy nyavalyás buszmegállón, kések (nem siettem sehova, de ehhez neki semmi köze) és majd egy teli busszal kell majd tovább mennem. Szegény elkezdett mentegetőzni, hogy neki mentek neki, de amikor felvilágosítottam, hogy neki az első alapvető dolga az, hogy megállítja a gépkocsit és nem éppen azt lesi, hogy a mögötte állónak milyen szagosítófa lóg a visszapillantóján. Ekkor már csak olyasmiket vágott a fejemhez, hogy ő két 12 órás műszakot húzott le és egy kicsit már fáradt lehet, és hogy én sem reagálnék jobban, és blablabla… Közöltem vele, hogy ez engem a legkevésbé sem érdekel, sajnálom ami történt, de a trolibusz-Octavia baleset okozója ő volt, akármit is mond.
Eddigre odaért a 201-es, gyorsan elpakoltam a fényképezőgépet és utaztam tovább. Természetesen már egy teli buszban és álltam. 🙁

A bejegyzés vasárnap, július 9th, 2006 - 23:13-kor történt. Kategória: Csak úgy valami. Valamennyi hozzászólás követhető az RSS 2.0 hírforráson keresztül. Hozzászólás,vagy visszajelzés a honlapról