Az utóbbi években rendszeresen lemaradok az olimiai nyitóestről. Utoljára talán az 1996-os Atlantai ünnepséget láttam, és már nem sok minden rémlik belőle, sőt az 1992-es Barcelona-i ünnepségből több részletre emlékszem. Igaz, az az első olimpia, amelyre emlékszem. Otthon néztük, emlékszem, hogy óriási olimpiai zászlóval fedték le a stadiont és a végén a lángot rendhagyó módon egy égő nyíllal gyújtották meg, amelyet egy paraolimpionista, Antonio Rebollo lőtt fel a katlanba. Akkor gyerekként ez nekem valami elképesztő látvány volt., nem véletlenül maradt meg bennem mindmáig.
De most térjünk vissza arra, amiért ezt a bejegyzést írni kezdtem. Gondolom velem együtt sokan lemaradtatok nyitóünnepségről, mert péntek ide vagy oda, munka van, és egyéb program úgyszintén akad (pl. gyamlálás a kertben, stb.). Esetemben a meló vot fontosabb, na meg nincs TV-m munkában, hiába vagyunk T-Com és mossuk mindenhol a jónép agyát a Magioval. Nem maradt más választás, le kellett töltene a nyitóünnepséget internetről. Szerencsére okos emberkék tudták, hogy szeretem a minőségi felvételeket, ezért HD minősgében találtam rá. Maradjunk annyiban, hogy nagyonis nézhető és ami lényeges, nagyon ott van az egész műsor! Ezek a kínaiak nagyon kitettek magukért, nagyon meg akarták mutatni a világnak, hogy ők tudnak ám. Érdekel a véleményem? Lenyűgöztek. és megmutatták Tisztában vagyok vele, hogy az egész olimpia számukra egy nagy marketinghúzás, egy reklám amellyel azt akarják megmutatni, hogy milyen klasz „kis” ország ők annak ellenére, hogy kommunisták, viszont azt meg kell hagyni, hogy az pekingi olimpiai nyitőünnepség az tényleg csúcs. Nem túlzok, időnként tényleg csak bámultam mint a moziban. Sok ezer statiszta, vagy mi a szösz, mindenki svájci óra pontosságával végzi a dolgát, zseniális vizuális efektek, bombasztikus tűzijátékok, csodaszép projekció 360 fogkban a stadion belső gyűrűjén és a nemtudom hány száz négyzetméteres LED kijelzőről, amelyen végig csodáltos animációk futottak ne is beszéljünk. Kína valami olyasmit produkált amit 2010-ben Kanadának és 2012-ben Agliának nagyon nehéz lesz felülmúlnia, mert rohadtul magasra került a léc.
Barcelona 1992, Antonio Rebollo égő nyíllal gyújtja meg az olimpiai lángot
Akik nem látták, itt tölthetik le, de vigyázat, mert majdnem 5GB. Nyelv angol, amerikai NBC felvétel, gyors számítógép ajánlott a lejátszáshoz. Mindenkit megkérek, hogy ne használjon „többszálas” downloader programokat. Köszönöm. A link csak Szlovák IP címről érhető el.
Je mi jasné že ho treba opraviť, nemám nič proti tomu, aj keď nie som si istý v tom že je potrebné uzatvoriť obe strany. Povedzme že áno. V tomto prípade sa v Bratislave vyskytne obrovský problém. Čo s dopravou ktorá sa prechádzala cez tento most? No samozrejme ju pošleme na most Apollo. To je logické, nie? Vedel som že budú dopravné obmedzenia, ale prečo museli obmedziť aj dopravu ktorá neide cez Prístavný most? Išli sme z Podunajských Biskupíc okolo Slovnaftu s tým že pod Prístavným mostom cez kruhový objazd zídeme na Prístavnú ulicu. Ale nie. Nejaký múdry človek dal uzatvoriť prístup ku kruhovému objazdu, takže nemôžete ísť nikam. Nemôžete ísť smerom na Prístavnú ulicu, nemôžete zísť späť smerom na Slovnaft a tiež nemôžete ísť na diaľnicu smer Senec, lebo do kruhového objazdu sa jednoducho nedostanete. Musíte ísť ďalej po Bajkalskej. Odtiaľ odbočíte na Prievozskú a čo Vás tam čaká? Na križovatke s Miletičovou v nedeľu poobede tam stojí viac áut, ako v rannej dopravnej špičke. Idete ďalej, dostanete sa ku križovatke s Košickou a odbočíte smerom na most Apollo. Tu je obrovská kolóna vozidiel a odbočovacie pruhy na Prístavnú ulicu uzatvorené. Moja otázka znie, ako do hája sa má ráno človek prichádzajúci od Senca alebo z východu dostať do lokality biznis centier v lokalite Plynárenskej ulice? Napadá ma jediné riešenie, ísť po Gagarinovej a zísť na Bajkalskú, ale na toto nikto nie je upozornený, nehovoriac to tom že doprava vo Vrakuni a Podunajských Biskupiciach to ráno spôsobí takú zápchu, aká tam už dlho nebola. Druhé riešenie je ísť smer Slovnaft ďalej po Bajkalskej a potom sa otočiť v križovatke Bajkalská-Prievozská späť. Z Bajkalskej by sa už potom malo dať pred Baumaxom odbočiť, aj keby ma neprekvapilo že to bude uzatvorené aj tam. Ale sňať to neuzatvorili. Ale späť k našej trase. Sme pred mostom Apollo, chceli by sme ísť na most, ale je tam nekonečne dlhá červená. Pozerám sa že čo sa deje, ale vidím že nič. Zelenú má smer od Prístavnej cesty smer most Apollo a Landererova. Samozrejme z dôvodu že sa tam nedalo od Slovnaftu vôbec dostať, je logické že tam skoro žiadne autá nie sú a popri tom majú dlhú zelenú. Keď už takto poobmedzovali dopravu na križovatke, tak by asi nebolo zlé aj svetelnú signalizáciu prispôsobiť, aby sa nestálo zbytočne, resp. mohol by to riadiť policajt (to je ta banda lenivcov ktorí tam sedia v aute a pozerajú namiesto toho aby pohli zadkom a robili to za čo sú platený aj z mojich daní). Nechcelo sa nám dlhšie čakať, rozhodli sme sa ísť doprava smerom na Dostojevského rad a prejsť do Petržalky cez Nový most. Ale ono to má jeden háčik. Z Landererovej je zákaz odbočenia doľava, prikázaný smer je doprava smer Mlynské Nivy, lebo celé okolie je rozkopané kvôli výstavbe nejakých super drahých bytov pre zbohatlíkov. Môžeme ísť cez mesto, alebo sa vrátiť na Košickú a Most Apollo. Sme tam kde sme boli, čo už. Zase čakáme ako ovce na strihanie na X-tú zelenú smerom na most, policajti zase sedia v aute a pozerajú sa ako (s prepáčením) debili. Ok, dostali sme sa cez most Apollo, išli sme na Einsteinovú, odtiaľ k petržalskému štadiónu. Mal som pocit že to bude blbosť ísť na Viedenskú cestu, lebo nedávno (cca. dva mesiace dozadu) bola rozkopaná a očakávať to že by sa nejaká stavba ukončila v tejto banánovej republike rýchlo je nereálne. Samozrejme bola tam tabuľa, Zmena organizácie dopravy na Viedeňskej ceste. To že je uzatvorená tam nebolo napísané, ale dovtípili sme sa. Našťastie sme sa ešte včas otočili, išli sme k Auparku sa najesť. Tam samozrejme milión áut kvôli leteckej show a pri vjazde do parkoviska kde je McDrive nás čakala taká diera že iba zázrakom sme tam nenechali podvozok. Žiadne upozornenie že chýba vozovka, nič. Najedli sme sa, našli sme si miesto na Viedenskej ceste, pozreli sme lietadlá, ideme domov. Na konci viedenskej cesty riadil dopravu policajt, chudák nevedel čo skôr, ale aspoň sa snažil. Každým smerom bola cesta upchaná, naliehal na kolegov aby púšťali autá na Einsteinovú rýchlejšie. Videli sem že smerom na Starý most to nemá cenu, otočili sme to smerom na Petržalku, išli sme k TPD následne smerom na Prístavný most. Bol uzatvorený obojsmerne, ale značenie nás doviedlo na most Apollo. A tu prišiel ten moment kedy som sa chcel s tým expertom ktorý tieto uzávierky vymyslel porozprávať. Chápem že chcú tranzitnú dopravu pôvodne idúcu cez Prístavný most čo najskôr dostať späť na diaľničný obchvat, ale by sa nemo robiť tak že všetky ostatné smery zrušíme. Z Mosta Apollo je prikázaný smer doprava, na Prístavnú ulicu. V prípade že chcete ísť ďalej po Košickej smerom do mesta, alebo na Landerorvú, k SND, jednoducho niekam do centra alebo do západnej časti II. obvodu, máte smolu. Vláčte sa pekne s nákladnou dopravou ako slimák a možno sa dostanete na Bajkalskú a odtiaľ môžete ísť späť do mesta. To že ako dlho Vám to bude trvať, aké množstvo pohonných hmôt budete musieť spáliť kým sa odtiaľ dostanete už nikoho nezaujíma. Ale toto ešte nie je koniec. Išli sme ďalej, s tým že nebudeme riskovať Slovnaftskú, ale pôjdeme pekne na diaľnici a odtiaľ zídeme na Gagarinovu. Čo nás čaká. Tri (!!!) jazdné pruhy smerom von z mesta, jeden zase smerom do mesta. My si frčíme a autá prichádzajúce do Bratislavy stoja v kilometrovej kolóne. Ukážte mi toho idiota ktorý o tomto rozhodol, postavte ho k stene a zastreľte ho! A tom som bo ešte humánny…
P.S.: Zajtra ráno asi bude lepšie ísť do práce metrom.
Utóbbi időben sokan kérdezgetnek engem objektívek ügyében. Legtöbben Nikon D40 vagy D70 tulajdnosok és szeretnének valamilyen jó kis teleobjektívet. Érthető, átszámolva 105 miliméteres gyújtótávolsággal nem igen lehet sokat produkálni, az éppen csak annyi, mint amit a legtöbb 3x zoom szappantartó tud.
Akkor lássuk csak, hogy milyen az élet 55 és 70 miliméter után. Az amit leírok, elsősorban Nikon géptulajdonoskat érinti, de majd elszórok pár sort a Canon tábor számára is. Előrebocsájtom, hogy nincs az összes objektívvel személyes tapasztalatom, nem is fogom említeni az összeset ami létezik, de mivel sokat bújom a különbőző fórumokat és van pár fotós ismerősöm is, akinek megintcsak van tapasztalatuk pár objetíkvvel, egy elég obejktív képet fogunk kapni némi szubjektivitással fűszerezve. 🙂
Azzal kezdeném, hogy első dolog amit el kell dönteni, az az, hogy milyen az anyagi keretünk és mi a célünk, mit akarunk fotózni, mi az ami felé később kacsintgathatnánk, és nem utolsó sorban azt is tudnunk kell, hogy mit tud a fényképezőgépünk. Kezdjük.
Olcsó teleobejktív kell, holnapután repülők nyaralni, lehetőleg legyen könnyű, Nikon D40/D40x/D60 vázam van. Első dolog, amire figyelnünk kell, az az, hogy csakis AF-S jelőlésű, illetve saját fókuszmotorral rendelkező obejktív az ami szóba jöhet. Ennek oka egyszerű, a D40/D40x/D60 vázakból hiányzik a beépített fókuszmotor. Ez kicsit gondot okozhat, de azért választék van így is bőven. Ha 18-55-ös kis obink van a géphez, jól jöhet hozzá a konstrukcióban hasonló Nikkor AF-S 55-200mm f/4-5.6 G ED DX, vagy Nikkor AF-S 55-200mm f/4-5.6G IF-ED DX VR. A kettő között a fő különbség az, hogy utóbbiban van VR (vibration reduction), azaz képstabilizátor. A gyenge fényerő miatt nagyon hasznos dolog tud lenni. Ezeknek az obejktívknek fő előnyük kicsinyeségük és könnyű konstrukciójuk, ami főleg annak köszönhető, hogy DX obejktívekről van szó, azaz filmes, illetve D700 és D3-as vázakon nem használható. Azaz utóbbi kettőn igen, DX üzemmódban, de megnézném azt az embert aki ilyen drága gépekhez ilyen obejktívet venne. Előnyük az is, hogy a szűrőűtmérőjök megegyezik a Nikkor AF-S 18-55mm f/3.5-5.6 G ED DX , Nikkor AF-S 18-55mm f/3.5-5.6 G ED DX II obejktívekével, amelyeket általában hozzávágnak az emberhez egy D40/D40x/D60 vételekor. Kezdőknek és azoknak akiknek nincs mélyen a zsebükbe jó választás. Következő lehetőség a Nikkor AF-S 70-300mm f/4.5-5.6 G IF-ED VR, amely egy nemrégen kiadott obejktív, és a régebbi hasonló fókusztávolságú és fényerejű Nikkor AF 70-300mm f/4-5.6 D ED, illetve Nikkor AF 70-300mm f/4-5.6 G obejktíveket váltja fel. Utóbbi kettő főleg Nikon D50 és D70 tulajdonosok között volt elterjedve, mert a Nikkor AF-S 18-70mm f/3.5-4.5 G IF-ED DX szetobit jól egészítette ki, ráadásul utóbbi G típus nagyon olcsón volt beszerezhető. Sajnos az olcsóságnak ára is van, ebben az esetben a képminőség volt az amely megszívta a dolgot. Kimondottan szuperéles képet nem tud az objektív, 200mm felett pedig kár beszélni róla. Jómagam is tulajdonosa voltam kb. 2 éve egy ilyen olcsó objektívnek. Sürgősen vettem, adtam érte 3000 koronát akkoriában. Fotóztam vele kb. féltucatször, többször nemi Az legfőbb ok amiért nem használtam gyenge fényereje volt, amit sokan csak „homály-sötétségnek” hívnak, illetve a lassú autofókusz. Mivel teleobjektíveknél a kézből megtarható időknek sokkal rövidebbeknek kell lenniük, mint a rövid gyújtótávolságú társaiknál a gyenge fényerő miatt koraeste már a táskában volt az obi. Szerencsére sikerült később megszabadulnom tőle 3500 koronáért (azaz még nyertem is rajta). Visszatérve témánkhoz, az AF-S és VR jelzésű 70-300-ashoz. Fényereje picit romlott elődeihez képest, viszont két nagyobb hibája orvosolva lett. Gyors az autofókusz, kapott képstabilizátort (VR) és átmérőnövekedésének (62 helyett 67mm) is köszönhetően jobbak lettek optikai tulajdonségai. Élesebb lett a kép, ráadásul ugyanazaokt a szűrőket lehet használni, mint a Nikkor AF-S 18-70mm f/3.5-4.5 G IF-ED DX objektíven, amelynek szintén 67 miliméteres a szűrőátmérője. Ezek a 70-300-asok használhatóak már filmes és FF/FX vázakon is. De most lépjünk tovább, mert van még pénzem…
Hát ez érdekes lesz, mert ha több pénzünk van, akkor már kukucskálhatunk a profi objektívek felé, de itt el kell mondanom egy dolgot. Ezek már nagyok és nehezek! Aki D40-hez komoly objektívet akar nagy fényerővel, az számoljon vele, hogy időnként kinevethetik, vagy ha nem is röhögnek a képébe, furcsán fognak rá nézni, amikor D40/D40x/D60 kategóriás géphez (lássuk be, ezek mind lowend gépek) egy ilyen objektívet vesz. De lássunk hosszá, mivelhogy továbbra is feltétel az AF-S objektív (illetve ekvivalense), leszűkül kicsit a kör. Ami gyakolratilag újonnan beszerezhető és Nikkor feliratot visel magán az a Nikkor AF-S 70-200mm f/2.8 G IF-ED VR. Ez egy 2.8-as fényerejű cucc, beépített ultrahangos motorral (AF-S) megtetőzve egy képstabilizátorral (VR). Kell de izibe, mi? Ne aggódjatok, nekem is. Ha a méretét és súlyát nem nézzük, egy baja van csak. Az ára. Ez sajnos olyan szinten van, amennyit kevés D40/D40x/D60 tulajdonos hajlandó adni érte. Valami olcsóbb kellene. Sajnos Nikonéktól nincs újonnan semmi olcsóbb, csak használtan. Létezik egy Nikkor AF-S 80-200mm f/2.8D ED jelzésű ibejktív, amelynek gyártását már befejezték. Kicsit bunkón néz ki, de máig ez a legjobb képminőséget biztosító objektív ebben a tartományban, veri az újabb VR-s típust is. Egyedüli baja a nehezebb beszerezhetőség, gyakorlatilag csak eBayen lehet licitálni rá, ritkán ad el ilyet valaki tájainkon. Mivel nincs VR, már megfizethetőbb árkategóriéba tartozik, de van AF-S, szóval megbízhatóan gyors a fókusz így használhatü pl. sportfotózásra is. Ha valakinek van lehetőge ilyet venni jó áron, ne habozzon. Egyedüli dolog amire odafigyelnék, hogy legyen hozzá állványrögzítőgyűrű is, mert azt utólag nagyon nehéz beszerezni. Ezzel a motoros Nikon objektívek kínálatát kimerítettük. Mi volna ha elnéznénk más gyártókhoz is. Nem probléma. Itt van pl. a Sigma. Gyártanak ők Sigma AF 50-150mm f/2.8 EX HSM DC és Sigma AF 70-200mm f/2.8 EX HSM APO DG macro objektíveket. Előbbiről sajnos kevés információm van. Inkább Olympus vázakra szokták venni ott a 2x szorzóval kellemes cucc. APS-C (DX) vázakon az utóbbi az elterjedtebb, abból is a régebbi macro jelzés nélküli típussal van sok embernek tapasztalata. Sajnos nem túl pozitív, mert a Sigma minségellenőrzése valamiért sokkal nagyobb toleranciával műkdik mint más gyártóknál, ezért itt könnyen megeshet, hogy a boltban két egymás mellett levő egyforma obejktív mégsem egyforma. Ezen Sigma objektívek esetében leggyakoribb gondok az lágy kép 2.8 blende használatakor, ami csak F4 érték körül javul meg. Sok tuilajndos mondja, hogy nem nagy gond, őket nem zavarja a, hisz elég F4-re tekerni. Hm, ez mind szép és jó, de akkor mi a francért vették ezt az objektívet. Ennyi energiával vehettek volna más szart is. A következő gondok közé az FF/FB (front és back focus) szokott tartozni, illetve régebbi obejktívek rosz működése új Nikon vázakon (pl. D200-on volt sok gond). Tudok emberekről, akik három ilyen objektívet cseréltek ki amíg nem szabadultak meg tőle végleg. Nem mondom, akadnak jó darabok is, de keresni kell őket, mint tűt a szénakazalban. Javasolm kerüljétek, vagy csak nagyon alapos tesztelés után kezdjetek el rajta gondolkodni. Amúgy a fókusz gyors, masszív a kivitelezés is, csak az elülső lencsevédő gagyi kicsit (mint a az összes Sigma objektíven – szerencsére cserélhető másra). Aztán itt az új Tamron SP AF 70-200mm F/2.8 Di LD (IF) Macro. Nemrég akadtam rá én is. Kicsit mérgesít is létezése, mert lenyomta az én Nikkorom (erről majd később) értékét. nagyon kellemes áron kapható, ráadásul van saját motorja is. A minap kipróbáltam az üzletben, kellemesen csalódtam benne. Jó a konstrukciója, de nem túl nehéz. A fókuszmotor gyors és csendes, ráadásul lehet vele „makrózni” is. Ez azt jelenti, hogy már 0,95 méterre lehet vele élesíteni, ami szuper. Én az F100-as vázamon próbáltam. Mit mondjak? Tényleg lehet vele élesíteni, de 1,5 méter alatt már lassan élesít. Ez egyik oldalon jó, mert kisebb lépésekben halad és pontosabb, viszont ha netán gyorsaságra is szükség volna, akkor kelelmetlen lehet. Mindenestre pozitívumként értékelem ezt a makró módot. Ami kicsit meglepet, az az, hogy nem lehet az élesítésbe manuálisan belepofázni, mint ahogy az a hasonló motorral felszerelt obejktíveknél szokás. Itt át kell kapcsolni manuális üzemmódba a fókuszgyűrű eltolásával, amely amúgy széles, de sajnos túlságosan is röviden van fokozva és ezért nehéz vele közelre pontosan élesíteni. És hogy milyen az optika? Ne kérdezzétek, nem tudom. Az üzletben nem fotóztam vele, mert annak semmi értelme. Várni kell kicsit, nemsokára tele lesz vele az internet. Sajnos pbase.com-on a képek száma egyelőre nulla, de egy májusban bejelentett objektív esetén már az is szép, hogy július óta kapható nálunk. Ha jók lesznek a képek is vele, akkor ajánlani fogom, addig várnák vele. Mindesetre az ára kellemes. Ha valakinek már van és kölcsönözné esetleg tesztlésre az szóljon (én addig kölcsönözhetek AF Nikkort). Ennyi. Választék van, csak pénz kell.
Legközelebb folytatom azokkal a Nikon objektívekkel, amelyek saját fókuszmotorral rendelkező Nikon vázakon (D50, D70, D100 és újabbak + az összes autofókusszal rendelkező filmes váz) is használhatóak.
…avagy megvan az első négy tekercs film, amelyet az F100-asommal, az első filmes gépemmel lőttem. Elő van hívatva, kész képek az asztalomon.
Kezdjük a tényekkel, 3 tekercs Fujifilm Superia 200-as, illetve egy tekercs Kodak BW400. Előbbi színes film, utóbbi fekete-fehér. Előre elárulom, hogy kicsit csalódott vagyok, két okból is.
Az egyik az, hogy a laborok ha akarom, ha nem korrigálnak ha filmmel dolgoznak, szóval nem azt látom amit szeretnék, a másik pedig hogy a BW400-astól kicsit többet vártam. Nem teljesített rosszul, de azért lehetett volna jobb. Azt vártam, hogy szemcsések lesznek a képek, kontrasztosak és közben nagy lesz a dinamikájuk. A kontraszt megvan, de a dinamika nem az igazi, ráadásul szemcse nuku, vagy alig. Most az a kérdés, hogy miért van ez így. Alacsony felbontású a szken és a 10×15-ös képen elveszik? Vagy okos nyomdagépprogram kiszűri, mint a Noise Ninja a képzajt?
Ennyit a filmekről és most térjünk rá az F100-asra. Röviden annyit mondok, hogy helytállt és sokkal jobban mint a D70. Sokkal kellemesebb és lágyabb a bokeh, sokkal jobb a fénymérés. Ott, ahol a D70 nem bírt volna megbírkózni az árnyákkal és a világos égbolttal, ott az F100 helyesen végezte a dolgát. Mindvégig a 10 pontos Matrix fénymérést használtam és kellemesen csalódta benne, főleg a D70-es 1005 pontos Matrix mérése után. Természetesen a film és a labor munkálya itt szintén erősen befolyásolja a képeket , de valamiért mégis jobbak a képek filmről. Ha a színeket nem is nézem, a filmes objektívek a teljes képkocka kirajzolásánál sokkal jobb látőszögeket adnak, sokkal jobb vele dolgozni Kellemesen használható az 50/1.4-es, és zseniális a 80-200/2.8. Szeretem a 80-200/2.8-at digin is, de itt valahogy más volt. Sokkal jobban élveztem a fotózást vele. Egyszerűen tud valamit ez a full frame, nem hiába esküsznek rá olyan sokan. Aztán ami kellemesen meglepett az az volt, hogy a 35/2-es obejktívemet ezen a vázon is többet használtam, ugyanúgy, mint digitálison. Azt hiszem el fog kellenem gondolkodnom egy régebbi tervem megvalósításán, egy jó állapotú 20-35/2.8 beszerzésén, mert amúgy is egyre jobban kezdem komálni a széles látószöget. Ami még gondolom érdekelni fog titeket az az AF (autofocus). Annyit mondok csak, hogy gyorsabb és pontosabb, ez is jobb a D70-étől. Ha valaki akar egy jó és megbízható filmes gépet, annak ajánlom az F100-as beszerzését. Én kevesebb mint 6900 koronát adtam érte átszámolva dollárról, szállítással, vámmal, adóval és olyan mint az új. Nem sok ettől jobb filmes gép van és ár/érték arány szerintem ebben a kategóriában verhetetlen.
És majdnem elfelejtettem. A múltkor úgy esett, hogy vakuval kellett használnm a gépet. Teljesen váratlan volt, mert majdnem egy hétig eszembe sem jutott, hogy az F100-assal a Nikkor F-mount objektíveken kívül használhatnám a vakut is. Valamiért úgy gondoltam, hogy nálam ugyanaz a szitu, mint Ferke Praktica gépén. Olyankor lehet jól használni, amikor a motorokat. Nappal, ha szép idő van és süt a nap. És ekkor hirtelen kapcsoltam. Hisz régebben a riportereknek kellett valahogy működniük éjszaka is! Ott az SB-800-as vaku a táskában, csak elő kell venni. Igaz, már hetek óta nem használtam, ezért is mehetett ki a fejemből, mint alternatíva rosz fényviszonyok esetére. Feltettem és lőttem egy sorozatot. Jól szerepelt, jól mérte a fényt, szép képek lettek, alig látni, hogy nem természetes fény volt használva. Természetesen ez köszönhető annak is, hogy a mennyezet felé lőttem a vakut, de így is kellemesen csalódtam.
Nem fikázok, nem is ajánlok, kérdezek. Tudtok ajánlani Pozsonyban, esetleg környékén olyan labort, ahol a filmet nem digtális, hanem még a klasszikus analóg technológiával dolgozzák fel? Azaz a filmet és a képeket belőle. Tudom, hogy a mai digi nem rosz, de mégis kicsit gagyinak tartom, hogy a filmet szkenelik, majd ezt nyomtatják, ráadásul csak akkora felbontásban szkenelnek, amekkora a kép lesz. Ma néztem, a 10×15 cm méretű fotót egy kb. 1200×1800 pixeles szkenből nyomtatják. Magyarul: az óriási rezervával rendelkező filmes negatívot (esetemben) beszkenelik egy 2-2,5 megapixeles felbontásban és ezt nyomtatják ki. Bocs, de ennyi energiával fényképezhetek mobillal is, nem?
Ha már nincs olyan hely Pozsonyban, ahol még ilyen technikát használnának előhívatásra, akkor tudtok legalább olyan helyről, ahol tényleg magas felbontásban és jó minőségben szkenelnek? Szeretném az F100-as adta lehetőségeket a lehető legjobban kihasználni.
Kapaszkodjatok drágáim, erős káve lesz ez. Senki testi és legfőképp lelki épségéért nem vállalok felelőséget!
Oké, és most folytassuk! Kérditek, hogy mi a címben szereplő ciril betűkkel írt szöveg? Segítek, latin betűkkel Milashka YA! Az idősebb generációknak már biztosan dereng mi az ábra, de nem leszek szemét, elárulom magyarul is: Cuki vagyok! Na nem én, hanem az ismert sláger, amely a közelmúltban bejárta az egész magyar internetet, sőt még a TV-ben is volt róla szó. Most azt kérditek, hogy miért írtam (másoltam) ezt ide oroszul? Cuki kisasszony (polgári nevén Dóra) kitör, mert neki nem elég a magyarországi „siker”, világslágert akar a magyar slágerből, így rögtön a legnagyobb nagyhatalmak nyelvén szólaltja azt meg: angolul és oroszul (szerintem készül a német is). És hogy ne csak amolyan egyslágeres legyen, van egy új magyar dala is. Hallgassátok egészséggel (de ne túl sokszor):
Gondoltátk volna, hogy az interneten keresztül meg lehet állapítani a nemeteket? És nem kell hozzá semmi különös, csak egy CSS trükk kell hozzá és az, hogy legyen némi adat a böngészőtök History menüpontja alatt. Az egész trükk lényege az, hogy egy nagy weboldal adatbázis alapján be lehet azonosítani a férfi és női látogatokat. Pl. férfiak gyakrabban látogatnak autókról, vagy számítógépekről szóló webeket, a nők pedig gyakrabban látogatnak szépítkezéssel és más hasonló témával foglakozó oldalakat. Ezek arányából aztán nagy valószinűséggel megállapítható, hogy a kedves netező tökös vagy csöcsös. A weboldalt itt találhatjátok.
U.i.: A szexuális orientációt (másságot) egyelőre nem állapítja meg a web, de ha valakinél meglepően és erősen eltérő az eredmény a valósághoz képest, ott szakorvos felkeresése erősen ajánlott. 🙂
Bejegyzések (RSS)